Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)

1900-02-04 / 10. szám

I minek kellene lenni, mindenkinek szolgálatá­ban áll, csak az iskolának nem. Ezen a bajon véleményem szerint, akként lehetne segíteni, hogy az áll. iskoláknál alkalmazott szolgákat a kir. tantelügyelő által az összes áll. el. iskolának megküldött közös szerző­dési minta alapján kellene feliogadni. így aztán nem volna mindjárt elcsapható a szolga, ha az iskola elöljárók gazdasági, hetességi stb. munkái helyett az iskola tisztántartását akarja hivatásának tekinteni A nem állami iskoláknál pedig emelni szükséges a tiszto­gatásra fordított csekély kiadást, hogy a gyermekek által való takarítás kárhozatos munkája mellőzhető legyen. Bármilymódon és bármily eszközökkel, de az elemi iskolák egészségügyi állapotán javítani kell. A javítás munkájából vegyék ki a részüket az illetékes orvos urak is. Ne tűrjék meg a fogyatékos tisztaságot főleg azon elemi iskolákban, ahol az anyagi ál­dozat megvan, de a jóakarat hiányzik. Ők látják legjobban, hogy általános közegészség- ügyünk mily ólomszárnyakkal emelkedik; ok érzik legjobban népünknek az egészség­ügy iránti konzervativizmusát Tegyük jobbá népiskoláink egészségügyét s akkor bizonyára az iskola is többet valósíthat meg az álta­lános közegészségügy föllendülése czéljából hozzája kötött reményekből. Ne feledjük, hogy a mikor a népiskolai egészségügy ja­vításán munkálunk, a társadalom egészségét védjük, mert a népiskola egészsége: a tár­sadalom egészsége. Homo parvus. Színház. Pénteken „A halász szeretője“ czimü gyarló népszínművet ismételték meg nem nagy közön- ! ség előtt. Szombaton K. Tarnay Leona jutalomjáté kául a „Furcsa háború“ adatott elő. Strauss szép zenéjü operettjének a legunalmasabb librettója van, s hozzá még az előadás is eléggé vonta­tott volt. — A jutalmazandót sem ünnepelhette a közönség, olyan jelentéktelen szerepet válasz­tott. Megjelenésekor azonban hosszan tartó tapsvihar, virágcsokrok s az elmaradhatlan öt- pecsétes levél üdvözölte. (Ez utóbbi nagyon is provincziális szokás ; legalább a női tagokkal szemben más formában hoaosulhatua meg.) Tar­nay Leona kis szerepében is azzal az üde és friss temperamentummal és kedvességgel játszott, melyet minden felléptekor tapasztalhatunk. —- Nagy és nehéz szerepe volt Szegedi Zelmának (Violetta), melynek csaknem minden részében szépen felelt meg. Játékában helyes felfogás és mindinkább több otthonosság mutatkozik. Kel­lemesen csengő s elég terjedelmes hangja, bár egy-két erősebb helyen kissé elsiklott is, a ne­hezebb partitúrákban sem veszített tisztaságá­ból. Igen jó volt Boldizsár szerepében Tábori s mint Filippó Kömley, bár ezen énekes szerep talán nem őt illette volna meg. A „Malanie“ valezer kuplékat sokszor ismételtettók. Végül Latabárnó mulattatta sokat a közönséget. Január ‘28-án vasárnap d. u. r Him fi dalait“ adták újólag — gyermek előadás gyanánt — csekély közönség előtt és nagyon is közepes sikerrel. Este K. Angyal Ilkának Az árendás zsidó“ ez. népszínműve került szilire szintén gyér kö­zönség előtt, ennek daczára is, Érczkövy, Köm­ley, Feledi és Tábori sikerültén játszották sze­repüket, legkevésbé sem hatott rájuk lehango- lólag a csekély közönség. Január 29-én tizenegyedikszer adták a köz kedveltségü „SzulamithotA közönség most is zsúfolásig megtöltötte a házat s mind végig nagy érdeklődéssel kisérte a darabot, de a játszóknál épen az ellenkező volt tapasztalható. Úgy lát szik nagyon is unalmas a színtársulat személy­zetére nézve egy darabnak annyiszor való ismét­lése, mert nemcsak gőzerővel igyekeztek végére jutni, hanem a rohamos haladás miatt elsietések is voltak észlelhetők. Annak örvendünk, ha a felvonás közök minél rövidebbek, de a hamar munkának mindig vannak hiányai. Január 30-án a már nagyon is ismeretes „Madarász“ szintén nem tudott nagy közönséget hódítani, E őadása általában sikerültnek mond ható. A nők közül Feledi oly kedves Postás Milka volt és oly kitünően játszott, hogy min­denkit elragadott játékával, Szegedi Zelma já téka szintén kitünően sikerült. Latabárnó is igen jól játszott, bár túlzástól most sem volt ment játéka. A férfiak közül Érczkövi, Nagy Gyula, Fényesi és Tábori tűntek ki. Szerdán az „Aranykakas“ került színre telt ház elölt rendes előadásban. Csütörtökön Feydeau — állítólagos -r- bo­hózata „Utazás a válás körül“ hozatott színre majdnem üres ház előtt. A darabban vajmi ke­vés vouzó yan, érdeket kelteni nem képes, avagy ugyan kir. érdekelne az. hogy egy asz- szóny — kevés ok miatt'—, elválik férjétől azért, hogy egy kiélt rouehoz ismét férjhez menve, előbbi urának szeretője legyen? — Na meg az­tán a megoldás, az épen természetellenes. Kü­lönben az egész darab egyhangú menetében s indokolatlan helyzeteiben sikamlós czólzásokkal — meg nem engedhető utalásokkal törekszik hatni, ami azonban egyáltalában nem sikerült s valóban — eltekintve attól, a méltán kifogás alá eső századvégi kaviár íztől, mely érzékcsik- landozásra lenne hivatva, a darab — mint egyik jelenlevő jellemezte — maga egészében merény­let az ember ébersége ellen. Az előadás külön­ben dicséretére válik a szereplőknek, kik kö­zül különösendicsérettel emelhetjük ki H. Novák Irént, ki kellő diskreczióval s eleven temparamentummal kreálta Lucienne szerepét, dicséretre méltó alakítást végzett partnere Gu­lyás is (Verdisson) valamint Tábori és Komiéi is nagyban hozzájárultak a darab sikerének biztosításához. Ami azonban tartalmában hatásra nem képes, a legjobb megjelenítésben sem tud érdeket kelteni. HÍRROVAT. ‘ Kinevezés. Az igazságügyminiszter Dá­vid István Gyula fehérgyarmati lakos ügyvéd­jelöltet a szatmári kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul nevezte ki. * Egyházi kinevezés. Meszléuyi Gyula püspök Szalay Sándor beregszászi r. k. plébánost a beregi kerület esperesévé nevezte ki. * Szatmár vármegye közgyűlése. A múlt óv végén — mint említettük — a belügyminisz- J tér kiküldötte Kaffka László osztálytanácsost, dr. Szontagh fogalmazót, Veisz Henrik szám- vizsgálót és Dessaur Lipót szám'llenört, hogy Szatmár vármegye ügjy- és pénzkezelését vizs­gálják meg Számvizsgálatból folyólag a minisz­ter Nagy László alispán, dr. Schönpflug Rikárd 11. főügyész, Gőnyei István első és dr. Póchy Péter harmadaljegyzö, az alispáni irattárnok, Ilosvay Endre és Szuháuyi Géza főszolgabirák j ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot | elrendelte — A miniszteri leiratot a vármegj^e közönsége múlt hó 30-án tartott reukivüli köz­gyűlésén vette tárgyalás alá. A leiratban á ! miniszter 'különösen a költségvetés keretét túl- ; lépő kiadások, továbbá az alkalmazott dijnokok j miatt elő álló túlfizetések és több észlelt sza- | bálytalanság következtében hívta fel a vármegye | közönségét a hiányok orvoslására és hat hónapi j határidőt tűzött ki a teljes háztartási egyensúly heB’re állítására és észlelt szabálytalanságok megszüntetésére. A hozandó határozatra nézve az állandó választmány véleménye az volt, hogy a vármegye tudomásul véve a leiratot, a ! miniszternek a közigazgatás előbbre vitelét ezélzó intézkedéseihez készséggel nyújt segéd­kezet, azonban feliratilag kéressék fel arra, hogy | különösen a leiró személyzetnél mutatkozó költ­ségvetési f-dezeti hiány kiegyenlítését pótjava­dalmazás utján szüntessék meg, hogy igy a vár- meg3?e megfelelhessen a reá háramló feladatok- [ nak. Ezen javaslat ellenében a közgyűlés az alispán azon javaslatát fogadta el, mely szerint a leiratot tudomásul veszi s a szükséges intéz­kedések megtétele végett az alispánnak kiadja, minthogy pedig meggyőződött arról, hogy a le- I iratban egyetlen oly pont sincsen, mely a tiszti­jellemét érintené, hanem csakis hiányok és sza- | bálytalanságokról van szó, melyek a miniszter | áltál kijelölt idő alatt pótolhatók, azért a le- ! iratban .foglalt intézkedések végrehajtását ren- ' deltie el. A nagybányai főjegyző*választás ellen beadott felebbezós elutasittatott. csicsergő apró madarakkal. Lesz sok, sok virág, dal, meg édes gyermek ábránd; nevetés mindé- nik zugban. így gondoltam — pedig a tél jött, fagyasztó leheletével. A halvány szürke tél . . . Nem igy lett. Szomorú voltam, a mikor m-m jöttek el. Másnak adták ki a nagy lakást. O nekik kicsiny volt. Nagyon kicsiny. Nem fórt el a zongora sem. Aztán meg kellemesebb lakó­társakat kerestek. Oh! én voltam a.legellenszen­vesebb. Húh! a vén filozófter! Milyen hosszú haja van. Hát az a csúnya zöld kabát. Meg a nagy könyv, a miből tanul. Féltek, talán féltek. Nem, ide nem jönnek. És nem jöttek. Nekem pedig úgy fájt, hogiy elmaradtak. Azok az álmok, a tavaszról, a boldogságról, a dalról, meg az én eltűnő szenvedésemről, a me­lyeket úgy megcsodáltam : összetörtek. Nem jött meg a tavasz, nem az enyhe szellő, a madárdal. Mind mind elmaradtak, mert ez az udvar, az a kis kert nem elég szép, hogy itt rakhassanak fészket azok az apró madarak. Fájt, hogy nem jöttek el. Szinte megsirattam őket. Pedig nem ismertem egyiket sem. A szőkét sem, sem a babát. Egyszer aztán — milyen furcsa is az élet — a babát felfedeztem egy nagy, kopott sarok­épület keskeny ablakában. Csakugyan ő volt. Egy apró kutyát etetett valami torta darabbal. Olyan aranyos jószág volt az az apró fekete kutya. Violának hivták. És milyen remekül evett. A szőre fóuylett, mint az ablak, ha rá­süt a nap és lábával a , tortára lépett, mintha valami ragadozó állat lett volna. A baba meg csak biztatta, hogy csak egyék, mert még van sok, sok, abból az édességből. Engem majd meg- ugatott. Hamis volt; nagyon hamis volt a kis aranyos. — Kezeit csókolom ! Mit méltóztatik enni a kis Viola ? | — Oh! ez csak tortát eszik. — Nagyon kényes. A kntyus meg csak haragudott. Lehet, ! hogy reám, lehet, hogy a babára, a miért velem 1 beszélt. Hiszen a kutyák is lehetnek féltékenyek. 1 Különösen az ilyen kis aranyos kutyusok. Mikor aztán sokat evett, talán egy vagy két omlett darabot, meg egy fél dobos tortát, akkor aztán szépen besétált a másik szobába déli álmot aludni. Mi meg ott maradtunk, ö az ablakban s én künn az utczán. — Nem jönnek hozzánk lakni, mondtam szemreháuyólag. — Pedig olyan nagyszerű lakás és kényelmes. Meg aztán a házi gazda azt is mondta, — tudja, az a furcsa kis ember — hogy. ha magácskáék kiveszik, újból festeti. Én kapaczitáltam! — Nem, nem megyünk. Nincsen hely a zongorának. — Maga zongorázik ? — En nem, hanem a nővérem, az Ella. — A szőke, az az az Ella ? — Igen! 0 zongorázik, én meg énekelek. Nem hallotta már vagy egyszer? Duettben is szoktunk. — Oh! igen. Már nem egyszer. A múlt este is itt mentem el, aztán ábrándos, kellemes hang ütötte meg a fülemet. Édes dallam volt. Valaki kisérte. Ah! az a terez! Olyan felejthe­tetlen. El voltam ragadtatva. — Mondja ! jó volt az a terez ? — Nagyszerű! Biz’ Isten nagyszerű. Én tudom. — Lássa, én terczeztem ! — Igazán? Hiszen akkor maga nagysze­rűen énekel. — Mit is énekeltünk ?- — Arra már nem emlékszem. Csakhogy most is zsong a fülembe : Tri-ti! Lali-lá-lom! — Tudja, hogy ha magának olyan nagyon tetszik, liát majd egyszer — legközelebb — el fogjuk énekelni. Isten vele! — Kezeit csókolom !

Next

/
Thumbnails
Contents