Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-08 / 11. szám
XXXIi. datolyám Szatmár, 1900. csütörtök, február hó 8. Il ik szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: jígész é^re 4 frt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-iucza 9. sz. M'ndeaoeajü dijak S^atmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés /Mellett a le^jutár.yosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. RSyiBftér sora SO kr. Gazdasági Előadások közelebbi programraja: A Szatmármegyei Gazd. Egyesület által a földm. miniszter ur támogatásával rendezett téli népies gazd. előadások közelebbi programmja a következő: S z a t m á r-N é m e ti b e n a németii iskola tanácstermében minden szerdán és szombaton d. u. 5—6 óráig: Február hó 10-én és Február hó 14-én Bodnár Alajos a gabona betegségeiről. N ag y-K á r o 1 y b a n a városháza tanácstermében d. u. 3 -4-ig : Február hó 11-ón, Holzinger István tanitó a gabona iiszögbetegségéröl. Az előadások ingyenesek s azokon az ösz- szes érdeklődőket szívesen látja a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Az állategészségügy. A hazai állatqg&szségügy nem felel meg sem a kivánalmaknak, sem nem állja meg a helyét az európai államok egészségügyei mellett. E fogyatékosság oka nem természetes azaz nem klimatikus viszonyainkban rejlik, melyek a háziállatok tenyésztésre és ístápo- lására alkalmasabbak, mint bármely más európai államban. A magyar gazda sem jár el helytelenül az állatok ápolásáb in, hiszen sok évszázad óta a legelső jövedelmi fórrá sát az állattenyésztés képezi, a mely körül nagy gyakorlatot szerzett. Hogy mindazáltal állategészségügyünk fogyatékos, annak oka az állatorvosok csekély számában keresendő. Rosszul fizetik az állatorvosokat, azért nem töri magát a fiatalság erre a pályára. Ennek hatása azután, hogy a közhivatalt viselő állatorvos, a ki szintén szerény , fizetést húz, túlságosan nagy feladatot kény- j télén teljesíteni, mert az állatorvosok csekély i száma miatt teendői annyira szaporodnak, hogy azokat nem győzi. Van olyan körállatorvos, kinek hatáskörébe 15—20, sőt ennél is több község 20 — 30 ezer tenyészállattal tartozik. Hogy győzze egy ember ennyi, elszórt helyeken levő állatnak orvosi kezelését! Ha ilyen helyeken kiüt a vész, sok százával elhull az állat, mig az állatorvos odaérkezik, mert mind a 15—20 községet egyszerre nem látogathatja meg. Ezen a bajokon segít most Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter. Az egész állategészségügyet államosítván, első sorban kellő számú és jól fizetett állatorvosokról gondoskodik. Nem kevesebb, mint 750 állatorvost nevez ki egyszerre s rendeli ki őket az ország megfelelő vidékeire a törvény által előírandó hatáskörrel. Bizonyos, hogy e szám nem oldja meg teljesen az állategészségügy kérdését széles ez országban de kezdetnek határozottan imponáló szám. A más működésben levő megyei, községi és állatorvosok közül egyrésze meghagyatnék jelenlegi helyén, uj kinevezést kapván az államtól, másrésze pedig államtisztviselői szolgálatra osztatnék be, esetleg más működési téren és helyre. Bizonyára nagy örömmel fogadják országszerte az állategészségügy barátai e hatalmas lépést a haladás térén. Még tájékozásul közöljük a miniszteri tervezetből a fizetések és betöltendő állások sorozatát : A tervezet szerint lesz egy m. kir. állategészségi felügyelő (VI. fiz oszt. 5000 k. fizetés 1600 k. lakás bér); 7 magy. kir. állategészségügyi felügyelő (VII. fiz. oszt. 4000 k. fizetés 1200 k. lakbér); 24 főállatorvos és pedig a VIII. fiz. oszt. három fokozata szerint 3600, 3200, illetve 280 k. fizetés és 600 k. lakáspénzzel; 120 I. oszt. állatorvos éspedig a IX ik fiz. oszt. 3 fokozata szerint 2600 -2400 és 2200. k. fizetés és 480 k. lakbérrel; 150 I. oszt. állatorvos éspedig: a X. fiz. oszt. 3 fokozata szerint 2000, 1800 és 1600 k. fizetés és 420 kor. lakbérrel; 300 III. oszt. állatorvos éspedig a XI. íizet. oszt. 3 fokozata szerint 1900,1200 és 1000 k. fizetéssel 360 k. lakáspénzzel és végül 40 gyakornok 1000 k. fizetéssel. Györaölcs termelőinkhez. Földünknek e részét megérintő a tavasz lehelete, — a czinkő, mely egész deczember és január havában ott kopácsolt ablakom alatt, már hidegebb tájakra költözött. A sármány sem keveredik már össze a szemtelen verébbel, kerDalok. i. Saját dallamára. Be szerettem az égen egy csillagot; Minden éjjel a hold körül ragyogott. Felmegyek a holdvilághoz — megtudom :j Merre tűnt el az ón drága csillagom. Sajgó szivem majd megöli a bánat, Hogyne mennék kis angyalom utánad. Felmegyek hajh! tudja azt a jó Isten : Rajtad kívül úgy sincs nekem senkisem ! j m ii. Dallam: „Kiállók a kis kapuba.“ A fonóba szól a nóta : „Be szerettem az égen egy csillagot.“ Ez a csillag már régóta, „Minden éjjel a hold körül ragyogott'“ De már eltüut, hejh ! ki tudja . . . „—Felmegyek a holdvilághoz — megtudom,“ A jó Isten majd megmondja: „Merre tűnt el az én drága csillagom.“ 0 érette, ő miatta, „Sajgó szivem majd megöli a bánat.“ Vissza adja aki adta — „Hogyne mennék kis angyalom utánad.“ Bejárom az eget érted, „Felmegyek hejh ! tudja azt a jó Isten : Hogy enyém léssz azt Ígérted — „Rajtad kívül úgysincs nekem senkisem!“ lénárd Ede. m Leleplezés. Egy erős elhatározással és 121 korona 42 fillérrel a zsebemben robogtam ki a szülei ház görös udvaráról. Az elhatározás sajátom volt, ellenben a pénzt az öregemtől kértem. Különben e kettő szorosan összefügg. Elhatározás nélkül nem kaptam volna pénzt. S ón tudtam ezt, ezért elmondtam az öregemnek, hogy mihelyt visszaérkezem Pestre, azonnal jelentkezem a jövő hónapi szigorlatokra (csak nem engedem, hogy jogász kollegáim örökké „szárnyaszegett gólyádnak mondjanak) s felszámítottam a vizsga- és egyéb dijakat, nó és igy került annyi pénz egyszerre az én szegény zsebembe. Nyakig ültem a bundába; még egy meleg sapkát is kaptam az útra, amit jó belátásom szerint felcserélhetek könnyű kalapommal. Mindig szófogadó voltam! Alig hagytuk el a legutolsó házat, nyomban kényelembe tettem magam; mellém helyeztem el kalapomat, fejemre húztam a sapkát. Körültem minden fehér, hóval fedett volt s igy nekem is csupa fehér gondolataim jöttek. Eszembe jutott az a kellemes fehér asztali borocska, a melyből bucsuebéd közben jócskán poharaztunk. S mig bal kezemben görcsösen szorongattam a mellettem levő kalapot, a re- miniszczencziák hatása alatt elnyomott az álom. Jó ideig alhattam már, mikor erősen bele nyilallott valamelyik fogamba Patikával nem szoktam utazni. Némán készültem fájdalmaim elviselésére, mikor eszembe ötlött az a közmondás: „kinek a foga fáj, tartsa rajta a nyelvét.“ Azonnal rátartottam blindre valamelyik fogamra a nyelvem. Egy újabb nyilallás s hogy a közmondás nak nyomatékot is adjak, rátettem most már a valódi fájós fogra az ujjam is, illetve a kezem, melyben a mellőzött kalapot szorongattam. De hol is van a kalap ? A kalap nem volt sehol látható ! Pillanat alatt beláttam a helyzet kritikus voltát, a mi, hogy csakugyan kritikus volt — mutatja az, hogy bele nyilallott a péuztár- czámba is. a melyre nyelv hiányában rátettem a másik kezemet. Szorongja ültem a kocsin, egy újabb nyi- lallástól tartva (oh mi lett volna akkor?) s a világért sem mertem volna hangosan nyilvánítani abbeli óhajomat, hogy induljunk az elveszett kalap keresésére, igy is tartottam tőle hogy lemaradok a legelső vonatról.
