Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)

1900-05-06 / 36. szám

XXXII. évfolyam.

Szatmár, 1900. vasárnap, május M 6.

36-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG,és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Mindennemű dijak czatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb. árban közöltetnek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.

A segítség.

Egy kis iparostól vesszük a következő czikket, melyben — ha az abban kifejtett nézetekkel nem is értünk egyet mindenben — mégis sok megszívlelendőt találunk.

Nem csak az akarat van meg a kormány és a társadalomban a magyar kisipar emelése érdekében, de már tények is igazolják e körülményt. Első sorban a kormány jár elől; szubvenciókat nyújt egyes ipari vállalatoknak; azután a társadalom is igyekszik kötelességét teljesíteni, értekezleteket, tanácskozásokat tartanak, hogy miként segíthetnének. Mindezek daczára a kisiparos küzdelme napról-napra növekszik, nincsen elegendő munkája s igy nem képes munkásokat sem loglalkoztatni, vagy ha már tarthat is munkást, azt bizony csak nagyon gyengén díjazhatja.

Ennek a magyarázata abban található meg, hogy a kormány támogatása nem illetékes helyre jut, mert ha a gyári vállalato kát szubvenczionálja, akkor ezzel még inkább lehetetlenné teszi a kisiparos boldogulását, helyesebben mondva, teljesen tönkreteszi a kisipart. Ezekkel a szubvencziókkal tehát sem a kamarák, sem a kormány nem segítik a kisipart, nem emelik a magyar ipart, csak fokozzák a kis- és gyáripar közötti régi keletű küzdelmet.

Ha szubvencziókat adnak, miért nem mérlegelik ennek a következményeit is ? Igaz ugyan, hogy a támogatást élvező gyár foglalkoztat állandóan 100 - 200 munkást, de tizszer annyi iparosnak veszi el kenyerét.

Támogassanak pénzsegéllyel oly iparágakat, melyekkel a munkásnépnek keresetforrást nyithatnak, nyújtsanak szubvencziót oly iparvállalatoknak, melyek kivitelképes czikkeket gyártanak, nem pedig oly gyárakat, melyek agyonnyomják a kisipart.

Az akarat tehát megvan, de az illetékes helyeken nem ismerik vagy nem akarják ismerni a helyzetet és viszonyokat, mert ha létesítenek is a kisipar érdekében jónak és helyesnek bizonyuló intézményt, akkori mindjárt következik egy újabb lépés, mely; amazt ellensúlyozza. Létesítenek szövetkezeteket, ezeket pénzsegéllyel támogatják, de a szövetkezetek nem fordítják a szükséges czélra ezeket az összegeket, üzleteket és műhelyeket nyitnak, hogy konkurálhassanak a kisiparossal, aki semminemű támogatást nem élvez, de igenis meg van terhelve adóval nyakig és mivel nem tud olcsó forgalmi tőkére szert tenni, kénytelen drága kamatokon hitelt igénybe venni.

Volt hazánknak egy komoly gondolkozás^ tevékeny munkásságu embere : Baross Gábor. Ü államosította az ipariskolákat, életbe léptette az államvasutakon a zönadij- szabást, több üdvös intézményt létesített és tervbe vett. Midőn a jelenlegi kormánynyal Hegedűs Sándor lépett ennek örökébe ő is azonnal hozzáfogott a beteg ipar orvoslásához, tanácskozott, utazott, meghallgatta a kereskedelmi és iparkamarák véleményét,

j kereste és keresi azt az utat, a melyen haladva meglehet menteni a kisipart a bukástól. Plósz igazságügyminiszter szintén hozzájárult a kisipar védelméhez ama rende- deletével, melylyel beszünteti a fegyházak- ban az egyes iparczikkek készítését. De sajnos, csak igen csekély javulást észlelhetünk, i Egyrészről eltiltják a fegyenczipart, másrészről azután szubvencziót engedélyeznek egyes gyáraknak. Nem tehető fel, hogy ezek a gyárak csak kivitelt termeljenek és ritka az az eset, hogy uj iparágat honosítanak meg: ellenben bizonyos, hogy a kisiparnak ártanak.

Idegen országok kormányai is nyújtanak szuvbencziót iparvállalatoknak, de csakis olyanoknak és azoknak, a melyek kiviteli czikkek készítésére, vagy a behozatali czik- kek megszorítására alakultak, de sohasem a hazai ipar rovására.

Forduljunk most a társadalmi mozgalomhoz, melynek egy kiváló részét Hegedűs Sándorné indított meg, azzal a czéllal, hogy a társadalom mellőzze a külföld készitményit s lehetőleg, tisztán magyar termelést fogyasz- szon Ez nagyon szép elhatározás, de tartunk attól, hogy itt a figyelem nem fog egyformán kiterjedni az egész iparosságra s inkább a gyárak fognak kapni megbízásokat szállításokra: ez utón sem lesz a kisiparoson segítve.

Megvagyok győződve arról, hogy igy a kormány intézkedése, mint a társadalom mozgalma a legjobb akaratú, de czélt téNapfölkelte, naplemente.

Ne nyisd fájó panaszra ajkad, Hogy oly nehéz az átok rajtad, Ha, kintied volt, hűtlenné lett S mert elrabolták, senki ellen Ne lobbantsd lángra gyülölséged.

Ne hullasd könyedet, ha látod, Mint lett másé egész világod, Hogy fenn, a szédítő magasban, •Szépsége tengerét kiöntve,

Hozzád kegyetlen, irgalmatlan.

Hajnalhasadtakor, a réten Ó, hányszor einem nózdególtem, Mint kél a nap, a szép, a hűtlen A föld öléből s ennek könye Mint csillog gyémántként a fűben.

Pompáját a nap szerteszórja,

Hegy, völgy, rét, erdő bámulója. Majd űzni kezdi régi vágya S fáradtan, bágyatag sugárral Borul a méla láthatárra.

Kipirul a föld halvány arcza, Amint kincsét ölelve tartja

S ki elhagyá pompába,’ fénybe, Bűnbánón, enyhülésre vágyva Simul szerelmes kebelére.

O, lesz idő s tán nemsokára,

Midőn a bánat alkonyárnya Borul lelkére kedvesednek S űzvén a vágy igaz szivedhez,

Ott lel vigasztalást, szerelmet . . .

Szabados Ede.

l$g

Ismerek egy kertet.

Ismerek egy kertet:

Tele van virággal;

Fakadástól lombhullásig,

Este, reggel fel-felhallszik Benne a madárdal.

Még sem járja senki Virágokat szedve;

Még sincs, kit a vig madárdal Oda vonna bűbájával,

Sem reggel, sem este.

Csak én magam járom Este úgy, mint reggel;

De nem szedem a virágot,

S a madárt, ha visszaszállott, Nem hallgatom kedvvel.

Oh, mert a virágok Búbánat-virágok S a felhangzó vig madárdal Nem bír lelkem fájdalmával: Temetőben járok.

Álmodtam én is...

Álmodtam ón is csábos álmokat, Melyeknek éje a szerelmes éj.

Borult reám is csendes alkonyat, Melynek fuvalma titkokat mesél.

Az álom és a csendes esti szél Tanitgatott ösmerni végzetem ;

Elérni szivem vágya távolál,

Feledni, hogy ha el nem érhetem.

De egyre nem tauita semmi meg,

Ez egy örökre bántja lelkemet:

Mórt van, hogy bárha hűn szerettetünk, Örök ifjú maradni nem lehet ?!

Miklósi Kornél

czipészmester Eötvös-utcza 2. sz. a Korona szálloda átellenében Szatmáron. — A szatmárvidéki vásárló szövetkezet szállítója. — A tavaszi idény beálltával van szerencsém a n. é. közönség b. figyelmét üzletemre felhívni. Gonddal, csínnal és szakszerűséggel készítek mindennemű könnyű, finom, és tartós lábbelit, mérsékelten megszabott árak mellett ; a hibás abnormális lábakra különös figyelmet fordítok. — Mindenféle füzók, valamint czipő fényesitő kenócsök üzletemben kaphatók.