Szamos, 1899. december (31. évfolyam, 97-104. szám)

1899-12-31 / 104. szám

keverjük, mely utóbbi a bogarak rothadó tetemtömegét az átható kellemetlen szagtól is megmegfosztja. A feldolgozandó cserebogártömeghez annyi föld, mész vagy turfa kell, a mennyi elég, hogy az igy előállított trágyatömeg bűzös szagát elveszítse.

Fontos védekezési mód cserebogarak ellen az is, ha lárvájukat, tehát a földben élő pajorokat irtjuk, a melyek különben szintén igen kártékonyak.

A pajorok irtására legalkalmasabb idő a földforgatás, kapálás és szántás. Kapálás és forgatáskor a felszínre kerülő pajorokat agyon kell ütni, szántáskor pedig ha sok a pajor, érdemes azt az eke után járó olcsó napszámossal fölszedetni. Itt is tanácsos a pajorszedö-munkás figyelmét némi pénzbeli jutalommal lekötni. Hol kevés a pajor, ott 10—20 darabjáért 1 — 2 — 3 krt, hol pedig sok, ott 100—200-ért 5 — 6 krt vagy többet is lehet fizetni.

A pajorokat szintén lehet értékesíteni, még pedig ha csak kis mennyisig van belőle, akkor azt baromfival etetjük meg, hogyha pedig sok van, akkor trágyának dolgozzuk föl

M. kir. állami Rovartani Állomás.

Színház.

Szombaton „Szulamith“ került szinre ez idényben hetedszer. A szép zenéjü darab iránt az érdeklőd s még mindig tartja magát, mert ez alkalommal is szép közönség gyűlt össze. Az előadás azonban nem volt oly sikerült, mint az előbbiek. Érczkövy szokatlan indiszpoziczióval küzdött, a karmester megszokott idegességgel dirigált.

Hétfőn: A karácsonyi ünnep alkalmából délutáni előadásul „Tündérlak Magyarhonban“ telt ház előtt került szinre. Ez az egyedüli délutáni előadás, melynél nagyobb gondosságot láttunk a szereplők részéről kifejteni. Guti Saroltát egész délután tapsolták.

Este : Bemutató előadás volt s ezzel reméljük, hogy a darab nem is foglal többé helyet a repertoirban. Dankó Pista 3 felvonásos darabja „A halász szeretője,“ a kiveszőben levő népszínmű irodalmunk legselejtesebb produktuma. Az értelmetlen és zavaros mese nehezen indul. A főcselekmóny két család — a Förgeteg Pál és özv. Sutkáné családjának -— a gyülölségére van építve. Förgeteg Pálnak (ítakodczay) két szép leánya van, Annuska (Arday) és Juliska (Feledi). Annuskába szerelmes az özv. Sutkánó egyetlen Bandi fia (Morvay) az özvegy szeme- féuye. A rósz lelkületű Förgeteg adósa az uzsorás Szántó Antal molnár mesternek és mivel nem képes fizetni, odaígéri Annuska kezét. Az egyesülést azonban megakadalyozza özv. Sutkáné — ki a szerelmesek érdekében megjelenik ellensége házánál. A feledés fátyolét borítja a sok szenvedésre, a melyben Förgeteg részesítette,

jó szándékkal közeledik, de a gőgös Förgeteg nem hallgat reá, kiutasítja. Leánya azonban keresztet von számadásaira, megszökik az esküvő elől. Sutkánénál talál menedéket. Atyja megtudván hollétét, dölyfösen ront Sutkánéra, mig itt értesülve teljes anyagi romlásáról, megtörik. Következik a végfejlemény. Förgeteg beleegyezik az ellenzett házasságba. Juliska is megtalálja a maga párját, és hogy legyen a népszínműnek kiengesztelő befejezése, kiegyenlítődik minden, a mit csak kívánhatunk. Különben a Dankó Pista nótái nem maradtak hatás nélkül. Szükség is volt ezekre és Feledi Boriska érzéssel telt énekére, hogy a közönséget itt-ott 'kizökkentse a gyarló szöveg unalmából.— Nem kellett jobbaknak lenni sem Palugyai Vilmának, se Arday Idának és Morvaynak.

Kedden: délutáni előadásul „A vén bak- kancsos és fia huszár“ adatott félhelyárakkal tátongó üres ház előtt.

Este: Auer víg operája a „Fekete domino“ iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy zsúfolásig megtelt ház nézte, vág}7 inkább hallgatta végig az előadást.

Nehéz vállalkozás egy operát a nagyon redukált igényekkel szemben is előállítani, a kísérletet azonban szívesen fogadjuk s mérlegeljük annak színpadi és müvészeii becsét azzal a mértékkel melyet e színház igen szerény j eszközei megengednek. — Ebből a szempont- j ból tekintve a nagy feladatnak az előadás meg ! is felelt volna, ha több gond fordittatott volna egyrészt a kar énekrószeire, melyből egyébként a tenor igen szépen vált ki, másrészt meg a rendezés külsőségeire is, ami színpadunkon ez idényben általában feltűnően elmaradott és szegényes. Nagy munkát végzett és soubrett szerepköréhez képest szinte csodásán felelt meg nehéz feladatának Tarnay Leona, a mikor a főszerep hatalmas partitúráját végig énekelte. Hangja nem csillog ugyan, mint a kristály, de kellemes, kifejező, bár nem nagy terjedelmű. A közönség nagy elismeréssel tapsolta, de meg is érdemelte. Táucza a második felvonásban kecses és gracziöz volt, mint rendesen. Szegedi Zelma az első felvonás bevezető duettjében csengő, tiszta hangjával tűnt ki különösen. Kivált még Nagy Gyula is; nehéz feladatot oldott meg ő is szép zengzetü tenorjával. Latabárné, Kömley, Fényessy inkább játszottak, mint énekeltek. A súgó bántó indiszkréczióval szavalt.

Szerdán másodszor félhelyárakkal Géczi gyöngébb darabja a „Sárdi ház“ adatott kevés közönség előtt.

Csütörtökön nagy volt az érdeklődés Feledi Boriska jutalomjátéka a „kis alamuszi“ iránt. A színház ugyan nem telt meg egészen, de annál lelkesebben tapsolt a közönség, a midőn kifejezést adott a primadonna megjelenésekor annak a tetszésnek, melylyel csaknem minden fellépését kisérte, mert Feledi Boriska éneke, finom

játéka, kedves és discrét, friss és vidám temperamentuma, ritkán marad hatás nélkül. Csokrok, babérkoszorúk s egyéb ajándéktárgyak fogadták, a midőn a lámpák elé lépett. Meglepve a közönség figyelmétől kezdte meg Kenard vicomte belépő indulóját, mely azonban, valamint többi jelenései is, nélkülözték azt a jó hangulatot, melyet különben a hálás szerep megkíván. A „csili, csali“ dalt nem kell azzal a lagymatag érzelmességgel ellehelni, a 2-ik felvonás indulója pedig a legfrisebb élénkséget követeli, ez azonban hiányzott most játékából. A közönség a jutalmazott iránt egyébként tapsokkal és ismétlésekkel fejezte ki a megérdemelt elismerést és szeretetet, melyet magának 3 havi itteni működésével szerzett. Jó alakítás volt, kitűnő humorral Tom szerepében Kömley. Minden szava és mozdulata nevetésre késztet. Saraht Szegedi Zelma játszotta, énekelte és tánczolta. Minden tekintetben sikerült estéje volt. Fejlődő tehetsége é nagyobb szerepben már feltűnő sikerrel emelkedett ki. Serpentintáncza meg oly frenetikus hatású volt, hogy a közönség háromszor is követelte a megismétlést. A kar és a zenekar nem nagy készültséget árult el most sem. Az első felvonásbeli karének nem egyezett a zenekarral. Kis szerepében Széchenyi Erzsi megszokott naiv hanglejtéssel elég jó volt, hanem vagy empir ruhát hordjon kalap nélkül, vagy kalapot empir ruha nélkül.

Előfizetési felhívás.

Lapunk az 1900-ik évvel XXXII-ik évfolyamába lép s igy kevés idő hijján hanyatló századunk harmadrészét élte át.

Lapunkat nem a spekuláczió, hanem a közszükséglet hozta létre, hogy a szabad véle- ! ménynyilvánitásnak orgánuma legyen s ez a I közszükséglet tartja fenn ma, 31 év múlva is.

Valamint ez idő alatt nem szűnt meg soha a jogos közérdeket munkálni, akkép ezután is ennek szolgálatában óhajtunk maradni.

E czól megvalósítására annál szabadabban törekedhetünk, mert sem felekezeti, sem személyi, sem pártpolitikai szempontok nem korlátoznak.

Mint eddig, ezután is szívesen nyitunk tért az ellenvéleményeknek is, ha azok a közérdek előmozdítására a jóhiszeműség jellegét viselik magukon. Ellenben olyan irányt, mely a kritika súlypontját személyi szempontokra vagy sportszerű támadásokra helyezné, ezután sem fogunk a sajtó feladatával megegyezőnek tartani s ilyenekkel szemben a többoldalú tájékozás czél- jából szívesen adunk helyet a védelemnek is

Ily módon lapunkat a közönség számára ezután is mintegy az eszmecserék közlönyévé akarjuk tenni s társadalmi feladatát ekképpen is megőrizni.

mas-e Bruno élete drámai feldolgozásra, mindenesetre igennel kell felelnünk.

Egy, az igazság vágyától űzött nyugtalan lángelme; önérzetes, türelmetlen, szenvedélyes lélek, mely saját idejében egyedül küzd kora tévedései ellen ; erélyes férfiú, ki egész életét a a tekintély és közönbösség ellen való harczban tölti ; bölcselő, ki nem úszik az árral, hanem a világ rendjét akarja megváltoztatni s végre szilárd meggyőződéssel hirdetett elveiért vértanúi halált hal, kétségkívül elég érdekes alak arra, hogy egy tragédia hősévé legyen.

De mi a drámai költemény Írójának feladata? Semmikép sem az, hogy bennünket ennek a férfiúnak bölcséleti rendszerével megismertessen, hanem, hogy hősének életében saját világfelfogását megtestesítse. A drámai költőt nem az illető személy tudományos fejlődése s e fejlődés eredményeként megjelenő tana, szóval spekulativ filozófiája érdekli, hanem e filozófiának, világnézetnek erkölcsi életében való megjelenése, lecsapódása; ha korszellemről van szó, úgy e szellemnek az egyénben való működése. Egyáltalán helyesebb, ha a drámai költő eltekint hősének filozófiai értelemben vett gondolatrendszerétöl s inkább a morális oldalt állítja előtérbe, mert ebből fakadnak az emberi indulatok: a cselekedetek rugói. Elhibázott tehát az a felfogás is, mely a drámát vallási vagy filozófiai nézetkülönbségek elintézésére alkalmas terrénumnak tartja. A drámai költemény bölcselkedésének czólja nem lehet az olvasónak bizonyos fogalmi fejtegetések helyességéről való Taeggyözése, hanem csak az illető személy gondolkodási módjának és irányának s ez által jellemének megvilágítása és cselekedeteinek motiválása.

Madách, Goethe, Byron és Ibsen hősei is bölcselkednek, de mindig az élefilozófia szempontjából; náluk a filozofálás nem czél, csak eszköz benső és külső világuk kapcsolatának, összefüggésének megértetésére.

Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a dráma nem lehet irányzatos, csak azt, hogy az iró rendelje alá saját tendencziáját a művészi czélnak.

A mit itt elmondottunk, az már magában foglalja főbb szempontokból való megbirálását Lengyel József müvének, melynek czélja a kat- holikus vallás tanainak megvédése a panhteiz- muszszal szemben.

Az ő Brúnója egy okoskodó, deklamáló, száraz professzor, kiből hiányzik a lángelme önérzete, a férfiú határozottsága és a jellembeli következetesség; itt-ott megcsillanó lelkesedése is csak színleltnek tűnik fel, mert nem látjuk annak tettekben való igazolódását. Öt inkább az események áradata viszi a máglyára, mint saját bűne. Az iró történelmi felfogása a kisebb vonásokban is eltér a valóságtól. Hőse egy el keseredett, tépelődő, önmagával is többször meg- hasonló alak, mig a történelem Brúnója vig kedélyű, humoros, világias gondolkodású és nagyon szellemes ember volt. A dráma Brúnója még rokonszenvünket sem igen tudja fölkelteni, mert érzelemvilágába alig nyerünk bepillantást. Szive zárva van előttünk s ha néha megnyílik, tartalma oly' bizonytalan körvonalakat mutat,

i hogy' részvét helyett a ki nem elegites zavaró | hatását kelti. Pedig a nagy közönség órdeklő- j dése: az ő hajlandósága vagy ellenszenve nem az elmélkedésekbe foglalt tanokat, hanem a küzdő és érző, örülő vagy bánkódó embert kiseri.

Az értelmi elemek az érzelmieket nagyon háttérbe szorítják s ez az oka, hogy az egész darabon bizonyos fárasztó egyhangúság vonul végig, a mi a munka olvasását meg a filozófiában jártasabbnak is nehézzé teszi. Nem hiszem, hogy a nagyközönségből valami sokan volnának, j kik a tragédián figyelemmel tudnak végig- jnunni; pedig az iró főczélja mégis csak erre | kell, hogy irányuljon.

Igazságtalanok volnánk, ha kifogásaink után meg nem emlékeznénk a szerző érdemei- ; ről is, melyek közül elsőnek kell kiemelnünk ; Bruno bölcséletének szellemébe való behatolását.

. Tiszta tekintettel pillant be e sajátszerü gon- j dolatrendszer legmélyebb rejtekeibe s a helyes megértésből és éles Ítéletből fakad a műnek | második dicséretre méltó tulajdonsága: Bruno nyelvének kifejezéseiben való biztossága, mihez i még a hang emelkedettsége és ereje társul. Az iskolás modor ugyan árt néha a hatalmas hullámokban áradó dikciónak, de a filozófiai eszmék oly halmazának poetikus alakba való átgyúrásával szerző kétségkívül derekas munkát végzett.

Ha Lengyel József hőse jelleme iránt is annyi érzékkel birt volna, mint tana iránt, úgy tehetsége sikeresebbon birkózott volna meg a nehéz feladattal, de ő a filozófust jobban ismerte, mint az embert; ebben rejlik hibájának titka.

Campanella-