Szamos, 1899. december (31. évfolyam, 97-104. szám)
1899-12-10 / 99. szám
nak korai sirt önmaguknak és hozzátartozóiknak, nem törődvén elvakultságukban a szenvedések és a boldogtalanság feneketlen örvényeivel, melybe családjukat taszítják. Ez a szellem — mint a mostani szen- zácziós drámában is — megőrjíti sokszor az embert, az agy tengelye kifordul, s az eredmény tébolyodás és — gyilkolás. Csak úgy várhatunk jobb jövőt az uj évszázad küszöbén, ha a régivel együtt eltemetjük annak szegemét is. Cató. Megnyílt a népkonyha. A múlt vasárnap osztották gazdasszonyáink a téli idény első ebédjét éhező szegényeinknek, Lövi Miksáné fő gazdasszouy segédlete mellett. Ott voltak : Cs. Mayer Sámuelné és Cs. Mayer Károlyné inspectiósok, Schaber Ferenczné, Stern Bertholdnó, Deutsch Mérné, Medgyesi Ferenczné, Rooz Samuné, Reiter Adolfné, Molnár Henriknó, Reiter Béláné, Hirsch Miklósáé, választmányi tagok, Stern Sári és Kellner Kornél kisasszonyok, mint heti felügyelők, valamint a népkonyha féifi bizottságának számos tagja. A megjelent ünneplő közönség áldomást ivott annak az örömére, hogy humánus intézményünk ezen a télen is élelmezheti városunk szegényeit és ezzel megkezdődött az első ebédosztás. 114 különböző felekezethez tartozó, összes elemi iskoláinkból oda sereglett éhes gyermek foglalta el a 4 hosszú asztalt, oldalt pedig az ötödik asztalnál a munkaképtelen elaggottak kaptak helyet. A hölgyek mindannj'ian sürgölődtek a tálalás rend tartása körül és örömtelten osztották szegényeinknek a megnyitás örömére készített 3 tál ételt. (Az ebéd rendesen 2 tál ételből áll.) Az étlapról hiányzott a parfait, torta, Cog- nak, Mokka, Tokai, l’ezsgö s még sok inyencz- ség s mégis olyan lukullusi ebédet tálaltak a gazdasszonyok, a milyent jobb módú polgári házban ünnepi traktának neveznek. Volt leves, lius és káposzta meg olyan jó nagy adag Ízletes kenyér, hogy vendéglőseink is érdeklődhetnének itt az iránt, mikép lehetséges jó kenyeret is sütni. Vasárnap óta ez a vendégsereg, meg vagy 40 elszegényedett család, a kik haza vitetik ót küket, folyton részesülnek ingyen ebédben, a mely rendesen barna leves, vastagétel és egy jó adag kenyérből áll. A most folj’amatban levő gyűjtés eredményétől függ, ha képesek leszünk hetenkiuí egyszer vagy kétszer húst is adui szegényeinknek ; egyelőre csak az éhség csillapítását végezhetjük, majd a bőségesebb adakozás módot adhat az egyletnek, hogy táplálóbb eledelekkel élelmezhetjük a télen át azokat, a kik a népkonyha nélkül éhesen nyomorognának. E czélból hálás köszönettel fogad a népkonyha Zrinyi-utcza 2 sz. helyiségében akár pénzbeli akár természetbeli adományokat, lehet az tűzifa, búza, liszt, kása, paszulj', lencse, kolompár, zöldség és aszalványok. Az adományok hirlapilag lesznek kimutatva és nyugtázva. Szegény embertársaink javára kérünk kegyes adományt jobb módú embertársainktól. Szatmár, 1899. decz. 10. Teitelbaum Herman, mint a népkonyha elnöke. Színház. Szerdán „Fedora“ Sardou kitűnő színmüve gyéren látogatott ház előtt adatott. Ipanoff szerepében Morvay kissé száraz és darabos volt Beszéde nem gördülékeny, s a melegebb társalgási részekben is a tragikus túlzott merevségében áll előttünk. Utolsó felvonásbeli jelenete különben hatásos volt. — Kitűnő volt szerepének minden részletében Arday Ida. Fedora bosszú- érzetének, majd meg nagy tévedése fölötti fájdalmának kitörését, megkapó művészettel alakította. A többi szerepek jelentéktelenek. Csütörtökön Feydeau bohózata „A. férj vadászni jár“ újdonság szerzett egy hosszúra nyúlt mulatságos estét a félig telt háznak. Duchotel (Kömley) a férj vadászni jár, — a tilosba Cas- sagnó asszonyhoz. Feleségét Leontint (Novák Irén) Móricét orvos (Fényessy) meggyőzi férje hűtlenségéről. Bosszút esküszik, ö is hűtlen lesz urához, Moricettel egy hotel garniba megy. A kotnyeles Latour házmesternó azonban elrontja a dolgot, s Leontin egy külön fülkében húzódik meg. Ezalatt a legmulatságosabb dolgok történnek, Duchotel az ablakon ugrik be a rendőrség elől menekülve, Gontrán az unokaócscse szintén ide kerül. Leontinuak egy lepedőbe burkolózva sikerül férje előtt ismeretlenül maradni. Ekkor Leontin az ostoba Cassagne előadásából, ki örvend felesége hűtlenségén, majd meg Duchotel az orvossal véletlenül elcserélt nadrágban maradt levélből megtudnak minden szépet egymásról, de midőn Gontrán kiegyenlíti köztük az ellentéteket, egymásnak további hűséget fogadnak. A mulattató helyzetek egész sora halmozódik itt össze. A darab frivol sőt több helyen a legvastagabb triviálitások meglepő fordulataival van telve. A véletlen találkozások épen ott, hol nem kellene, a Garni hotelban, a feleségnek, a szeretőnek, az ablakon menekülő férjnek meglepetései a nyílt színen megvetett ágy, dulakodás a párnák és paplanok segélyével, az elcserélt pantallók bonyodalmai, kifogyhatatlan, de nagyon is vaskos komikumot visznek a darab helyzeteibe. E jelenetek legtöbbje, Leontin s Móricét körül fordul meg. Novák Irén kedves gracziőz menyecske volt, játéka simított a sikamlós részleteken, tnár amennyit lehetett; kapott is érte már előre egy szép virág bokrétát s tapsokat is. Fónye- sy, kinek tehetségét és törekvését egyébként csaknem minden fellépésénél elismerjük és méltányoljuk, e nem neki való szerepet teljesen elejtette. A szerző sem akarhatott egy ilyen szakállas alakot bemutatni. Mintha az igazi Moricetnek paródiáját, egy orfeum jongleur kézzel lábbal dolgozó karikatúráját akarta volna produkálni, szertelen gesztusaival és indokolatlan ugrándo- zá°aival. Fényessy sokkal jobb bonvivant, semhogy' nem azon körülménynek tudatnék be, e tévesztett felfogását a szerepről, mert talán nem volt kellő ideje e terjedelmes szerep átdolgozására. Duchotel (Komiéi) kopasz vén külseje szintén nem találó, sok humorral játszott, a súgóval azonban sokat kokettirozott. Gulyás, Lata- bárné, Simon kis szerepükben nem sokat rontottak. — A bohózat még színre kerülhet a sze- lidebb erkölcsök minden veszedelme nélkül egy kis simítással s egy uj spanyol fallal ; ne lássunk keresztül rajta több ieplezetlenséget, mint amenv- nyit nyílt színen bőségesen szemlélhetünk. HÍRROVAT. * Ferencz József lovag kereszttel tüntette ki ő Felsége a király Konfranek Vendel m. kir. kateszteri k özp. felmérési f'elíigyélőt, ki városunkban ismert alak s most állandó lakóul Ígérkezik. A lovag kereszt már le is érkezett és e hó 10-én vagyis holnap déli 12 órakor Gróf Hu- gonai Béla főispán ő méltósága legfelsőbb megbízásból ünnepélyesen fogja feltűzni a 40 éves hű és érdemdús szolgálatban megőszült felügyelő mellére. Az iinepélyes aktus a városháza dísztermében fog lefolyni, mely're városunk notabi- litásai a meghívottak. * Kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter KótaiPált, Szeged szabad kir. város építészét, a szegedi fa- és fémipari szakiskolához ideiglenes minőségű tanárrá nevezte ki. *Szeméiyllir. Gróf Hugonnai Béla főispán ma este városunkba érktzik s részt vesz a holnapi közigazgatási bizottsági és törvényhatósági bizotsági ülésen * Pávai Yajnai Béla a cs. és kir. 5-ik gyalogezred parancsnoka az itt állomásozó zászlóalj megszemlélése végett tegnap este városunkba érkezett. * A polgármester beteg. Városzerte általános részvétet keltett az a szomorú hir, hogy a polgármester már két hét óta ágyban fekvő súlyos beteg. A betegség nagyobb mérvű hülés- ből származott, influenzával kezdődött, mely tüdőgyuladássá fajult s bár mindkét tüdő szárny' meg van támadva és az utóbbi időben 40 fokos láz uralkodik, mégis komolyabb aggodalomra a betegség okot nem szolgáltathat. * Az Esküdtszék, mely nálunk működését a Papp Elemér gyilkossági ügyével kezdi, a szatmárnémeti törvényszék területén is megalakult az 1900-ik évre. Elnök lett Galba Lajos, dallamokat csalt ki rozoga hangszeréből. Régen koldulnak már együtt. Alacsony kunyhók között a kegyelemkenyér is megszokottan édes volt a két árvának. A fiú sáppadt kiéhezett alak volt. Nyomorogva élték át az egész életet. Egymást el nem hagyták soha. _ Most már talán nem is tudnák. Összeszoktak. Éjjel, ha falu végén rájuk borul a sötét éjszaka, egymást átölelve fekszenek az ut mellett. Almodnak szépet egy más világról, a hol ők is, a koldusok, boldogok; a hol nem kell éhezniük s a hol az öreg nemszé- gyenli ezüstös hajfürtjeit. Aludjatok csak ; álmodjatok boldog családi tűzhelyt, kenyeret és kedves gyermekeket. * * * Az öreg a falu végén sáros viskóban szü ■ letett. Koldus volt az apja is. Azt az édesen mosolygó napot, a mely neki az első órákat megaranyozta, nem láthatta többé. Gyönyörű reggel volt. Mintha megtisztult volna az a sáros, piszkos kunyhó egy pillanatra. Ő született, a most már ősz koldus akkor. Aztán együtt koldult az apjával. Az anyja már régen a sírba volt. a mikor utána tudott kérdezni. Soha sem láthatta, sohasem ismerhette. Egyszer aztán az atyja is itt hagyta. Mert ez a világ csak a koldusok tanyája. Elvágyott egy szebb, egy áldottad vidékre, a hol nincsen szomorúság, a hol nincsen éhség, szenvedés. Csak addig élt, a mig a fiát megtanította arra, miként kell az emberek szivét meglágyítani. Egj'ütt hegedülték át a birodalmukat, felkeresve apró fehér házaikat azoknak az embereknek, akik az ö gyámolaik voltak. Megcsókolta utoljára azt a rozoga hegedűt, a mely egész életén kísérője volt és - meghalt. Az a sokat szenvedett, s megfáradt lélek pedig röpült tovább a magasba. Fénytelen szerelmével nézte tovább az az árvánhagyott koldus gyerek. Úgy rómlett neki, hogy látja, a mint egy fénysugár emelkedik fel, magasra egy meg- mérhetlen messzeségbe, aztán sötét lett, mint máskor, csak a zokogás hallatszott a néptelen kunyhóból. Az ő végtelen fájdalma volt csak hasonló ahhoz az ürességhez a mely ezt a kis ronda szobát betöltötte. Ott siratta elvesztett ifjúságát, a mi nem is volt. Ott siratta az elköltözött apát, aki neki még most is mindene. És fáradtan kétségbeesve csak arra gondolt, hogy neki már nincsen senkije, csak az a száraz hegedű, a mely ott függ a falon szomorúan, bágyadtan. Gyászolja ő is a régi gazdáját . . . * * * — Adjatok! . . . Halljátok, hogy zokog az a hegedű ? Érzi- tek azt a fájdalmat, azt a végtelen szenvedést, a mit az a rozoga hangszer kifejez ? Tudjátok, hogy minden, a mi él, a mi a napsugárban fürdik, a mi az illattal telitett levegőt szívja, mind, mind boldog, csak az a szegény koldus, a világtalan öreg sovány vezetőjével, ő van kidobva a világba, hogy szenvedjen, talán értetek is ? — Adjatok! . . . Mert az a kenyér, a mit annak a sovány, vézna arczu gyermeknek a kezébe adtok, egy- egy áldás a házatok felett. Az a dal pedig, a mely a telketeket megrázza, a mely úgy sir egy életen keresztül, jajongva kéri a mindenhatót, a ti boldogságotok adóját, hogy adjon nektek megelégedést és hü szivet. A mi ott sir a hegedűn keresztül, az a vak koldusnak s az árva vezetőnek a keserve. Az ő leikük esdő fohásza értetek. Ismerjétek meg őket. Ne kergessétek ki az öreget. Halljátok meg azt a panaszos dallamot, a mely megviditja az erdőt, a mely beborítja a pusztát sötét hatalmával, hogy ne teremjen az semmit, még kórót sem, csak fájdalom virágot, meg keserű szenvedés gyümölcsöt. — Adjatok ! . . . Es jusson eszetekbe az öreg koldus láttára, az életetek. Jusson eszetekbe a múlt, az édes múlt. Gondoljatok arra, hogy ez a sáppadt, vézna fiú, a ki lelke minden jóságával szereti ezt az öreg koldust, fiatal gyermek, ki még azt sem tudja mi az élet, azt sem tudja mi az szeretni. — Adjatok ! . . . (Folytatása következik.)
