Szamos, 1899. december (31. évfolyam, 97-104. szám)
1899-12-21 / 102. szám
nézve. Ezentúl meg lesz adva a lehetőség a városnak is a kifogásolt ellenőrzés szempontjából. Ez a dolog idáig annyira tiszta és világos, hogy erről külön czikkben megemlékezni fölöslegesnek is tartottuk volna De foglalkoznunk kell vele, mert most kitűnik, hogy az árammérő ó a nemcsak villamosságot, hanem egyebet is mutat. Megmutatja, s pedig szintén megközelítő pontossággal, hogy kiknek volt feszes s kiknek volt bő és kényelmes a rájuk szabott pau- sál fizetség köpenyege. A fogyasztók egyrésze megnyugvással fogadja ugyanis az órákat, de egy másik része az uj rend >zert kifogásolja s az előbb kifogásolt pausál rendszer érdekében igyekszik pro; ogandát csinálni. minimumra redukáltatnék, a nélkül, hogy az üzem deliczittel dolgoznék. De igy, ha egyébből nem látnok is, magának az órarendszernek heves ellenzéséből és a pausál-idők visz- szasovárgásából is bátran meg lehetne állapitanunk. hogy egyedül az órarendszer a helyes, az igazságos, s csakis ennek alkalmazása lehet a város és közönség jólfelto- gott közös éideke. (H.) A Szatmár és vidéki tej szövetkezet ügyében f hó 20 ára tervezett alakulás az összes tagok eg}'enként történt értesítése daczéra részvétlenség folytán megtartható nem volt. A szövetkezet megalakítására a január havi indulás legkedvezőbb lett volna s igy a szövetkezet alakulását egyelőre ismét elhalasztani vagyunk kénytelenek. Tagdíj nyugtázás. alapitó Előbbi £98 99 Ossz. évre. Előre forint Múlt szám összege 288 7 129 185 666 1275 387 Kondor S. Sz.-Cseke 1 1 388 Papp J. „ 11 389 Vanyek F. „ 11 390 Kerekes J. „ 11 391 Onczay B. „ 11 392 Hadady Gr. 11 393 Varjú B. „ 11 394 Kecskeméty K. „ 11 Összesen 288 7 129 185 674 1283 Kozma Zsigmond e. pénztárnok. A dolog könnyen érthető, mert aki takarékosan és csak a szükségnek megfelelően veszi igénybe az áramot, az a petróleum világítás költségénél alig fizet valamivel többet, a ki pedig luxus-világitást enged meg magának, az az eddigi pausál-fizetséggel ki nem jöhet. A város pedig ha mindkét-féle kívánalomnak eleget akarna tenni, olyan helyzetbe jutna, mint a molnár és íia a szamárral Ha csak az egyik ül fel a hátára: az a baj. Ha mindakettö : az a baj. Ha egyik se, akkor meg azt kifogásolják. Az átlagszámítás hívei haragudván az órarendszerre, persze, hogy az órán akarják kitölteni bosszujokat. Ráfogják, hogy az hamis portéka, az egyiknek kedvez a másik nak nem. Pedig az óra ártatlan s pontosan teljesiti kötelességét. Talán épen az a legnagyobb hibája, hogy mindenkinek egyformán mér. „Más elbírálás alá esnék a dolog, ha azon az alapon tétetnék kifogás, hogy a hektowat után járó 4 kr. díjtétel magas s lehetne valamivel alacsonyabb is. Vagy ha a bevezetés és fölszerelés drá asága miatt történnék felszólamlás. Itt tényleg az Egger- féle-czég és a város számítási alapja között nagy és indokolatlan különbség van. A villamos üzem igazi czéljat mi is abban látnok, ha az áregység a fogyasztók részére A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor. Egyesületünk amerikai szőlőtelepén már csak a következő oltványok és vesszők állnak rendelkezésre : Sima zöld oltás Riparia alauyon. 160 darab Bakator, 1000 darab Olasz Rizling, 50 db. Madeleine, 30 '0 db. vegyes, ára szerenként 70 írt, tagoknak 60 frt. Monticola alanyon 250 db. vegyes esemege Solonis alanyon 1200 db. Bakator, Ara ezeren- ként 80 frt. Gyökeres vessző Riparia Portalis I. oszt. 25., II. oszt. 15 frt. Riparia selecta I. oszt. 20., II. oszt. 12 frt , York Madeira I. oszt 15., II. o. 10 frt. Sima vessző Riparia portalis I. oszt. 10., II. oszt. 6 frt, Riparia selecta’ I. oszt. 5., II. oszt- 3 frt, Rupestris Monticola és Yitis So linis I oszt. 12.. II. oszt. 7 frt., York Madeira I. oszt. 5., II. oszt. 3 frt. Az'összes oltványok és vessz >k a legnagyobb gonddal megválogatva fajtisztán kerülnek eladásra. Csomagolás és vasútra adásért, amennyiben ezt az Egyesület eszközölné, a szokvány szabályzatban megállapított költség számittatik és pedig oltvánjmk és gyökeres vessző után deszka rekeszekbe csomagolva ezerenkónt 1 frt, sima vessző után szalmába és vászonba csomagolva 60 kr. Őszi vagy tavaszi’ átvételre előjegyzések az ár 25 százalékának előleges beküldése mellett az Egyesület titkári hivatalánál eszközölhetek s a nagy keresletre való tekintettel, mindenesetre kérjük a szükséglet mielőbbi biztosítását. A „Szamos“ jövő csütörtöki száma helyett az ünnepekre való tekintettel Egyesületünk tagjai köteles példányuk fejében a következő vasárnapi számot fogják kapni. Uj tagul jelentkezett Bárány Samu bérlő P.-Darócz, rendes tag. Előfizetési felhívás. Lapunk az 1900-ik évvel XXXII-ik évfolyamába lép s igy kevés idő hijján hanyatló századunk harmadrészét élte át. Lapunkat nem a spekuláczió, hanem a közszükséglet hozta létre, hogy a szabad véle- ménynyilvánitásnak orgánuma legyeu s ez a közszükséglet tartja fenn ma, 31 év múlva is. Valamint ez idő alatt nem szűnt meg soha a jogos közérdeket munkálni, akkép ezután is ennek szolgálatában óhajtunk maradni. E czél megvalósítására annál szabadabban törekedhetünk, mert sem felekezeti, sem személyi, sem pártpolitikai szempontok nem korlátoznak. Mint eddig, ezután is szívesen nyitunk tért az ellenvéleményeknek is, ha azok a közérdek előmozdítására a jóhiszeműség jellegét viselik magukon. Ellenben olyan irányt, mely a kritika súlypontját személyi szempontokra vagy sportszerű támadásokra helyezné, ezután sem fogunk a sajtó feladatával megegyezőnek tartani s ilyenekkel szemben a többoldalú tájékozás czél- jából szívesen adunk helyet a védelemnek is Ily módon lapunkat a közönség számára ezután is mintegy az eszmecserék közlönyévé akarjuk tenni s társadalmi feladatát ekképpen is megőrizni. Lapunk tárczarovatában különös tekintettel leszünk ezután is arra, hogy országosan elismert nevű íróink mellett tért nyissunk tehetséges megyebeli Íróinknak, ösztönt adva arra, hogy képességeik fejlesztésével szélesebb körben is érvényesülhessenek. Hírrovatunk változatosságát ezután is széles összeköttetésű eredeti forrásaink fentartásá- val fogjak elérni. Mindig a szive fölött pihent az a kép, azért talán, hogy az élet njúlától megsebzett kis szerkezet ne szakadjon meg. Ha lefeküdt, kitette az asztalra a kis képet, ő meg ráborult, beszélt hozzá érthetetlen, titkos hangon ... Az a kép megértette. Csak az ifjú látta, mint dereng azon a rózsás arczon egy újabb élet hajnal pirja, hogy surran leikébe minden szó, a mit őrjöngő szerelmében a képre lehelt. S nézte nézte az arczkópet: Ez a szem nekem ragyog. Ez az ajak engem borit el csókjaival, mint eget a csillag. Ez a homlok az én világitó toronyom lesz. Az a kis kéz megszorítja az enyémet s ragyogóbb lesz a nap is a menybolton. Az a kéz engem ölel át, szőrit arra a tiszta kebelre, hol a szerelem én értem ég, én ériem lángol. . . . Mikor az „igen“-t kiimádtam belőle, azt szerettem volna néki mondani: Egy ifjúságot eltemettem, te újra feltámasztottad : legyen az a tied. . . . De én nem szóltam semmit. Csak ide hajtottam a fejét szivemre s mikor újra felemeltem : a két szem azt mondta: Értelek . . . S aztán ö tette az ón fejemet az ő szivére s mikor újra reá néztem, ón is azt mondtam : Írtelek. S két ajkról egyszerre szált az égbe: „Szeretlek“ ! Ezeket meséli az az ábrándos gyerek . . . I s mikor elmondta, feltekint az égre: Ugy-e te jó isten ; meghallgatod imámat? ! Párnája alá csúsztatja az arczkópet s mikor a szender ráborul . . . halván}' arcza moso lyog, ajka meg-meg rezdül. Pacsirta éneket hall talán álmában, átéli a múltak minden mámorát, hiszen az a mosolygás olyan, mint a tavasz első napsugára : rózsát fakaszt a szívben. De nagyon jól tette az isten, hogy a lélekre álmokat hintett. Egy álom, egy rövid álom, mi elringatja a küzdő testet, édes orvosság azokért a fájdalmakért, mit a valóság dönt a lélekre. Az álom eg3r cseppnyi méz talán a tulvilági életből s a nyolez boldogság között, mint ki lenczedik jó helyet foglalhatna el : Boldogok az álmodok . . , S a legszebb álmok álmodója szegén}'es szobájában, ki tudja mennyi üdvre lel. Beillik az egyszerű lakás menyországnak . . . Mikor a varázs reggel megszűnik, az ifjú szemét végig jártatja a kopár, fehér falakon ; de csak egy pillanatig, keze benyulik a párna alá s azt a féltett kincset az amulettel ajkára tapasztja. Ennyi a reggeli imádsága. S fölemeli álomtól piros arczát, s nézi hosszan, nézi a mosolygó eget s ajkáról az a nehány szó a csendben, a mint Isten trónusa elé fölszárn}'al, úgy hangzik, mint egy véghetetlen örökös epedő dal: Ugy-e te jó isten, ugy-e az ón imámat meghallgatod; megtartod azt a barna gyermeket a szivemnek, hadd legyen csak egyszer boldog . . . Aztán megy az ifjú, a kálváriára, küzdeni a kenyérért. Vérzik a keze, arczkép után nyúl s már nem fáj a lét. A gőgös, aranylánezot fityegtető emberek ide-oda taszigálják, megtiporják. 0 arra az arcz- kópre gondol s az izmok, az eiernyedt idegek erőt merítenek a gondolatból í Valahol él egy barna leányka, ki felfogja sóhajomat. Cserébe küld egy másikat, a min a szerelem, a jövő napok megálmodott boldogsága leng. S az ifjú tovább küzd. Megölik a szivét százszor s az a kép, a keblén, feltámasztja ezerszer. Járja a Golgothát . . . hiszen a feltámadás hajnala felragyog nemsokára; egy édes, puha keblen megdicsőül az ő kifosztott, átdöfött lelke! Lesz majd egy nap, a mikor kikaczagja a bánatot. Egy szív lesz az ő pánczólja, arról lepattan a gúny, a világ ostora! Várt és küzdött. Nap-nap után kikönyökölt az ablakba. Maga elé vette az arczkópet. Szeme beleveszett a mosolygó ajkakba, kicsi frou-froukba, merengő szemekbe . . . S eszébe jutott, hányszor állott már régóta előtte annak a megtestesült mása, a mig ö azt a képet nézte. Hányszor vitte el útja mellette s ő csak nagysokára vette le szemét a képről s bámult utánna, mig ott az utozasarkon vissza libbent az a barna fej . . . s egy édes mosolygás adta tudtára, hogy az a fej, az a lengő, karcsú termet valamikor az övé lesz . . . Hanem ma sokáig késik. Az arczkép ott fekszik előtte, de rá sem néz. Egy hete épen,
