Szamos, 1900. július (32. évfolyam, 53-61. szám)
1900-07-05 / 54. szám
XXXII. évfolyam. * Szatmár, 1900. csütörtök Julius hó 5. szám. 7F ÍV t. SZAMOS. V Ü u ' Vx 0 o rr c Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG é:, KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor, Rákóczy-utcza 9. SZ. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Egyesült erővel. Az, ki a városunkban lezajlott dalünnepségek minden egyes mozzanatát összevéve megfigyelte, sok és tanulságos reflexiót vonhat le a közélet megismerésére nézve. Ezek közt első helyen említendő közönségünk lelkes érdeklődése, mit legfőképpen azzal bizonyított, hogy az ünnepség minden részén impozáns nagy számban vett részt. Ezzel nemcsak ethikai fejlettségéről, de a szépmüvészet iránti érzékéről is tiszteletreméltó tanúságot nyújtott vendégeinknek. — Egy másik reflexió, a többek közt az hogy a művészet lankadó kultuszának megeleve- nitésére az erők tömörebb egyesítése igen jó eszköznek bizonyult. Zichy Géza gróf találóan jegyezte meg a Kossuth-kioszkban tartott felköszöntőjében, Hogy a lelkes dalegyesületek az ő alkotó erejére nézve ösz- szeségükben olyanok, mint a kályha, mely befűt s mellette ő is föl melegszik. — Hasonlatát bár banálisnak jelezte, de igen találó, ha mélyebb jelentőségére gondolunk, a magyar dal és zeneművészet a maga őserejéből táplálkozva akkor fogja elérni diadalát a kulturnemzetek dalmüvészetében. ha az Istentől megáldott geniek annak varázsától megtermékenyülnek. A genie szikrája pedig akkor lobban föl az alkotás messze fénylő lángja gyanánt, ha erre a megfelelő légkör megvan; ha ezt a magyar dal lelkes és komoly törekvésű művelői egyesült erővel és kitartással megteremtik. Erre törekszik a Tiszavidéki Kerületi Dalos-Szövetség, mely városunkban tartotta meg első közgyűlését. Itt pecsételte meg 28 | dalegyesület azt a szövetséget, mely a magyar dalmüvészet lobogója alatt a társadalom testvéries egyesítését is szolgálja. Szat- j már városához fűződik ennek első ünnepé lyes aktusa s az emjékezet részére annak lefolyásáról a következőkben számolunk be: A Tiszavidéki kéri dalosszövetség f. hó j 1-ón tartotta első közgyűlését Lengyel Imre szövetségi diszelnök vezetése alatt. A közgyűlés a városháza nagy tanácstermében folyt le, amelyet nagy számmal Költöttek be az egyes dalegyesületek képviseleti és a nagyközönség. Az emelvényen helyet fagialtak : Lengyel Imre disz elnök, Márk Endre elnök, Jaskovics Eerencz alelnök és Péter Gábor jegyző. Lengyel Imre di.-jz elnök megnyitva az ülést, beszédében jelenti, hogy a Tiszavidéki kerületi dalos szövetség .megalakulása ót. íost tartja első közgyűlését cis pedig Szaturál’ varosában, a szatmári testváí. dalegyletnek azon szives szeretetéből származó intézkedése folytán, j hogy amidőn fennállásának 25 ik évfordulóját ünnepli, a mi kerületi szövetségünket is meg- ] hívni szives volt. Azt hiszem - mondja továbbá í — hogy ezen intézkedés a szatmári testvér dalegyesületnek elévülhetetlen érdeméül róható fel, amely a mi szövetségünk életében mintegy döntő j pillanatot képez. Méltóztatnak tudni, b< gy sok j , fáradság után elvégre igen szép számmal lép J tek be a mi szövetségünkbe s a czél életreva- I lósága, a' mely ezen egyesület működéséhez van j kötve, élő példaként is előttünk áll s a siker, J amelyet a szövetséges dalegyesületek eddig is I kifejtettek, oly fényes, hogy a legszebb jövőt i ígérheti. Tehát ismét visszatérek oda, hogy ezt : az alkalmat a szatmári testvér dalegylet nyujtóttá nekünk. Szatmár városa meghívott bennünket és ezért nem mulaszthatom el, hogy a szatmári testvér dalegyletnek és közönségének a szövetség legmelegebb köszönetét ne nyilvánítsam és ezzel a közgyűlést megnyitom. A nagy éljenzéssel fogadott elnöki meg- nyitót a közgyűlés indítványára jegyzőkönyvben 1 örökítették meg. Ezek után konstatálta a közgyűlés a dalegyesületek képviselőinek a jelenlétét. * Elnök: Az alapszabályok előírják a közgyűlés tárgyát s a szerint kellene eljárnom. Azonban móltóztassanak megengedni, hogy a a napirend előtt, a melyet az alapszabályok előírnak, egy indítványt legyek bátor előterjeszteni. A szatmári ünnepen, mint méltóztatnak tudni, szerencséje van a szövetségnek itt tisztelhetni gr. Zichy Gézát, (Éljenzés) a kiről méltóztatnak tudni, hogy ő a dalmüvészet iránti szeretetét és hajlamát azzal is kívánja tanúsítani, hogy a ma este tartandó előadáson két darabját ö fogja vezetni. Mindezen körülmények arra az indítványra jogosítanak engem, hogy felkérjem a. közgyűlést, miszerint raéltóz- tassanak kimondani és elhatározni, hogy Önagy- méltósága gr. Zichy Géza ur a Tiszavidéki Dalos Szövetség védnökségének elfogadására kéressék fel (Nagy éljenzés és taps). Ha méltóztatnak elfogadni, azon esetben az volna a további indítványom, hogy 0 nagy méltósága mindjárt értesittessék és kórettessék fel ezen megtiszteltetésre (Helyeslés és taps), és ha még az általános próba előtt szerencséltetné a közgyűlést megjelenésével, azt is hálával fogadnánk. Az indítványt a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta és mindjárt egy bizottság ment gr. Zichy Gézához a színházba, a ki általános próbán volt, hogy a közgyűlés határozatáról értesítse. Dalok. Zenéje: Binder Mihályiéi. I. A temető néma csendes ölében, ftózsabimbó nyugszik egy fa tövében, De nem pihen bántja a vád, Suttogja, hogy „Isten hozzád, Galambom !“ £n e sírnak sóhajtását nem hallom; Nem szerettem úgy, mint téged, megvallom. Szivem lelkem megőrzéd te, Áldjon meg az Isten érte, Galambom! II. Tudja Isten, én nem tudom mit érzek, Ha a rózsám kökény szemébe nézek; Mert az a szem másért ragyog — Én csak bolygó csillag vagyok Már régen. De nem bánom, azért híven kísérem. Nem bánom ha soha utol nem érem ; Csr.k azt lássam egyszer megint, Midőn egykor reám tekint Az égből*! Mindenféle gonosznak elmondanak, Pedig olyan tiszta vagytok, mint a nap ; Igaz, annak is van foltja — Az én tüzem el nem oltja, Csak a csók. Léiiárd Ede. m Dalünnep a színházban. — Julius 1. — Sokáig emlékezetes lesz előttünk az a dalünnepély, melyet a résztvevő dalegyletek együttesen vasárnap a színházban tartottak. A színház, akár a színpadra, akár a nézőheiymkre tekintettünk, ragyogó festői képet pyujtott. Igazán kár, hogy a photographáló gép nem örökíthette meg e képet azok számára, kik már helyhez nem jutottak. Azok részére, kik jelen voltunk, fölösleges volna, mert lelkűnkbe a fényképnél is mélyebben bevésődött az az igazi kedves, fölemelő, rendkívüli mély benyomás, melylyeí gazdagabbak lettünk. A színpad háttere és oldalrésze erdőt tüntet fel. A középen lefüggö villamos csillár nehány száz dalegyleti tagnak arczára vetette fényét, kik hátrafelé emelkedő óriási félkörben övezték a középen elhelyezkedett honvéd zenekart. A félkör élén a karmesteri emelvény, mint egy óriási hangszernek a a lelke tűnt elő. Az elrendezés festői, az előadás czéljainak megfelelő. Ha a színpadról tekintettünk a nézőtér felé, úgy tüut fel, mintha a a színpadi impozáns képnek a szivárvány tarka színeiben megtörő mását látnok. A páholyok és földszinti helyek, mint egy remek virágos kert díszelegtek a szebbnél szebb hölgy'ek tarka csoportjával. A szinpad melletti páholyban gróf Károlyi Istvánná, gróf Hugonnai Bólánó foglaltak helyet gróf Zichy Géza és főispánunk társaságában. A remek szépségű külső kerethez méltó nagyszabású előadás 1 ,'28 órakor vette kezdetét a Hymnuszszal, melyet az összes dalegyletek és a katonai zenekar a hazafias érzés elementáris megnyilatkoztatásával adtak elő s melyet a közönség föladva hallgatott végig. Ezt követte a gróf Zichy Géza „Szerenádja“, melyet szintén az összes dalegyesületek adtak elő a művész-szerző személyes vezénylete alatt, zenekari kísérettel. Úgy tetszett, mintha |a grófi művész karmesteri pálczájával művészi lelkét suggerálta volna az összes tagokba, oly egységes, tömör és kifejező volt a szép szerenád előadása. Az örömnek a megelégedésnek sugara tükröződött vissza a nemes gróf arczán a vezénylet alatt. A város közönsége egy gyönyörű babérkoszorúval tisztelte meg a grófot, melyet Bossin Giziké és Schwa rzleitner Ilona nyújtottak át a közönség leírhatatlan lelkesedése között.
