Szamos, 1900. július (32. évfolyam, 53-61. szám)

1900-07-22 / 59. szám

XXXII. évfolyam.

Szatmár, 1900. vasárnap julius H 22

59-ik szám. ;

SZAMOS.

Vegyes tartaimu lap. Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Mindennemű dijak S zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér.

Iparczikkek árusításának szabályozása.

Rósz nyelvek állítása szerint a budapesti rendőrség alkalmazottai csak akkor, kapják teljes fizetésüket, ha fizetésüknek megtelelő bírságpénzt felmutatni tudnak, különben levonásnak van helye.

Ha a rendőrségre ez csak ráfogás is az utazó ügynökökre feltétlenül áll annyiban, hogy ha a czégnek jutalékaiknak megfelelő vagy annál többet jövedelmező megrendelést nem gyűjtenek, felmutatni nem tudnak, akkor nemcsak fizetés levonásnak, hanem elbocsátásnak néznek elébe. A czégnek csak kára volna az olyan utaztatásból, mely a nagy fuvardíjat, napidijat, élelmezést és egyébb kiadásokat se hozná be.

i\z utazó ügynököket az ipartörvény teljogositja arra, hogy az országban bár hol és bármikor minták elömutatásával is megrendeléseket gyűjthetnek.

Az utazók a jogositványnyal visszaélnek s a közönség panasza általános Mindenki jól tudja, hogy az utazó addig beszél oly édesen beszél, mig végre a vevő ellen- állani nem tud, a megrendelő lapot aláirja, jóllehet, ha az utazó be nem tolakodik eszébe se jutott volna azt a rá nézve egészen felesleges árut megvásárolni.

Még ez a kisebb báj volnt, ha az áru meg is érkeznék, vagy megérkeztével a megállapodásnak megfelelő lenne; de legtöbb esetben azokból a dicséretekből, a melyeket az utazó az árura rá rak, még a csontváz se marad meg mire az áru megérkezik. A nagy közönség a minőségi hiányok felsorolásáról és az azonnal rendelkezésre bocsátásról nagyon keveset vagy épen nem tud s ha eljön a perlés ideje s a bíróság előtt akarja a minőségi hiányokat elsorolni, kénytelen a vételáron felül még a perköltségeket is kiizzadni. I yenkor látható hogy az olló, mely a megrendelő vérébe hatol és azt megmérgezi.

Van rá eset, hogy a kereskedő még el sem szállított árut is perei és ha a vevő védekezéséről nem gondoskodik, a vételárt is meg kell fizetni neki. Volt rá eset, hogy az a Csíkszeredái rendelő, aki árut sem kapott a birói idézésre Pestre jött s mikori a felhíváskor s a szegény embernek három forint megállapított időmulasztási díjjal kellett megelégedni, mikor maga a fuvar 8 írtjába került. Az igaz, hogy személyesen jelentkezni nem volt köteles, de jogában állót és a roszhiszemü perlés neki vagyoni kárt okozott.

Némely kereskedő helyben lakó megrendelőkkel szemben még azzal is compli- cálja a dolgot, hogy az úgy megrendelt, de i hibásan elküldött, vagy el sem küldött áruk vételárát az ország másik zugában levő czimborája engedményezi s ha olyanra talált, ki messze földre pereskedni nem megy,

képviseltetéséről sem gondoskodik és inkább a csekély 50—60 irtot kifizeti, akkor mosolyog a markába és folytatja tovább üzelmeit.

E visszaéléseken a bíróság előtti védekezéssel lehet segíteni, a rendelkezésre bocsátással a siker útját biztosítani, mégis sok volt a hátrány, mit a törvény mercan- til felfogása a minden napi életnek okozott.

Jól látta ezeket a kereskedelemi minisztérium és legközelebb az utazók meg- rendszabályozását czélzó javaslatot visz keresztül a törvényhozáson, mely szerint az iparosok, kereskedők és az utazók lakhelyükön kívül, csak oly megrendeléseket gyűjthetnek, csak olyan iparosokat, kereskedőket kereshetnek fel, kik üzletkörükben az illető áru eladásával vagy felhasználásával foglalkoznak vagy ahova egyenes megrendelés átvállalása végett hivatnak.

Legsarkalatosabb rendelkezése a javaslatnak az, hogy ezen tilalom ellenére létrejött ügylet éryénytelen.

Az ipartörvény alig két évtizedes pá- lyafátása alatt az idevágó intézkedéseinek második módosítását éri el. Mindjárt az életbeléptetés után szükséges volt szabá.- lyozni az iparkészitményeknek . heti vásárokon való eladását s kimondatott, hogy heti vásárokon iparkészitményeket csak a helyben lakó iparos van jogosítva eladni.

Ez a korlát szólott a helybeli iparosok

Családi kincsek.

— Irta: Buday Sándorné. —

(Folytatás.)

Este bekocsiztunk a városi színkörbe előadásra. Furcsa dolog esett meg Eleméren. Fölmászott a kortina mellé s azon egy nagy kerek lyuk lévén bedugta rajta a fejét, mert hát a kópé szeret látni, tudni mindent. De egy kicsit megijjedtem, mikor kezdik huzni a függönyt s vele a fiú is jajveszékelve emelkedik. Bezzeg nem sikoltott most a lapos, lénia termetű Miss, hanem nevetett és nevetett a buta, neveletlen közönség is. Persze a függönyt lebocsátották hamar, fiacskám fejét kiszabadították s aztán őt nézte a kis városi bamba közönség. Elgondoltam, hogy majd fogják ezt még nézni egyébért is, mert hát a fiúnak nemcsak a lába, keze és szeme, hanem az esze is nagyon eleven. Lóránt pedig egyszer csak elveszett: bement a színfalak közé. Ebből lesz csak a veszedelmes nöhó- ditó. Szép is a fiú nagyon s úgy vettem észre, hogy a Miss szintén tekintget feléje savószinü szemeivel.

Este a két kisebb fiú mindenképp mellettem szeretett volna aludni. De ezt a Vilmát öli a fukarság. Nem tud egy széles olasz ágyat venni, holott már tavaly is czélozgattam rá. De mindhiába ! igy aztán az én német Milonkám- nak (aki lusta kedvetlen leány s csak azért tar tóm, mert legalább keveset eszik, mig a többit nem győzi az ember tartani) az ágyat ki kellett a szoba közepére húznia s a két hálódivánt

melléje tolnia, hadd aludjanak mellettem a kincseim.

Reggel Tihamér megtréfálta azt a duzzogó \ Mólinkát, leönté egy kicsit a mosdó vízzel, a miből kapott valamit az én atlasz paplanom is. í Különben nem az enyém, hanem a Vilmáé; én J különbet, egészen újat adnék, ha kedves barátnőm volna a vendégem. Nagyon is kuporkodók I ezek a falusi úrnők! Például Vilma jól tudja,

! hogy mind a három fiam szereti a csibemájat, i mégis csak két csibét rántott ki ; az egyik per- ! sze a Loránté, de a másikon — csoda-e, ha a két kissebb összevész. Mégis mondtam barátnőmnek, hogy jövőre hármat kell leöletnie s akkor nem lesz baj. S ő megint csak mosolyog s úgy veszem észre, hogy néha fanyaron. A kisebbik leánya pedig mindjárt elpityeredik. Tihamérkém rátalál a kedves macskája farkára lépni s mivel az nagyot nyivákol, a kicsi is úgy bőg, mintha az ő szemét ütötte volna ki. Még a szobalányuk is a kiállhatatlan vén vő- rosképü Berta nekiszemtelenkedik s szobámból hallom, a mint a folyosón azt mondja :

— No, ezek ugean jól nevelt urfiak, köszönöm szépen az ilyen vendége két!

Milyen arczátlanság! Szerettem volna ki rontani, hogy megtópjem a haját ; de hát ez nem vendég, hanem a háziasszony dolga volna.

Ep most pitjmredik el a kicsi. Mi baj ? A Miss felindulva kerepel. Elemér, mivel véletlenül tintával leönti a leányka elkészített angol dolgozatát. No bizony írja újra, azzal is tanul! De ezek a kis leányok kiállhatatlauok. Egyik

mindjárt pityereg, a másik egyre panaszkodik,

! a Miss pedig szívesen kántál.

Meg is mondtam Vilmának:

— Kedvesem, nem helyes, hogy a leányai- j dat úgy elkényezteted ; tudhatod, hogy a sors j nem kényezteti az embereket. - A jó asszony erre is csak mosolygott. Ugyan mit mosolyog j mindég? Az ember nem tudja, mit értsen be- j lőle.

Fülhegygyel meghallottam, azt is, hogy az I én élénk fiaimat a Miss zuluknak czimezgeti. így aztán ellenök ingerli még a vén kertészt is, a ki ma délután dühösen állít be hozzám, hogy a fiaim óretleuül mind leszakgatták a sárga dinnyéit, köztük oljmnokat is, melyekből csak : egy pár termett; a magvukat akarta megszedni, mivel igen ritka fajták.

Nos, hát tehetek én arról, ha leszakgatták ? Miért nem őrzi dinnyiót jobban. — De ebben a házban senki sem őriz semmit, itt csak sival- kodnak, pityeregnek, panaszkodnak és „mosolyognak.“ Végre is azzal csillapítottam le a dühöngő vén kertészt, hogy majd küldök én neki (a minthogy küldök is, ha el nem felejtem) Mautnertől olyan dinnyemagvakat, a minőkről nem is álmodott még ez a környék, csak menjen dolgorá és ne bosszantsa a háziasszonyt. Duzzogva ment el, olyan képeket vágva, mintha a leszakított dinyéket szerette vplna egyenesen az én muezusaim fejéhez vagdalni.

Borzasztó cselédeket tart ez a Vilma! S tavaly is itt volt mind, jeléül, hogy jó tanya