Szamos, 1900. augusztus (32. évfolyam, 62-70. szám)
1900-08-19 / 67. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap augusztus hó 19 67-ik szám. ZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. j $0 A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. \ Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Tágabb és sziikebb haza. A kiinduló pontot itt a sokak által any- nyira kicsinyeit s gunynyal kisért lokálpatriotizmus képezi. Hogy a lokálpatriotizmus kicsinylése, kigúnyolása téves felfogáson alapuló helytelen dolog, azt mindenki be fogja látni, aki egyenesen gondolkodni és következtetni tud. A legtöbb .embernek nem adatott meg, hogy tehetségét tevékenységét nagyobb körben érvényesíthesse. Az isteni gondviselés- j nek különös kegyelrjei azok, akiket akár anyagi, akár szellemi tehetségeik oly tényezőkkel ruház fel, hogy életük munkássága egész nemzeteknek áldásává váljék; kik részint évtizedekre kiható áldozatkészségük folytán, részint kiváló szellemi erejük és alkotásaiknál fogva a nemzet vezéregyéniségeivé emelkedhetnek föl. Az emberek nagy sokasága csak szü- kebb körben fejtheti ki erejét és tehetségét. A család körében, hol az uj nemzedék serdül lel, mint fenntartó, éltető íötényező; a község és város kebelében, hol mint lelkiismeretes, buzgó tisztviselő, vagy mint közhasznú tevékenységű polgár, előmozdíthatja ama szükebb kör üdvös intézményeit, melyek a közjóra nézve csaknem nélkülözhetetlenek s igy o hazafi lehet a szükebb hazában. A hazafiság oly erény, melyet szivében mindenkinek ápolni kell. Es ezt a hazaszeretetei nem annyira ajkunkon kell hordani, SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. (mert a legtöbben ezt szeretik tenni,) mint inkább tényekkel bizonyítani, ami a haza legkisebb fiának is tehetségében áll - habár csak otthon a szükebb hazában, de közvetve a tágabb értelemben vett haza javára is. Mert tüzes szónoklatokban a hazának folytonos emlegetése, a képzelet tovaragadt taligájának éles kiáltozása még nem bizonyság arra. hogy szivünkben az igaz haza- szeretet tüze ég. Van egy neme a hazaszeretetnek, melynek hatása s valódisága nem a nagy szavakban, ékes frázisokban nyilvánul, mint inkább a polgár csendes és zajt \lan tevékenységében : ez a lokális patriotizmus! Ez éppen nem zárja ki az általános, a tágabb haza szeretetét, de sőt határozott feltétele, neki. Mennél inkább teljesítjük kötelességeinket e szükebb hazáig szemben, melyet szülőföldünknek nevezmk, annál méltóbban felelünk meg, egysz%smind a nagy haza iránti kötelmeinknek is. A vidéki városok fellendülésének leg- hathatósabb tényezője a lokális patriotizmus. A hol ez a község tagjainak, a város polgárainak szivében szilárd, ott a városi és községi intézmények bizonnyára erősek, és azoknak fennmaradása és fejlődése biztos alapokra van fektetve. Es erre nagy szükség van. Hiszen a vidéki városok nem nélkülözhetik akármelyik lakosuk tevékenysége közreműködését, mert csak ennek gyökeréből fejlődhetik ki a közHIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér. sora 20 fillér. 1 ..............pt* *- ''- -- ■ - - — ■ ha sznú tevékenység, melynek nyomán az áldástterjesztö anyagi és kulturális intézmények, mind megannyi feltételei a nemzeti élet fejlődésének. Azért ne kicsinyelje senki azt a zajtalan s elismeréssel ritkán, vagy alig járó tevékenységet, melyre polgári tehetsége szerint a lokális patriotizmus kötelezi. Egy vidéki város egyáltalán csak úgy indulhat virágzásnak, ha polgársága kebelében mennél nagyobb mértékben szilárdul meg a szükebb haza iránti szeretet, a lokálpatriotizmus, mely önzetlen tevékenységre, sőt sok tekintetben a*. önmegtagadás nemes erényére serkent Ne kicsinyelje senki ezt a zajtalan működést egy szűk körben, mert itt is sok áldás forrásává lehet az. Nem a feladat nagysága, a melyre valaki vállalkozik, hanem a szigorú lelkiismeretességgel járó és teljesített kötelesség sikere adja meg a munkásnak legszebb j jutalmát. Wi [ Furcsa dolgok városunkban. Evek előtt Kossuth Lajos nagy hazánkfia halála alkalmával, városunkban nagy gyászünnepély volt tartva, és pedig majdnem az egész város kivonult a reform, temetőbe. Itt nagy ünnepélyességgel egy emlék díszsírhely kijelöltetett. — Én azt hiszem, czólja ennek az volt, hogy évente ezen helyen gyászünnepély rendez- tessék. — Mindenesetre oda valami emlékkövet kellett volna állítani, díszfákat ültetni és a helyet bekerittetni. — Én akkor itthon nem hTYtlnlr Kölesében 175 kath. hold I. osztályú szántő föld egy tagban, dohány engedélylyel, gazdasági épületekkel, a községben ) UH lUli.« líri lak, külön gyógyszertár helyiség, mely bérelletett egy gyógyszerész által. Ára 35 ezer frt. Értekezhetni Kölesében Horváth Elekkel. I z r a. Elmondrk ime itt is egy regét abból a sokszor megénekelt lovagkorból, melyben a várurak erejük érzetében, hatáímuk tudatában nemcsak az anyagiakon : földön-vizén, aranyon- ezüstön, de nem egyszer a sziveken is erőszak-: • kai uralkodtanak ; regét arról a vidékről; mely j a régi Abauj és Zemplén vármegyék határán, a Hernád folyó bal partján húzódik északtól j délnek, s ahol hegyi patak vizének csobba- násában, gerlék bugásában, erdei fák zúgásában egy-egy legendás történet szálldos. Vajha min- j denik legendának akadna méltó krónikása ! * * f * Váralja, Regéczke, Füzér. Szaláncz, e négy ! vár uralta hajdan a vidéket. Váralja a Hernád- j hoz legközelebb, a hegyek lábánál, alig kitet-! sző dombtetőn, mintha csak előőrse lett volna | a többinek. Regéczke beljebb, hegytetőn, még mindig a Hernád felé néző őrszemekkel. Füzér [ a Zemplénre tekintő részen, a hegylánczolat szélétől beljebb, körülbelöl annyira, mint az í abauji oldalon Rogéczke. Szaláncz, már egészen Zemplénre támaszkodik, mint Váralja Abaujra. j Tényleg mind a négy a mai \úbauj-Tornavár- j megyéhez tartozott s tartozik ma is. Váraljáról, egész nevén Boldogkő-Váraljé- J j ról máshol mondottam el egy édes-bús regét. I Regéczkét magam sem ismerem teljesen mind - ez ideig. Füzérről és Szalánczról most mondom ■ i el a közös históriát, nem hiteles történet, nem 1 j is krónikus feljegyzés után, csak szállóigeként, • | szájhagyományban élő emlékezet szerint. . ! * -* Füzóry Pál uralta Füzért ; Szalánczy Péter volt ur Szalánczon. Füzóry békés természetű I ember vala, nem afajta várur, ki rablókalandokra szomjazik. Kertészkedett, vadászgatott; bújta az erdőt rókák nyomán, farkasok-medvék csapásain, s ha elérte az alkony : sátora lett fák koronája felett csillagokkal ékes menybolt, [ vánkosa száraz avar, fatörzs, vagy éppen kőszikla ; nem egyszer zápor mosta, szélvész bor- zogatta fűrteit. Legtöbbnyire csak szombat es- í téré tért haza széttekinteni virágai közt, meg- I öntöztetni a hervadót, megnyesni a fattyúhajtást hozót, s vasárnap letérdelni a kápolna ima- [ zsámolyán, felfohászkodni a magasságban lakó Istenhez, hogy agglegénysége még hátralevő : napjait megháboritani ne engedje. És az imádság sokáig megfogant. Egyszer azonban már! j nem lett foganatja. Szombat este volt. Haza ballagott Füzóry Pál. Az az csak ballagott volna, ha vára kapu- jjánál nem turbános török áll vala őrt, és a bástyafokon ott nem hivalkodott volna a félholdas czimer. Megesett biz az őrajta is, hogy a mely madár nem őrzi a fészkét, idegen költözik bele. Erdő sűrűjében bolyongása alatt meglepte Füzért egy tőrök csapat s a vár cselédsége jobbnak vélte megadni, mint által üttetni magát. Mit tehetett volna okosabbat ? Elment a vár előtt, még meg is köszöntötte az őrtálló törököt, hogy baja ne essék s jó szomszédság jussán Szalánczy Péternél keresett menedéket és segedelmet. * # Szalánczy Péter nem abból az anyagból v°lt gyúrva, a melyből Füzóry Pál. Feleségével s egyetlen leányával, Izrával, királyi módon élt. Vára erős, körül bástyázott vala. Ellenség azt meg nem vehette; elrablott kincsét kereső lovag oda be nem jutott. Hej, pedig volt erőszakkal szerzett vagyon aranyban, ezüstben máglyákba rakva ! Hanem hát Szalánczy Péter őriztetó ra’olott és igazán gyűlt jószágát. Egész nap állig fegyverben nyögött az őrizetre bizott cselédség ; éjjente nem különben. Ott meglepetést nem csinálhatott a török. Füzóry Pál megkönyebbülten felsóhajtott^ mikor a ió szomszéd sóiát, kenyerét, karját
