Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-15 / 13. szám
külföldit ne vásároljon. Odahatnia kell, hogy a helyi kereskedő honi czikkeket tartson raktáron, melyek kiállják a versenyt és jó minőségűek. Továbbá városi- mint közhivatalok, közintézetek, egyesületek csupán hazai ipar utján fedezzék szükségleteiket, úgyszintén a megye, város, mint az intézetek, testületek, egyesületek hivatalnokai példát mutassanak a honi ipar pártolásara. Az egyes családok lakásberendezéseinél, ruházkodásainál is a honi ipar érvényesüljön. Nem utolsó dolog az uj iparágak meghonosítása, egyes iparágak fejlesztése. Mindebből kitűnik, hogy a mozgalom élén állók férfias komolysággal fogják lel hivatásukat, teljes erővel odahatni törekszenek, hogy élénk visszhangra találjon mindenütt akcziójuk, termő talajra leljen az elvetett mag, hogy idővel munkájuk érdemdús gyümölcsét lássák, élvezhessék és aztán mondhassák: „Most már pihenhetünk, a nagy munka befejezve!“ A tenyész-apaállatok beszerzéséről. Elközelgett már azon idő, midőn az előrelátó gazda tovább halaszthatónak nem tartja, gondoskodni a szükséges tenyész-apaállatokról. És igy egyfelől az időszerűség, másfelől egy közérdekű apaállat vásár lefolyásának ösmerte- tése teszi indokolttá, elmondani e helyen az alábbiakat. A legegyszerűbb földipives is kezdi már napjainkban belátni, hogy okszerű foldmivelés megfelelő állattartás nélkül nem űzhető és igy a gazda megélhetésének s többé-kevésbbé boldogulásának egyedüli titka; a jövedelem emelése el sem képzelhető czélirányos állattenyésztés, vagy legalább a helyi viszonyok által leginkább indokolt állattartás nélkül. Ezen szükkeretü közleményben bővebben kifejteni nem lehet, hogy a gazda helyi viszonyaihoz mérten itt ló, ott szarvasmarha, amott sertés és emitt juh tenyésztés, vagy tartás lehet jövedelmezőbb; de azt általános szabályul lehet kimondani, hogy bármely fajta állattartás vagy állattenyésztés annál jövedelmezőbb, minél helyesebben vannak megválaszta az állatállományt képező egyedek és minél okszerűbben tartjuk, vagyis takarmányozzuk azokat. Az állatállomány összes egyedeinek meg- választás'ához, ha meg is van a kellő szakismeret, de vajmi ritkán szokott meg lenni a mód, vagyis a pénz, minek folytán a nagy többség, nem növelhet okszerűbb dolgot, mint ha legalább az apaállatokat válogatja meg és ezekből szerzi be a legmegfelelőbbeket. A viszonyokhoz mérten legmegfelelőbb apaállatok kiválasztása és beszerzése azonban nem kis dolog, s ennek bölcs tudatában a gazda se- I gitségére szolgálni lett szervezve alkotmányos j kormányunk^ áital az állattenyésztési felügyelői intézmény. Evekkel ezelőtt már ezen lapok hasábjaiban is lett ismertetve ezen, hatásaiban már is nyilvánuló és napról-napra nagyobb jelentőségűnek ismert üdvös intézmény7, melyről ezúttal hosszabban beszélni nem óhajtván, csak a következőkre kívánom felhívni a gazda közönség és községeknek szives figyelmét : Az állattenyésztési kerületek székhelyein lakó m. kir. állattenyésztési felügyelők útbaigazítással és tanácscsal vannak hivatva szolgálni a gazdakőzönsógnek, bármely irányú állattenyésztési ügyben, hanem ezen felül készséggel közvetítik a tenyészállatok kiválasztását és beszerzését, sót a szegény községi köztenyészetünk előtt talán, a mi legfontosabb, nemcsak 3 féléves kamatmentes fizetési határidőt, de 20 és több %-os fizetési kedvezményt is eszközölhetnek ki földmi- velésügyi kormányhatóságunktól a köztenyósze- tek részér , az ők közvetítésével beszerzett apaállatoknál. Tehát az egyesek utbaiga.zitás és tanácsért, a községek pedig ezenfelül segítségért is forduljanak bizalommal az állattenyésztési felügyelőkhöz, (Szatmár vármegye : a Debreczenben székelő m. kir. állattenyésztési felügyelőséghez) kik szép hivatásuk és nagy horderejű tevékeny- kedésükből folyó kötelessüknek ismerik bizonyára szolgálni a közügyet és előbbre vinni az oly végtelen fontosságú állattenyésztést. Az állattenyésztési felügyelőség helyesen felfogott hivatását gyakorolta dicséretes ügybuzgalommal kerületünk állattenyésztési felügyelője e hó 11-én, midőn a hazánk északkeleti [részén páratlanul álló Csegöldi uradalmi gulya- [ beli tenyészbikák eladására meghirdetett vásá- j ron megjelenve, 8 községi köztenyészet számára 17 drb bika megvételét közvetítette, 20°[0-os j, fizetési árengedménye és 3 féléves (kamatmentes) fizetési ha téridő adásával. Hogy a figyelmet ! jobban felhívjam és a példának követésre méltó voltát jobban kiemeljem, alább közlöm a Cse- ; göldi bikavásár eredményét, a vevők, állatok megnevezés és árak felpnjlitésével : Szatmár Németi vett 4 darab 2 éves bikát 1990 kor. Nagy- Majtéuy 3 drb 2 és 3 éves bikát 1760 kor. Száraz Berek 3 drb. 2 éves bikát 1384 kor. Cső- [ maköz 2 dib. 2 és 3 éves bikát 1360 kor. Garbolcz [ 1 drb. 2 éves bikát 500 kor. Csenger 1 drb 2 éves bikát 400 kor. Sáár 1 drb. 2 éves bikát j 360 kor. Batiz vett két darab 2 éves bikát 11300 kor. Összesen 17 drb 2 és 3 éves bikát [ 9014 korona árban és igy az állattenyésztési felügyelő által elvállat 20 százalék már ezen [vásáron is 1802 kor. 80 fill, tekintélyes összeget tett ki a vásárló költségek javáia. — Éhez bővebb kommentár úgy- hiszem nem szükséges s igy tehát teiiyósz apaállat szükségleteik beszerzésénél eine mulasszák a községek igénybe venni az .-’fiam segélyét az állattenyésztési felügyelők közvetítésének kikérésével. A történelmi hűség okából nem mulaszthatom efi fölemlíteni, hogy7 vevő volt még : Szerdahelyi Ágoston, ki 1 drb. 2 éves bikáért 600 kor. — és Szoboszlay Sándor, ki szintén 1 drb. 2 éves bikáért 590 koronát fizetett és igy Gazdasági Egyesületünknek érdemekben gazdag elnöke, báró Vécsey József ur, 60 anyatebén és szaporulatából álló, méltán hírneves Csegöldi gulyályának bikatenyósztési ágából egyszere 10204 koronát vesz be, és még eladásra vissza maradt 3 drb. bika 1668 kor. becsértékben. Szolgáljon ezen szép eredmény tanulságos példa gyanánt a gazdakőzönsógnek, melyért az uradalomnak elösmerést s az áldozatkész tulaj- gonos nemes főárnak igaz gratulátióval bizonyára készségesen adózhatnak gazdáink. Pethő György. Magyarország cselédtartó gazdaközönségéhez. Közismert tény, hogy hazánkban az agrár socialista mozgalmak a nagyobb mezőgazdaságok cselédségében is kezdenek gyökeret verni. Min- den, hazánk s különösen a hazai mezőgazdaság jólétét szivén viselő honfi kötelességének érzi, hogy e veszélyes irányzat terjedését tőle kitelhető eszközökkel megakadályozni, s a hol a veszélynek jelei már mutatkoznak, azt csirájában elfojtani törekedjék. Kétszeres kötelessége ez a nagygazdakőzönségnek, mely közvetlenül érdekelve van e végzetessé válható mozgalom iránt. A „Magyar kölcsönös állatbiztosító társaság, mint szövetkezet“ felismerve e körülményt, szintén nem zárkózhatott el az említett jelenség felismerésétől. A mezőgazdasági cselédek állatainak biztositása azon tér, melyen a szövetkezet e sociális kérdés megoldásához bizonyára mél tánylásban részesülendő áldozatkészséggel maga is hozzájárulni iparkodik. A mezőgazdasági cselédnek munkaerején kívül összes jövedelmi forrását egy-két állata, különösen szarvas marhája képezi. A cselédnek legfőbb törekvése mondhatni _ életczélja néhány állat beszerzése ; ez serkenti őt munkára, szorgalomra, józanságra. a mi mind a gazdára nézve is áldásos következményű. S ha sikerült egykét állatot beszereznie, azzal gyümölcsöző tőkét szerzett magának. E szerény töke azonban ezer veszélynek van kitéve. E kérdés sociális hátterére való tekintettel, a „Magyar kölcsönös állatbiztosító társaság m. sz.“ elhatározta, hogy az azzal járó súlyos áldozatok dacára a cselédállatok biztosítását a rendesnél jóval előnyösebb díjtételek és módozatok mellett fogja eszközölni. A közönséges biztosítás díjtételét a kezelési költségekkel együtt 2V2n/0-ról lV2%-ra, a járvány biztosítás díjtételét 2 és 3% ról lV2°/0-ra szállította le a gazdasági cselédek és alkalmazottai állatainak bizto2. Násznagy. A kis galamb nyögéseit A lég tüdője issza, Ha párja repkedéseit Epedve várja vissza. Azért ne hagyjatok ti el, Csak egy kevés időre; A kis leányt vitetni kell, Vitetni esküvőre. Azonkorig elaltatom Kakukmadár tejével, Darázstól eltakargatom. (a vőlegényhez fordulva) „Te járj az ur hírével!“ 1. Násznagy. (elvitelkor) Istennek háznépe ! üdvözöllek téged, Mint egy ismeretes jövevény vendéged. Jött velem egy násznép, nagyon igyekeztünk, Hogy elvigyük a lányt, a kit eljegyeztünk. Sebesen forgatta minden kerekinket E gondolat, vájjon szeret-e még minket És ha igen, jön-e, a hol mi születtünk, Oda, ahol neki helyet készítettünk? Felékitett a ház, nyoszolyája készen, Vőlegénye szive várja öt egészen, Ki még azon időn se tudta bevárni, Eljött elébe a karjait kitárni, Látni menyasszonya szive dobbanását S kikérni a paptól a vallás áldását. Kérdem azért szépen az ő násznagyától, Lehet-e olyan ok, ami ebben gátol. 2. Násznagy. Az Ur beszél belőletek, . De itt bizony nagy ok vagyon, Felér a gát az égre is, Menyasszonyunk beteg nagyon. Midőn amint kikeltetek, Aligha léptetek hatot, Amig mi itt beszélgetőnk, A szive görcsöket kapott. Azóta étel és ital, Szegény leányt nem élteti ; ígértem az eialtatást S az álom elkerülgeti. Ha orvosol a vőlegény, Talán remélni még lehet, Miként a nap ködön, fagyon, Azon bajon erőt vehet. (a menyasszony mosolyog s a násznagy reá tekint) No lám, no lám, kis hamis, Baját hogy7 eltakarja most! A tegnapon halálra vált S ma átugorja a Szamost. Kinek kisem talált helyet, Elébe áll a vőlegény, Sürög, forog, knozag, nevet A kis barázdabillegény. Ha engem igy reá szedett, Pakolja össze mindenét. Szegényt, de szánom — a tatárt. No halljuk azt a vig zenét. (vagy ha az nem lenne): Miért nem is hozott zenét? vagy: Bekötve látom a szemét. Sz.-Dob, 1869. A vőfélyek hívogatnak. 1. A nagy vőfély. Mi mint kiküldőitek Jöttünk ezen házhoz, Elmennénk ily ügyben Akár háromszázhoz. Vas András barátunk vagy: Fejér Mihály uram Küldött ide minket, Felkeresni, mint más Több szeretteinket, Hogy a jövő keddre, vagy: Hogy most, csütörtökre, A lakodalmára. Hivjuk meg egy szerény, Tisztes vacsorára.
