Szamos, 1899. december (31. évfolyam, 97-104. szám)
1899-12-03 / 97. szám
Ez a világ folyása, a közvélemény Ítélete, egyenlő érdem mellett nem egyenlő jutalom, vagy egyenlő erény és hiba mellett nem egyenlő Ítélet, más mérleggel mérnek a gazdagnak és szegénynek, a férfinak és nőnek ugyanazon erényben és bűnben. A világ Ítélete, irányelve szerint a férfi élhet nyilvános zajban, uszhatik, ha módja van fényben, dicsőségben; de a nő élete csak az egyszerű családi körben, a boldog otthonban vi rulhat, mert ha a nő kicsinynek vagy szűknek találja családi körét, a nagy világ zajába vá gyik, idegen kéj után sovárog, szerephez óhajt jutni, tetszés, feltűnés hódolat tárgya kíván lenni, családi életen kívül élni, nem fogta fel női hivatását, nem érzi, nem érti magasztos rendeltetését, a hármas tisztet: feleségi, gazdasz- szonyi, édesanyai szerepét, eltévesztette az élet helyes ösvényét. A férfiúnak küzdelem kell, a szelíd nőnek nem kell más, mint nyugalom és szerelem. A gyöngéd, erkölcsi érzéssel biró nőnek szivében megsúgja a belösztön, az élet ujjal mutatja ki a tért, hoi dicső és nagy lehet, és ez a tér nem a nagy világ zaja, hanem a családi élet köre, az úgynevezett otthon, mivel a nagyvilágban ezer kisértet, gymnusitás, hibás ítélet, méltatlanság jő szemközt vele. A férfiúnak ezer terve, különféle vágya, határozott elve, szilárd akarata van, (t. i. a kinek van) a nő öröme, életkedve zaj és fény nélkül nyílik — mint a felfutó hajnalka — a családi életben. A férfi lehet kissé önző és szeszélyes; a nőtől feláldozást, önmegtagadást, lemondást, türelmet követel a világ. A férfinak becsületügyben fegyvere, a gyönge nőnek csak könyje van. A férfinak a férfiasság rovására sok tett szabad, gyekran még jogtalanul is daczolhat a világgal; a nőn minden szen3’ meglátszik, mint a fehér köntösön ; egy kétértelmű mosoly, egy hibás lépés elég gyanúsítani a nő becsületét, kétségbevonni erényét, a sírig megkeseríteni, gy alázni egész él étét. A férfinak könnyen felejt a világ; a nő számára rovást tart, a mi a férfinak erény': a nőnek kötelesség, mi annak becsület, ennek tartozás. Egyenlő erény és hiba mellett nem egyenlő Ítélet! A nő szelídsége, tulszerénysége gyakran g3'engeségnek vagy bárgyuságnak, vagy merészsége ledérségnek, kaczérságnak; áldozatkészsége hiúságnak, önuralkodása tettetésnek, vallásbeli rajongása, bölcselkedése álszenteskedésnek neveztetik s az Ítélet annál vérzőbb irányában, minél inkább megczáfolni akarja a világ hamis ítéletét. Mint a repkény csak addig folyhat, mig a fal magassága engedi: a nő túl nem emelked- hetik hel3'zetén, családi körén önkára nélkül. A nő még saját nevét is elveszti, mis család fájába oltatván be, mint gyenge ág. — A férfi : veszteségében is talál vigaszt, némi szórakozást és kárpótlást, a vigasztalan nő elhagyatva marad fohásza és könyveivel. Mindezen viszonyok: a világ Ítélése, irányelve kimutatják a nő helyiét, hivatását, hatását, hatáskörét, magatartását a családi és társadalmi életben ! Bodnár János. Színház. Csütörtökön Goldfaden rövid idő alatt nagy népszerűségre jutott operája „Sulamith“ került színre telt ház előtt. Valóban elismerésre méltó s a legnagyobb méltánylásra teljes joggal igényt tartó törekvés az igazgató részéről, hogy a színi évad legújabb s legkiválóbb darabjait hozza színre, s nagy készséggel nem kiméivé időt fáradságot s főleg anyagi áldozatot, gondoskodik arról, hogy közönségünk igényét mind 11 irányban kielégítse. S ha ide vesszük még, hogy e daraboknak a bemutatása a legkritikusabb igé- j nyékét is kielégítheti: nem tehetünk egyebet, I mint hogy társulatunk kiválóságát, művészies törekvését ismételten is nagyobb figyelemre és méltánylásra ajánljuk. A mi a mai darabnak elő-j adását illeti, arról rövid megjegyzésünk csak az lehet, hogy a várakozásnak teljesen megfelelt.; Maga a darab is bőven rendelkezik azokkal a kellékekkel, melyek hatását hosszú időre biztosíthatják, s ha ezek a kellékek megfelelő iuter- pretatióban nyernek kifejezést, hatása olyan lehet csak, minőt ez alkalommal láthattunk, mikor nem egyszer a nyílt szilien is kitört a tetszés zaja, melyben az iró mellett nem kis érdeme j volt a játszónak is. Maga a cselekvény gazdagnak nem mondható, kimenetelében is — nem reflektálva a partikuláris menetre — van valami olyan, a mi már gondolkozásunk előtt megoldatlan, s talán — nem tévedünk, ha állítjuk, — hogy az érzések harmonikus fejlődésében épen a legutolsó ponton egy nvilt kérdést hagy fenn. j Egy fiatal ember véletlen ráakad egy szép le- j ányra. az életveszélyből szabadítja meg, hirtelen egymásba szeretnek, egy' kút és egy vadmacska tanúsága előtt esküvel kötelezik el ma- j gukat egymásnak. A bonyodalom érdekében ok- j vetlen szükséges, hogy valamelyikük az esküről megfeledkezzék. Ezúttal a fiatal ember teszi ezt, ki annyira megy még, hogy rövid idő múlva meg j is házasodik, ott hagyva előbbi kedvesét sze-, relmi bánatában s lesújtó kétségeiben majdnem a végsőkig epedni. Az eskü megszegése azonban j következményeit nem hagyja sokáig késni, s az atya vétkét megboszulja rövid időn belől gyermekeiben, kiknek egyikét egy vadtnacska tépi szót, a másik meg kútba esik. Az any'a kétségbe ■ esése vallomásra bírja a férjét s rábirja előbbi kedvesének megkeresésére és feleségül vevósére És itt jő as^ a mi már fogalmaink szerint meg' magyarázhatlan. Bármily nagy is az anya fáj dalma, keserve, bármily megrázó s tragikus szén védésé, nyúlt kérdés annak azzal az újabbal valc tetézése, hogy igaz szerelmének most már egyet len tárgyáról férjéről is le kellessen mondán azért, hogy az előbbi kedvesével összekelhessei s vele boldog legyen. Ha a férj bünhödésóri elég volt két gyermekének elveszítése, miér kellett feleségének viselni átkos következményei az ő — férje — vétkének még fokozottabb mér tékben. Szó sincs róla. hogy a darabban vai tragikum és pedig erős, megrázó, csakhogy fej lődósóben, illetőleg végkifejletében nem taíáljul meg azt az erkölcsi megnyugtatást, mely az ér zések harmonikus egységében a helyzetet indo kolttá teszi, s a lélektani teljes egyensúlyt belyr állítja. A cselekvény szegénységét azonban bu sásán kárpótolja a szép zene, mely' kellemes vál tozatosságával, csapongó szilajságával majd el ringat, majd felráz. Igaz, hogy újabban gyanú; színben tüntetik fel a fővárosi lapok a zen szerzőjének kérdését s egy pár részlete kérdő ses annyira, hogy per alatt is áll, de ez a zen szépségén egyáltalán nem változtat, legfeljebl az állítólagos szerző rovására tudható be. A m az előadást illeti az valóban dicséretére válna akái melyik fővárosi színháznak is. Szulamithot Fe ledi kreálta s ha eddig teljes elismeréssel adóz tunk szép hangjának, temperamentumos játéka nak, most egy újabb oldalról csodáljuk müve szetét, nevezetesen oly erős, szenvedélyres drí mai alakítást mutatott be a IV-ik képben, hog akármelyik drámai színésznőnek is dieséretór válnék. Krczkövi — mint Absolon — teljes gyű korlottságával, szerepében való egész jártassí gával, s főleg elragadó baritonjával hatott s rí gadta a nyílt színen is kikitörő elismerésre közönséget. Kiváló elismerés illeti Tarnay Le< nát is, — mint Abigaelt — ki szerepéhez mólt kedvességgel, majd megrázó drámai erővel rí gadott magával s érdemelte ki az elismerés Elismerésre méltó volt az Y. képben a „Kh nidre,“ melyet Nagy Gyula énekelt s kellemi tenorja egész közvetlenségében nyert kifejező a gyönyörű dalban, melyek a budapestiek pói tek délutánként Ney Dávidtól hallgathatunk Dohány-utczai izraelita templomban. A többié is kisebb szerepeikben derekas igyekezettel dicséretre méltó művészi alakítással egészít« ki az összbenyomás kellemességét s igy örömm konstatálhatjuk, hogy egészében véve egyil volt ez évad legsikerültebb előadásainak, s naj mulasztást követ el az, ki nem ragadja meg i alkalmat a megtekintésre. Deczember 1-én ugyancsak Sulamith k rült színre bérletszünetben másodszor zsufc házzal és teljes sikerrel. való Erzsikét, sokszor egy óráig is elnézte a két kis virgoncz gyerek játékát s örült a lelke, ha látta, hogy a kis fia Ervin boldog, bár anya nélkül. A gyerekek nem nélkülözhették egymást, annyira összeszoktak ; ha esetleg Erzsiké nem volt a kastélyba a magbeszélt időre, már Ervin nyugtalankodott, az ezredes kénytelen volt már sokszor kérni Darvast, hogy amennyúre csak lehet, ne fossza meg kis fiát játszó társától. így folyt ez majdnem mindennap. Nyáron a kastély' parkjában, télen a szép és kényelmesen berendezett gyermekszobában játszottak. Ervin elemi iskoláit Rányfalván végezte magánosán és pedig kitűnő sikerrel. Darvas bácsi kénytelen volt a kis Erzsikét is a kastély ban taníttatni magánúton Ervin és az Ezredes kedvéért. A kis Erzsiké nélkül Ervin nem akart tanulni, az ezredes, hogy fia kedve teljesedjék, újra kérte Darvast, hogy engedje el Erzsikét az órákra a kastély'ba, ő majd fedezi az ezzel járó költséget. Darvas bácsi nem akart ellenszegülni az ezredes kérésének, nehezen bár, de mégis megengedte, hogy kis leánya Ervinnek nem csak játszó-, hanem immár tanulótársa is legyen. Elvégezvén Ervin elemi iskoláit édesaty'ja gimuáziumi tanulmányainak folytatása végett Pestre vitte fel és ott egy — a legkitűnőbb hírnek örvendő — gimnáziumba Íratta be. Szálláson és ellátással pedig egyik pesti rokonánál voh. Erzsiké azonban odahaza maradt és édes anyja maga mellé vette s kezdte oktatni agazd- asszonyi teendőkben. Ervin igen jól viselte magát a gimnáziumban, bár nehezére esett az Erzsikétől való elválás meg a sok idegen gyermekkel a megszokás. 0 nem kötött barátságot egy- gy'el sem, amit elveszített Erzsikében, nemkapta meg Pesten sem, nem sokat törődött senkivel, hanem szorgalmasan tanult s igy' dicséretes magaviseletével, ernyedetlen szorgalmával csakhamar megnyerte összes tanárai rokonszenvét és rövid időn az osztály legelső tanulója lett. Természetesen ennek leginkább az édes atyja örült; de Erzrike sem vette a hirt közönynyel, neki is jól esett hallani Ervinről jó hirt. Tudja Isten miért, de a kis leány sokat töprengett Ervin sorsán, mindig attól félt, hogy Ervin könnyelmű lesz, azok a pesti fiuk elrontják, roszra tanítják és főleg attól tartott, hogy Ervin az ő régi játszó-társát egészen elfelejti . . . De kellemesen csalódott, mert Ervin korántsem feledkezett meg róla, valamennyi haza- intézett levelében kérdezősködött édes atyjától Erzsiké hogyléte felől. Hogy feledkezne meg arról, ki neki annyi kellemes perczet szerzett boldog otthonában. . , Ha pedig Ervin a nagy szünidőre hazajött, első dolga volt nyomban Erzsiké után kérdezősködni s másnap már együtt volt újra a két gy'ermek, játszottak, mulattak egész nap. . . Minden ny'áron ha hazajött Ervin Pestről a régi gyermeki szeretet fel-felujult közöttük. Ervin nem igen szerette a zajos és dorbézoló életet. Ny áron át igen boldognak érezte í magát, ha távol a fővárostól csendes kis falujában édes aty'ja és Erzsiké boldog körébe lehe- j tett, noha atyja megtette volna azt is fiáért, hogy külföldre vagy hazánk nevezetesebb s lát vány'osságot nyújtó helyeire vitte volna szórakozás czéljából. Ervin mindent megköszö édes atyjának, de hazulról nem akart távozz sehová. * * * * Az ember életében sokszor egy hónap, e hót vagy egy nap alatt sok változáson mein keresztül. Alávagy'unk vetve a sors intéző kezéni mely sújt és vigasztal, öl és éleszt; gazdagít szegényit egyaránt. Történelmünk folyása idej Ervin épp hazajött Pestről és most már m érett ember. Az érettségi vizsgát jelesül te le; tanárai is sajnálták a jó viseletű s szorg más ifjú távozását. Haza érkezvén Pányfalvá a midőn belépett atyja szobájába az öreg ez des eléje ment fiának s megfeledkezve magái megfeledkezve arról, hogy ő a végtelen szigo ról és kőszivüségéről hires Raányi ezredes, ölelte daliás fiát, megcsókolta és — könyezi Ervin, bár csak 18 éves volt, egész férfiú h Magas, nyúlánk termetű volt szénfekete hí fekete szemöldöke, szép barna szeme, kereki arczárói a szilárdság és értelmesság sugárz' Erzsikét ez idő alatt azonban suly'os csa] érte, édes anyja, ki egy erős meghűléstől kap betegségben meghalt, itt hagyta őt ez árn; világban, hogy támassza és gyámolitója leg1 örag atyjának. Ervin, midőn meghallotta r Pesten a súlyos veszteséget, sirt és gyászolt c de csak titkon. Mindig el tudta titkolni rokc előtt fájdalmát. Mikor egyedül lehetett, könn zett ő is, mintha édes anyja most halt ve meg . . . Sokszor, de nagyon sokszor gönc
