Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-04 / 10. szám
I minek kellene lenni, mindenkinek szolgálatában áll, csak az iskolának nem. Ezen a bajon véleményem szerint, akként lehetne segíteni, hogy az áll. iskoláknál alkalmazott szolgákat a kir. tantelügyelő által az összes áll. el. iskolának megküldött közös szerződési minta alapján kellene feliogadni. így aztán nem volna mindjárt elcsapható a szolga, ha az iskola elöljárók gazdasági, hetességi stb. munkái helyett az iskola tisztántartását akarja hivatásának tekinteni A nem állami iskoláknál pedig emelni szükséges a tisztogatásra fordított csekély kiadást, hogy a gyermekek által való takarítás kárhozatos munkája mellőzhető legyen. Bármilymódon és bármily eszközökkel, de az elemi iskolák egészségügyi állapotán javítani kell. A javítás munkájából vegyék ki a részüket az illetékes orvos urak is. Ne tűrjék meg a fogyatékos tisztaságot főleg azon elemi iskolákban, ahol az anyagi áldozat megvan, de a jóakarat hiányzik. Ők látják legjobban, hogy általános közegészség- ügyünk mily ólomszárnyakkal emelkedik; ok érzik legjobban népünknek az egészségügy iránti konzervativizmusát Tegyük jobbá népiskoláink egészségügyét s akkor bizonyára az iskola is többet valósíthat meg az általános közegészségügy föllendülése czéljából hozzája kötött reményekből. Ne feledjük, hogy a mikor a népiskolai egészségügy javításán munkálunk, a társadalom egészségét védjük, mert a népiskola egészsége: a társadalom egészsége. Homo parvus. Színház. Pénteken „A halász szeretője“ czimü gyarló népszínművet ismételték meg nem nagy közön- ! ség előtt. Szombaton K. Tarnay Leona jutalomjáté kául a „Furcsa háború“ adatott elő. Strauss szép zenéjü operettjének a legunalmasabb librettója van, s hozzá még az előadás is eléggé vontatott volt. — A jutalmazandót sem ünnepelhette a közönség, olyan jelentéktelen szerepet választott. Megjelenésekor azonban hosszan tartó tapsvihar, virágcsokrok s az elmaradhatlan öt- pecsétes levél üdvözölte. (Ez utóbbi nagyon is provincziális szokás ; legalább a női tagokkal szemben más formában hoaosulhatua meg.) Tarnay Leona kis szerepében is azzal az üde és friss temperamentummal és kedvességgel játszott, melyet minden felléptekor tapasztalhatunk. —- Nagy és nehéz szerepe volt Szegedi Zelmának (Violetta), melynek csaknem minden részében szépen felelt meg. Játékában helyes felfogás és mindinkább több otthonosság mutatkozik. Kellemesen csengő s elég terjedelmes hangja, bár egy-két erősebb helyen kissé elsiklott is, a nehezebb partitúrákban sem veszített tisztaságából. Igen jó volt Boldizsár szerepében Tábori s mint Filippó Kömley, bár ezen énekes szerep talán nem őt illette volna meg. A „Malanie“ valezer kuplékat sokszor ismételtettók. Végül Latabárnó mulattatta sokat a közönséget. Január ‘28-án vasárnap d. u. r Him fi dalait“ adták újólag — gyermek előadás gyanánt — csekély közönség előtt és nagyon is közepes sikerrel. Este K. Angyal Ilkának Az árendás zsidó“ ez. népszínműve került szilire szintén gyér közönség előtt, ennek daczára is, Érczkövy, Kömley, Feledi és Tábori sikerültén játszották szerepüket, legkevésbé sem hatott rájuk lehango- lólag a csekély közönség. Január 29-én tizenegyedikszer adták a köz kedveltségü „SzulamithotA közönség most is zsúfolásig megtöltötte a házat s mind végig nagy érdeklődéssel kisérte a darabot, de a játszóknál épen az ellenkező volt tapasztalható. Úgy lát szik nagyon is unalmas a színtársulat személyzetére nézve egy darabnak annyiszor való ismétlése, mert nemcsak gőzerővel igyekeztek végére jutni, hanem a rohamos haladás miatt elsietések is voltak észlelhetők. Annak örvendünk, ha a felvonás közök minél rövidebbek, de a hamar munkának mindig vannak hiányai. Január 30-án a már nagyon is ismeretes „Madarász“ szintén nem tudott nagy közönséget hódítani, E őadása általában sikerültnek mond ható. A nők közül Feledi oly kedves Postás Milka volt és oly kitünően játszott, hogy mindenkit elragadott játékával, Szegedi Zelma já téka szintén kitünően sikerült. Latabárnó is igen jól játszott, bár túlzástól most sem volt ment játéka. A férfiak közül Érczkövi, Nagy Gyula, Fényesi és Tábori tűntek ki. Szerdán az „Aranykakas“ került színre telt ház elölt rendes előadásban. Csütörtökön Feydeau — állítólagos -r- bohózata „Utazás a válás körül“ hozatott színre majdnem üres ház előtt. A darabban vajmi kevés vouzó yan, érdeket kelteni nem képes, avagy ugyan kir. érdekelne az. hogy egy asz- szóny — kevés ok miatt'—, elválik férjétől azért, hogy egy kiélt rouehoz ismét férjhez menve, előbbi urának szeretője legyen? — Na meg aztán a megoldás, az épen természetellenes. Különben az egész darab egyhangú menetében s indokolatlan helyzeteiben sikamlós czólzásokkal — meg nem engedhető utalásokkal törekszik hatni, ami azonban egyáltalában nem sikerült s valóban — eltekintve attól, a méltán kifogás alá eső századvégi kaviár íztől, mely érzékcsik- landozásra lenne hivatva, a darab — mint egyik jelenlevő jellemezte — maga egészében merénylet az ember ébersége ellen. Az előadás különben dicséretére válik a szereplőknek, kik közül különösendicsérettel emelhetjük ki H. Novák Irént, ki kellő diskreczióval s eleven temparamentummal kreálta Lucienne szerepét, dicséretre méltó alakítást végzett partnere Gulyás is (Verdisson) valamint Tábori és Komiéi is nagyban hozzájárultak a darab sikerének biztosításához. Ami azonban tartalmában hatásra nem képes, a legjobb megjelenítésben sem tud érdeket kelteni. HÍRROVAT. ‘ Kinevezés. Az igazságügyminiszter Dávid István Gyula fehérgyarmati lakos ügyvédjelöltet a szatmári kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul nevezte ki. * Egyházi kinevezés. Meszléuyi Gyula püspök Szalay Sándor beregszászi r. k. plébánost a beregi kerület esperesévé nevezte ki. * Szatmár vármegye közgyűlése. A múlt óv végén — mint említettük — a belügyminisz- J tér kiküldötte Kaffka László osztálytanácsost, dr. Szontagh fogalmazót, Veisz Henrik szám- vizsgálót és Dessaur Lipót szám'llenört, hogy Szatmár vármegye ügjy- és pénzkezelését vizsgálják meg Számvizsgálatból folyólag a miniszter Nagy László alispán, dr. Schönpflug Rikárd 11. főügyész, Gőnyei István első és dr. Póchy Péter harmadaljegyzö, az alispáni irattárnok, Ilosvay Endre és Szuháuyi Géza főszolgabirák j ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot | elrendelte — A miniszteri leiratot a vármegj^e közönsége múlt hó 30-án tartott reukivüli közgyűlésén vette tárgyalás alá. A leiratban á ! miniszter 'különösen a költségvetés keretét túl- ; lépő kiadások, továbbá az alkalmazott dijnokok j miatt elő álló túlfizetések és több észlelt sza- | bálytalanság következtében hívta fel a vármegye | közönségét a hiányok orvoslására és hat hónapi j határidőt tűzött ki a teljes háztartási egyensúly heB’re állítására és észlelt szabálytalanságok megszüntetésére. A hozandó határozatra nézve az állandó választmány véleménye az volt, hogy a vármegye tudomásul véve a leiratot, a ! miniszternek a közigazgatás előbbre vitelét ezélzó intézkedéseihez készséggel nyújt segédkezet, azonban feliratilag kéressék fel arra, hogy | különösen a leiró személyzetnél mutatkozó költségvetési f-dezeti hiány kiegyenlítését pótjavadalmazás utján szüntessék meg, hogy igy a vár- meg3?e megfelelhessen a reá háramló feladatok- [ nak. Ezen javaslat ellenében a közgyűlés az alispán azon javaslatát fogadta el, mely szerint a leiratot tudomásul veszi s a szükséges intézkedések megtétele végett az alispánnak kiadja, minthogy pedig meggyőződött arról, hogy a le- I iratban egyetlen oly pont sincsen, mely a tisztijellemét érintené, hanem csakis hiányok és sza- | bálytalanságokról van szó, melyek a miniszter | áltál kijelölt idő alatt pótolhatók, azért a le- ! iratban .foglalt intézkedések végrehajtását ren- ' deltie el. A nagybányai főjegyző*választás ellen beadott felebbezós elutasittatott. csicsergő apró madarakkal. Lesz sok, sok virág, dal, meg édes gyermek ábránd; nevetés mindé- nik zugban. így gondoltam — pedig a tél jött, fagyasztó leheletével. A halvány szürke tél . . . Nem igy lett. Szomorú voltam, a mikor m-m jöttek el. Másnak adták ki a nagy lakást. O nekik kicsiny volt. Nagyon kicsiny. Nem fórt el a zongora sem. Aztán meg kellemesebb lakótársakat kerestek. Oh! én voltam a.legellenszenvesebb. Húh! a vén filozófter! Milyen hosszú haja van. Hát az a csúnya zöld kabát. Meg a nagy könyv, a miből tanul. Féltek, talán féltek. Nem, ide nem jönnek. És nem jöttek. Nekem pedig úgy fájt, hogiy elmaradtak. Azok az álmok, a tavaszról, a boldogságról, a dalról, meg az én eltűnő szenvedésemről, a melyeket úgy megcsodáltam : összetörtek. Nem jött meg a tavasz, nem az enyhe szellő, a madárdal. Mind mind elmaradtak, mert ez az udvar, az a kis kert nem elég szép, hogy itt rakhassanak fészket azok az apró madarak. Fájt, hogy nem jöttek el. Szinte megsirattam őket. Pedig nem ismertem egyiket sem. A szőkét sem, sem a babát. Egyszer aztán — milyen furcsa is az élet — a babát felfedeztem egy nagy, kopott saroképület keskeny ablakában. Csakugyan ő volt. Egy apró kutyát etetett valami torta darabbal. Olyan aranyos jószág volt az az apró fekete kutya. Violának hivták. És milyen remekül evett. A szőre fóuylett, mint az ablak, ha rásüt a nap és lábával a , tortára lépett, mintha valami ragadozó állat lett volna. A baba meg csak biztatta, hogy csak egyék, mert még van sok, sok, abból az édességből. Engem majd meg- ugatott. Hamis volt; nagyon hamis volt a kis aranyos. — Kezeit csókolom ! Mit méltóztatik enni a kis Viola ? | — Oh! ez csak tortát eszik. — Nagyon kényes. A kntyus meg csak haragudott. Lehet, ! hogy reám, lehet, hogy a babára, a miért velem 1 beszélt. Hiszen a kutyák is lehetnek féltékenyek. 1 Különösen az ilyen kis aranyos kutyusok. Mikor aztán sokat evett, talán egy vagy két omlett darabot, meg egy fél dobos tortát, akkor aztán szépen besétált a másik szobába déli álmot aludni. Mi meg ott maradtunk, ö az ablakban s én künn az utczán. — Nem jönnek hozzánk lakni, mondtam szemreháuyólag. — Pedig olyan nagyszerű lakás és kényelmes. Meg aztán a házi gazda azt is mondta, — tudja, az a furcsa kis ember — hogy. ha magácskáék kiveszik, újból festeti. Én kapaczitáltam! — Nem, nem megyünk. Nincsen hely a zongorának. — Maga zongorázik ? — En nem, hanem a nővérem, az Ella. — A szőke, az az az Ella ? — Igen! 0 zongorázik, én meg énekelek. Nem hallotta már vagy egyszer? Duettben is szoktunk. — Oh! igen. Már nem egyszer. A múlt este is itt mentem el, aztán ábrándos, kellemes hang ütötte meg a fülemet. Édes dallam volt. Valaki kisérte. Ah! az a terez! Olyan felejthetetlen. El voltam ragadtatva. — Mondja ! jó volt az a terez ? — Nagyszerű! Biz’ Isten nagyszerű. Én tudom. — Lássa, én terczeztem ! — Igazán? Hiszen akkor maga nagyszerűen énekel. — Mit is énekeltünk ?- — Arra már nem emlékszem. Csakhogy most is zsong a fülembe : Tri-ti! Lali-lá-lom! — Tudja, hogy ha magának olyan nagyon tetszik, liát majd egyszer — legközelebb — el fogjuk énekelni. Isten vele! — Kezeit csókolom !
