Szamos, 1899. december (31. évfolyam, 97-104. szám)

1899-12-17 / 101. szám

rendőri intézménynyel igyekszünk a hamisítást korlátozni.

A fogyasztók érdeké , minden kétség kizárásával megtudja és megfogja a szövetkezet védeni; de azért korántsem kell aggódnunk attól, hogy a kis termelők érdekei ez által veszélyeztetve lennének.

Az az 1—2 tehenes gazda, akinek ma

6— 8 liter eladó tejének értékesítése bizonyára nem kevés gondot ad, biztos értékesítés mellett, ha az utolsó csepp felesleges teje is biztos elhelyezésre talál a szövetkezetben, nem fog veszíteni, ha a mai árak helyett, amikor házhoz szállítva átlagban

7— 8 krt. ér el, literenként valamivel olcsóbban értékesíteni kénytelen. Az az 1—2 kr. különbség bőven megtérül az értékesítés biztosságában és könnyűségében, hisz különösen nyáron, a legnagyobb munka időben drágább a munkás ember ideje, semhogy a tejjel piaczolni, vagy házalni kifizetne neki magát.

De vegyük e kérdést egy másik oldaláról.

Tagadhatatlan, hogy a tej biztos és mennyiséghez nem kötött értékesítése a termelőt arra ösztönzi, hogy minden megtakarítható tejét értékesítse. Jellemzi) példákat szolgáltat erre a tejgazdasági felügyelőség évi kimutatása, mely számokkal igazolja, hogy mennyivel nagyobb jövedelem mutatható ki ugyanannyi számú tehén után ott, hol tejszövetkezet működik.

Végre még egy körülményt hozunk lel a kis termelő érdekében.

Városunk gazda város, hol nyaranta rengeteg mnnkást keil élelmezni. Az élelmezésnek ma is legolcsóbb anyaga a tej A géppel édesen zsírtalanított tejben a friss tej legtáplálóbb része, összes sajtanyaga benn marad s miután az szakszerű kezelés és helyes berendezés mellett lesz lölözve, kellemes izéből annyira nem vészit, hogy midőn e sorok írója nem régiben hölgyeknek ilyen géppel fölözött tejet mutató t be, miután megizlelték, azok azt friss tejnek tartották.

Ha mármost gazdáink nyerstejüket átlag 6 krral értékesítve csekély 2—3 krért ilyen zsírtalanított tejet szerezhetnek be, ez után is tekintélyes összeget takaríthatnak meg.

Reméljük, hogy e sokoldalú előnyt városunk közönsége méltányolni és felkarolni fogja, s mig egyrészt a tejtermelők tejük értékesítése végett a szövetkezetből elmaradni nem fognak, addig másrészt fogyasztó közönségünk teljes bizalommal fogadja a szövetkezet megalaku'ását és lehetővé fogja ezt tenni az által, hogy szükségletét onnan fogja beszerezni, sőt a szövetkezetét tájékozásául ott előre biztosítani.

A szövetkezet pedig minden eszköz fel- használásával azon lesz, hogy a hozzáfűzött; várakozásnak megfeleljen s a fogyasztóknak; a beszerzést kényelmessé tegye

Az előleges tervezetek szerint jelezhetjük, hogy a szövetkezet jan. 1-sején megkezdi működését, s a friss tejet állandó vevőknek a kívánt időben házhoz hordva lite- j renként a mainál nem magasabb 8 krosáron ; fogja szállítani

Az abonensek gyűjtése már megindult s e végből e napokban megrendelő bárczák is lesznek kiadva.

Sing) és Szegedy Zeíma (Peep-Bo) pompás öltözékeikkel, jpl' betanult ritkrnikus mozdulataikkal, kellemesen, csengő hangjukkal vívták ki a teljes sikert hármas csoportú megjelenéseikkel, a férfiak részéről Nagy Gfyuiia, Tábori és Fó- nyessy versenyeitek a másik hármas csoport sikereiért. A juitalmazo-ttnak, Érczkövinek nem nagy szerepköre' volt, (Pisch Tasch) de kifogástalan betöltésével azért nagy része volt a siker érdemében. Komiéi adta Mikádó szerepét teljes bravourralkosztümje, hangja, alakítása olyan Mikádót mutatott be, a mely a legdisz- tingváltabb Ízlést is teljesen kielégíthette^ Sikerült szövegű conpléit sokszor megujrázták. — Gfuti Sarolta (Katisha) is kitűnő, dispoziczióban. volt s kellemes lágy hangjának finom mudulá- cziójával szintén hozzájárult az est sikeréhez... Az egybevágó rendezésért, kitűnő betanulásért dicséret illeti meg a karmesteri és szereplőket- egyaránt s remélhetőleg még többször szinreke rtilhet e kedves zenéjü Operette a közönség érdeklődése mellett.

Színház.

Heczerber 13-án, szerdán Feydeau hírhedtj darabja: „A férj vadászni jár“ került másod- ! szór színre félház előtt. A darab értékéről el-! mondtuk már véleménj’ünket. Az a körülmény,' hogy közönségünk a második előadás alkalmával csak kevés számban jelent meg a színházban, igazolja, hogy nálunk még nincs elég ke- lete az ilyen kaviárnak, a mi mindenesetre közönségünk jó ízlése mellett tanúskodik.

Csütörtökön fólhelyárakkal „Az Aranyka-1 kas“-t zsúfolt ház nézte ismét végig s tetszé-j sének sokszor adott tapsaival kifejezést. A darabban előforduló typusok nálunk oly szerencsés alakítókra találtak, hogy bizonyos időközökben ! állandó reportoiron lehet e darabot tartani. Az est hőse ez alkalommal is Tábori volt, ki a többi szereplőkkel együtt derekasan rászolgált! a sűrűn megújuló tapsokra.

Érczkövi Károly, kiváló tehetségű ba- j ritonistánk jutalomjátékául pénteken teljes ház előtt „A Mikádó“-t adták. — A jutalmazandót szinreléptekor viharos tapssal fogadta a közönség s babérkoszorúval s több ajándóktárgygyal lepte meg, melyek közt nem utolsó helyen állott egy öt pecsétü levél, mit a karmester nyújtott át Érczkövinek. — A Mikádó előadásának sikeréről allegnagyobb elismeréssel szólhatunk. A külső díszletek és öltözékek fénye s a szereplők j kitűnő dispozicziója méltán emelte ezt az előadást is a legsikerültebb operettek közé. — K. Tarnay Leona (Jum-Jum), Fe edi Boriska (PittiHIRROVAT.

* Di\ Steinberger Ferencz nagyváradi kanonok a.kath. taiiügy kilmcz százados múltja m,eg írására dijul 1000 koronát ajánlott fel sajátjából.

* Rendkívüli közgyűlés a vármegyén.

A vármegye forgalmának, kereskedelmének előmozdítására hosszú időkre szóló igen fontos határozatot hozott a vármegye közönsége. FI határozta ugyanis, hogy a vármegyei törvényhatósági utak kiépítésére 750 ezer forint amerti- zanionalis kölcsönt vesz fel, ebben találja fedezetét a bikszádi vasútra adott 40 ezer forint hozzájárulási összeg is. Azonban az eredeti tervet oda kívánja módosítani, hogy Nagy-Károly- tól Vasáros-Naményig nem közutat, hanem a kevesebbe kerülő vasutat fogja kiépiteni. A határozatnak ez a része városunkat is érdekli, mert ezen felállítandó vasút vonalnak czélja M.- Szalka vidéki közönségének, városunktól, mint a vármegye természetes közzéppontjától való elterelése. Merült fel egy eszme, mely szerint Tyukoduál elágazás lenne ; az egyik vonal vezetne N. Károlyba, a másik pedig Szatmárra és ezt a módozatot bizonyára magáévá is teszi a törvényhatósági bizottság nagy többsége, mert hiszen az újonnan létesítendő úthálózatban leg- mostohábban épen Szatmár város vidéke részesül egyetlen egy a szatmári, udvari, szinér-vá- raljai közúttal. Ez a mostoha eljárás vezette a a szatmárvidóki bizottsági tagok egyrészét arra, hogy a fölveendő kölcsönnek, illetve a végrehajtandó tervezetnek ellene szavazzanak. Kiépítetlen marad azonban még most is a Szatmár T.-Újlaki útvonal, melyet Szatmár város közönsége majd 40 ezer forintal kiépített, a megyét illető rész pedig most is elmaradt abban a reményben, hogy az állam ezen közutat államosítani fogja.

Andibertnek volt leánya s J8 éves korában Sade Hugo neje, kivel nem a legboldogabb házasságban élt Mások azt mondják, hogy Laura neve Laure de Baux s mint szép hajadon leány halt meg Vauclusben, ez valószínűbb is. E hölgy vakító szépségű volt és a legszebb lelki tulajdonokkal ékes. Petrarca igy ir róla: Mura eran alabastro e Doro tetto. Haja a nap szálaiból volt fonva, szava édes, mint egy angyalé és szemei egy nemes lélek saphir ablakai. E szemek, úgy tűnnek fel előtte, mint a hajós előtt a sarkcsillag, tekintetök varázserővel emeli fel a földi dolgokat, mint a delej az aczélt, tisztább, szabadabb légkörbe.

Azon gyönyörű arczkép, melyet XXII. János pápa parancsára Siennai Simon készített, megörzé számunkra e bájos nő alakját. Arcza szabályos ovális, sötét aranyszínű hajjal, orra finom hosszúkás, szája piczi. Az egész alakon szigorral vegyült kellem ömlik el, vonz és eltávolít.

A költő e hölgygyei való ismeretségéről igen kevés és fölötte eszményesitett részleteket tartalmaznak sonettjei.

Laura nem volt egészen közönyös Petrarca dicsőítései iránt. Hízelegtek volna neki, ha egy ismeretlen troubadourtól jönnek is, Petrarca ajkairól pedig örömittassá tenették. Hideg volt, de nő és hiú. Órákat töltött tükre előtt „elmerülve, — úgymond Petrarca — mint Nárciss képének nézésébe.“

Petrarca sohasem volt házukban. Az avig- noni társas körökben, a regényes Sorgue partjain, vagy egy költő barátjuknak, az öreg Sen vecio del Beuének kertjében találkoztak, ki igy ir róluk: két szerelmes, kikhez hasonlót még nem látott a nap világa, Petrarca lobogó lánggal égett, Laura tartózkodó maradt. A költő Pygmalion márvány szobrához hasonlítja őt, mely képtelen a felmelegülósre.

Petrarca — feledni akart és — Avignouból Itáliába ment, hol dicsőségének tetőpontjára emelkedik. Nápolyban Róbert király barátjává lesz s 1341-ben Orsó d’ Agilara római senator babérral koszoruzza a Capitolon, a királyi palástba öltözött költőt. He évek múltával újból látják egymást s most már Laura is lángra lobban. Hiszen Petrarca társaságát uralkodók keresik, a nép neki borostyánt osztogat, VI. Kelemen pápa tanácsot kór tőle s e férfi neki hó dől, csak őt dicsőíti.

Ideális szerelmük fenséges és boldog volt. Egymást csodálták és egymásért rajongtak.

E közben Rómában a Cola di Rienzi-fóle | forradalmi napok viharzottak, Petrarca RÍ6nzit*) dicsőítette költeményeiben, a miért Avignonból távoznia kellett.

A búcsú Laurától szivrepesztö volt. Petrarca Avignonba sohasem tárt többé vissza.

E közben fellépett az Európa szerte dühöngő pestis 1349—50-ben, melynek Európa 2,5-de áldozatául esett, végig sepert e szörnyű kor egész földrészünkön, pusztulást romlást gyászt szórva nyomában szerteszét.

*) Ki a pápai tekintélyt is megvetette.

Laura otthon maradt s daczolt a fekete halállal. Kora reggel már a haldoklók házának küszöbénél osztá szét jótéteményeinek bőséges ajándékait. Mindenki áldólag beszelt róla, mindenki őrangjralkent tisztelte. Egy alkalon. mai a templomból kijövet a szentelt víztartóhoz közeledik. Egy ott álló öreg asszony eléje tartja vízbe mártott ujjait, Laura megérinti s ez érintés életébe került. Kitört rajta a vész. Tollba mondja végrendeletét, fölveszi a haldoklók szentségeit s beszélgetve mosolylyal ajkán elszende- rül, mint az égő mécs, mely lassú gyengülésben az utolsó olajcseppig világit.

Testét a Ferenczesek sz. keresztről nevezett templomában egy kápolnában temették el. Itt pihent 200 esztendeig. I. Ferencz franczia király 1533 ban kíváncsiságból felnyittatá sírját. Egy szonetté volt a csontváz mellett, a koporsóról minden felirat régen lekopott. A nagy franczia forradalom fergetege szétszórta e sírbolt nyugvó csontjait is, de a Laurát dicsőítő fenséges költemények daczoltak az idők vas fogával s az olasz nép előtt ma is oly népszerűek, mint valaha voltak.

Petrarca pedig, kit az események áramlatai messze sodortak a Sorgue partjairól, hol dicskoszorut font, felséges dalaiból Laura szőke fürtjei fölé, —- Itáliában Velencze és Genova között békét közvetített, Yisegrádon Nagy Lajos udvarában járt, Milánóban felkereste Károly császárt. Barátja a nagyok és hatalmasoknak, fejedelmek és pápáknak, lelkesedve csatlakozott Cola di Rienzi mozgalmaihoz, mert mint lángoló

i