Szamos, 1900. július (32. évfolyam, 53-61. szám)

1900-07-15 / 57. szám

XXXII. évfolyam.

Szatmár, 1900. vasáron július ró 15.

57-ik szám.

SZAMOS

Vegyes tartasmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Mindennemű dijak í-zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér.

Magyarosodét

A kulturhaladás legtökéletesebb fokmérője a jelen állapotokat bizonyos előbbi időszakban uralkodott állapotokkal összehasonlítani. A haladás, vagy visszaesés e két időpont közötti állapotok és viszonyok pontos összemérése mellett világosan kitűnnek.

Valamint, hogy minden kulturmunkában a népek természetes ösztöne, az értelem, az ügyek iránti felbuzdulás adja meg a lüktető erőt, úgy abban az ügyben is, mely minden igaz magyar embernek legjobban fekszik szivén: a magyarosodás is attól a visszhangtól íügg, a melyet a nemzet egyes lelkes vezetőinek kezdeményezése magában a népben talált. Kezdetben, alig három-négy évtizeddel ezelőtt, a mikor a nemzet megszabadult attól a lidércznyomás- tól, melylyel a bécsi kamarilia visszafojtotta lélekzetét s a szabad, a friss, egészséges élet ;— funkciónak útját vágta — alig hogy a nemzet levetette békóit, néhány rajongó lelkületű hazafi legelsőbben is vissza kívánta hódítani a nemzet legdrágább kincsét, azt az arany hidat, a melyen át a hazafi é int- kezik a hazafival: az édes anyanyelvet.

Szent Isten! Minő vállalkozás! Lesz-e, lehet-e eredménye? Ismét azon a nyelven fogja a nemzet összesége kifejezni óhajait, reményeit, fogja előadhatni sérelmeit, panaszait, a melyen a pusztaszeri gyűléstől egéIffA boxerek hazájából.

Idyll a Yangtze partjáról.

(Folytatás és vége.)

A hajó hátulján, a cassaretten, négy revolverágyu volt egyenesen a hajó előrészére irányítva, azonkívül úgy a fedélzeten, mint a corridorban fecskendők állottak készenlétben, melynek direkt összeköttetésben állottak a gőzkazánokkal, hogy adott esetben forró vízzel és gőzzel lehessen rögtön lebüteni a lázongó kedélyeket. A nagyobbszámu kínai utasokat szállító hajókon ez óvintézkedések felette szükségesek Több ízben megtörtént már, hogy daczára ez óvintézkedéseknek, a túlnyomó számú utasok legyűrték a rendesen kisszámú személyzetet. A kezükbe került hajóból lett kalózhajó, vagy pedig a legjobb esetben lemészárolták a személyzetet, a rakományt elrabolták, a hajót pedig elsülyesztettók.

Mr. Webb bemutatta utasainak egyrészét. A corridornak vasajtaját kinyittatta és beléptünk az utasok közé.

Ennél visszataszitób, utálatosabb képet még nem láttam. Mintegy négyszázan lehettek a corridorban, összezsúfolva szorosan egymás mellett, mint a férgek. Ez emberek nyüzsögtek, mint a százlábú bogarak raja a pinczében, ha elmozdítjuk róluk a követ, vagy a deszkát. Egyetlen egy sem volt köztük nyugodt, ha csak nem aludt. Egyrészük habzsolt és rágott valami utálatos, kitalálbatatlan eledelt, a legtöbb sűrűn, egymás mellett guggolva, kiabálva és gesztikuszen Mohácsig és később midőn a török rabiga alól kiszabadult egészen a pozsonyi országgyűlésig intézte ügyes-bajos dolgait.

Úgy látszott akkor, hogy a szó el fog hangzani a pusztán s nem lesz a ki meghallja.

Pedig de hogy ,nem hallották meg ! Kevesen voltak ugyan ;még, akik értették és beszélték a magyar nyelvet — ezeknek is hiányzott a gyakorlat, mert hiszen ama rémes időszak alatt csak suttogva - dug- dosva lehetett néhátiy magyar szót kiejteni. S a mikor azok közül, a kik magyarul tudtak beszélni, néhányat! megtették az első kísérletet, hogy a magyar nyelvet ismét jogaiba léptethessék, nemcsak szokatlannak tetszett ez, de szinté nevetségesnek tartották azt a csaknem lehetetlennek látszó törek- i vést, hogy magyarul beszéljen mindenki, aki magyar.

A régi Pest utczám nem egyszer hallhattunk hangos kaciagást válaszul a magyar szóra

S ime a lehetetlen lehetővé vált, a nevetséges törekvés: lelkűnkhöz tapadt legszentebb érzésünket képezi. Ezt polyglott nemzetet a magyar nyelv tartja össze A más anyanyelvűek gyermekei magyarul beszélnek szüleikkel, akik igyekeznek őket megérteni. Legalább igy van nagyobb részt. S ott a hol nincs igy, iparkodunk békessé- ges utón és lehetőleg engedve a nemzetisé1 látva kártyázott, vagy koezkázott. Akiknek nem j i jutott kártya, vagy koczka, azok „mórát“ játszottak. Tudniillik kettő egymással szemben guggol; mind a kettő egyszerre és hirtelen mit- ! tatja fel a kezet, illetőleg csak bizonyos számú [ ujjait és eközben mind a kettő találomra kiabál j egy számot, amelyik véletlenül eltalálja a közösen felmutatott ujjak számát, az nyert.

A többi folyton járt-kelt, tekintet nélkül ia helyre, hova lép: a szomszédja hátára, nyakára, kezére vagy lábára; a megtaposott egy ocsmány káromkodással, meg egy hatalmas ököl ütéssel helyrehozván az egyensúlyt, kártyázott tovább. A nyüzsgés, hadonázás, röhögés, lábtip- rás egy perezre meg nem szűnt. Itt-ott felmordult egy, mérgesen és dühösen, mint ahogy fel- kaffog egy csontot rágó eb, mikor megrugják.

A büziik pedig egyszerűen leírhatatlan. A szokásos édeses, émelyítő, penetráns kínai szagon kívül ennél a hordánál egy orrfacsaró csípős szag volt érezhető. Ez emberek tudniillik hat évet dolgoztak a guanóban mint hajóbe- rakodók és a guano ammóniák szaga úgy bele vette magát a ruhájukba meg a bőrükbe, hogy a 95 napos oczeáni ut sem volt képes azt belőlük kivenni. Az igaz, hogy nem is igen iparkodtak magukat kiszellőztetni; a nagyobbrószük az egész rengeteg hoszu utón egy perezre meg nem jelent a fedélzeten. A berakodás perezében megkezdték a kártyát vagy a koczkát és kártyáztak meg koczkáztak az egész utón. Kártyáztak a szélcsendben meg a viharban, kártyáztak Shanghaiban és kártyáztak most is, Wu-Huban,

gek kívánalmainak, kedvessé tenni nekik a magyar nyelvet. Annyira mindenesetre va- ! gyünk már hogy azok, a kik igazán ma- ! gyarok akarnak lenni, magyarul beszélnek s nem rajtunk magyarokon mu!ik, hogy egyes néptöredékek a magyar nyelv alkalmazásához nem simulnak.

Reméljük azonban, hogy>4ielyes és tapintatos nemzetiségi politikának sikerülni tog ezeket is néhány évtized alatr i magyar nyelv használatára meghódítani.

De már igy is, össze-hasonlitva a mai viszonyokat a néhány évtized előtti viszonyokkal, örömmel tapasztalhatjuk, hogy ma- gyarosodunk és a magyarosodás szakadatlanul tered. A felvidéken, a hol még tiz év előtt ritka volt a magyar szó, mint a fehér holló, a tót nemzetiségi agitátorok daczára, a gyermekek javarésze beszél már magyarul. Egyes vidékeken azonban, különösen azokon, melyek az agitátorok főíészkéhez : Turócz Szt -Mártonhoz esnek közel, bizony még mindig tótul beszélnek-a gyermekek is.

A románok között, már több a magyar ; kevesebb a szászok körében, kik szívósan ragaszkodnak nyelvükhöz. Ellenben a svábok őlőszeretettel tanulnak magyarul és ez arra a feltevésre buzdit bennünket, hogy megjő még az idő, a mikor csak magyar szót lehet hallani majd széles e hazában, Kárpátoktól az Adriáig.

két-három napi járóföldre hat év óta nem látott otthonuktól, Wucsaugtól.

A kártyaszenvedély hihetetlen, példátlan mértékben uralkodik felettök. Mr. Webb állítása szerint van közöttük akárhány, aki e hat évi kínos, gyötrelmes szenvedés és nélkülözés mellett megkuporgatott pénzét — 5—600 dollárt — az utón elvesztette az utolsó czentig és most koldusabban tér haza családjához, mint ahogy elindult hat óv előtt. Kettő az utazás folyamán öngyilkosságot követett el a veszteség után, beugrottak a tengerbe és ott is vesztek. Mr. Webbnek még csak eszébe sem jutott, hogy megmentésükre lebocsásson egy csónakot.

— Minek az? monda a kapitány; a viteldijat kifizették; hogy ők önkényt hamarabb kiszóltak ahhoz joguk volt. Hiszen a tulajdon társaik oly hidegen fogták fel a dolgot, mintha akárcsak kis patkány ugrott Volna a vízbe.

Az eredetileg behajózott 800 kuliból a betegség is elragadott nyolezat és ha Mr. Webb bele nem avatkozik az „egészségügyi viszonyok rendezésébe,“ ki tudja, mily mértékben fogyott volna meg a t. ez. utasok száma. Az utasoknak volt egy saját külön orvosuk, a szokásos zsiványképű, alattomos, ravasz, nópámitó kínai orvos. Mindjárt az utazás elején elpusztult egykét utas, még pedig oly tünetek között, melyek Mr. Webb előtt — ki kosszu éveket át járva a tengeren orvos nélkül, némi ismereteket annec- tált magának — teljesen ismeretlenek voltak. Amint a halálesetek halmozódni kezdtek, Mr. Webb előhívatta a doktor urat és felszólította