Szamos, 1899. december (31. évfolyam, 97-104. szám)
1899-12-03 / 97. szám
XXXi. éyfoiyam Szatmar. 1899. vasárnap, deczember ho 3. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 4 Előfizetési ár: Kgész évre 4 Irt. — Félévre 2 tri. — Negyedévre I f'rt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG : Rákóezy-uteza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz M ndeouewü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Pénzhiány. A nyomasztó pénzügyi helyzet egyre tart és nincs kilátás arra, hogy rövid időn belül javulás legyen várható. Ha a kölcsönre szorult kereskedő vagy iparos ma íölkeresi a bankokat, sajnálkozással kell tapasztalnia, hogy nehezen kap pénzt és ha kap is: alig elbírható magas kamat melle t. Hogy mit jelent Magyarország közgazdasági életében a hiteinek ily módon való korlátozása és mit jelent a magas kamatláb alkalmazása íőleg a szegényebb néposztályra nézve, azzal mindenki tisztában lehet, ha kissé mélyebb pillantást vet a mai pénzügyi viszonyokba. Ma úgy áll a dolog, hogy főleg a vidéki bankok kénytelenek éppen az osztrák- magyar-bank önző politikája miatt, mely a kamatláb fölemelésére irányult, olyan kamatteherrel sújtani az ügyfeleiket, a melyet ezek rendszerint nem birnak el; de mert a kölcsönre rá vannak szorulva, kénytelenek ezt a nagy terhet is magukra venni. Ennek a hatása már is érezhető a kereskedelemben és iparban, mert hiszen az a körülmény, hogy a hitelforrások megköze- lithetetlenekké váltak, ez esetben az elszegényedésnek el nem titkolható jele. Az elszegényedés, ha egyetemessé válik és nagyobb területet foglal el magának, ez már országos gazdasági válságot jelent. Az pedig, hogy ezek a válságok ártalmatlanokká váljanak és lehetőleg elkerülhetők legyenek, ez egyenesen az államkormány j elsőrendű feladatát képezi. A mi viszonyaink között, jelen helyzetben az államkormányra az a feladat vár, hogy az államilag kiváltságolt Osztrák-magyar bank gazdasági politikájába igyekezzék irányadóig befolyni és figyelmessé tenni ezt a nagy haszonnal dolgozó bankot azokra a veszedelmekre, melyeket az ő politikája a nemzetgazdasági életre áraszt. A magyar állam épen ezért engedett ennek a banknak többrendbeli kiváltságot, j hogy segélyére legyen a nemzetnek, a maga j gazdasági életének fellendítésében, nem pedig azért, hogy kizárólag a maga javára használja ki a hitelkereső elem szorult helyzetét Meg kell értetni azzal a bőséges kiváltságokat élvező bankkal, hogy az egyedül helyes és egészséges bankpolitika nem az, hogy a bank részvényeseit minél gazdagabb osztalékba részesítse, hanem az, hogy a hitelre szorult elemet akkor segitse meg, a mikor viszonyai a segély igénybevételére kényszeritik. Szemben azzal a nagy szabadalommal, melyet a nemzet akaratából bir, ezt a kötelezettséget az a bank nem utasíthatja el magától s a mennyiben — mint most — mégis megcselekszi, akkor lépjen elő a kormány és vegye oltalmába a nemzetet e veszedelmes politikával szemben és ejtse módját annak, hogy a nemzet részére a hitelforrások nyitva tartassanak, mert az az ut, a melyre a bank az országot terelte, az elszegényedés útja, melyen való haladást az államkormány nem nézheti tétlenül. A világ ítélete, irányelve a családi és társadalmi életben. Ha különféle élethivatásunknál vagy körülményeinknél fogva megjelenünk valamely családi és társadalmi körben, sajnosán tapasztaljuk, hogy a világ közvéleménye méltánytalansággal, ferde Ízléssel, gyakran a tiszteletlenség és há látlanság átkával szokta sújtani a valódi nemest és érdemest, a látszatot, az érdemetlent pedig rendesen megszokta jutalmazni: tapsolni és ko- szoruzni. Csodáljuk, a gazdag örökös pompás öltö zekén a drága művészetet: a gyöngyöt és bársonyt, az álhajat és a kölcsönzött fogat, de a 1 szegény bányász, ki az aranyat ásta a föld kebeléből, a merész búvár, ki a biborcsigát és kagylót életveszéiylyel hozza fel a mélységes tenger fenekéről, szóba se jő. Megbámuljuk, dicsőítjük a kölcsönzött tollal ékeskedő pávát, de meg sem látják a reménytelenség lámpájánál vagy pislogó mécsvilágánál híven virrasztó szegény munkásait a nemzeti nyelvnek, a művészetnek, irodalomnak, gyermek- és népnevelésnek, a gazdálkodás, ipar és kereskedelemnek. A kőszirtben rejlő aranyat gyakran eltaszitja magától a tapasztalatlan, a hamisan ragyogó tárgyat pedig szivéhez szorítja. Az igazi rokonleiket, testvéri, baráti szivet megcsalja, kijátsza a bütelen, az ellenséget magához öleli és megcsókolja. Egy falusi fogadóba’ . .. — Versek a falunkból, — Egy falusi fogadóba’ Hét napja, hogy szól a nóta . . . Már másodszor alkonyodik. S a nóta nem csilapodik . . . A korcsmáros pedig örül, A meddig a liter — ürül! Mig pénzt érez a zsebébe’: Addig kedves a vendége! S ha már a pénzt fogyni látja Szűnni kezd a barátsága! S mire elfogy minden pénze : Megszűnik a — szívessége ! m Láttam egy csillagot . . . Láttam egy csillagot lefutni az égről . . . Láttam egy ifjút is megválni a léttől! . , A csillag ragyogott fényesen az égen . . - Ezt is ünnepelték, még nem is oly régen ! A csillag lefutott — eddig volt a pálya ! Az iíju elbukott, — alig lépett rája ! (Csenger. 1899.) Baka Elek. R a á n y i Ervin. Elbeszélés, irta : Marosán János. X. vármegye legészakibb részén a „Válja“ kies völgyében feküdt Rányfalva, mely a Raá- nyi család ősi fészke volt. E község remek s regényes fekvésénél, kitűnő gyógyvizénél és egészséges klímájánál fogva nyáron át igen látogatott és élénk volt. Télen pedig ép ellen-1 kezöleg, nagyon is elhagyatott és zord képet nyújtott Rányfalva. Mint emlitém, Rányfalva a régi nemes Raányi-család ősi fészke volt; a község közepén emelkedett a szép két tonlos Raányi kastély, melynek történetünkbeli lakója a Raányi- család egyetlen fiu-utóda, Raányi Kálmán nyugalmazott ezredes volt. Az ezredes megnősülvén elvett egy szintén hires nemes családból származott. báró leányt, de neje, egyetlen gyermeke születése után, nemsokára örök álomra hunyta, be szemét. Szerető és gondos férje nagy pom i pávai eltemettette hitvesét és örök nyugalomra : a családi sírboltba helyeztette. A bátra maradt kis fiu-gyermekét atyai védszárnya alá vette s dajkát fogadott számára, a ki hiányosan bár, de mégis valamennyiben pótolta az anyát, s igy a Raányi-család már két fiu-utóddal dicsekedhetett. Az ezredes nem gondolt többé újabb házasságra, minden idejét eg}'etlen gyermeke nevelésének és szeretett neje szent emlékének áldozta. Az ezredes imádta nejét és annak váratlan elhunyta szerető szivében kipótolhatlan űrt hagyott. Az ezredes azt gondolta először, hogy a sors eme iszonyú csapását talán nem is bírja elviselni, de daczolt sok megpróbáltatásaival s katonához illő módon ellentáliott és — győzött. Lassan bár, de mind a mellett magához jött és napról-napra élónkebb lett, mibe kis gyermeke szépen indult fejlődése is sokat segített. A kis Ervin — mert igy hívták a kis fiút — nap-nap mellett gyönyörűen nőtt, kis arcza vonásairól inkább az anyjára hasonlított, élénk fekete szeme azonban már apjára vallott. A kastély szomszédságában volt a községháza kibővítve a jegyzői lakkal, melyben az akkori jegyző a tisztességben és becsületben megőszült Darvas Gábor bácsi lakott. Darvas bácsi boldog családi életet élt nejével s egyetlen kis Rrzsi lányukkal. Az ezredes igen kedvelte Darvas bácsit, gyakran ellátogatott hozzá, hol hivatalos ügyekben, hol magános ügyekben, szóval Darvas bácsi bizalmas embere volt Raányi ezredesnek, mely bizalmat Darvas bácsi kiváló nyájas modorával, hivatalával járó kötelességek pontos elvégezésével vívott ki magá _ nak nemcsak az ezredes, hanem feljebb valói előtt is. A két gyermek, kik körülbelül egvidejüek voltak, elérvén életük 6—7 évét, a mikor a gyermek sok örömet talál a játékban, majdnem mindennap együtt volt, hol a kastélyban Ervi- néknél, hol Erzsikéékuél. Úgy szerették egymást, mintha édes testvérek lettek volna. Az ezredes is nagyon kedvelte a kis ügyes és életre
