Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)
1900-04-29 / 34. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap, április tó 29. MAI szári). r Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: « Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinél Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Kereskedőink érdeke, A vándorraktárakról van szó, mert hát ilyesmi is van. Ha olvassuk, ártatlan dolognak tartjuk és egyszerűen napirendre térünk felette. Már pedig sokkal nagyobb jelentőség tulajdonítható azoknak, semmint gondolnók. A vándorraktárak rontják a kereskedelmet, gátolják üde menetében; lekötik, hátráltatják a kereskedelem elevenséget, frisseségét minden irányban. Vannak emberek, kik gyorsan és köny- nyü szerrel akarnak meggazdagodni; kevés fáradsággal sok pénzhez jutni; csekély, úgyszólván semmiféle risicóval járó vállalkozással — saját zsebüket szem előtt tartván — másokat megrontani, tönkretenni. Ezt a czélt a vándorraktárral lehet többek között elérni. A tisztességes, szolid, jó- ravaló kereskedő legveszedelmesebb és ke vésbé tiszta konkurrense. Valaki máma összevásárol jó csomó silány, hasznavehetetlen, kiselejtezett portékát (szövetet, vásznat, vagy bármi egyebet) potom árért, holnap már a tizedik vármegye valamelyik helységében üti fel sátorfáját. — Van egy kis boltja, mely elé öles plakátokat. ragaszt ki és hirdeti utolérhetlen olcsó áron az ő felette jó, finom, kifogástalan áruját. Természetesen a hiszékeny vevő közönség hamar lépre megy és inkább olcsóbban veszi a ezikket, mint drágábban, kivált, ha mint hiszi — van olyan jó amaz, mint ez. A kereskedőt, a kinek állandó üzlete van, fi et utána jócskán bért, adót, aztán fizeti a személyzetet és nem oly páratlan olcsón jut a holmijához, mint a vándorraktáros, mindez lesújtja és elkedvetleníti, a bukás, a csőd szélére juttatja. Tehát méltányos és jogos, ha ilyesmikért lelzudulnak, panaszkodnak a kereskedők. Természetes, hogy ilyen körülmények megmételyezik, aláássák a kereskedelmet. így csak mindannyiunkat örömmel tölthet el a kereskedelemügyi miniszternek legújabb körrendeleté, melyben a legszigorúbban utasítja az összes iparhatóságokat, hogy a vándorraktárosokkal szemben a legszigorúbban alkalmazzák az ipartörvény idevágó intézkedéseit, mely a gyors és tömeges eladásra ingerlő módon való árusításra szigorú büntetéseket szab. A körrendelet szerint a vándorraktárosoknak iparengedélyre van szükségük, mely engedélyért — igen természetes — külön dijakat kell fizetni. Ez annál is inkább lényeges pontja a rendeletnek, mert ez alól az ilyen vándorraktárosok rendszerint kibújtak. Továbbá az is felemlitésre méltó, hogy a rendelet szigorúan meghagyja, hogy az iparhatóságok úgy biztosítsák magukat a vándorló kereskedők tovább vándorlása ellen, hogy kiszabandó pénzbüntetés és engedélydijak fedezésére áruikat tartsák vissza s egyúttal az adóhivatalt is értesítsék, nehogy az államkincstár kárt valljon a beszedendő adó erejéig. Hogy mennyire a szivén viseli a kereskedelmi miniszter a kereskedők érdekét, kitűnik abból is, hogy körrendeletében ismételten hangoztatja, hogy az iparhatóságoktól elvárja, hogy a legnagyobb szigorral és erélylyel fognak eljárni a becsületes, tisztes- tességes kereskedők érdekében. Szóval ismét egy üdvös rendelet, mely megszorítja, útját állja még jó időben egy oly veszélyes kinövésnek, mint a vándorraktár, mely hazánk egy igazán fontos és hasznos tényezőjének, a kereskedelemnek rendes folyását, üde menetét uton-utfélen megakasztaná. ______________ _______________ M. A Társaskör múlt m történetéből. A Társaskörnek imént lefolyt 69-ik évi történetéből vázlatosan a következőket emeljük ki : A lefolyt év jóformán az elfogadott építkezési terv végrehajtásával telt el. A választmány az építkezési feltételek kidolgozásánál az állam és a városi törvényhatóság által igénybe venni szokott szabványos terveket használta föl s magának az ópitkezósi terv végrehajtásának ellenőrzésére a választmányból és felkért szakértőkből külön bizottságot alakított. Az elnökség az építkezés egységes felvállalására kihirdette a pályázatot, de arra vállalkozó nem akadt. Ezután a pályázatot munkacsoportonként kívánta biztosítani és azon időben a város arra való iparosait névszerint is meghívta, akik ajánlataikat jókora részben be is nyújtották, azonban ezek legkedvezőbbjeinek összeállításából az tűnt ki, hogy a csoportonkénti ajánlatok a 9577 frt 54 krban előirányzott teljes építési költséget mintegy 1700 írttal múlták felül. Vásárhelyi reminiszcenciák. ügy akarta a véletlen, hogy megismerkedjem Maros-Vásárhelylyel is. Régi óhajom végié teljesült. Magam sem tudom, hogy eme „régi óhajtás“ csirái mikor szállásolták be magukat hozzám. Lehet, hogy akkor, a midőn ketteeskén (no igen, ón és kollegám) elbeszélgettünk egy múlt időről, a kellemesen eltöltött diák évekről. Barátom nagyon sok szépet mesélt Vásárhelyről, illetve sok szép vásárhelyiről beszólt. Csoda-e hát ha lelkesedtem s örömmel fogadtam a legelső alkalmat, hogy megismerjem V.-t. Holdvilágos éjszakán kellett volna megérkeznem, de a holdat nem láttam sehol (nem fördött az ég tengerében, hanem bizonyára búj dosott, mint a betyár, de a felhők sűrűjében.) A félhomályban lázasan kutattam az első benyomások után. Hűvös szellő lengedezett be az omnibus nyitott ablakán, a mi a kupéban uralkodott hőség után nem a legkellemesebben esett. Fel akarom csukni az ablakot, nincs benne üveg. Ez volt az első meglepetés. Másnap tizóra tájban, a mint felébredtem úti fáradalmimból, egy pillanatra a korán kelő nap fenszter vizitjét élveztem. „Szerettem a hajnalt“ tiz órakor is. Nagyon megtisztelve éreztem magam s a lehető leggyorsabban igyekeztem rendbe hozni toalettemet, hogy minél méltóbban fogadhassam a vizitet s hogjT, annak idején megtekinthessem a város nevezetességeit. Előkészületeimre a sugarak megszöktek, a nap teljes szinpompájában vonult vissza a szürke fellegek mögé s egy negyed óra múlva jótékony eső permetezett alá. Megijedtem, hogy „haza küldenek“ s erősen biztattam barátomat, hogy csak minél előbb szökjünk hazulról, nehogy, mint az idegeneket rendesen, úgy most engem tartsanak az időváltozás okozójának. Mire megindultunk, az eső szerencsén kre megállt. Első sétánk alatt magismerkedtem a piacz- czal és két szép leánynyal. Futó pillantásomat a piaczon a zenélő kút ragadta meg, a melyik ugyan egyátalában nem zenél, (hallottam később, hogy van helyi tűzoltóság, a melyik zenél.) További pillantásaim nem futhattak tovább ama szempároknál, melyeknek boldog birtokosai már ismertek is hallomásból. Magas, sovány alaknak képzeltek, klasz- szikus orral, czvikkerrel, csinos bajuszszal. Végtelen sajnáltam, hogy mind eme tulajdonságokból semmit sem fedeztek fel bennem, mivel én ama képzelt alaknak épen ellentéte vagyok. Alaposan végig néztek s úgy hiszem, azt gondolták, hogy mer valaki, a ki pláne idegen, semmit sem hasonlítani egy olyan figurához a milyennek őt kigondolták? E felett azonban csakhamar „napi rendre“ térhettek, mert nemsokára hasonló vonásokat fedeztek fel ismerőseik és közöttem. Kiderült, hogy hasonlítok, ha jól emlékszem, Laczihoz, Bélához, s talán egy kicsikét Sanyihoz. Nyilatkozni kellett nekem is. Hasztalan kutattam hasonló szemek s arezvonások után, nem jutott eszembe egy név sem, azaz hogy igen, de bármennyire erőltettem is fantáziámat, sehogy sem tudtam kitalálni, hogy Ilonkának, Gizellánnak vagy Margitnak, milyen szemei vannak ? így megjegyzéseikre csak annyit mondtam valószínűleg, hogy örvendek (mikor az ember nem tudja, mit szóljon, legjobb ha örvend.) Ha megkérdezték volna, hogy miért ? már biztosan az időjárás feletti örömömnek adtam volna kifejezést. Szerencsémre nem ezt, hanem azt kérdezték, hogy szabad-e a délutánom ? Természetes, hogy eladdig szabad volt! Alig vártam a délutánt, hogy ismét láthassam a hölgyeket. Meglepetés várt rám (a Kevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, minta már huszonöt óv óta használatban levő Ferencz József keserüviz, Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉ miről a négy világrészben nyert 10 aranyérem tanúskodik. A Ferencz József kese- rüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elég.
