Szamos, 1899. október (31. évfolyam, 79-87. szám)
1899-10-26 / 86. szám
XXXi. évfolyam Szaímar. 1899. csütörtök, október íió 26. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap es csütörtökön A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. gí,..v- Előfizetési ár: SZERKniSZTŐSÉtr : R&kóczy-utiíza 9 sz. Egész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. j KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes példány ára 10 kr. I M ndeonemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában tizeiemiok. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. évi nov. lió 1-én d. e. 10 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében igazgató választmányi ülést tart, melyre a választmány tisztelt tagjait ezennel megliivom. Szatmár, 1899. okt. 25. Elnök távollétében: I) o ni a h i d y S á n d o r aleluök. T árgyak: 1. Szőlőoltványok árának megállapitása. 2. Téli gazdasági tanfolyam tervezete. 3. Allatbiztosiíás támogatása. 4. Őszi közgyűlés terminusa és tárgysorozata. 5. Folyó ügyek. Iparügyek. i. (z) Országszerte hanyatló s a kis iparosnak nagyon sok esetben és iparágban már megélhetést sem nyújtó iparunknak föllenditése tárgyában megtartott mozgalomra kívánunk visszatekinteni. A nemzeti politika mintha ellenkeznék azzal az úgy szólva semmittevéssel is, mely- lyel kormányférfiaink politikusaink viseltettek a rohamosan hanyatló kisiparral szemben. A legutóbbi idők mezőgazdaságunkat foglalták le, s el kell ismerni, hogy a mező- gazdaság hazánkban az első tényező, mert országunk agrikultur állam s ha a közerőnek felhasználásával, ennek segítségére voltak és vannak hosszú időn keresztül, mint az első érdek támogatására szolgáló törekvés mindenesetre helyes cselekedet; de talán a magánérdek is közreműködőd az ily irányú törekvésben, mert hiszen a politika még nem nyújt kenyérkeresetet a törvényhozó i legnagyobb részének s Magyarországon a parlament nagyon kevés iparost számlál mig külföldön jelentékeny számot képviselnek a résztvevők legnagyobb'részben földes urak, kik az iparról egyáltalán nem is tudnak, de tudnak arról, hogy gazdaságuk jövedelmezőségére minden követ megmozdítsanak Ily képviselet nélkül áll ma iparunk, s a sorsa egyedül a szak (?) minisztérium kezébe van letéve. Az utóbbi időben erősen kidomborodott nemzeti politika, a magyar állameszme erősítésére, kulturális és anyagi erejének mint védbástyának messze vidéken való kiterjesztésére jól rendezett, vagyonilag s szellemileg erőteljes központi városokat követel, melyek úgy a kultúra, mint a vagyonosodás erősödésére es fejlesztésére elég erőt és módot tudjanak nyújtani Es csodálatos, hogy egy ilyen létező politika mellett, annak tudatában hogy az iparosok épen a városokban tömörülnek, mondhatjuk, hogy kizárólag csak városoknak képezik túlnyomó zömét, hidegen hagyta intézőinket . z iparos elemről való gondoskodás, központi városaink e főoszlopának megerősítése s tehetetlenül állva sem azzal nem törődtünk, hogy a külföldi gyáriparral kiszorított kisiparosnak gyártelepek létesítésével munkáról gondoskodjunk, sem arra nem törekedtünk, hogy segédeszközöket nyújtsunk a kisipar megmentésére, hanem összedugott kézzel a közelgő halál utolsó simtomaiban leszünk csak figyelmesek a betegség komolyságára, lakosságunk jelentékeny részének tönkremenésére. Vannak még jó módú iparosok? Nem mondhatjuk, vannak, de nagy fáradsággal, saját kezük munkája után régen szerezték jó módjukat, s ha az újabb időkben is akadnak, azok nem csupán kézi iparuknak köszönhetik vagyonosodasukat, hanem más egyébb oly szerencsés vállalkozásnak, melynél tanult mesterségük ismeretére szükség nem volt. De az ilyenek száma kevés, annál nagyobb azoké, kik tolyvást dőlnek ki sorainkból, vagy teljesen tönkre mennek, eizüllenek, vagy oly foglalkozáshoz kezdenek, mely mindennapi betevő falatjukat biztosítja s a nép szegé nyül, a kenyérként szükséges ipari czikkek jól fizetett árai vándorolnak zsebünkből a külföldi, mondjuk, leginkább az osztrák gyár- tulajdonosok, vállalkozók zsebeibe s erős városokban izmosodás helyett napirenden Mariskának. Ha ablakod tövében Merengek néha én, Meglebben fenn a függöny, S már kész a költemény ! Ha korall ajkaddal Kaczórkodol felém, Gyorsan leirom ezt is S már kész a költemény ! Ha fekete szemedben Kigyul a láng, a fény, Bohó lelkembe rögtön Felbúg egy költemény ! Ha vadvirágot látok Az erdők rejtekén, Rólad felcseng szivemben Egy méla költemény. Ne is csudálja lelked, Te égi, szép Remény, Hiszen magad, magad vagy A legszebb költemény ! m Epilógus. Még egy-két óra, perez1 talán, S a lelkem éjbe olvad át, Maga feledni fogja a Poéta mindenik dalát. Még egy-két óra, perez talán, S ha utam valahol halad, Maga egy bus bohém fölött Jóiziin, hosszan felkaczag. Még egy-két óra, perez talán, Emlékemen a fejfa áll, S maga tovább nevet, virul Mosolygón, mint a rózsaszál. És én? Hát lassan fonnyadok A múltnak fagyos kebelén, S egy szép reggel a lapban áll : Meghalt egy bus, bolond bohém ! Fliesz Henrik. m Levél egy kartájamhoz. Irta: Marosán János. Kedves Barátom! Folyó hó 18-án kelt és hozzám intézett leveledben arra kérsz, hogy amidőn tanítói pályádat megkezded s kartársaid közt kibocsátasz egy emlékkönyvet, emlék bejegyzések végett, Írjak ón is eme könyvbe valamit. Szívesen eleget tennék kivánatodnak, de én sokat, igen sokat szeretnék bele Írni, a minek emlékkönyvben nincs helye; s minthogy keveset Írjak, inkább nem irok semmit. Hanem helyette fogadd e sorokat, tedd el, hát ha valamikor hasznát veended. Azt Írod leveledben, hogy te a tanítói pályára ambiczióból léptél, nem mintha más pályán nem boldogulhattál volna. Gyönyörű szép és ritka elhatározás, mert a legtöbb tanító a megélhetés szempontjából választja e pályát, számot nem vetve a jövővel, nem gondolva annak isszonyn nehézségeire. E pálya göröngyös- sógéről, nehézségeiről és háládatlanságairól te magad is megfogsz győződni, de lelked ben fog honolni mindig az ambiczió és te mégis boldog léssz. Gyönyörűnek, szépnek fogod találni, de ha kihal lelkedből a lelkesedés pályád iránt, vége az örömeidnek is, a melyeket benne találnál. Nem is tudom, hogy mire számítanak azok, a kik a megélhetés szempontjából határozzák el magukat a tanítói pályára ? Hisz az a munka, a mit egy hivatalához hű, lelkiismeretes és pontos tanító végez, nincs megfizetve. Tehát igy csak erkölcsi jutalomra számíthat, ami egy ambiczió- zus tanítónak sokkal több, mint az anyagi jutalom. Aki kivívta magának az erkölcsi jutalmat, minden bizouynyal megnyeri az anyagit is. Erre törekedj te is, hogy hivatalodban mocsok- talan légy. Kedves Barátom! Mindenekelőtt szemed előtt legyen folyton az Isten, mert csakis vallásos és erkölcsös irányban nevelhetsz hazádnak tisztességes honfiakat. Isten segedelme nélkül semmit se végezhetsz jól, csak haszontalan mun • kát. Utánna eiső a haza. Üres óráidban gondolj vissza boldog gyermekkorodra. Amikor az any- nyira szeretett szülői ház körül játszottál kis pajtásiddal az udvaron, a szép, gyönyörű, zöld
