Szamos, 1900. június (32. évfolyam, 45-52. szám)
1900-06-24 / 51. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap junius hó 24. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. / gUi 51-ií Szál.- 4' A SZATMARMEGYBI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár; Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak £ zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. fx -< A malmok üzemszabályozása. Nem frázis, ha azt mondjuk, hogy édes hazánk fölött rósz csillagok járnak A., egész vonalon, mindenütt, mindenfelől, mindenfelé csak panasz, a legelkeseredettebb panasz hallatszik. A sorscsapások tömkelegé suit bennünket. A mire méltán büszkék vagyunk, a mi a nagy világversenyen úgyszólván első helyet biztosit nekünk: a malomipar, a magyar liszt — e téren is beállott a visszaesés, hanyatlás, egyenetlenkedések, ellentétek kiélesedése, melyek a lehető legrosszabb hatással vannak és lehetnek malomiparunk egészséges fejlődésére. A tóvárosi malmok nem tudnak megállapodásra jutni a vidékiekkel az üzemszabályozás ügyében, bár állítólag sikerült volna már elvi megállapodásra jutniok. A dolog lényege abban áll, hogy hónapok óta túltermelés mutatkozik, a minek következménye az lett, hogy — nagy készlet lévén — a malmok alig vagy egyátalán semmit sem őröltek. Megmérhetetlen bajok kutforrása lehet az őrlési forgalom teljes szünetelése. Malomiparunk ezzel a kegyelemdöfést adná meg önmagának és fokozottabb mértékben támadna bennünket a külföldi, kiváltképpen az osztrák malomipar. Ezért czélszerü, sőt kívánatos még idejekorán, hogy a fővárosi és vidéki malmok között fennálló nagy dilferencziák mihamarább kiegyenlittessenek, nehogy ezáltal malomiparunk megszenvedjen. Az együttműködés, az összhang vezethet csak jóra, egységes testületté kell tömörülni, hogy lisztüzletünk megmaradjon ama előkelőhelyen, a hová ' lölküzdötte magát. Okszerű összekötő kapcsot kel! létesíteni a fővárosi és vidéki malmok között, egy elvi álláspontra helyezkedvén, melyet szilárdan ! védelmeznének. Azt hisszük mihamarább létre log jönni a megegyezés a fővárosi és vidéki malmok között és végeredménye nem az őrlési forgalom teljes szünetelése, hanem az üzem kellő szabályozása lesz, melynek értelmében az őrlési forgalmat redukálják. így nem kell majd attól tartani, hogy túltermelés következtében a lisztüzlet terén pangás álljon be, másrészt a forgalom sem f< 0 -zünetelni. Azzal nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy. a hazai malmok között kiütött i egyenetlenkedés mily káros hatással van az I országra, mennyire gyengíti, aláássa egy ország erőteljes fejlődését, bizonyos iparágak iterén. Ha már a többség kész hozzájárulni a tárgyalások pontozatainak elfogadásához, mindig akad egy-kettő, akik mindenáron kivonni akarják magukat ez alól és oly nehézségeket gördítenek az igazán jóra vezető békés egyezkedések elé, hogy dugába dőlnek a legszebb tervek. Csak a kellő harmónia vezet a boldoguláshoz, mely már azért is ajánlatos, hogy oly fontos dolognál, oly felette kfoiyes,, jjgffrnél, mint Magyarország malomiparának, lisztüz- j létének megmentése, megiontoiva járjunk el, mert néhányan akaratlanul is oly helyzetbe sodorják e nagyszabású féltett ipar-águnkat, hogy végzetes lehet malom-fejlődésünk egész jövőjére nézve. Az egész ország egységes testületté ! legyen, karöltve, együttesen működjenek, határozzanak, döntsenek, javasoljanak és végezzenek, csak úgy kerülünk újólag visz- sza a rendes kerékvágásba, csak úgy jutunk a helyes ösvényhez, mely czélhoz vezet. A Lendvay-szobor érdekében. Idb. Lendvay Mártonnak Nagy-Bányán fölállítandó szobor javára f. hó 9-én Szatmáron megtartott „Díszelőadás“ — levonva a felmerült 272 forint 85 kr. kiadást és beletudva a színház átengedéséért és világításért a közgyűlés áltál már elengedettt, de csak később befolyandó 25 frtot, valamint a 245 frt 50 kr. felülfizetést : 6/j frt o5 kr. tiszta j'óvedetmet hozott. Felülfizettek, illetőleg jegyre nem tartottak igényt: idb. Báró Vócsey Miklós . . 8.— frt. Lovrich Gusztáv ...................10. — „ Pá sztory Árkád.......................19.— „ dr . Bársony János egy. tan. . 8. — „ dr. Láng Lajos orsz. képv. . 10.— „ gr. Teleki Sándor Somkutról 8.— „ gr. Teleki László Gyula . . . 10.— „ Hegedűs Sándor miniszter . . 10.— „ Meszlényi Gyula püspök . . . 40.— „ br. Fejérváry Géza min. . . . 20.— „ Versek Mely eugemet oda vezet Az ő közelébe. Kéthetes asszony. Sötét idő . . . Sötét idő volt, felhő födte Az azúr kék eget; Hittem: fényes napomat többé Látnom már nem lehet. Egy végtelenség, egy öröklót Lett minden pillanat; Hittem, hogy lázban égő szivem A vágytól megszakad. Szellő lebbent ... a könnyét kisirt Felhő tova szállott, S napsugárban fürödni láttam Az egész világot. És a bohó szív örült, vigadt . . . De jött . . . jött az alkony . . . Válnunk kellett s most tép'a kétely Hogy többé nem látom. Ha remélni . . .’ Ha remélni tudnék Tudjátok mit tennék? A merre csak járok-kelek Rózsafát ültetnék. A legeslegszebbet Arra az ösvényre, Rózsa virágából Vetnék puha ágyat S dalba szőném a színeit; Himes szivárványnak. Éjfél van . . : Éjfél van, éjfel van . . . Köröttem csend ; Csak itten zakatol Valami bent. Mi lehet, mi lehet? Őrlő malom, A bánat, a bánat Őröl azon. Meg fog-e valaha Virradni még? . . Néz-e rám hajnali Bíboros ég ? . . Ki tudja, ki tudja ! Tán úgy lehet: Az örök, az örök Éj betemet. F. Varga Lajos. m — Intermezzo. — „— Csak még egy ölelést, egy utolsó csókot !u — Ölelésnek csóknak se hossza se vége — „Rám gondolsz-e mindig, hanem leszek itthon ? Á viszontlátásra! Isten veled édes!“ Csikorog az ajtó, elhalnak a léptek . . . Két hosszú órára magái a maradt honn, Esküvőjük óta legeslegelőször A kéthetes asszony. Két hosszú órára egymagára árván . . . Bizony elviselni türelem kell hozzá ! Hisz’ alig hogy elment — egy-két percze tán És úgy érzi, máris a türelme fogytán Bezzeg, hogy siettek, repültek az órák Mikor együtt ültek egymást átölelve Kora délutántól, amig le nem szált a Késő öreg este ! Kiül az ablakhoz, hímzést vészén elő — Langyos nyári eső áztatja a várost — Óh ! milyen unalmas minden járó kelő, Mind olyan mogorva kalapjáig sáros ! Könyvek közt keresget, meg ledobja ismét.. . Óh ! be lassan czammog előre az óra Mintha nem is járna, mintha meg-megállna Mindkét mutatója! . . .
