Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)
1900-01-04 / 1. szám
pót teljesen nélkülöző lélekre és . . . egygyel több a sikkasztok, a gyilkosok száma. S ha még a társadalom ily typusa csak önmagában táplálná a veszélyes csirákat! De fájdalom, teljes bukása idejéig rendszerint már a társadalom több tagját is inficziálja. A nyomor és szellemi korlátozottság egyesülve a bűnös hajlamokkal, mily közel állott a bünszerzőhöz a Papp Zoltán személyében! Mily kevés biztatásra lehetett szükség, hogy a bűn útvesztőjébe ragadtassák! Zsoldics Mihály pedig talán élete legfontosabb napjának tekinthette, midőn fölcFsura vele egy közös czél eléiésére — hogy mindketten pénzhez jussanak vele parolázott. A biztonság gondolata, melyben földesurát látta, csak megerősítette bűnös vállalkozásában ; hiszen nagy dolgoknak kellene történni addig, mig a büntetés sujtoló karja hozzá is elérhet. Most már ő is láthatja azt az egyenlő színvonalat, melyre a bűn az embereket sü- lyeszti, s ha annak nagyságát mérlegelni tudja, még összehasonlításokat is lehet annak fokozatai között. Mert azok a beismerések, melyekre a bűntársakat az clutasithatlan tények kényszeri tették, olyan vallomások, melyek a szó cziologus gondolkozását a legmélyebbrehaió elmélkedésre indíthatják, mert bizonyára ezek a legszotnorubb vallomások mindazok között, melyek a XIX ik század végső alkonyán az emberről, a társadalomról tétettek. Nyílt levél töiüdünk; az igazságszolgáltatás fog vele végezni érdeme szerint. De nézzük, — és ez érdekel közelebbről — hogy a bűnös vagyonszerzés, a könnyű meggazdagodás, a vágyak ezen alaprugója vájjon önmagában áll-e ? Az eszközök ily cynikus megválasztását tekintve bizonyára párját ritkító ez eset; de enyhébb alakjában bizony elég gyakran megújul szemünk előtt Ma itt, holnap ott függesztenek fel egy- egy tisztviselőt hűtlen vagyonkezelés, sikkasztás miatt; a becsület esélyei —mint egy legközelebbi szatmári példa legújabban is mutatja — kevesebbe vétetnek, mint a börzejáték esélye'. A birtokharácsolások már nem is mennek eseményszámba, s mert nem a közvagyont érdeklik, többnyire titokban történnek s különböző ürügyek alatt lappangva egy- egy érdekhálózat védelme alatt gyámkodás, birtokkezelés stb. czimek alatt íolytátják pusztító utjokat. Mindezeknek rugói pedig nagy részben abban a társadalmi előítéletben gyökereznek, mely a munka és reális vagyon értékelésénél ma is többié tartja a négyes logatot; abban a nevelésben, mely bizonyos osztályok tekintélyét és alakulását még mindig csak bizonyos költséges formákban fogadja! el, tekintet nélkül arra, hogy e költségek előállítása mily eszközökkel érhető el. Fődolog a tónus; a reális aiap hiánya egyálta Ián nem nagyon kifogásolt tényező. Pedig a munka utján való szerzés egy- jelentőségü bizonyos erkölcsi tőke szerzésével is. Régi igazság, hogy könnyű a forint annak a kezében, ki nem dolgozik meg érette Egy kis csoport, mely a könnyen röp-1 ködő forintokra a száját látja, szolgaleikül hízelgéssel mindig kész arra, hogy a gondtalanul költekezőt oly nymbussal vegye kö- körül, hogy ennek hatása közepette a lába alatt süllyedő földet észre ne vegye. De egyszer csak eljön az idő, mikor a váltóprolongálások s egyéb mentési kísérletek is mind hasztalanoknak bizonyulnak Megszületik a démoni terv, mely a menekvés szédítő csábításával hat az erkölcsi aladr. Feclitel János úrhoz, mint a szatmári jótékony nőegylet titkárához. A szegénység nem bűül, segélyére menni keresztényi erény. A jótékonyság emberbaráti feladat, oltárára áldozatot vinni általános társadalmi kötelesség. Hinnem kellene, hogy ez a minden résztvevő lelket égé for min átható érzet létalapja ama jótékonysági egyletnek is, melynek titkár ur az aktiv vezetője, s melynek ügyeit legbölcsebb belátása szerint intézi. A szegényeknek fontos érdeke az, hogy január 13-án minél többen tánczoljanak érettük. Szétküldettek már a meghívóik is, s a rendezőségnek impozáns számmal összeirt tagjai — miként a helyi lapok jósolj ik —■ a sikert biztosítják is. Amit e meghívó sablonja tartalmaz, az Odaadta az a kis lány a szivét — egy dalért. És az a kis lány most nagyon beteg. Tgy hallotta egy zimankós nappal, mikor már a hó szegélyezte a kopár ágakat. Nem akarja elhinni. Pedig a holló, a rósz, gonosz hírnök károg a háztetőn. Mariska beteg . . . Felnéz ablakára. A dér rányomta csókját. Az ifjú didergő kezeivel végigsimitja homlokát. Nem, nem tudja elhinni, hogy azarauyo3 gyermeket a betegség rozsdája emészsze. Egyik-másik ismerős meglátogatja a beteg leányt. Ismerős! Hát ö nem ismerőse, neki nem szabad már ismernie lelkének jobbik, szebbik felét ? Neki vidám álacrczot kell öltenie, ha az emberek megszólalnak: Mariska beteg . . . Egy arczizmának nem szabad megmozdulnia, mig a lelkének minden szó egy egy mérges nyil. Neki nem szabad sírnia a zokogőkkal; nem borulhat esdekelve, összetett kézzel az emberek elé. Mentsétek meg nekem az én meg ■ mentőmet! Nem engedi az a láthatatlan akadály a betegágyhoz, minek neve: társadalmi morál! S a mint a fagyos, téli éjben a gondolatok elégetik agyát: a holdsugára mintha ezeket a szavakat tűzné a hóra : Mariska beteg! Az a jégvirág fenn, az ablakán a kis betegszoba ablakán szirmai között mintha azokat a szavakat rejtegetné : Mariska beteg! És rajongó lelke maga elé varázsolja a beteget. Látja a szenvedő, kis tündért, a mint ágy'át az aggódó szülők körülállják. Ott a komoly, pápaszemes orvos is mellette, a kitől Mariska úgy fél . . . Es neki nem lehet, nem szabad egy vég- hetotleu csengő imával leborulnia a betegágy elé, egybefonni a kezét az övével s megkeresni a könyörgéssel a kis Mariska égi névrokonát a szeplőtelen szüzet. Egy-egy rajongásba fuló sóhaj szakad ki az ifjú kebléből. Most a téli éjben elsírhatja könnyeit: nem látja senki, sóhajaival megostromolhatja az eget: úgy se hallja meg senki, csak az ő lelke. Az ö lelke! Oh! ez sejti, érzi, hogy valaki | vele együtt hervad, hisz jobban illenek majd egymáshoz : hervadás a hervadáshoz ! Az a kis leány volt az első fecske borús életében, s most azt is elrabolja tőle a végzet gúny ja ... Oh ! ha odaeugednék a betegágyhoz beszélne hozzá szépen csendesen: kis fecském, te bűneimtől megváltó csodám ! Nézd itt van a szivem, oltsad magadba belőle azt, a mi életet ad : itt van az ajkam, hátha jobb orvosság. Itt vagyok én magam, ölj meg, taposs el, csak téged hagyjon meg az Isten szellememnek. ellen nincs is s.avam; ami Hiányzik belőle, e nem hallgathatom. Egy 60 tagú rendező bizottság szinte szokatlanul tekintélyes szám ily kis város bálkrónikájában, s ha jelentékeny részét nincs is szerencsém ismerhetni, elhiszem, hogy az a város társadalmának intelligens köreiből állíttatott össze. És minden köréből, — csak egyből nem, abból a semmivel sem kevésbbé értelmes eleméből a város laza összeköttetésű társas életének, mely elől van mindenben, ha áldozni kell, s bőkezűen ápolja azt a közjótékonysági közösen fentartott intézményt is, mely most megfoghatatlan kíméletlenséggel frontot állít a helyi társadalom egyenrangú osztályának, kirívó figyelmetlenséggel fordul el azoktól, kik ezen intézménynek jórészben alapitói s állandó támogatói és tüntető czélzatossággal negligálja azt az elemet, mely joggal követelheti nemcsak mindig az adakozási kötelességben, hanem a jelenleginél valamivel tapintatosabbb eljárásban való részesítését is. Nem az egyesek egyéni önérzetének sérelmét panaszolom, hanem egy intelligens társadalmi osztály indokolatlan mellőzését tartom jogtalannak egy közösen fentartott jótékony egylet részéről. Nincs ez országnak még egy városa, hol ilyen vallás különbségi intencziók- kal igyekeznének egy jótékony egylet erkölcsi és anyagi színvonalát emelni. Ha a prágai csehek hazafias felbuzdulásuk erejét a zsidók ablakain próbálják is ki, sohasem kérnek hozzá zsidó segítséget; a helybeli jótékony nőegylet azonban igénybe veszi azoknak erejét is, akiken most nagyot ütni szándékolhatott. — Ám legyen Érezzék kétszeresen ezen ütést azok a zsidók, akik ezen egylet közvetítésével fogják továbbra is jótékonyságukat gyakorolni. Van a jótékonyságnak más útja is, s az ezerek hálája nem fog kisebbet kamatozni másutt sem érte. Á. S z i n h á z. Szombaton a „Fekete dominó“-t ismételték meg, de már jóval kissebb közönség hallgatta meg a szép muzsikáju operát. Vasárnap délután a „Görög rabszolga“ hetedik előadására elég szép számú közönség g3'ült össze. Némi kihagyásokkal a darab jó előadásban részesült. Hétfőn Guti Soma és Hegedűs Eerencz társszerzők rendkívül mulattató s ügymsen ösz- szeállitoit újdonsága: „Doktor szeleburdi“ hozatott szilire, csaknem telt ház előtt. Mérey Kamill ideggyógyász asszisztense Virgil szerelmével üldözi főnöke feleségét. Hogy az ellenálló asszonyt maga felé hajlítsa, elárulja neki, hog3r férje öt megcsalja, mert ez nem is üzleti ügyben távozott hazulról, hanem egy Hátha a betegség felhagyj a harczczal. Az ifjú nem érzi, a mint a téli éjszaka levegője egyre fagyosabb lesz. Hogy erezné, mikor erein égő lava fut át. Nem érez, nem hall semmit: azok a bántó szavak, mint valami tüske akadnak meg ábrándos lelkén. Mariska beteg. A ház tövében találja a pirkadó hajnal. Még akkor is néz az ablakra, busán, szomorúan. Hazamegy'. Otthon előlrül kezdi az ábrándot, hanem most már egy kis fekete golyót is vegyit az ábrándba. Ezjaz egy élettelen tárgy fogja az ő haldokló szivét meggyógyítani. S a mig szeme sovárgóan tapad a fegyverre, elgondolja: Jó fin volt. Szerette mindenki, az a kis lány is. Talán boldogult is volna az életben, ha nem turbékolnának benne vadgalambok, ha bimbó nem nyitna a rózsafán, ha nem volna ábránd, álom . . . Most már vége az ábrándnak is, álmoknak is. Azt a szép idyllt egy csattanós zavarja meg, s aztán ? A világ csak tovább él, ... a föld tovább forog egy rajongó, már nemsokára kihűlt szívvel a temető valami félreeső helyén. Még keresztet sem tesznek föléje. Minek is az ? A hit végső sugarát megtagadják a leikétől, helyette a sirdombra ragyognak a csillagok, a szo- morufüz ágán annyi fájó dalt énekelnek a pacsirták : „szeretett, nagyon szeretett.“ Fliesz Henrik.
