Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)

1900-01-11 / 3. szám

Novák Antal a regényes fekvésű Sztrop- kón, Zemplén vármegyében született 1824. évi május 20-án Antal atyától és Bérezik Éva anyától, köznemes földbirtokos szülőktől. Atyját korán elvesztette, édes anyja azonban hosszú életű volt: 1878. február 3-án halt meg Szatmáron 75 éves korában Antal és Ferencz fiainak karjai között.

Novák Antal gimnáziumi tanulmányait Szatmáron végezte és ugyanitt lett felvéve növen- dékpapnak 1841-ben. Feltűnt, mint tanuló úgy éles eszével, mint kiváló szorgalmával, mely miuden kínálkozó alkalmat megragadott arra, hogy tudományosan képezze magát. Bécsben, ahova a theologiai tanulmányokra sz. e. Hám János püspök küldó, a mellett, hogy a papi tudományok megszerzésében kitűnő sikereket ért el, nem rSulasztotta el elöljárói jóakaratu bele* egyezésével, de nagy fáradsággal az ottni* tudós tanárok előadásait hallgatni a magyar magán- és közjogból, nemkülönben a neveléstanból.

. Mikor tanulmányai végeztével Bécsből hazatért, fiatal volt még arra, hogy pappá szenteljék. Azért udvarába vetfe öt Hám püspök szertartóul s az ö kíséretében járta meg az 1847 i pozsonyi országgyűlést is. A sz. e. püspök oldalán bő alkalma ny'ilott sokat látni, tapasztalni ott s méltó lelkesedéssel fogadni az igazán üdvös nemzeti törekvéseket, Pozsonyi időzését azonban nem ez teszi emlékezetessé, hanem pappá szenteitetése, mely 1847, deczem- ber 21-én ment végbe. Első sz. miséjét, miután a diéta még mindig tartott s a püspökkel kellett lennie, Ausztria területén, Hirtenberg községnek (Enzesfeld plébánia fió kegy házal kis kápolnájában mondotta el 1848. január 6 án, Viz- kereszt ünnepén. Manductora a pottensteini esp. kerületnek főesperese volt, az ünnepet pedig a Pallavieini őrgrófi család rendezte. Amaz oltárt, melyen első miséjét mondotta, Pallavieini grófnő sajátkezüleg lefestette, a képre rávezette a dátumokat s átadta az uj rnisés papnak, ki azt kegyelettel őrizte.

A pozsonyi országgyűlés után Hám püspök szertartójával együtt visszatért Szatmárra. Novák rögtön dispózicziót kapott Erdődre, a hol az apostoli egyszerűségű Kallós István káplánja volt 1848. okt. 15-éig, a mikor Munkácsra helyezték át. Nehéz idők voltak ezek! Egyik részről a nemzeti törekvések, másik részről az osztrák abszolutizmus szertelen izgatottságba hoztak miden magyar hazafit, Novákot is, kit mindenki úgy ismert, mint nagy magyart. Bizony munkácsi káplán korában majdnem életé vei lakolt erős magyar érzel inéiért. Csakhamar Eör-Darmára került Gaál-Homoky Ambrus mellé ideiglenes adminisztrátorul, majd 1850. decz. 10-ig T.-Újlakon müküdött.

1850-ben kezdődik tanári pályája, melyen 24 éven át működött, először mint a görög nyelv és számtan tanára az újonnan szervezett szatmári gymnásiumban, majd 1857-től az akkor királyi katholikus jelleget nyert tauitóképezdé- nól 1863-ig, amikor a szatmári kir. kath. főgimnázium élére lett állítva, mint igazgató, végül 1874-ben rövid ideig, mint a dogmatika professzora a papnevelő intézetben. Novák, mint tanár, széleskörű sok tudással rendelkezett, melyet azonban sohasem fitogtatott; előadásai, melyekre mindig sok gonddal készült, menten minden szóvirágtól a legegyszerűbbek voltak s arra ezó- loztak, hogy minél világosabbá tegyék a tudnivalót a tanítványok számára, kiktől a beszámolást pontosan megkövetelte, de követelőző sohasem volt Bánásmódja tanítványainak rajongó szeretetét biztosította neki. Főgimnáziumi igaz gatóságának idejére esik emez iskola tudományos nívójának, szellemi és anyagi emelkedésének korszaka. Novák Antal igazgatósága idejére esik az iskola épületének első kibővítése, az ő idejében lépett életbe 1867. és 1871. években az uj országos tanterv, melynek kidolgozásában Nováknak is része volt miniszteri meghívásra. A főgimnázium tápintózetének eszméjét is Novák adta, mely intézmény egymagában véve is megörökítette nevét.

Az állásával járó feladatok mellett ráért Novák arra is, hogy szorossan vett papi funk- cziókat teljesítsen. Sok időn át kedvelt templomi szónokuk volt a szatmáriaknak. Többnyire hittani (dogmatikus) tételeket választott s azokat gondosan kidolgozta.

Eme széleskörű munkálkodásnak lett a jutalma folytonos előhaladása az egyházi pályán. A királyi kegy, főpásztorainak bizalma és elismerése, kartársainak szeretető egész életén át kisérte a nagy prépostot. 1859-ben a szentszéki házassági törvényszékben tanácsossá és ülnökké, 1 1862. jul. 3 án a szentszéknél a házassági kötelék és szerzetesi fogadalom védőjévé, 1869. decz. 3-án a szatmári székeskáptalan tiszteletbeli, 1874. jjan. 8-án valóságos kanonokjává, papneveldéi rector és tanárrá, 1875 ben egyházmegyei főtanfelügyelővé, 1876-ban szt. György vértanúról nevezett chanádi ez. apattá, 1887 ben káptalani nagypréposttá, 1888-ban püspöki helyünkké és általános ügyhallgatóvá lett kinevezve, 1887-ben pedig kartársai bizalma tisztelte meg őt a káptalani helynökségi díszes, de nagyon terhes tisztével.

1874-től 1885-ig papneveldéi rector volt. Finom érzéke, lankadhatlan munkássága, elöljárótársai és a növendékek miuden ügyét szivén hordozó jósága sok újításnak volt alapja, a szellemi fejlesztés munkáját pedig legsikeresebben oldotta meg.

A kanonokká történt kiueveztetése feletti közörömet az az impozáus fáklyásmenet illusztrálja legjobban, melyben őt akkor Szatmár város közönsége részesité s melyen a közönség elismerésének dr. L ügyel Márton, gyógyszerész I adott méltó kifejezést.

Nagy kötelességei mellett mindig ráért a í megboldogult arra, hogy mások ügyével — bajával foglalkozzék. Kiterjedt összeköttetései révén középiskolát végzett, sok szegény ifjúnak szerzett állandó megélhetést. Jó lelke sohasem I zárkózott el a nyomor elől és sokan vannak csak e városban is, kik hálásan emlegetik azon sege- j delmeket, melyeket Nováktól kaptak s melyek- í iöl csak ők tudnak, nem az emberek.

Yárosi közgyűlés.

Szatmárnémeti szab. kir. város törvényha- j tósági bizottsága f. ó. január hó 8-án d. u. 3 órakor tartotta rendes havi közgyűlését a főis-1 pán elnöklete alatt.

A tárgysorozat felolvasása és a hitelesítő küldöttség kirendelése után olvastatott a főjegyzőnek, iniut polgármester helyettesnek a törvényhatóság állapotáról és intézkedéseiről beadott jelentése. A jelentés tüzetesen beszámol a múlt év ügyforgalmáról, a népmozgalom ered ményéről és a hatóság tevékenységéről. A köz-1 gyűlés a jelentést tudomásul vette s egyszers-|

! mind a polgármestert felhívta, hogy a legköze- ! lebbi közgyűlésre jelentse be : mi akadályozta ■ a már régen megürült rom. kath. lolkészi állás betöltését?

A napirenden egy miniszteri rendelet szerepelt s ez sem örvendetes tartalmú volt, a I mennyiben az 5. sz. gyalogezred törzsének és;

\ két zászlóaljának ide helyezése iránti felterjesztésre a honvédelmi miniszter tudatta, hogy a cs. és kir. hadügyminiszter értesítése szerint a - város ezen kívánsága nem teljesíthető. A köz gyűlés a leiratot tudomásul vette.

Következett egy II. osztályú számtiszti állás betöltése, melyre két pályázó jelentkezett. Litteczky István III. oszt. számtiszt és Katona Jenő fővárosi napidijas. A szavazás eredménye í szerint Litteczky 37 szavazattal választatatott meg Katona 31 szavazata ellenében.

A tanácsi előterjesztésekből megemlítésre méltó a korcsolya egylet kérelme, a melyben a 1 lövöldéi jégpályára bevezetett villamvilágitási j felszerelési költséget elengedtetni kérte. A közgyűlés tekintettel arra, hogy a műjégpálya lé- i tesitése nem sikerült s az egyesület a villam- | világítást igénybe nem vette, a kérelemhez képest az egyesület terhére előírva levő berende- ! zési költséget törölte. Hasonlóan törölte Bottyán József ellen bekebelezett 127 kor. 92 fill, gyógy- költséget is, mert a folyamodó, mint világtalan s munkaképtelen különben is a város segélyére van szorulva.

„Az egyesült villamossági részvénytársaság“ által a közvágóhidi hűtőberendezéshez és jégkészitőhöz szállított anyagok árában a közgyűlés a beterjesztett számlában kitüntetett összegnek 50%-át, vagyis 3284 frtot utalványozott a ezég részére.

Továbbá a gazdasági tanácsos előterjesztése folytán a közgyűlés kimondotta, hogy f. évi költségvetésből a város gazdászatánál tö rolni rendelt egy lófogat helyett egy ökörfogat adassék el.

Nagyobb vita csupán Marosvásárhely város átiratánál történt, a mennyiben a tanács javaslatával szemben a közgyűlés kimondotta,

hogy a kvóta felemelését ellenzi s e végből az országgyűléshez hasonszellemü feliratot intéz.

„A hazai ipar pártolása“ érdekében Győr város átiratát a közgyűlés magáévá tette s ennek megfelelőleg kimondotta, hogy a város szükségletei hazai iparosoktól és gyárosoktól szereztessenek be. Hasonlólag elfogadta Szeged város felirati javaslatát, mely szerint a törvényhatósági városoknak az állami funkeziók teljesítésére fordított költségei az állam által meg- térittesenek s e végből a miniszterelnökhöz felirat intéztessék.

Teutelbaum Herman, Frankó János és Wallon Ede bizottsági tagokká történt megválasztását és tagsági minőségüknek igazolását a közgyűlés tudomásul vette.

Végül G.yapai István kiadó nyugdíjaztatását s állásának pályázat utján való betöltését a közgyűlés elrendelvén, az ülés befejeztetett.

Egyházi mozgalom a magyarnyelvű liturgia érdekében.

A szatmári magyarajku kétgkath. egyháznak f. hó 7 ón a városháza dísztermében igen uagyfontosságu és a messzejövőbe is kiható értekezlete volt. Az értekezletre legközelebbi okot és alkalmat az a közős óhajtás szolgáltatott, hogy vajha szentesítené végre-valahára a pápa ő szentsége is a magyar nyelvnek használatát a g. k. szertartásokban. Az értekezleten, melyet Melles Emil főesperes elnök magasan szárnyaló beszédével nyitott meg, a Budapesten székelő központi bizottság képviseletében Komjáti Rabár Endre járásbiró volt jelen. Mig egyrészről meggyőző érvekkel bizouyitá be beszédében az elnök a magyar nyelvnek jogosultságát, addig másrészről ellenállhatatlan erővel buzdította a jelenlevőket a római zarándoklatban való minél tömegesebb részvételre. A nála szokásos meggyőző erővel fejté ki, hogy minő jótékony hatása, talán épen döntő ereje lehet közős óhajtásuk teljesedésére, t. i. a magyar nyelv használatának szentesítésére egy ilyen népes zarándoklatnak az anyagilag szegény magyarajkai gkatholikus hívek részéről.

Az elnök beszéde végén meleg szavakkal mutatta be a jelenlevőknek Komjáti Rabár Endrét, mint a központi bizottság kiküldöttjén.

A nagyérdemű vendég nem késett átvenni a szót. Más szavakkal, más mondatfiizésekkel, talán más érvekkel is, de ugyanazt az igazságot, ugyanazzal a meggyőző erővel fejté ki és bizo- nyitá be, mint a főesperes. Erősen hangsu'yozá, hogy a tömeges zarándoklat, mig egyrészről a gkath. egyház törhetetlen hűségének fényes megnyilatkozása lesz Rómához, addig másrészről a kereszténység jubileumi évében, tehát a kegyelem évében, biztosabban remélheti a szentszék zsámolyához ezerek nevében százak által mély hódolattal letett kérésének kegyelmes meghallgatását.

Nem kevesebbé ékesszólóan beszélt a vendég a gkatholikusok által és részére a központban felállítandó „Otthon“-nak szükségességéről. A század szálló igéjét „Egyesült erővel“ volna hivatva ez az „Otthon“ érvényesíteni Működése szellemi és anyagi irányba van tervezve. Egyrészről a gkath. híveknek a fővárosban tanuló fiait segítené tanácscsal és tehetsége szerint anyagilag is, másrészről azokat is kalauzolná és segítené, a kik bárminő ügyes bajos dolgukban akár személyesen akár levélben hozzá fordulnának. Ez eszme kivitele czéljából a központi bizottság óhajtása szerint egy helyi bizottság megalakítását tartja szükségesnek, a mely bizottság elnökéül Somlay Kálmánt ajánlja, mint a szatmári legősibb gkath. családok egyikének leszármazottját és a németirészi hitközségnek ez idöszerinti világi elnökét. Miután a 30 tagú bizottság megalakult, úgy az elnök, mint a nagyérdemű vendég a jelenlevőknek meleg érdeklődésükért köszönetét mondván, az értekezlet véget ért.

Ez az alkalom az első ízben vezette egyöntetű tevékenységre városunk két gör. szertárt, kath. hitközségét.

A megjelentek nagy száma bizonyítja, hogy a megvitatásra kitűzött eszmék valóban napi szükségletet jelentenek és alkalmasak arra hogy a görög egyház régen megkövesült intézményeibe uj életet, haladó képességet, friss vért szolgáltassanak.

E város fekvésénél fogva hivatva van a magyar kultúrának fényét messze területen és