Szamos, 1900. július (32. évfolyam, 53-61. szám)
1900-07-12 / 56. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök julius tó 12. 56 ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek- Nyilttér sora 20 fillér. Munkás közvetítés. A nagyméltóságu földművelésügyi m. kir. miniszter ur 11180 — 99. ein. sz. a. kelt rendeletével gondoskodni kívánt a gazdasági munkás kereslet és kinálat kiegyenlítéséről. E végből a munkás közvetítő intézményt szervezte. Az intézmény közegei a községi és törvényhatósági munkás közvetítők. A községi és körjegyzőségi munkás közvetítő feladata a nála ajánlkozó munkásokról, avagy bejelentett munkás keresletről a törvényhatósági munkás közvetítőt értesíteni. A törvényhatósági közvetítő feladata ez adatokat a saját és szomszéd vármegyék közvetítőivel közölni, valamint a minisztérium munkás közvetítő osztályának hetenként bejelenteni. A vármegyei alispán ur f. évi julius hó 9-éről 15G42. sz. a. kelt értesítése, valamint az egyidejűleg vett közgyűlési kivonat szerint vármegyénk területére törvényhatósági munkás közvetítőül alólirott vm. gazd. egy titkár, helyettesül pedig Pethő György szatmárnémeti lakos, városi gazd. tanácsos je- jöltettek ki; községi illetve körjegyzőségi munkás közvetitőkül kijelölve vannak: 1. a tyukodi körjegyzőségben Hadady József tyukodi körjegyző. 2. anábrádi körjegyzőségben Bornemisza István nábrádi körjegyző, helyetteséül géresi Suta Pál segédjegyző. 3. Király-Darócz nagyközségben Kova- sóczy Kálmán jegyző. 4. Dobra községben György Ferencz községi biró. 5. R.-Te ebes községben Mikié György közs, albiró. 6. Nántü községben Karácsony Árpád körjegyző. 7. az Oláh-Medgyesi körjegyzőségben Klintók Ágoston körjegyző. Amidőn ez intézményt a munkaadók és munkások figyelmébe ajánljuk, egyúttal felhívjuk az érdeklődőket, hogy akik a munkás közvetítést igénybe akarják venni, személyesen vagy levélben forduljanak az illető községi vagy körjegyzőségi, vagy pedig közvetlenül a törvényhatósági munkásközveti- tőkhöz, kiknek hivatalos kötelességét képezi az e czélból hozzá fordulók ügyében eljárni Szatmár, 1900. julius 10. Poszvék Nándor. Városi közgyűlés. Szatmárnémeti sz. kir. város f. évi julius 9-én tartott rendes havi közgyűlése kevés fel- említésre méltó dolgot tartalmazott, mert a tárgysorozat érdemleges része csaknem kimerit- tetett azon ügyekkel, melyek lapunk múlt számában a gazdasági szakbizottságból közölve voltak. A polgármesteri havi jelentés jobbára a Lendvay-üunep és falaink közt csak az imént teljes fénynyel lefolyt dalünuepség minden oldalú sikereivel foglalkozott. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A tanácsnak öt előterjesztése fordult elő j a tárg3'sorozatban ; ilyenek a feloszlott ovoda- [ egyesület vagyonának átvétele, a városi és j gyámpénztár váratlan megvizsgálásáról és teljes , rendben találásáról szóló jelentés, id. Berki István Csokonay-utcza 5. sz. háztulajdonos kár- J talanitása a telkéből elvágandó területért, az erdei termékek folyó évi számbavétele, amely ! ügyek olvasóink előtt elég ismeretesek. A közgyűlés a kórházi bizottság jelentése nyomán a maga részéről is hozzá járult abhoz, hogy a közkórházi épület s az igazgató és ren- ! delő orvos lakásai a távbeszé ló hálózatba bekapcsoltassanak. A gazdasági szakbizottság előterjesztése folytán elhatározta a közgyűlés, hogy a szat- márhegyi vágóhid kiszemelendő alkalmas helyen felállittassók, a szabályszerű létszámon felül alkalmazott napidijjasok, tekintettel az egyes hivatalokban felszaporodott teendőkre, a törvényhatósági szabályrendelet uj kidolgozásáig állásaikban szolgálati eskü letételének kötelezettsége mellett megmaradjanak; engedélyezte a nagyerdei második erdőőri lakás felépítését és a cser-erdei őrházaknál javasolt tartányku- tak elkészítését; ellenben az uj óvoda építésének ügyét nem látván sem pénzügyi, sem más egyéb tekintetben megvilágítva, azt kellő előkészítés czéljából a tanácsnak visszaadta. Folyósította végül néhai dr. Bakó Gyula három kiskorú gyermekének nevelési járulékát s a magánkórelmek kapcsán Raab Gyula dr. oklevelét kihirdette; Papp István I. osztályú Írnoknak, Péchv Antal tb. főkapitánynak, Pethő György gazdasági tanácsosnak, Tankóczi Gyula tanácsjegyzőnek és Makay Sándor rendőrtisztnek, több-kevesebb szabadságidőt engedélyezett. Á boxerek hazájából.*) Idyll a Yangtze partjáról. A Yangtze-Kiangon befejezett missiónk után utón voltunk hazafelé, egyelőre Shanghai b a. Corvettánk W u-H u kikötőjében horgonyzott, a Yangtze-Kiangnak egyik balparti városában, az idegeneket halálosan gyűlölő kinaiak egyik fő- fészkében. Délután négy óra tájt érkeztünk oda és egynegyed ötkor már útban voltam a tömegektől sűrűn ellepett partok felé a „Custom Houseba,“ hogy bemutassam a kikötőhivatalban a „bili of health “-et, egészségügyi pátensünket, melynek láttomozása előtt a szárazfölddel való érintkezés nincs megengedve. Hogy az egészségügyi viszonyok és törvények legeslegprimi- tivebb alapfogalmait is teljesen nélkülöző yangtze- parti városokban ez csupán üres formalitás volt, az magától értetődik. Elvégezvén a hivatalos teendőket, az engem kísérő „marsgast'“-tal (árboczlegóuy, káplán rangban) visszatértem a folyó partjára és a bajó-bidon, egy mintegy 10 méter széles és 6 méter bosszú rozoga deszka alkotmányon, vár tam a csónakunkra, mely időközben a számtiszttel és a proviáns-mesterrel a folyónak egy messzebb pontjára evezett, a missionariusokhoz. *) Dr. Gáspár ferencz, ki rövidebb időív inütérmé- vel .városunkban időzik, mint fregatta-orvos 7 évig a legkülönbözőbb országokban utazván a Kínában nyert személyes tapasztalatai alapján irtáé tárgyánál fogva aktuális közlemény t Alig állottunk pár perczig a hidou, már is j bámész csoport verődött össze körülöttünk. A i bámulok csoportja perczről-perczre nőtt, a cső-1 port kíváncsisága pedig ugyanilyen mértékben fokozódott. Mintegy hatvan-nyolczvanan lehet-1 tek körülöttünk, mind beljebb-beljebb szorítván [ minket a hid széle felé. A többnyire, félig meztelen, piszkos bőrű, kóczos ezopfu, izmos hátú csavargókból álló tömeg perczről-perczre tola- j kodóbban viselkedett. Eleinte csak az arezunkba j bámultak, apró görbe szemeikkel szemtelenül vigyorogva ránk, oly közelről, hogy bűzös le- hollétüktől émelygett a gyomrom, Közbe folyton ! megjegyzéseket tettek ránk, még pedig, mint arczukból kivehettem, végtelenül megvető, gu- [ nyos és piszkoló megjegyzéseket, amire a töb biek brutális röhögéssel reagáltak. Valószínűleg ruházatunk volt az, ami a kíváncsiságukat ily nagy mértekben ingerelte, mert nem volt rajtunk egy ruhadarab, melyet meg nem fogdos- ] tak, meg nem tapogattak volna. Fölbillentették j parafa-sisakomat, hogy megnézzék belül; meg) lóven győződve arról, hogy a magas sisak egészen tele van fejjel. A marsgast sapká- j ját is levették és óriási hahotával nézték annak | bélésében a készenlétben álló tűket és ezérnát. j Kigombolták a zubbonyomat és ismét nagyot röhögtek, amint meglátták, hogy alatta nem kö- vetkezik mindjárt a fényes, izzadó sárga bőr, j mint őnáluk, hanem még egy réteg ruha ; de ; azért megtapogatták azt is, hogy igaz-e ? — A 1 szenzáczió legnagyobb fokát érte el azonban egy himlőhelyes zsiványarczu ficzkónak az a felfedezése, hogy a lábamon fehér czípö van, a czipőn fűző és a czipő alatt fekete haris nya. Erre a felfedezésre az arczátlan tolakodásnak és kíméletlen lökdösésnek legmagasabb foka következett. Hogyne! Ok fekete czipőt viselnek és fehér harisnyát, és íme, itt áll előttük egy vadállat, akinél ez nem úgy van ! Hát látott már ilyet valaki ? A tolongás körülöttem -- aki már egészen a bid szélére jutottam — akkora lett, hogy csak a közvetlenül előttem álló undok rongyaiba kapaszkodva menekültem meg attól, hogy ne zuhanjak a Folyó rohanó vizébe. A helyzet kezdett most már nagyon válságos lenni, A marsgastot a tömeg elválasztotta tőlem, én magam fegyvertelenül a korlát nélküli bid szélén, körülöttem pedig ez a röhögő, kaífogó, csaholó banda. Csaknem reszkettem a dühtől, a félelemtől, az undortól és — nem volt menekülésem. Védekezni akartam; szerettem volna ököllel az orrukra, a szemükre ütni, ezekre a kimondhatatlanul szemtelenül vigyorgó és hunyorgó szemekre, de — nem mertem. Féltem, hogy ha közibük ütök, abban a perezben szót- tépnek bennünket, vagy bedobnak a vízbe. — Még az altisztet is figyelmeztettem, hogy csak maradjon nyugodtan, tűrje békén a banda inzultusait ; jön a csónak mindjárt — ketten pedig úgy sem bírhatunk e bordával.