Szamos, 1899. december (31. évfolyam, 97-104. szám)
1899-12-07 / 98. szám
XXXi. évfolyam Palmar, 1899. csütörtök, deczember hó 7. 98-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. a'sZATMAIíMEGYKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre I Irt. Egyes példány ára 10 kr. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Gazdasági Előadások közelebbi programmja: Szatmárnémetiben: a németi iskola tanácstermében d. u. 5-6 óráig : Decz. 9-én szombaton 3-ik a szőlőművelésről „ 13-án szerdán T ik a „ „ 16-án szombaton 5-ik a „ Előadó: Jablonszky György szőlészeti és borászati felügyelő. N.-Kár oly ban a városháza tanácstermében d. u. ^23—Ygdi-lg. Decz. 8-án pénteken 2-ik a szőlőművelésről „ 10-én vasárnap 3-ik a „ Előadó: Jablonszky György szőlöszeti és borászati felügyelő. Tisztességtelen verseny. A szabad verseny biztosítja egyedül a kereskedelem és ipar virágzását. Mindenkinek jogában áll iparának vagy kereskedésének fellendítéséért olyan eszközöket használni, a milyen neki tetszik, a milyent ő jónak lat: ezt megköveteli a szabadverseny elve. Es jogában van bárkinek (elhasználni a modern kereskedés leghatalmasabb fegyverének: a reclamnak bármilyen formáját. De ha valaki valótlan dolgokat mond hirdetésében, itt jogában áll az államnak, a társadalomnak közbelépnie. Tisztességtelen verseny ellen korlátot vetni nem elitélendő dolog, mert igenis a közönségnek szüksége van arra, hogy őket megvédelmezzék a becsapások ellen Helyes tehát a kereskedelemügyi miniszter rendelete, hogy a valótlanságot tartalmazó hirdetéseket az ipartörvény értelmében tisztességtelen verseny körébe tartozónak kell tekinteni és mint ilyent büntetéssel kell sújtani. Üdvös ez az intézkedés úgy a kereskedő, mint a közönség szempontjából, mert a kereskedők jórésze egynéhány ilyen tisztességtelen versenyt űző kereskedő miatt elveszti a közönség bizalmát. Nem akarja ezzel a kereskedelmi mi- j niszter a szabad kereskedelmet és ipart kordátok közé szorítani, sőt ellenkezőleg: fejlesz-1 1 teni akarja helyes utón. A szemérmetlen hangzatos reklámok csak ártanak a tisztességes kereskedőknek, ; kiknek üzlete esetleg pang, mert nehány | konkurrens elvonja a vásárló közönséget. Ezért az ily hazug dolgokat tartalmazó hirdetések méltán megérdemlik, hogy tovább terjedésüket megakadályozzák, mert ezt a tisztességes kereskedők érdeke is megkívánja. A szabad verseny nincs ezzel korlátozva, csak egyik kinövését akarják megszüntetni. Hogy a tisztességte-in versenyt ekként büntetik, annál inkább kívánatos, hogy a tisztességes verseny meginduljon. A mi kereskedőink nem elég élelmesek, nem elég mozgékonyak. Az egész Balkán nyitva áll előttük és ime magyar kereskedő alig teszi be a lábát oda, noha óriási nyereséggel járna, ha ott sikerülne a magyar terméknek piaczot szerezni. Itthon, Magyar- országban is van a kereskedésnek nehány ága, melyben csupa külfödi ér el sikert és szerez pénzt, mig a magyar kereskedőink csak Magyarországon szorulnak. Magyarország ez idő szerint még földmi velő állam, rövid idő múlva talán iparállam lesz; de ez csak olykép lehet, ha kereskedőink ügyesek, vállalkozó szelleműek és megküzdenek az akadályokkal. Akadály sok van, az igaz, de ha az angol kereskedők megtudták hódítani Indiát hazájuknak, akkor a magyar kereskedők legalább elősegíthetik Magyarország fejlődését. Hiszen a körülmények sok tekintetben segítségükre vannak és hazánk gazdasági jövője biztató. Csak élelmesek legyenek kereskedőink, fel lehet használni minden eszközt, a mely tisztességes. A tisztességtelen versenyt megvetjük és bünteti a törvény, a.tisztességes versenynek, akármilyen pezsgő, akármilyen nagyszabású is, örülünk és benne látjuk az eszközt, mely Magyaroszág gazdasági függetlenségét megfogja szerezni. A tisztességtelen versenyt korlátozó rendeletet senki sem fogyj, a kereskedők ellen irányúiénak tekinteni. Hfézen a kereskedelmi kamarák is üdvösnek mondották. Kereskedőink ne egymás ellen áskálódjanak, egymás megrontására, tönkretevésére ne törekedjenek, hanem tisztességes, szabad verseny utján iparkodjanak — ha módjukban áll — jó hírnevüket a nagyközönség előtt megalapítani és a vevők feltétlen bizalmát megnyerni. Tisztesség, szolidság, oly alap. a melyre szilárdan felépíthetjük jó hírnevünket s nagyobb eredményeket látunk elérni, mintha Raányi Ervin. Elbeszélés. Irta i Marosán János. * (Folytatása és vége.) Egy augusztusi , vasárnap délutánján a két ítaányi újból átment Darvasókhoz. Az ezredes igen sürgős közigazgatási ügyben ment tanácskozni a jegyzővel s mig ők ez ügyet meghány- ták-vetették, a fiatalok a virágos kertben sétálgattak. Erzsiké virágos kertjének ritkította párját, volt abban mindenféle virág gondosan ápolva. A kert csinos kis utakkal s egy-két paddal volt ellátva. Séta közben igy szól Ervin Erzsikéhez: — Erzsiké ón elvagyok fáradva s oly izgatott vagyok ma, nem ülnénk, le egy padra ? —- Ugyan miben fáradt el ennyire — kérdó Erzsiké mosolyogva — s leültek egymásmellé egy padra. — Tudja Isten, foiytatá Ervin, az utóbbi napokban igen sokat szenvedtem Erzsiké s beteg vagyok, fáj valamim, de nagyon fáj. — Ugyan mi baja van Ervin, kérdó a leány megijjedve szóljon az Isi énért, hátha segíthetünk. — Látja Erzsiké mi eddig úgy éltünk, mint két testvér, bár teljesen ki van zárva minden rokoni kötelék közöttünk, mindamellett oly vonzalommal viseltettünk egymás iránt, mintha egy szülő gyermekei lennénk. Épp ezért azt hiszem bizalommal szólhatok magácskához ugy-e meghallgat ? — Csak szóljon Ervin, szólt Erzsiké s kíváncsian várta a történendőket. — Először mondja meg, — kérdó Ervin, — hogy mi a terve, a jövőre nézve hallottam, hogy a múlt héten Buzássy Béla a jegyző Kis- patakról, megkérte a kezét? —- Tény, szolt a leány, hogy Buzássy megkért atyámtól, s édes atyám meg is Ígérte, hogy az övé leszek. Nekem nem szólt Buzássy semmit, édes atyám mondta nekem is. Atyám nagyon dicsérte Buzássyit, kiváló szorgalmas hivatalnok, s józan becsületes fiatal embernek tartja s késztetett, hogy menjek hozzá. — És mit válaszolt, kérdó Ervin kíváncsian ? — Egyelőre függőben maradt az egész ügy. — Köszönöm Erzsiké e nyilatkozatát, szólt Ervin megnyugtatva. Nos Erzsiké hallgasson reám jól s figyeljen ide. Én gyermekkorától fogva szerettem magácskát ugyan, de nagyon és most is szeretem. Igen de ez az érzelem, melylyel magácska iránt viseltettem! olyan különös. Azt mondják, hogy amikor úgy szeret valaki mint én, akkor szerelmes. És én belátom, hogy tényleg úgy van. Ezen szeretetem oly lángoló, oly boldogító, hogy kimondhatatlan. Szivembe szeretném magácskát zárni s onnan kinem ereszteni soha. Ne gondolja Erzsiké, hogy ezen nyilatkozatom gyermekjáték, nekem a jövőt illetve komoly terveim vannak. Nőmmé s bol doggá akarom tenni örökre. Igaz ugyan, hogy nem ma, se holnap, hanem ez év őszén bevonulok önkéntesnek s eg}r óv múlva hazajövök, akkor megesküszünk és én leszek a világ legboldogabb embere, ha ugyan magácska is hajlandó boldogítani szerelmével. Mondja llát édes nlrzsikém szeret? Szeret-e épugy, mint én? A leány némán hallgatta Ervin heves szerelmi vallomását, egészen meglepődött. Egy kis szünet után igy szólt Ervinhez : . — Ervin a maga előbbi nyilatkozata, nincs mit csodálkoznia, nagyon meglepett mert bár mily szoros .és bizalmas barátság és felebaráti szeretet kötött minket egymáshoz, arra nem gondolhattam, hogy maga egy hires s nemes, vagyonos és tekintélyes család sarja hozzám leereszkedjék és engem nejéül óhajtson. — Ami pedig ama kérdést illeti, hogy szeretem-e ? Ede s Ervin megkérdeztem a szivemet s az azt válaszolta, hogy igen, de hacsak azon múlna el, hogy boldog legyek, úgy nem tartanék semmitől. Hanem, hogy mi boldogok legyünk valaha, nem remélhetem soha. E boldogsághoz vezető utainkon óriási akadályok gördülnek elénk. Se kedves atyja, se édes atyám e házasságba nem egyeznek bele soha. Atyám folyton arra késztet, hogy Buzássy neje legyek. S csodálkozom, SZERKc.SZTŐSÉGt : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. ' ftl tidenuemü dijak Szatmáron, a iap kiadóhivatalában fizetendők.
