Szamos, 1899. október (31. évfolyam, 79-87. szám)
1899-10-05 / 80. szám
XXXi. évfolyam Szatmar, 1899, csütörtök, október hó 5, 80-ik s%. \ SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap es csütörtökön. A SZ ATM ARM E GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. £ ! ö í i z e i é & i ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre Egyes példány ára 10 kr. SZERK iöZTÖSElji : Rákóezy-uicza I» »* *. I irt. I KIADÓHIVATAL: Rákócey-ntcza 9. sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizalét, mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után yo br. bély8gilletéb fizetendő. itt II Jen nemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizeiendók. iitttér sora 10 kr. I Október 6-ikának 50-ik 1 évfordulóján. Félszázada annak, hogy az aradi 13 vértanunkat könyezi a magyar. E könyeket egy télszázad emléke szentelte meg s e könyek többé már nem a metsző sajgásu fájdalomnak, hanem a nemzeti tudalomba mély gyökeret vert önfeláldozó hazaszeretet- s hérószi elszántságnak tündöklő symbolumai.! Emlékezzünk e leggyászosabb és egyúttal legfölemelőbb nap félszázados forduló- j ján! Vigyük el szivünket nemzeti megválté-1 sunk Golgothájára. Engedjük szivünkből sza- i badon íelbüzogni a forró imádság érzelmeit! azoknak léikéiért, kiket a haza szent eszme-1 jének ideálja példátlan hősökké avatott. Emlékezzünk meg arról, hogy nemzeti létünk fennállásunk ez ötven esztendeje a maga kiszámíthatatlan következményeivel e 13 vértanú halálából fakadóit. Az életből halál, a halálból élet! - Oh, hogy ez örök törvényt épen legjobbjainknak kellett a történelem kérlelhetlen igazsága szerint de- monstrálniok! Emlékezzünk meg ama válságos időről, melyben apáink aggódó keservvel néztek a sötét sir fenekére, melyet nemzetünk számára készítettek s emlékezzünk a feltámadás napjaira is, midőn a hazafi szivet j nyomasztó keserv egy jobb jövő reményére j ismét feloldódhatott! Bizony a nemzetek sorsa Isten kezében , van s annak intézésében nekünk csa c egy | de mindenek felett való kötelességünk, hogy | szeressük a hazát. Az aradi 13 példája századokra megpecsételte e szent igazságot. Ne legyünk hűtlenek soha ama szent eszméhez, melyért élni, szenvedni és meghalni ők tanítottak. Félszázados, el nem hamvadó kegyeletünk őrködjék nemzeti megváltóink áldott emlékezete felett! Leleplezési beszéd. Tartotta : dr. Fechtel János Szatmár város törvényhatóságának, f. é. okt. 5 iki díszközgyűlésén. Tisztelt Díszközgyűlés ! „Az életben az Istent, a művészetben az J eszményt keresni, a békében a nép nagyságát j és dicsőségét ragyogtatni: ez legyen az ideál a' trónon.“ (Jean Paul). Kettős ünnepnap a mai: nevenapja a királynak és hódolati napja ezen ős: és szép vá- iros lelkes közönségének, mely ma elvitte a j templomba szive legnemesebb érzéseit és az í 1 Istenhez emelkedő imádság áldozati kelyhót j színig töltötte vele, hogy az égből a királyhoz repülő fehér galamb a szent békesség olajágával kopogtasson ablakán; aztán eljött ide, hogy a magyar nép viharban bajban edzett király- tiszteletének illatos tömjénét hintse arra a tüzpa- rázsra, mely itt, e teremben mindenki lelkének mélységeiből fölcsap s lobogó lángokkal s izzó erővel hirdeti: éljen a király ! Két lefedett művészi kép várja, hogy a felséges pár fejedelmi vonásaira kiült eszményi nemességet csodálva az alattuk egybegyült közönség a köz- és társadalmi ügyek munkájában szemeit arra a tanácsadó csillagra f'üggeszsze, mely őket is mindig kalauzolta a földi igazság, bölcsesség és erény betlehemi jászolához. Tudom, hogy a várakozás láza feszíti idegeinket, fékezni alig tudjuk zajló indulatainkat, hogy a lehulló lepel nyomában felharsogjon a közöröm és hódolat ama riadó kiáltása, melyben a lojális magyar fejedelmének életét és vérét mindig szívesen és gondolkodás nélkül kínálja, mélyben a magyar e világon utánozhatlanul tudja összefoglalni páratlanul álló királytiszteletét, melynek zúgása a legbájosabban csengő királyhimnusz, a király legbecsesebb jutalmi diadalmi pálmája. De mielőtt érzelmeinknek szabad folyást engednénk, pár perczig beszéljünk még a királyról. * * Az emberiség, a történelem tanúsága szerint a lezajlott évezredeken a központi hatalom fogalmát, különféle államformában személyesítette. És ezen államjogi törvényszerző teremtő lelke, inspirácziója mindig az illető nép, nemzet géniuszának egyénisége volt. A nemzeti géniusz zsarnokot vprszopó tigrist ültetett a 100 milliók felébe, ki egy csapással szerette volna leütni a nép fejét, bűnt bűnre halmozott, a jog viszás önkénye jellemezte ; amott ez uralkodó felséges nép szenvedélyének orgiái üvöltöttek, börtönbe dobták a nemest, meglánczolták a nép barátját s méregpoharat szorítottak a tiszta erény kezébe. Másutt a mérséklet, világhódító bölcsesség szelíd hatalma osztotta parancsát, boldog volt az isten adta nép, derült mosolylyal ette kenyerét s szabadon imádta Istenét! Koszorú. Az aradi vértanuknak s a szabadsághaj ez félisteneinek. Az 50 éves fordulóra irta : Réthy László. Ötven éve, hogy kinyillott A szabadság szépvirága . • • Félistenek! Véretekből Nőtt ki hazánk szabadsága! Esküszünk megvódelmezzük E drága és szép virágunk, Ha támadni merné bárki Vérrel szerzett szabadságunk ! Vihar készült elsöpörni E mindennél szebb virágot S minden magyar talpra állott Megvédni a szabadságot ! Esküszünk megvédeimezzük E drága és szent virágunk, Ha támadni merné bárki Vérrel szerzett szabadságunk! Egész világ viharja bár Jött volna Ti ellenetek, Mártírjai e szép honnak Nem birt volna Ti veletek! Esküszünk megvédelmezzük E drága és szép virágunk, Ha támadni merné bárki Vérrel szerzett szabadságunk! Ti hősök, Ti félistenek Vértanúi szép hazánknak, Csak árulás ejthetett meg Az aradi Golgothának! Esküszünk megvédelmezzük E drága és szép virágunk Ha támadni merné bárki Vérrel szerzett szabadságunk ! m Jandrisics János. Mozaik. Egy kiváló emberi tulajdonsága volt: aranyos jó szive. Az egyháziak szemében egy papi gyengesége: Gida bácsi iránti barátsága. Az egyik megszerezte számára a város — a vidék összes ismerőseinek vonzalmát, be- csülésót és szeretetét. A másik? . . . legalábbis közreműködött, hogy idejekorán bevonulhasson a kanonoki stallumba. Pedig egy nagy hatalom qualificálta, mi több prof.egálta erre az állásra: a közvélemény ! Olyan impozáns alakban, annyi melegséggel még kanonok-candidatus mellett soha sem szólalt az meg, mint ő mellette, viszont nem ignorálta azt oly annyira soha senki, mintSzat- már egyház fejedelme. Bár nagy hatalom, sértett önérzet még sem üzente meg a háborút, hiába, Isten fölként szolgáitól a társadalmi törvények se követelnek fegyveres elégtételt, — azonban a reputatióján ütött csorbát hosszú időn át nem bírta kifoltozni, sem elfeledni, nem a concrót esetért, nem Jand- risicsért, hanem saját nimbusán esett homályért. Hogy elhidegültek-e egymástól püspök és közvélemény vagy nem? Nem tudom, de a rósz nyelvek tudni vélik, hogy sokáig nem jártak karöltve az utczán, nem keresték egymást lépten nyomon, sőt megesett — nyilván a véletlen játékából — hogy a mig az asphalton végezte sétáját az egyik, dolgait végzendő a betonon jött-ment a másik. Szegény Jandri! Fájt lelkének a mellőzte- tós, a közvéleménynek pedig az ignorálás, no meg az is hogy protegáltját szenvedni látta. Tudom, hogy nem okozta halálát, mert bántalmának csirája vóredónyeinek falában rejtőzködött már reges régen, de hogy siettette végórájátezt édes mindnyájan érezzük és valljuk. Ott feküdt pamlagán eler ötlenedve, majd kórágyán elbénulva, elborult értelem világgal, és aki legtöbb atyai jóság-figyelem s áldozatkészséggel vette körül, az kegyes püspöke volt. Ha nem ismerném a betegek iránt minden alkalommal nyilvánuló atyai gondosságát, ha nem győződtem volna meg nemes leikéről —- a mely saját egészségével nem törődve vigaszta- lást-erősséget viszen minden beteg hajlékába, talán azt mondanám, hogy az a kisbiró ösztökélte erre a lépésre, a mely a szív- a lélek titkos Wertheimjába van elzárva, de igycsak csókolni tudom hálás szívvel a „halász gyűrűt,“ a mely gondviselésszeriien segítette, erősitgette és vigasztalta őt, hasonlóan az Éghez, a mely
