Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)
1900-04-01 / 26. szám
XXXII, évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap, április hó 1. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. 26-ik szám. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. —• Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beigtatás után 60 fillér bólyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Hanyatló malomiparunk. Igazán megdöbbentő és kell, hogy minden magyar nemzetgazda szivét összeszo- ritsa az a gondolat, hogy egy magyar iparág, amely a magyar ipar úttörője volt, egyre rosszabb helyzetbe jut. Aki figyelemmel kiséri a magyar malomipart, mely egészben csak nehány évtizedes múlttal dicsekedhetik s amely nemcsak a legbiztatóbb reményekkel indult, hanem egészen a nyolczva- nas évek elejéig folytonosan terjedt, gazdasági jelentőségében gyarapodott és nagy jövedelmi forrást képezett, lehetetlen, hogy sajnálattal ne nézze azt az állapotot, melyben malomiparunk leledzik. Ma, amikor éppen teli tüdővel harsogjuk, hogy a hazai iparnak támogatást kell szerezni, nemcsak országszerte, hanem a külföldön is, azt kell látnunk, hogy az az iparág, amely a magyar iparnak nevet szerzett a külföldön, immár Magyarországon sem képes magának piaczot biztosítani. Ha közelebbről vizsgáljuk meg e szomorú jelenséget, azt tapasztaljuk, hogy a hanyatlás nem talán a mérvadó tényezők hibájából, hanem a konstellácziók mostohasá- ga következtében állott be. A hires magyar azélos búza kiterjedt és hatalmas konkurren- cziát kapott. A külföldre már alig szállítunk búzát. Amerika és a Duna melletti szomszéd államok szinte megölik a magyar bu- zaki vitelt. S daczára annak, hogy malmaink technika tekintetében a tökély legmagasabb fokán állanak, most már ezt a technikát a külföldön mindenütt elsajátították s Amerikában alig létezik nagyobb gőzmalom, mely ne lenne magyar mintára berendezve. Minthogy tehát őrlés tekintetében a külföldet fölülmúlni nem vagyunk képesek s az idegen államok a nyersterményt olcsóbban szállítják külföldre: természetesen nagyon mostoha helyzetbe jutott lisztkivitelünk is. A finomabb lisztíajtákat, melyek egyedül alkalmasak a kivitelre, olcsóbb alapáron kell a magyar malmoknak adniok, mint a barna fajtákat idehaza árusíthatják. így aztán az az anomália áll be, hogy a finomabb lisztért kevesebbet vesz be a malom, mint a durvább fajtákért. Minthogy előbb a kivitelre alkalmas fajták az őrlési eredménynek mintegy 35%-át tették ló, úgy iparkodtak a malmok segíteni, hogy újabb lisztszámozást vezettek be, mely mellett kevesebb lisztszámok lesznek előállítva s a finomabb lisztfajták száma kissé redukálódott. A finomabb lisztlajták árainak folytonos leszállítása daczára azonban mégse lehetett a kivitelt megfelelően fokozni. A malmok szakadatlanul küzdeni voltak kénytelenek a finomabb fajták tulhalmozása ellen Végre is kénytelenek voltak az üzemet redukálni. Már évekkel ezelőtt megegyeztek a malmok, hogy csak csekélyebb mennyiségű lisztet fognak előállítani, amely mennyiség az üzemképességnek jóval mögötte marad. Ismét szárnyra kelt a hir, hogy a malmok újabban redukálják az üzemet A malmok siettek kijelenteni, hogy nem reduk- czióról csak, szabályozásról van szó. Tartunk azonban attól, hogy ez a szabályozás semmiesetre sem az üzem kibővítését, hanem inkább ann ik megszorítását czélozza. S a szomorú helyzettel szemben kár volnaoptimisztikusan szemet hunyni; sokkal jobbnak tartjuk az előállott rossz viszonyokkal szembe nézve segítségre gondolni. Mert a magyar malomiparnak csakugyan segítségre, hatalmas segítségre van szüksége. Ne engedjük ezt az iparágat, időre és jelentőségre nézve legelsőnket, a lejtős utón haladni. Elismerjük hogy nehéz gondot okoz ez a kérdés. Rövid czikkely keretében alig is lehet tüzetesen kiterjeszkedni arra, hogyan kell a magyar lisztkivitelt emelni Mert a kivitelen múlik az egész. Hazánk a finomabb lisztfajtáknak csak elenyészően csekély százalék számát konzumálja. Búzából pedig nem lehet csak barna lisztfajtákat őrölni. A finomabb lisztfajták kiviielképessége tehát kell, hogy biztosítva legyen. Hogyan érhetjük ezt el? Kizárólag helyes tarifapolitika alapján. A szállítást kell Heine dalaiból. „Mein Liebchen, was willst du noch mehr ?“ Van ékszered, van drága gyöngyöd, A szemed maga egy vagyon, Mindaz tied, a mit csak óhajtsz . . . — Hát mit kívánsz még, angyalom ? Szemed jóságos szent tüzéről Hirdetve szól ezer dalom, Mind téged dicsér és magasztal . . . — Hát mit kívánsz még, angyalom ? Szemed tüze tehette azt is Hogy megkinlódtam oly nagyon, Hogy megaláztál, meggyötörtél . . . — Hát mit kívánsz még, angyalom ? ßiro Arthur. m Telkessy ur felesége Irta: MAROSÁN JÁNOSVeres Gyula orvost alig egy pár hónapja, hogy megválasztották egyhangúlag községi orvossá. Mint gargon ember elég csinos és kényelmesen berendezett lakást tartott, étkezni pedig a „Hét csillag“-ba járt. A vendéglői étkezést azonban csakhamar megunta s jón: k látta magán-háznál keresni ellátást. Egyik jó emberének ajánlatára és támogatása mellett sikerül t is Telkessy uradalmi tiszttartónál kapni ellátást. A tiszttartó ur felesége mindenképen arra törekedett, hogy kosztosa semmiben hiányt ne szenvedjen. Az orvos igen jól érezte magát a tisztt-artóék körében s viszont a tiszttartóék is megkedvelték az ügyes és jómodoru fiatal orvost ugyannyira, hogy már egészen családtagnak tekintették. Az orvost és Telkessyt később a legintimebb barátság fűzé egymáshoz. Telkessy, amikor megnősült, nem volt éppen fiatabiak mondhátó, 34 éves volt amikor nejét a 18 éves fiatal, szép, barna Szakács Olgát oltárhoz vezette. E házasság nem alapult az örök boldogságot ígérő szerelmen. Ezen nincs is mit csodálkozni, mert Telkessy ur kitűnő gazda volt, de annál tapasztalatlanabb udvarló, ki nem sokat törődött a di vattai, bállal, leányokkal, ö csak a kezelése alatt lévő nagj’ kiterjedésű uradalmi birtok rendben tartására fektetett nagyobb súlyt, no meg egyszer-egyszer jó barátai közt szívesen eltöltött egy pár órát. Midőn elérte életének 34 ik évét, jónak látta ő is megnősülni s csakhamar megkezdte e czélból a tárg3?alást a leány szülőivel, kik, ha nem is voltak ; pp sze- gén3;ek, de mindenesetre vagyonilag sokkal alantabb állottak Telkess}-nél. A szülők a féltés ajánlatot megragadták. A jegyváltás megtörtént s nemsokára reá az esküvő is. A házasság azonban nem volt boldog. Nem tudott erről ugyan senki, de Telkessy ur felesége sokat nélkülözött és magában sokat sirt boldogtalanságán. Férje nagyon kevesett törődött vele, ha meg is lett volna benne az a jóindulat, hogy nejének kedvteléséről gondoskodjék, nem értett hozzá, nem tudta nejét lebilincselni, nem tudta jóindulatát s vonzalmát megígérni soha, de valljuk meg az igazat, Telkessy ur nem is igyekezett udvarias, g3'öngéd férj lenni, mi a kis asszonykát, ki szerette volna, hogy férje vele többet törődjék, végtelenül boszantotta. Ily körűimének között nem feltűnő tehát, hogy az asszony nagyon is örült Veres orvos megjelenésének; az orvos kifogástalan, modern fiatal ember lóvén nem sokat kellett kűz- „ denie, hogy Telkessynó jóindulatát, vonzalmát megnyerje. Telkessy ur bokros elfoglaltsága folytán nagyon kevés időtt töltött neje és családja körében, igy annál többet szórakoztathatta a fiatal orvos Telkessynét. Az orvos nem eg3^- szer még Telkessy előtt is oly kifejezéseket koczkáztatott, melyek nyilván arra vallottak, hogy az orvos és Telkessyné nem épen ellenségek, de Telkessy tette magát, hogy nemhallja, vagy ír m akarta elérteni. Az orvos ki jól értett a szívügyekhez, nem engedte magát hálóba csalni, de sokáig nem hirt ellentállani, mert egy napon csak arra ébredt fel, hog3r azok az udvarlások, melyeket Telkessynének tesz, nem időtöltés czóljából vaAz egyedül ismert, kellemes izü, természetes hashajtószera miért is általánosan kedveltté és rendkívül népszerűvé vált. A biztos és tartós hatású Ferencz József vizet 10 világkiállításon 10 aranyéremmel tüntették ki s egy háztartásban sem szabadna hiányozni. Kizárólagos raktár LÖVINGER JÓZSEFNÉL.
