Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-26 / 95. szám
XXXi. éyíosyam Szafmsr. 1889. vasárnap, november hó 26. SZAMOS. Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész évre 4 írt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre I trt. Egyes példány ára 10 kr. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetéb mellett a legjutár.yosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Iparügyek. 111. Ipari hitelszövetkezet. (T.) Az ipartörvény már kilátásba helyezte, hogy az iparosok körében hitel- és árubeszerzési szövetkezetek fognak alakulni, melyeknek adóelengedésben es más egyéb kedvezményekben való részesülését kimondotta; de az ipartörvénynek eme intézkedése sem vált be, mert hiszen a jobb módú iparosnak nincs szüksége hitelszövetkezetre, a szegényebb pedig nem képes annak megteremtésére. így volt ez a szövetkezetek hazájában Németországban is, az iparosok nem voltak képesek önmagukra hagyatva a hitelszövetkezetek azonnali megteremtésére, de meg volt a vasakarat s a naponként összerakott fillérekből, ha idővel is, ma már virágzó szövetkezeteket létesítettek. Ha hazánkban törtónt is vaiami az ipartörvény keretén belül, az nehány anyagbeszerzési vállalatra szorítkozott, melyek kellő szakértelem és ellenőrzés hiánya miatt ered- nényre csak nagyon kevés esetben vezettek. Megvallom, hogy félve nyúlok a szak- cérdéshez, melyről már Teutelbaum Herman barátom azon ítéletet hozta, hogy a hitelszövetkezet nem a kisiparosoknak való s ha négis hozzá próbálok szólni e kérdéshez, eszem ezt azért, mert az én kedves bará- om talán nem ismeri eme tárgyban kelt íjabb törvényhozási alkotásokat, nem méltatta figyelmére e«.en újabb intézkedések intenczióit Meg vagyok győződve, hogy midőn a törvényhozás az ipari hitelszövetkezettel az ipartörvény segítségére sietett, nem azon czélzattal tette azt. hogy a kisiparos megélhetésére könnyen hozzájutható pénzzel . a mindennapi kenyeret biztosítsa, hanem oly nagy es biztos alapokra helyezte azt, mely képes legyen egy iparág felvirágozásának lendületet adni, a gyári iparral szemben kon kurrencziát teremteni. A régi, de czélhoz nem vezető intézkedés szerint az iparosok önmagukra voltak utalva, részint a tőke megteremtésében, részint a vállalat megalkotásában, részint az ellenőrzési és üzleti tevékenységben. Ma már az uj hitelszövetkezet más alapokra van fektetve, nemcsak iparos vehet benne részt, hanem j bárki is, nemcsak egyesek já>ulnak ahoz, de j a törvényhozásilag teremtett országos köz- j ponti hitelszövetkezet, melyet, ha jól tudom j a törvényhozás annak idején egy millió ko- j rónával subvenczionált, ezen kivül a keres- j kedelemügyi kormány esetről-esetre segélyezi az ipari hitelszövetkezeteket. Ezen nagymérvű anyagi támogatáson kivöl az ipari hitelszövetkezetek csak köz- igazgatási utón jöhetnek létre s az ügyvezetésben nagy részt követel magának a köz- i ponti hitelszövetkezet, mely nemcsak az ügy-! kezelés rendjét biztosítja, de üzleti tekintetben is irányítja a vállalatot. Ha tehát csak arról volna is szó, hogy szegényebb iparosok megtakarított filléreiket meg sem érezhető csekély összegekben helyezhessék el a takarék ládába, ha csak arról volna is szó, hogy a szegényebb iparos rögtöni segélyt, személyes garantia mellett, nagyon olcsó kamatért nyerhet, már ezekben az esetekben is jótékony hatása félreismerhetetlen az ipari hitelszövetkezeteknek. Azonban magasabb intencziók vezérlik ez uj alkotást, azoknak az emlegetett kis gépeknek a beszerzése, oly kisebb gyárszerü berendezkedések létesítése, melyek a munka megosz ásnál fogva, a kisiparosnak mint a versenyképességre alkalmas eszközök kezébe adatnak. S ha itt most én is czitálom a kereskedelemügyi miniszter által a költségvetés alkalmával mondott s Teutelbaum barátom által idézett szavakat, hogy t. i. „a kisiparban a tömegtermelésre utalt iparágak űzőit tömöríteni, azokat megfelelő munka eszközökkel ellátni és ezek révén a termelés egyöntetűségét, technikai versenyképes jégét biztosítani és mindehhez szükséges tőke, illetőleg olcsó hitel megszerzésében elősegíteni kell,“ meg vagyok győződve teljesen, hogy a miniszter kijelentése csak az én malmomra hajtja a vizet s azok is az én állításaim helyességét igazolják. De természetes is az ily irányú értelmezés, mert egy miniszter, ki javaslatot terjeszt elő a kisipar támogatására, az egy másik alkalommal nem jöhet magával ellenkezésbe, nem főképen azért, mert az ipari hiSárga piros falevelek . . . Sárga-piros falevelek Peregnek az ágról, Dalt zizegve, szomorú dalt Gyászos elmúlásról! Szivemben is őszi szél fú, Nyíló virág nincsen, Mi sziliével illatával Reménységre intsen ! De hiszem, hogy lesz még tavasz Zeng még madár, nóta. Szivemben is kinyílik még A szerelem-rózsa ! ! (Sárköz Újlak.) Gábel Kornélia. Mariskának. Van egy édes, csendes fészek Nem találják meg a vészek, Kicsi lugas néz feléje, Csupa öröm, csupa béke. Ki lakik ott, ki él abban A mosolygó fehér lakban : Én tudom csak, hogyha olykor Bennem annyi bánat tombol. Ha a pokol lángja bennem, Oda-odaszáll a lelkem, S meglelem a menyországot: Az a kis ház legyen áldott! Legyen áldott, eresz alján A kikelet, édes napján Kérdezzék meg a kis fecskék : Szeret-e még? Szeret-e még? Fliesz Henrik. m Benn járunk u őszbe. Benn járunk az őszbe, mindenikünk tudja S mégis milyen színes, ragyogó az utcza. j Kicsal a verófény tavaszi ruhákba, j Fürödni a fénybe, illat, napsugárba Egymáshoz simulunk, suttogva, nevetve Mosoly kél az ajkou, láng gyűl a szemekbe I Megrezzenti lelkünk ezer vágynak árja . . . j Mintha tavasz lenne ! j És amig örülünk a fény, napsugárnak : Valahonnan hideg fagyasztó szól támad. Lassankint elűzi szivünkből a mámort, Ajkunkról a mosolyt, szemünkből a 'ángot, Felhő száll felettünk, szürkén hömpuiyögve, Minden elmosódik a leszálló ködbe; Rebbenve, sietve tűnnek el a vágyak . . . Benn járunk az őszbe ! Yiski Sándor. Emi ékbeszéd. A keresk. tanoncziskola „Erzsébet“ gyászünnepélyéi] tartotta : Osváth Elemér, (Folytatása és vége.) Ettől kezdve magyarnak kezdi érezni magát, s ekkor kezd ő igazán magyar királyné lenni, bár még a a szentkorona nem volt fejére téve. Ez sem késett soká, a világ legszebb, legdicsőbb ékessége is oda került a világ legszebb, legjobb asszonj'ának fejére, igazi királynénk lett és ezzel egyetlen álma is beteljesedett: a nemzet kibékült uralkodójával, bogy azóta trónjának legbiztosabb támasza legyen. A miénk lett egészen, szive egész melegét árasztá e földre és reánk, ha fájt a szivünk, velünk könnyezett, ha örömünk volt, velünk örvendett. A miénk volt! Oh hogy csak volt! Azt mondják, hogy a tündérek a boldogságot és az örömet ismerik csak, a szomorúságot és fájdalmat nem. Nem igy volt ez a miénkkel Mikor már igazán boldog lett volna családjában, nemzetében, gyermekeiben — bennünk, — akkor egyszerre sötét villám sújt alá jóságos szivére, hogy megfossza azoktól, kiket szive vérével is megváltott volna ; elveszti testvéreit, — elveszti egyetlen fiát. anyai szive örömét, büszkeségét, nemzete szemefényót. Ettől fogva folyton vérzett szive, szakadatlanul sirt lelke, mosoly többé nem sugárzott ajkán, fekete gyászruháját le nem vetette többé. ElSZERK -SZTŐSÉG : Ráköczy-ntcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczj-nrcza 9. sz. i M ndeuueiuü dijak Szatnaaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.
