Szamos, 1900. június (32. évfolyam, 45-52. szám)

1900-06-10 / 47. szám

ványt, mint egy impozás tömeg hullámzá­sát s nem ismer bájosabb zenét, mint a messze kiharsogó életkedvet. E nagyszabású feladat azonban meg­kívánja az erők egyesítését s a partikuláris érdekek teljes mellőzését s ezért az állami támogatás volna megnyerendő. Szervezendő volna tehát valamelyik mi­nisztérium (kereskedelmi) kebelében egy für­dőbiztosság, mely 1 időnként közös érte kezletre hívná össze a íürdőérdekeltséget szakbeli ügyek megvitatása végett; 2. intéz­kednék az iránt, hogy a nép minden rétege füzetek utján tájékoztassák a magyar íürdők gyógyhatásáról s egyébb közhasznú czél- jairól; 3. megbízná a külföldi sajtót ismer­tető czikkek és képek közlésével; 4 nyil­vántartaná és ellenőrizné a fürdőügy fejlő­dését. Az állami ellenőrzés megadná a lökést, hogy a fürdők tokozott üzleti tevékenységet fejtsenek ki s ekkor a közönség részéről is kedvezőbb hangulatra lehetne számítani, a magyar fürdők jövője igy tehát elég vonzó képet mutatna, annál is inkább, mert a ké­szülődő emberi műhöz a nagy természet bőven gondoskodott megfelelő keretről. Furcsa dolgok városunkban. o Bizony már most is szép a mi Kossuth- kertünk, de sok itt még a rendetlenség. Neve­zetesen vasár- és ünnepnapokon úgyszólván semmi felügyelet nincsen. Az ottani kutnál valóságás veszekedés és verekedés van. E kutat • mielőbb szivattyúval kellene ellátni. Az ültetvényeken tömegesen ke­resztül gázolnak az emberek. Azt a nem igen diszes, ideiglenes Összekötő, hidat elállják a gyerekek, sőt a karfájára ráülnek és valóságos csoda, hogy itt még valamelyik le nem esett. Rendőrök, a mint láttam, a zenekart őrzik. Talán a hamisan fúvókra leskelődnek ? Midőn a kerti terveket vizsgálttk, milyen szépen magyarázták: lesz egy önműködő szi­vattyú gép; ez elfogja látni az alsó tavat friss vízzel, ezen tóból majd kiszivattyúzza a vizet a felső tóba, a melyből a felesleges víz el fog folyni; igy tehát a tavak tisztán fognak ma­radni. — Nos hát a szivattyugép megvan, de állandóan nem mozog. A felső tó tele van sással, az alsó tó pedig füllencsével vau beborítva, és már is erezhetni posványos szagát; azonfe­lül van ebben egy pár ezer bóka, melynek bre­kegése a kedden tartandó zenét tulharsogja. — Hát ezeken a dolgokon segiteni nem lehet ? — Hiszen az is el volt határozva, hogy hattyúkat szereznek be. Vájjon ezek hol úsznak még? Van a kertésznek szamara; nem lehetne egy Öntöző hordót készíttetni és az utakat min­dennap, reggel és este öntöztetni ? A vállalkozó közel a tó partjához készített egy mószgödröt, a mely vízzel megtelt; ezt egyszerűen egy pár szál deszkával befedte. A múlt ünnepeken tömegesen állott a nép ezeken a nem valami erős deszkákon ; kénytelen voltam figyelmeztetni az embereket a veszélyre. Hát ez meddig marad igy ? — Vagy várni akarunk, mig valami szerencsétlenség történik? A sok kellemetlen hűvös idő után végre beköszöntött a meleg és ezzel városunk legna­gyobb miseriája : a por és bűz. Ismerek kis és szegény városokat, melyek­nek csak kutvizök van, de azért az utczákat mindennap öntözik ; ha máskép nem lehet, hát vizipuskával. — Nekünk van Szamos folyónk és nem tudom háuy városi fogatunk; van a tűzoltóságnak szivattyú gépe, tömlője, és mégis megfulunk a porban. — Hozzájárul még, hogy a kocsik és szekerek nem a kövesuton, hanem a kövezetlen oldalutakon járnak, felkavarva a port annyira, hogy az < mber a szemét sem | nyithatja ki. A mint tudom, ez be van tiltva, de azért senki se ügyel erre. A Kossuth-kertböl kivágott fákból lehetett I volna kellő számú czölöpöket vágni és ezekkel ezen kövezetlen utakat elzárni. Mindenesetre szükséges, hogy legalább a j főutczák kétszer naponta öntözve legyenek, j ehez pedig nem kell más, mint egy kis jóakarat j Városunkban vannak utczák, amelyeken j a kellemetlen szagtól alig lehet járni. A többi I között fel kell említenem a Kazinczy-utczának a keleti részét, a Tompa-utczának mindkét ol­dalát. Ezen utczában különösen fel kell emlite- j nem a sörcsarnok épületből kifolyó, valóságos) pestist terjesztő bűzös folyadékot. — Csodálom ezen utczában lakó emberek türelmét, mert, hogy itt ablakot nyitni nem lehet, az bizonyos.; De van számtalan ilyen utcza. Itt van to- J vábbá a városunk központjának a fődisze: az összpontosított 5 mészárszék. Ilyet semmiféle ren- | dezett városban meg nem tűrnek ; ott sem, a j hol vízvezeték van. Hát ezeken a dolgokon segiteni nem lehet? Vagy várni akarunk, mig ismét valami cholera kiüt? A háztulajdonosokat nem lehetne rákény­szeríteni, hogy carbolozzák a kifolyásokat ? Bizony ezek igazán furcsa állapotok! Kovács Leó. Kövezési mizériák. (Beküldetett.) Városunk lakói közül, ugyan hány ember fordul meg a legsötétebb Diána-utczábau ? Hát még ezen utczának utolsó részletében? Nem is Nuszer János VIII. o. tanuló szólott s ajánlotta fel a megkoszorúzott arczképet. ^ kormány ne­vében Hagara főispán beszólt s tolmácsolta a miniszter legteljesebb elismerését és üdvözletét. Végül Fankovich igazgató meghatva válaszolt a beszédekre s olajfestósü kópét a gynmas'iumnak ajándékozta. Műsor után az intézeti fényes directori la­kásban fogadta az ünnepelt a tisztelgő deputa- tiókat, melyek száma 15—20 volt, ezeket a belső termekben Fankovich családja és bájos Ilma leánya vendégelték meg. Déli 2 órakor 120 teritékü közebéd volt a Csillag vendéglő nagytermében, mely párját messze földön ritkítja, melyen sok szép dictió tió hangzott el. — Kiemeljük a főispánét, Val- kovszky igazgatóét, Cseh Lajos polgármesterét és Nedeczey képviselőét az ünnepekre, a dr. Fecbtel Jánosét Munkács város közönségére, melyet az egybegyűltek zajosan megéljeneztek és megtapsoltak, Sütő Kálmánét a miniszterre, Bulyovszkyét, Csomárét, Bohneret a képviselőre, Vozáry tanárét dr. Fechtel Jánosra, a Tomory Imréét a volt tanítvány oki a stb. Szántó Soma tanár egy magas szárnyalásu ódát olvasott fel, mely nagy’ hatást keltett. A szatmáriakat az állomáson a tanári kar az ifjúság egy nagy csoportjával fogadta s ál landóan kitüntető figyelemben részesítette. A munkácsi derék, tudós tanári kar, mely köztisz­telet s ragaszkodó szeretet tárgya oda át, mis­siójának, melyre hivatva van, kitünően megfe­lel s a város kultúrájának társadalmi, közmive- lődési intézményeinek fejlesztésén buzgón mun­kálkodik. Valóban mintha össze lennének válo­gatva azok a professorok, kik egymásközt a teljes egyetértést és szeretetet ápolva, nagy si­kerrel munkálkodnak a művelődés szent ügyé­nek előmozdításán. A jubileum rendezésében a főszerep Tomory Imre tanáré volt, ki fáradságot nem kiméivé buzgólkodott, mellette állott a másik főrendező Vargha Ferencz professor, a szatmáriak zelosus kalauza, a maga aranyos állandó jó kedvével. Varghának nagymüveltségü neje kitűnő énekesnő, ki vendégszerepelni őszszel közénk is eljő. A szatmáriakat kedden délután a vasútra az egész tanári kar kikisérte. Gyönyörű ünnepség volt a jubileum, mely­hez innen a távolból is gratulálunk s emlé­keit soká nem feledjük. Mi ezen impozáns ün­nepségekben a lelkiismeretes, kitartó, törhetlen tevékenységű munka diadalát láttuk, mely munka Fankovich Sándor igazgatóban az egész tanító, nevelő, tanár világ számára érdemelte ki a közelismerés, köztisztelet hervadhatlau babórait. ajánlanám senkinek ezt a kójutazást. Hiszen akik a legsötétebb Afrikát már bejárták, napló­jegyzeteikben tesznek említést bizonyos nyoma­iról a czivilisationak — no itt nehéz volna ilyen nyomokra akadni, másra inkább ! Azok a szegény páriák, nem is adófizetők, mert ha azok volnának, lehetetlen, hogy a vá­ros ne olyan sorsban kívánná részesíteni azokat, mint a piacznak urait! Ha legalább valamelyes királynője a kávóházak mooca trónjának erre lakoznék! Úgy talán éber őrei a rendnek erre tévedvén, egy-két önkénytelen baleset jobb betyzetbe juttathatná e szomorú vidék adóhát­ralékos lényeit. Hiszen, nem kívánom ón, hogy a létesítendő Vigadót itt emeljék — jó helyen van az most s még az itt ott diszlő virágok h’zából sem kívánok egyet sem. Azt is kijelen­tem, hogy az ott lakók közül senkihez nem köt sem rokoni, sem sógorsági, sem komasági vagy barátsági kötelék. Még csak látásból sem isme­rem a szomorú alakokat. Nem Ígértek és nem is adnak semmit e czikkemért, sőt tudtok és akaratuk ellenére történik. (Szerencse ! hogy ez az elhagyatott törzs lapot nem olvas.) Az én kívánságom az volna, hogy megelőzzük a so- cialistnust, mely az emlitett vidéken, hol min­den bacillusnak legpompásabb melegágya, bi­zonyára legelőbb borulna lángba. Ennek orvos­szeréül a következőket volnék bátor ajánlatba tenni : 1. A Diána-utczának a Vágóhid-utczától nyugat-északra meghosszabbodott része, ha vá­rosunk térképébe fel véve nem volna : fel­vétessék ! 2. A Széchényi és Rákóczy-utczák mozaik­kal burkolása által felszabaduló kőburkolatnak azon része, mely egyébre se való, említettem utcza lakói által robotban elvitettessék és ál­taluk fogyasztási adójuk mérséklése ellenében lerak;, ttassék. 3. Az uj villamigazgató mérnök által meg­takarított és a színháznál beraktározott áram­ból vasár- és ünnepnapokon egy bármilyen kis mécses ,állíttassák. 4. Ha mindezek keresztül vihetők nem volnának: földig romboltassák az egész s a népség a Vigadónak szánt palotába telepítve kapjon egy-egy parczellát a „Szamos“ szellemes czikkezője által ajánlott felosztásból. Miután a néma g}rermeknek a mamája sem érti szavát, én szántam el magam arra, hogy ezen ma már nem szoktalan utón hívjam fel a polgárság figyelmét elhagyatott adóhátra­lékos polgártársainkra. Csalán, de árva. HÍRROVAT. * Ur napja. A reánk következő csütörtö kön, vagyis Ur napján, a katholikus egyház egyik legszebb ünnepét fogja ünnepelni. A székesegyházban a plébániai mise e napon ki­I vételeseu reggel 6 órakor lesz, melyet Ékkel j Lajos s. lelkész fog mondani. Hét órakor Mesz- ! lányi Gyula püspök mondja a sz. misét, utána a Deáktéren felállított sátrakhoz körmenet, ennek végével sz. beszéd. * A koronázás évfordulója. A koronázás évfordulója alkalmából juuius 8-án, d. e. 9 óra­j kor a székesegyházban ünnepélyes bálaadó istenitisztelet volt, melyet Unger Lajos czeleb- rált fényes segédlettel. Az istenitisztelen jelen voltak az összes katholikus tanintézetek növen­dékei tanáraik s tanítóik vezetése alatt. * Püspöki adomány. A megyés püspök, a I Csecsehón épülő uj rk. templom költségeinek fedezésére 400 koronát adományozott. * A hivatalos lapból. Magyar igazságügy­miniszterem előterjesztésére dr. Papolczy Gyula szatmárnémeti törvényszéki bírónak, az Ítélő­táblái bírói czimet és jelleget adományozom. Kelt, Gödöllőn, 1900. junius hó 2-án. Ferencz József, s. k. Dr. Plósz Sándor, s. k. — Ezen legfelsőbb elismerés bírói karunk egyik legkivá- lóbbját érte, a kinek kitüntetését úgy az igaz­ságszolgáltatás faktorai, mint a nagy közönség a legőszintébb örömmel fogadta. A magunk részéről is a legnagyobb örömmel csatlakozunk az örvendezők seregéhez. * Uj esperes. Meszlényi Gyula püspök Schirulszky Gyula kis-ráthi plébánost, vá­rosunk fiát, az alsó-ungi kerület esperesséuek nevezte ki. * Esküvő. Losonczy Endre kunágotai ev. ref. lelkész, városunk fia, e hó 9-én esküdött figyelembe!! A Fenéiére Pesti biztositó intézet (Alapittatott 1864.) elfogad mindennéven nevezendő baleset biztosításokat legcoulansabb feltételek és legolcsóbb díjtételek mellett, p. o. egy ügyvéd, bankár, keres­kedő stb. 10000. korona halálesetért 6 kor. és 10000, kor. rokkantsági összeg után évente összesen 13 kor. 50 fii, fizet; több éves biztosí­tásnál megfelelő engedmény nyujtatik. Felvilágosítások és nyomtatványok készséggel, díjmentesen az igazgatóság irodai helyiségeiben Budapest V., Sas-uteza 10., valamint az intézet összes képviselőinél kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents