Szamos, 1900. március (32. évfolyam, 17-25. szám)
1900-03-29 / 25. szám
X XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök, márczius hó 29. 25-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. —- Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZI V í < jyji Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. A szatmári rk. Dlebánosi szék betöltésének kérdése A szatmári plebánosi szék még mindig betöltetlenül áll, s úgy lehet, még soká betöltetlenül fog állani. E halogatás természetes okát csak két eshetőség tenné indokolttá: vagy az, hogy a plebánosi állás eddigi szervezeti al ipjában változás állott be, vagy az a körülmény, hogy ez állás betöltésére még ez ideig alkalmas egyén nem volt kiszemelhető. Sem az egyik sem a másik akadály nem íorog fenn. A dolgok természetes rendje szerint semmi sem állana útjában annak, hogy ez állás oly módon töltessék be, mint a hogy azt megboldogult érdemes viselője elnyerte, mert a természetes helyzet azóta semmit sem változott; az meg épen nem tételezhető lel, hogy annyi kiváló és arra hivatott egyén közül ne volna egy sem kiszemelhető, kit a közbizalom és közszeretet ez állással megtisztelne; ellenkezőleg, a közvélemény, hogy nyiltan beszéljünk, már jó ideje, majdnem ujjal mutat azon lelkésztanár tisztelt egyéniségére, kit úgy tudományos szép képzettsége, mint kiváló szónoki tehetsége és eddigi buzgó társadalmi működése e fontos állásra mintegy előre is kijelölnek. A plebánosi állás betöltése három tényező közreműködésével történik. — Ezek egyike a szatmári püspök, ki a pályázatot meghirdeti; a város törvényhatósága, mely választ s harmadik kétségtelenül a hivek óhajtása, mely a közvéleményben s közóhajtásban nyilatkozik meg. E faktorok közül a betöltést a város nemcsak akarja, de sürgeti is , a nagy közönség szintén mielőbb betöltve szeretné látni ez állást, ellenben a püspök ez idő szerint még mindig akadályozza. A város törvényhatósága már jó ideje megkereste a püspököt a pályázat kihirdetésére, de a püspöktől oly értelmű választ kapott, hogy a városnak a dologba való beavatkozását szükségtelennek tartja s az intézkedést magának tartja lenn. E közben pedig egy iratot terjesztett a vall. és közokt. minisztérium elé, melyben megszüntetni kéri amaz újabb gyakorlatot, mely szerint a szatmári plébánia a székes káptalantól felsőbb jóváhagyás nélkül különválasztassék. Természetesen azzal a világos czélzat- tal, hogy kedvező válasz esetén a plébánost állás csak az itteni székes káptalan tagjai közül legyen betölhető. Lapunk ez idei 23-ik szamában teljes szövegében ismertettük azt a választ, melyet a miniszter az említett püspöki iratra adott. A miniszter azzal a megokolással tér ki az érdemleges határozat elöl, hogy e kérdésben csak akkor tehet érdemleges nyilatkozatot, ha az érdekeltek egyike vagy másika (azaz vagy a káptalan, vagy a város) panasz alakjában fogja a kérdést felterjeszteni; az indokolásból azonban észrevehető, hogy ezen esetben is a város 600 éves kiváltságát tekintetbe véve döntene, annyival is inkább, mert a város már 1837-ben kijelentette az akkori szatmári püspöknek, hogy kiváltságához ragaszkodva e jogáról le nem mondhat. E szerint a plébánosi állás betöltésének kérdése most abba a stádiumba jutott, hogy vagy a székes káptalannak vagy a városnak kellene panaszt emelnie, hogy a miniszter érdemleges nyilatkozatot tehessen. A városnak, mint kegyurnak esze ágában sincs, hogy a legújabban is fennállott gyakorlat ellen panaszt emeljen ; annyival kevésbé, mert ez felel meg a legrégibb szabadválasztási jogának is. Hogy a püspöknek mi a szándéka, azt nem tudjuk. Úgy halljuk, hogy bizonyos föltételek kikötésével hajlandó a lelsőbb beavatkozást elkerülni. E föltételek egyike az, hogy a pályázók közül a jelölést magának tartsa fenn; másika az, hogy a választásnál a törvény- hatóságnak csak r. kathólikus tagjai szavazhassanak. A mi az első feltételt illeti, az valójában nem más, mint a feliratban kifejezett kívánság más formában, mert világos, hogy a püspök jelölési jogánál fogva, ha úgy tetszik, — már pedig a czélja is az — azon pályázókat, kik nem a székes káptalan tagte, jere . . . Jere, jere édes kis lái^om Hadd csókoljalak meg ! Epesztö szomj’ szivemben, számon Jere hadd oltsam meg. Jere, jere ... a mig csókollak Mintha boldog volnék ; Csókjaim felröppennek rólad Oda, hol kék az ég. S a tiszta ég fényes honába Üzenet a csókom . . És csaljon bár a lelkem álma : Jól esik csalódnom. Hisz’ mig ringat, hisz’ mig csalogat, Ha csak egy perczen át: O csókolja viszont ajkamat Elköltözött mamád. (Majtis.) F. Varga Lajos. m Dal. siró dal. De sokról is tudok dalolni. A könyről is szól annyi dal . . . Pedig mosoly illik szememhez, Hisz a szivem még fiatal. Csupasz az arczom, ép csak itt fenn Egy-egy redőnek árnya mondja: Szegény fiú, nem volt az égben, De annál többet a pokolba’! Oh ! a szegénység dr ga mester Tandija, bére annyi sok ; Meggyötri, megzaklatja lelkem, Ha néha én is kaczagok ! De köny, ha ég borús szememben Övé vagyok . . . övé egészen, S mikép ha siró árnya volna : Felcsendül egy-egy költeményem ! m Hattyúdal. Nehéz igában egyetlen barátim, Ti édes-édes mélabús dalok . . . Megzendültök-e tiszta eper ajkán, Ha koravénen, ifjan meghalok. Megzendültök-e búsan, mint harangszó Vig napjaiban halkan, csendesen . . . Ha lázas ajkam nem nyílik ki többé S fekszem kemény, hideg fekhelyemen. Megzendültök-e néha kis szivében, Mint nyári estén bús pacsirtadal. . . Ha elvérzett szivemnek álma nincs már S mindent a hant, a feledés takar. Viraszszatok fölötte hü barátim, Ha már enyém az örök éjszaka; Mondjátok el, hogy ö volt bús szivemnek Mosolygó, drága, zengő, szép dala. Oh! jöjjetek majd le hideg siromba Egy gyászos hirt dalolni sírva el, Ha más szívé a csókja, ölelése, Mást üdvezit az a szelíd kebel. S én lenn utolsó dalomat megírom És vissza küldlek édes, halk dalok; Szegény valók egész bús életemben — A sírból is csak áldást adhatok. Akadt szivemnek is... Akadt szivemnek is egy édes Sejtelmes könyje, méla vágya, Valamelyik csillagvilágos, Szerelmes bűvös éjszakába. De messze tűnt, eltépte régen A sok tövis, a néma fájdalom, Hisz a szegénység szült világra S homályban csendül annyi halk dalom. Akadt szivemnek is egy álma, Meglep még most is néha búsan, Ha szép virágos kert tövébe Téved göröngyös szürke utam. Ruháinkat legújabb divat szerint, a legolcsóbb szabott árak mellett Weisz Gyula posztó- és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg. hol hazai gyapjúszövetek is dús választékban találhatók.
