Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-03 / 35. szám
XXXII, évfolyam. Szafmár, 1900. csütörtök, május U 3. <T 3S-ik szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. j Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak f zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Biki Károly, szatmári esperestlelkész beköszöntése alkalmából, A szatmári ev. ref. egyháznak e hó 29-én ünnepélyes vasárnapja volt. Ekkor mutatkozott be ujjonnan választott lelkésze Biki Károly, a szatmári ev. ref. egyházmegye esperestje. E csaknem négyszázadra visszatekintő egyház eleiében, mely állandó szoros kapcsolatban állott városunk történelmi fejlődésével, mindig nagy sulylyal biró mozzanat, hogy ez egyház élén minő vezető férfiak állanak. Nagy jelentősége e körűimén nek első sorban az egyházi élet intenzivebb fejlesztésében domborodik ki; másod sorban s nem kisebb fokon pedig abban, hogy az egyház, anyagi fejlődésének is biztos alapján állhasson. Ami a hitélet emelését, (okozását illeti, lelkészeinkre nálunk sem kisebb feladatok várnak, mint a minők az országos, az egyetemes hitélet emelésében várakoznak Szemmel látott dolog ugyanis, hogy a rohamos haladással a testi és lelki élet ősz- hangja nem tud egyensúlyt tartani. A vallásos megnyugvás helyébe a fokozott igények támasztotta elégedetlenség lép, melynek nyomában a jellemnek, az erkölcsi életnek egyre növekedő visszásságai burjánza- nak fel. Ez ellen a korszellemben gyökerező áramlat ellen, kétségtelenül igen nehéz a küzdelem, de ennek megváltoztatására sokat tehetnek, kik erre legelső sorban hivatottak, különösen o t, hol az autonomikus egyházi szervezet megadja a lehetőséget arra, hogy az egyházi és világi elem e munkában egymást támogatva buzgólkodjanak. Ami az anyegi ügyek rendezését illeti, e téren is nem kisebb feladat várakozik az uj lelkész gondjaira; de megnyugtató bizalommal és reménynyel tekint rá az egyház ez irányban is, s annál jogosabban, mert Biki Károly esperest negyedszázados működése alatt bebizonyította, hogy a reális téren is az alkotás embere a nélkül, hogy a hivek áldozatkészsége azok anyagi megrázkódtatását vonná maga után. Biki Károly esperest vasárnapi templomi beköszöntőjében kőrvonalozta azokat a vezérelveket, melyek keretében lelkészi hivatáskörét betölteni törekszik. Beszéde nem a szónoklat külső hatásaira, hanem a meggyőződés benső erejére támaszkodott. Biki Kvs< iy, esperest negyedszázadnál többet töltött a~ Ur szolgálatában. A lelki építésben a szivekhez nem a csillogó frázisok útját keresi, hanem azt az egyszerű egyenes utat, melyet az Evangélium egyszerű nemes fensége és tisztasága is megjelöl. A szabadság, az igazság és szeretet ama hármas jelszó, melyet lobogójára tűz s mely alá a hiveket az anyaszentegynáz közös munkálására szólítja. Igazi szabadság csak a lelki szabadság forrásából táplálkozhatik s meggyőzően fejtette ki, hogy ez neme iák a hit fenségének ad szárnyakat, hanem a haza szabadságának is a polgárok szivébe épített legerősebb fundamentuma. Az igazság örök alapja az Evangelium, mely pár évezrede már kiállotta tüzpróbáját az időknek; épenezért az igazság a szószéken, ez alapon s ennek eszményi világában hirdetendő. A szeretet Krisztusi tanát is igen szépen és jellemzően vetette egybe az ó-szövetség ide vonatkozó tanaival s e párhuzam ! keretében meggyőzően fejtegette a humanizmus erejét, mely a tökéletesedés eszmé- J nyi világa felé vezet. S e hármas eszme fejtegetése kapcsán alig volt mozzanat, melyet korunk irányával egybevetve ne érintett volna; mindmegannyi csilláma az eszméknek, melyek külön- külön is egy-egy szónoki beszéd textusát képezhetnék. Az egészet pedig mindvégig az az erős hazafias érzés hatotta át, mely távol a kozmopolitizmus útvesztőjétől erkölcsi erejét ezeréves hazánk megszentelt földjéből meriti. Röviden szólva, Biki Károly esperest beszéde nem zuhogó záporho: hasonlított, mely szétfut a földön, anélkül, hogy a szomjas föld benső rétegébe befogadhatná, hanem azon jótékony májusi permetesőhöz, mely éltető nedvét porszemről-porszemre szivárogtatva észrevetlenül termékenyít. A beköszöntő beszéd azonban nemcsak szorosan a hívekhez volt intézve, hanem városunk minden rendű tagjához, különösen azon részében, melyben a békés együttmüÁz apa. — Irta: Holló Márton. — A kis öreg bankpénztáros, aki ezerötszáz forint évi fizetésért kezelte a külvárosi pónzin tézet apró tételeit, felháborodva, tombolva ugrált föl s alá a szobában. Haja kuszáltan csapzott össze kivörösödött homlokán, apró szeme dühösen forgott. Maga volt a neki lódult, meg- fékezhetetlen iudulat. Szép nagy leánya csitit- gatta, kórlelgette:-- Nyugodjék meg édes apám, ne gondoljon az egészszel. Az öreg csak annál jobban heveskedett, s rekedtebben orditozta: — ■ Dehogy nem törődöm, dehogy hagyom annyiban! . . . Tennem kell valamit a gazemberrel, mert megbetegszem, belepusztulok . . . — De kedves jó apám . . . drágám . . . látja én már nem is gondolok azzal az úrral, boldoguljon a maga utján. Hasztalan volt minden próbálkozás, a rászedett apa hadonászott, fenyegetődzött. — Csak ogy gondolok rá én és nem is kerüli ki a kezemet azt mondhatom . . . És felcsapva fejére a kalapját, rohant ki a házból. A leánya még utána sietett, de mire a lépcső házhoz ért, a kis ember már valahol az utezán száguldozhatott. Aggodalmas .szívvel ment vissza a lakásba, ahol egy sarokban az anyja sirdogált. Gyönge akarat nélkül való asz- szony, aki csak sírni, jajgatni tudott szegény. — Istenem, mi lesz ebből? Valami bajt csinál apád. — Aztán a leányt simogatja és őt siratja. — És te szegény leányom mire jutottál, mire jutottál . . ., hogy te ezt mivel érdemletted meg édes szép leányom . . . — Semmivel sem, édes anyám, de nem is olyan nagy a szerencsétlenség. Kell is azért ilyen nagy riadalmat csinálni ! Ne sirjon, a papát majd csak megőrzi az Isten és én sem vesztem azért még el. * * * Most már igy beszólt Reggel még fuldok- lott, vonaglott a fájdalomtól, amikor félelmesen hasított végig a lelkén a valóság, hogy ö már nem menyasszony többé, hanem cserben hagyott leány. A vőlegénye hetekkel ezelőtt azzal búcsúzott el tőle, hogy kis időre elutazik, pedig házasodott. A kivel megesküdött, arról annyit tudott meg, hogy nagyon gazdag. Keservesen markolt bele a szivébe a megmásolhatatlan esemény. Egymásba kapaszkodva kavarogtak vihar- zottak lelkében az indulatok, visszaemlékezések. Kegyetlen gyűlölet szállotta meg az iránt a leány iránt, aki leverte gyémántjaival, aranyaival. De rögtön mentegette is. Hátha nem is tud a diadaláról, hátha nem is sejti, hogy elgázolt valakit, hiszen az ő felbomlott mátkasága olyan csöndes, eltitkolt, csak éppen az ő családjának való volt, úgy ápolgatta esztendők óta, mint egy kedves szép cserópvirágot, féltve, rejtegetve, hogy senki meg ne kívánja, el ne irigyelje. Az ellen az ember ellen fordult minden keserűségével, vérig bántott szive minden fel- jajdulásával. Egész életének a tartalmát, erejét, szépségét látta benne. Hányszor ragadta el a lelkét annyi átmagasztosult pillanatban a jövő csudás világa felé, hogy már nem is földi tereken jártak olyankor, hanem emelkedtek, repültek a magasba, tulvilági aranyzölden derengő felhőzetek közé. Mind ennek át kellett suhannia az emlékezetén és utána nyomban átjárta a jeges, borzongató kínja annak a tudatnak, hogyan fordult el tőle, hogyan végzett vele egyszer s mindenkorra az a férfi. %' • Borszasztó sietséggel, kérlelhetetlen rohammal zúdította rá ezt a kemény csapást, operált akár a sebész kapacitás, aki egy merész vágással mindent elérhet. Ha a . beteg nem pusztul el a kés alatt, akkor biztosan felgyógyul s vidáman elélhet késő aggkoráig is. Csakugyan oly hatással volt rá ez a villámgyors elhagyás, mint egy sikerült műtét. Nem hanyatlott el életereje, csak velőkig ható fájás, halálos ijedelem sújtott le rá, aztán szinte minden átmenet nélkül talpra állott. Sajátságos száraz józanság költözött beiéi, a mitől szörnyen tisztán lehet gondolkozni. Olyan lett, mint a gyerek, aki nem toporzókol, amiért elragadták
