Szamos, 1900. július (32. évfolyam, 53-61. szám)

1900-07-01 / 53. szám

Dalegyesületi ünnepségek. A vendégek érkezése. Ritkán van alkalmunk olyan nagyszabású mozgalmat szemlélni, mint a milyennek képét pénteken este a vasúti állomás és környéke nyújtotta. A Nagybánya, Sziget és Debreczen felől kevés időkülömbséggel érkező vonatok majdnem az összes vendégeknek egyidőben való érkezését tette lehetővé. A pályaudvaron, mely­nek perrouja nemzeti zászlókkal gyönyörűen fel- volt díszítve, már 6 órakor óriási közönség és nagy kocsitábor volt látható s ünnepélyes lát­ványt nyújtottak az Attila-utczán egymásután felvonuló testületek, élükön a Szatmárnémeti dalegyesület tagjaival, kik Bunkó Vincze és Oláh Feri bandája kíséretében vonultak ki A szatmári tűzoltók a nagybányai vonat megér­keztekor kordont húztak, hogy a közönség to­longását megakadályozzák. A bányaiak közül csak nehányan érkeztek, a másik rész reggel érkezett meg. A debreczen felöl jövők sürgö- nyöztek, hogy az érkezési időn túl egy félórával külön vonaton jönnek. 6 ó 50 p.-kor a czigány- zene hangjai és lelkes éljenzések közt érkezett meg a szigeti dalegyesület. 7. ó. 40 p. kor ro­bogott be a debreczeni vonat, melyet majdnem mind dalegyesületi tagok foglaltak el. Aczigány Rákóczija és hatalmas lelkes éljenzés fogadta a vendégeket. A mint az éljenzés lecsillapodott és az egyesületek összegyülekezve a perronon megállapodtak, a Szatmárnémeti dalegyesület egy igen szép alkalmi üdvözlő dalt énekelt. Ennek elhangzása után, Hérmán Mihály polgármes­ter lépett elő és üdvözölte a vendégeket. Üd­vözletét a Tiszavidéki Kerületi Dalosszövetség elnökéhez s a daltestvérekhez intézte. A viszont­látás örömének hatása alatt, — ugy7mond — szivünk a szeretet érzelmével annyira él van telve, hogy e pillanatban nem tudjuk azt kiön­teni. Engedjétek, hogy most érzelmekkel telt szivünkből csak azt adjuk, mi kicsordul szivünk­ből : Legyetek üdvözölve, szeretve, tisztelve, ta­láljátok közöttünk magatokat jól és vígan. Fo­gadjátok köszönetünket, hogy dalegyesületünk jubileumának fényét emelni szíveskedtetek, kíván­juk, hogy azon törekvésteket, mely ide vezetett, s munkátokat, melyet itt fogtok végezni, az Ég áldása kisérje. A polgármester lelkes éljenzéstől kisért be- j szédére Lengyel Imre a Szövetség elnöke \ válaszolt. „A köszönet minket illet -- úgymond i — hogy a Szövetség első ünnepélyének meg­tartására e város az alkalmat megadta. A baráti szeretet meleg érzelmeivel jöttünk s ajánljuk magunkat barátságotokba.“ — Ezután mindenik dalegyesület a maga zászlaja alatt sorakozva vonult be a közönség lelkes éljenzése között. Ismerkedés a Kossuth-kioszkban. Az elszállásolás a megállapított rend sze­rint pontosan megtörténvén, 9 óra körül a Kos- ^ suth-kerti kioszkban gyűltek egybe a vendégek ismerkedés végett. A kioszk minden helyiségét zsúfolásig töl tötte meg a nagy közönség, kik közt számos hölgyet is lehetett látni. Elsőnek szólalt meg a Debreczeni Dalárda „Minden éjjel* kezdetű népdalával, tömör, kife­jező accentussal. Az 50 tag által énekelt szép dalt s az erre következett gy7ors ütemű dalokat óriási tapsviharral fogadta a nagy közönség. Másodiknak a közönség a nyíregyházi dalegyesületet óhajtotta hallani, mire a „Feketehegyi emlék“ ez. dalt és az erre követ­kezett vidámhangulatu dalokat énekelte precizi­tással, lelkes taps kíséretében. Ez után a n.-k árolyi dalárda mutat­kozott be egy kedves dalfüzérrel nagy tetszés között. Ezt követte a debreczeni E g y7 e t é r- tós Dalegyesület egy kürt kíséretében énekelt müdalával feltűnő hatást keltve. A mára ma­rosi dalárda is bemutatkozott népdalaival; 1 temperamentumos előadásával nagy tetszésben ! részesült. Ahajduszoboszlói dalegylet j énekelt ezután érzéssel s kiváló preczizitással. I Utána még majdnem mindenik dalegylet éne­kelt a közönség általános figyelme közt, s az ismerkedés a legkedélyesebb hangulatban a hajnali órákban ért véget. | A .Szatmárnémeti Dalegyesület“ zászlójának megkoszorúzása huszonöt éves jubileuma alkalmából. 30-ikán d. e. fél 11 órakor a városháza dísztermét a dalegy'osiileti tagok és a nagy kö­zönség, köztük hölgyek is számosán, zsúfolásig megtöltötték. Az emelvényen a dalegymsületek elnökei foglaltak helyet. Ott láttuk a Szatmári Dalegye­sület volt elnökeit, Unger Gusztáv és -Viski Károly debr. kir. táblai bírókat is. Fél 11 órakor Hérmán Mihály polgár - mester lépett a terembe gróf Hugonnai Béláné főispánnét vezetve be taps és éljenzés kíséreté­ben. Majd az emelvényre lépett s előadván, hogy a diszg3Tülés elnökéül gróf Hugonnai Béla főispánt ny7erte meg az egyesület, inditván3’ozza, hogy Békéssy Géza, Bodnár Alajos, Litteczky Endre és Lipeczky EJpk a főispánt hívják meg. Gróf Hugonnai Béla főispán harsány éljenzések közt foglalta el az elnöki széket. Beszédében hálaérzetét nyilvánítja azért, hogy a Szatmárnémeti Dalegyesület 25 éves jubileuma alkalmából az elnöki tiszttel őt bízták meg. Örömére szolgál ez s örömét hatványozza még ama körülmény, hogy ezzel oly légkörbe helyez­tetett, mely minnennapi kedves szórakozásának egyik igen jelentékeny része. Csak szive vágyát követi, ha dallal s a dal barátaival foglalkozha- tik. Jellemzetesen emeli ki, hogy mig a művé­szetnek egyik faja az irodalom élvezése többé- kevósbó munka, addig a másik ága a dal: szó­rakozás, pihenő ; a mi ott képzelet, az itt maga a valóság, mert a dal szivünk húrjait mozgásba hozza, kedélyünket átalakítja s mint ilyen a kulturális emelkedésnek egyik hathatós ténye­zője. A dal rit'imusa a nemzetek én-jét tükröz­ted vissza ; példa rá Balassa, Tinódi, de a ha- zafiság emelésében is elsőrangú tényezője, ott | van p. o. Blaha Lujza stb. E mellett szorosan az együvétartozás érzetét is fejleszti s ezt te- ! kintve, mint itt Szatmárnémetiben, nemzeti ; szempontból is kultur missiot teljesít. Ezek után í követve hajlamait kívánja, hogy az egyesület az évek végtelen határáig gyarapodjék, üdvözli a megjelenteket, kik ez ünnepély fényét emelui \ szíveskedtek. Ezzel a díszközgyűlést megnyitja. A főispán lelkes beszédét kísérő éljenzés és taps elhangzása után Hér mán Mihál}7, a dalegyesület elnöke állott fel s beszédében a következő eszméket domborította ki : Az egyesületek életében 25 év nem nagy | idő, de az oly egyesületek életében, melyeknek törekvése eszmei czélokra van irányozva, a ne- I gyedszázados múlt érdemes a megünneplésre. A „Sz. N. Dalegyesület“ is ezen ethikai { alapon formálhat méltán jogot arra, hogy életé- | nek 25 éves fordulóját megünnepelje. Ez az íin- j neplés nem hasonlítható a társadalmi élet hiu- ! ságához. Ez egyesület életében egy ily ünnep, ! mint a villamos vezeték accumulators, fokozott ' áramot fejt ki s az egyesület erkölcsi erejét hatványozza. Ha futópillantást vetünk a müvelődésiörté- i netre, úgy találjuk, hogy nekünk magyaroknak az állami konszolidáczióra az uj kornak száza- I daiból alig 3 évtized állott rendelkezésünkre. | Ez alatt kellett százados mulasztásokat kipótol- I nunk. A kiegyezés után bekövetkezett nemzeti 1 föllendülés a közéletet magasabb régióba emelte s fokozottabb törekvésekre indította, hogy miu- j den téren helyrehozza a sors csapásait. Ez a j hatalmas vágy keltette a nemzetben azt a tö­rekvést, hogy Magyarország kulturális tény7ezői közt ápolja és fölemelje a leghóditóbbat: a ma­gyar dalt. S a nemzet, mely megnyilatkozott, lázasan vetette rá magát, hogy megteremtse a dalművószetet. A magyar nép poózise, természe- j tes hivatásánál fogva dal nélkül nem maradha- j tott. Ez a revelatió keltette életre a szatmár­németi dalegyesületet. Ez azért volt lehető, mert az itteni társadalom fölemelte annak tevékeny- , ségét. Ennek eredménye, hogy ainbicziójává lön fel küzdeni magát az ország dalegyesületei közzé. I Társadalmunk mindig gyöngéd szeretettel vette ! körül ez egyesületet. Az a meleg fogadtatás, melyben egy-egy dicsőséges útról való hazaté­résükben egyesületünket a társadalom mindig részesítette, nemcsak felejthetetlen, de egyúttal ez megpecsótlóse volt a város és az egylet közti erkölcsi viszonynak is. Dalegyesületünket ez a szeretet folyvást kisérte. Ez volt alapja becsvá­gyának, anyagi fejlődésének s azon czélnak, hogy7 egy megalkotandó Zene-egylet alapját megvesse. Elmondhatjuk, hogy a'város társadalma velünk érez, erkölcsi és anyagi támogatását soha nem vonja meg, dalestélyeinket mindig nagy érdek­lődéssel kíséri, úgy hogy e dalegyesület a város helyébe alelnöknek Yisky Károlyt, az eltávo­zott Sereghy Mihály helyett titkárrá Jaskovics Ferenczet, pénztárosnak Litteráti Eleket, a nevezett ügyészi állásra Uray Gáspárt s gond­noknak Hajdú Károlyt választja meg. Aug. 4-én az egyesület Nagy-Bányára ren dezett kiránduiást s az ottani műkedvelői zene­egylet javára rendezett hangversenyen részt vevén szép erkölcsi és any'agi eredménynyel működött. Ez évben változott meg az egyesület karmestere is. A Yigh Károly eltávozott buzgó karmester helyébe sikerült az egyesületnek egy szintén kiváló szakértő erőt megnyerni a Meder Mihály személyében, kire a dalárda mind máig büszkén tekint. Ugyanezen évben az egyesület a debre­czeni dalegylet 25 éves jubileumán képviseltette magát. Az egyesület 1889. kezdetén szomorú kö­telességet teljesít, midőn az elhunyt Rudolf trónörökös emlékére lerójja a kegyelet adóját. Majd utolsó előadást tart a régi színházban a múltnak kegyeletes megőrzéséül. Ez év május 30-án választja meg tiszteletbeli elnökéül gróf Zichy Gézát, s tiszteletbeli tagnak id. Ábrányi Kornélt. Aug. 14-én indult útnak a dalegyesület a szegedi dalversenyre, útközben N.-Váradon is tartván előadást. Szegeden az első csoport első nyertese a kolozsvári, a második csoport első n ertese a szatmári dalegyesület volt, s díjul gr. Zichy Gézának gyönyörű ezüst koszorúját hozta haza. Visszajövet a „Debreczeni dalegye­sület“ Zsadánynál egy rögtönzött kis dalárda részesítette az egyesületet lelkes, óváczióban ; itthon Böszörményi Károly polgármester fogadta lelkes tüntetések kíséretében. Ugyanekkor a a pártoló tagok a ,,Szegedi diadal emlékére“ felirattal ellátott halványkék selyem szalag ba­bérkoszorúval gazdagítják a diadaljelvényeket. r Aug. 29-én Károly Lajos kir. hei’czeg 0 Fenségének adott az egyesület szerenádot, ki városunkat meglátogatta s működéséért szép elismerő szavakban részesítette. A szeptember hóban rendezett dalestély kitüntető mozzanatával nyert jelentőségében, midőn az egyesület derék karmesterét Méder Mihályt buzgó fáradozása elismeréséül egy díszes karmesteri pálczával lepte meg azon lelkes beszéd kíséretében, melyet Jaskovics Ferencz titkár mondott. Az ungvári dalegyesület 25 éves jubileu­mán az egyesület 6 taggal képviseltette magát. A város női közönsógo . az ungvári hölgyek emléke* feliratú szalaggal diszité az egylet lobogóját. A. 1890—91 ik évek jelentősebb mozzanatai közt említendő az egyesület azon szereplése, midőn Kölcsey Ferencz születésének 100 ik év­fordulója alkalmából N.-Károlyban s Domahidy Ferencz ny7. főispán kedves neje temetésén mü ködött közre. Végül márcz. 15-ikén őszinte lel­kesedéssel vett részt s vészén mind máig, is a nemzeti ünnepélyeinken, melyeket Szatmár város és a Kölcsey kör azóta minden évben rendez 1891-ben a kitüntető bizalom a kir. tábla decentéalizációja következtében Unger Gusz­távot, a fáradhatlan buzgalmu s minden szépért s nemesért önfeláldozó férfiút elszólitotta váro­sunkból. Hét és fél esztendőn át volt ő vezérlő szelleme az egyesületnek. A távozó elnöktől egy díszes csoportkép átnyujtásával meleg szavak­ban búcsúzott el Visky Károly alelnök. Ez idő­től kezdve elnökké Visky7 Károly, alelnökké Jas­kovics Ferencz, titkárrá dr. Vajay7 Károly, pénz­tárossá Literáty Elek, ügy7véddó Uray Gáspár lettek. A társadalmi élet élénkbitésére és társa­dalmi mozzanatok támogatására egymásután sű­rűn lép fel a dalegy7esűlet az ev. ref. f. leány­iskola javára rendezett estélyen (1890. nov. 7.) az uj színház megnyitási ünnepélyén (1892. jan. 14. és 15 én) a Kossuth 90-ik születési évfordu­lóján stb. stb. Aug. 15—18. napjain részt vesz a Buda­pesten megtartott országos dalünnepen, hol 32 taggal vett részt s Gaál F. Epilogjának korrekt előadásáért a második díjjal, egy ékes kürttel lett kitüntetve és megjutalmazva. A szatmári lelkes pártoló közönség a hazatérők lobogóját egy széles selyem szalaggal diszitette fel Az 1894-ik évben a dalegymsület elnöki tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents