Szamos, 1899. október (31. évfolyam, 79-87. szám)

1899-10-29 / 87. szám

kedjék, időelőtti volna a hitelkérdés bolyga­tása, mert üzletpangás mellett az újabb hi­telnyújtás az iparost teljes eladósodásra ve­zetné. A kisipar műveletében az olcsóbb pénz oly csekély szerepet játszik, mint a só az ételben; izletesebbé teszi, de nem ad táplálékot. Szövetkezni kell az iparosnak testüle­tekben és megfeszített erővel igyekezni ipar­termékeinek vevőt találni és ha ezáltal meg lesz a forgalom növekedése, magától kínál­kozik az olcsó hitel is. Igen bölcsen indokolja kereskedelmi mi­niszterünk a jövő évre szóló országos költ­ségvetésbe, az iparczélok fejlesztésére elő­irányzott több kiadást a következő módon: „A kisiparban a tömegtermelésre utalt iparágak űzőit tömöriteni, azokat megfelelő munka eszközökkel ellátni és ezek révén a termelés egyöntetűségét, technikai verseny- képességét biztosítani és mindehhez szük­séges töke, illetőleg olcsó hitel megszerzé­sében elősegíteni kell.“ Az aradi villamos vasút ügyében pedig a következőképen rendelkezik: — „hogy Gyúrókon áramfejlesztő telepet tartoznak létesíteni, amely nemcsak a va­sút üzemét fogja árammal ellátni, hanem ezenkívül az egész vonal mentén az ipar­üzemhez szükséges hajtő erőket lesz hivatva szolgálni. “ Ezek mind szép és üdvös dolgok és ilyetén elindulva s haladva nagy lendületet lehetne országszerte a tönk szélén levő kis­iparunknak adni. De hogy értsük aztán azt, hogy erre a nagyszabású országos iparfej­lesztésre csak 290628 koronát vesz fel több kiadásnak, mint eddig, a költségvetésben, a mely jóformán az iparfelügyelők tanulmány­ún költségeit is alig fogja fedezni ?! Nem is egész százötvenezer forint. Az egész ország bajban levő iparának több nem telik; de ugyanakkor telik két millió az ál­lamnak egy Budapesten építendő uj zálog­házra, ezenkívül kilátásba helyezi a minisz­ter és követésre hívja a fővárost, hogy nyakra főre középületeket építsenek a jövö év tavaszán Budapesten, mert a főváros ipa­rosainak munkát kell adni. Jól is mondja Beksics a czentrálizatió- ról szólva: „Budapest olyan, mint egy nagy, tulnagy fej, kis és gyönge testen. Azonfelül ezt a fejet az agyvérbőség fenyegeti, mig a nemzettest végtagjai vérszegénységben pusz­tulnak el “ Hiába, keleti nép vagyunk, csak a pompa, csak a fényűzés iránt van érzékünk. Budapestnek milliókat egy zálogházi palotára, melyben díszesebben terpeszkedjék a nyo­mort hirdető zálogtárgy, mint eddig! Sok milliót többféle középitkezésre, de mindig csak a dédelgetett Budapestnek, a kik közel lévén a tűzhelyhez, elvonják a vidéktől a meleget. Ezért nem telik több az egész or­szág iparának a mentésére, mint 145 ezer forint így szül a hegy egeret. Neked pedig szegény iparos barátom annyit mondok : segíts magadon, az Isten is megsegít! Teitelbaum Herman. Színház. A szerdai est a Shakespeari alkotások egyik remekének, Lear k irá 1 y-nak volt szánva. Az apai könnyelműségről és a gyermeki hálátlanság­ról e klassikus jellemzetességgel megörökített mestermtiben meglehetős számú közönség gyö- györködött. Lear királyt Rakodczay sziuigaz- gató adta. Felfogásán és játékán meglátszott a mű tanulmányozásából eredő tudása. Az a sok helyes észrevétel, melyet Rakodczay' Lear ki­rályról írott tanulmányából olvashatunk, helyes érzékkel vezérelte e nehéz szerep megjátszásában. Leart nem mint az excenrikus jellem megfejt­hetetlen rejtélyét állította elünkbe, hanem mint embert a sok ezer közül, ki emberi gyöngesó- gének tragikus sorsát el nem kerülheti. Alakítá­sának főérdeme, hogy a pathosz kifejezésében mértéket tart, erejét nem becsüli túl ; viszont félreismeretlen sokszor az a törekvése, hogy a mikor játszik is, kommentálni, magyarázni akar. Néhol, mint p. o. az erdei jelenetben a Kenttel és Edgarddal való találkozásánál tehetségének elementáris megnyilatkozásával találkozunk s a tébolyodás fejlődésének psychikus mozzanatait művészi érzékkel mutatja be. Az alakítás leg­nehezebb feladatait is könnyedén, világosan ol­dotta meg s hatását a közönségre sem tévesz­tette, mert minden nagyobb jelenete után a függöny elé hívták. Környezetén is éreztetni tudta lelkesedő hevét, s az összbenyomás is jó volt. Megjegy'zendő azonban, hogy Arday (Go­ik ril) és Palugyai V. (Regánj merevségükkel tüntetőleg is pózoltak. H. Novák Irénnek (Cor­delia) pedig az ilyes szerepkör nem a hangjá­hoz és temperamentumához való. A férfiak kö­zül Tábori (Kent), Morvay (Edgár) és Simon akik felváltva jelentkeztek kívánságaink telje­sítésére. Sőt az is megvolt engedve, hogy a fogház konyháját tetszés szerint használhassuk s a sza- kácsinüvészethez értő uraknak bő alkalmuk nyí­lott az idő szórakoztatóbb eltöltése végett mes­terségük gyakorlására, ami leginkább az estebéd főzésénél történt meg. A foglyok saját bútorokat és ágyneműt is vihetnek be ; azonban ez teljesen felesleges, mert a fogházbeli berendezés egészen megfelelő. Az élelmezést mindenki saját tetszése sze­rint kívülről hozathatja s a vendéglátásért ez esetben az államnak naponkint tíz krajezárt fizet. Az állam által adott étkezésért, mely olyan minőségű, mint a rendes kórházi élelmezés, na­ponkint 26 kr. fizetendő. A déli és esti étkezéshez fél-fél liter bor vagy sör fogyasztható, melyet az orvos két literig felemelhet. Szabad dohányozni, kártyázni és az olvas­mányokat tetszés szerint megválasztani; ellen­ben a postai küldemények és levelek felbontva és az igazgató által átvizsgálva kézbesíthetők. Sétára és látogatók fogadására naponkint két-két óra fordítható. Aki a fogház szabályait meg nem tartja, négyféle fegyelmi fenyíték alá esik, melyek a következők: 1. megintés, 2. megdorgálás négj'- szem közt vagy legfeljebb a fogházőr jelenlété­ben, 3. a vázolt kedvezmények elvonása, 4. éjjeli és nappali magán elzárás alkalmazása. Az államfogoly isteni tiszteleten és okta­táson nem tartozik részt venni. A házi életet illetőleg is kell még valamit mondanom Nyáron esti 9 órakor, télen 7-kor, mindenik államfogolynak saját szobájában kell lennie s ekkor reá zárják az ajtót, mely reggeli 6 óráig zárva is marad. A reggeli étkezés 7, a déli 12 és az esti 6 órakor történik ; a délelőtti séta 9, a délutáni 2, az elfogadás 3 órakor. S mindez teljesen ka­tonai pontossággal, perez számra. a bánásmód udvarias, finom és előzékeny. Az eltávozáskor az igazgató aláírásával a fogoly igazolványt kap, mely büntetésének el­töltéséről tanúskodik. Ezen kívül az államfoglyok egymásnak hagyomány'szerüen külön elbocsátó levelet adnak ki, melyet mindnyájan aláírnak s melynek szö­vege a fogházi társasélet köréből merített derűs humorral van fűszerezve. Az én elbocsátásom az oklevél átvétele után a következőleg történt. Volt fogolytársaim a Rákóczy-induló ének­lésével kikisértek a kapuig, miközben vizes tö­rülközőkből szörnyen omlottak könyeik. Én visszaénekeltem nekik a következő s hevenyében átforgatott dalt: „Rászállott a páva Az államfogházra, Egy államfogolynak Szabadulására !“ Most feltárultak előttem a kapuk s azon az urak kilöktek Kivánatukra az első szabad lélekzetet még az ő szemeik előtt kellett vennem . . . aztán egy pillanat még és Szeged utczáin valék ! (Edmmund) szerepkörükhöz viszonyított képes­séggel az est sikerében elég jó igyekezettel mü- ! ködtek közre. Általában e Shakespear est sike­rét örömmel registráljuk. 26-án, csütörtökön Sardou Szerafina ez. darabja, mely itt először került színre, mintegy félháznyi közönséget vonzott a színházba. Az egyébként érdekes darab hogy miért vígjáték, az kevésbé van indokolva ; a mi humoros elem van benne, annyit a dráma is megbir, anélkül, hogy a darabot a vígjátéki műfajba kellene osztályozni. Annyi azonban igaz, hogy a mi humor van benne, az tőrül metszett s a genre alapcs hieg- figyeléséből származik. A darab cselekvényének központja Szerafina (Arday I.), Rosanges báró (Gulyás) neje, kinek Montignac admirallal (Mor­vay) elkövetett félrelépéséből származott egyik leánya Ivonne (Novák Irén). Ivón, jóllehet Moutignacot keresztatyjának tartja, ösztönszerü vonzalma, mint édesatyját árasztja el szerető­iével, kivel egyébként levelezésben is áll. Mon­tignac egj’szer csak megjelenik, hogy leányát meglátogassa. Szerafina megijed az erős vonza­lom nyilvánulásán s attól való féltében, hogy a bűnös titok kipattanhat, Ivont zárdába erősza­kolja. Ivón erre semmi hajlandóságot nem érez, kivált, mióta Róberttal (Simon) a Montignac unokaöcscsével megismerkedik, ki véletlenül épen abban a házban lakást fogadott. A leány ; megmentésére tervet szőnek Montignac Róbert és a báró leányának Agatának (Palugyai) férje Planterose (Fényessy). Montignac megszökteti leányát, hogy magával vigye a tengerre szerel­mesével Róberttól, de a szöktetést felfedezik s s Szerafina, Rosanges a Montignac lakásán meg­jelennek. Erős drámai küzdelem után sikerül Ivont a zárdától megszabadítani, s közmegegye­zéssel, anélkül, hogy Ivón születése titkát meg­tudná, Roberthez férjhez adják. Kitűnő humor­ral van megrajzolva Chapelard páter (Rakodczay) (jelleme, ki a ház bölcs tanácsadója s ki egyéb­iránt Sulpice (Madarász) fiával ugyanazon hajó- í ban evezik. Pompás ötlettel egészítik ki az áj- tatos Sulpice, Laurájához írott elrongyolott le­velét, Chapelard egyházi szempontból, Plante­rose az ismert viszony szempontjából. Rakodczay a páter alakításával igazán remekelt, Arday'’, a bűnétől ajtatossággal szabadulni törekvő asszony és a páter világos látása, valóban sok humort öntöttek a darabba. Novák Irén is szerencsével alakította a naiv Ivón rokonszenves alakját. Morvay, Simon és Fényessy, valamint Gulyás is a papucshős báró szerepét jól játszották. A da­rab és előadást bizonyára még többször is élve­zetet fog nyújtani közönségünknek. Pénteken, okt. 27. „A vasgyáros“ Ohnet György kitűnő színműve került előadásra fól- helyárakkal, elég nagy közönség érdeklődése mellett. A nők közül Arday Ida volt az est hős­nője, ki tehetségét gondos tanulmányozás által értékesítve nemcsak érdeklődését keltette fel a közönségnek, hanem várakozását is teljesen ki­elégítette. H. Novák Irén szintén jól játszott. Tóth Mariska nemcsak kedvesen, hanem elisme résre méltóan is játszotta szerepét. Palugyai Vilma is érvényesítette egy pár helyen tehet­ségét. A férfiak közűi Morvái kitűnő orgánumát gondos tanulmányozás által mégjobban előtérbe helyezve, sokszor elragadta a közönséget szép játéka által. Tábori szintén jól és hatással játszott. HÍRROVAT. * Kinevezés. Dr. Hantz Mihályt, szerkesz­tőnk testvéröcscsét, ki előbb a kolozsvári egyete­men a leiró- és tájboneztan segédtanára, később brassóföldvári járásorvos volt, a m. kir. belügy­miniszter Brassómegye főorvosává nevezte ki. a Uj ijtarfelngyelő. Gerster Miklós debre- czeni kerületi iparfelügyelőnek központi szolgá­latra való berendelése folytán, a kerület veze­tésével — melyhez a mi városunk is tartozik — f. é. november 1-től Harkányi Józsefdebreczeni kir. ipari segéd felügyelő bízatott meg. * Adomány. Özv. Köpeczy Sámuelné sz. Boros Juliánná urhölgy 5 irtot juttatott szer­kesztőségünkhöz azon czéllal, hogy azt mint adományt az iparos ifjúsági kör Otthonára ille­tékes helyre juttassuk el. Az adománynak átvé­telét köszönettel ez alkalommal nyugtázzuk s annak illetékes helyre való jutásáról gondos­kodtunk. * A hegyi ev. ref. egyház, mely már dí­szes templommal és orgonával birt, kényelmesen berendezett szép papi lakot építtetett lelkészé­nek. Régen tervbe volt már az építkezés véve, az eg3'ház azonban egy krajczárral sem rendel­kezett s sokáig gondolkozott a felett, hogy mi

Next

/
Thumbnails
Contents