Szamos, 1899. október (31. évfolyam, 79-87. szám)

1899-10-19 / 84. szám

XAXI. évfolyam

Szatmar, 1899. csütörtök, október bo 19,

O

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap es csütörtökön

Előfizetési ár:

Kgész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedéve- ! trt. j Egyes példány ára 10 kr.

Vidéki színészet.

A magyar színészet ma már kedves minden hazafinak. Kedves nemcsak azért, mert a színészet feladata kulturmissziót teljesíteni, nemcsak, mert nemesitő szórakozást kell nyújtania, de édes rajongással csüngünk rajta, mint a gyenge fiatalságból lel- cseperedett gyermeken, mert a magyar színészet a szenvedések hosszú útját tette meg, mig életerőssé vált.

A magyar színészet ma már azon fokon áll, hogy létele biztosítottnak tekinthető. S ez nagy szerencse. Mert ha nem volna igy, a hazafiak igaz szeretete mellett sem volna a vidéki színészetnek annyi támogatása, hogy a kezdet nehézségeivel ma megküzd- hetne.

Hiányzik az a lelkesedés, mely a század elején és közepe táján nehány buzgó apostol kulturmunkáját elősegítette; hiányzik a közönség kielégítő érdeklődése, mely a vidéki színészetnek a létfentartás mellett jóllétet is biztosítana. Egyik oka ennek az az, hogy a vidéki színészet egy része nem áll azon magaslaton, a mely a közönség igényeit kielégíthetné és igazán nemesebb hivatást teljesítene. A vidéki színészetnek ez a része első sorban mulattatni akar csak - a mi nem is sikerül mindig neki, a nélkül, hogy magasabb művészi ihlett- séggel missziót akarna teljesíteni Közepes és a középén alóli színészek teljesen a köny- nyed franczia irány szolgálatában állanak s

SZERKESZTŐSED : Rákóczy-ntcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-ntczti 9. sz M íideauemü dijak Szatmáron, a iap kiadóhivatalában fizetendők

nagyobb művészi feladatok teljesítésére sem kedvvel, sem erővel nem bírnak.

Ez általánosságban tapasztalható felületes Ízléssel és felszínes törekvésekkel szemben elismerés illeti Rakodczay Pált, színházunk igazgatóját, ki hivatott müizlésével, mondjuk, egyelőre bizonyos áldozat árán oly darabokat is repertoirra vesz, melyek alkalmasok arra, hogy a színművészet magasabb szempontjához szoktassák és neveljék az általános ízlést.

A közönség ki nem elégítő érdeklődésének oka tehát magában a közönségben keresendő. - Most hogy hazafiaink és a sajtó nem hangoztatják folytonosan, hogy színészetünket támogatni kell, — még pedig támogatni első sorban azzal, hogy a színházakba járjunk s nemcsak úgy, hogy kisebb- nagyobb mértékben szubvencziókat nyújtsanak neki a hatóságok, — most már elfelejti a közönség, hogy a magyar színészet támogatása hazafias dolog. Ez pedig annyival is inkább figyelembe volna veendő, mert szin- j házunkban a komoly ízlést és irányt egy eléggé jól szervezett társulat tagjai lélreis- merhetlen törekvéssel igyekeznek kifejezésre juttatni. Lesz még alkalmunk bővebben is rátérni e fontos tárgyra. Most röviden csak annyit óhajtunk jelezni, hogy közönség és színészek csak együtt és vállvetve képesek szolgálni azt a kulturmissziót, melyet a színészetnek szolgálnia kell.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a Iegjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő.

Nyilttér sora 10 kr.

Kapunyitás.

Szeptember hó elsején megújulnak a kul- , túra templomok ajtói. Százával-ezrivel tódul a gyermeksereg az intézet bejáró kapuja felé, szinte fólretolja egyik a másikat, nehogy valahogyan egyik vagy másik a beiratásróí elkéssen. így van ez ma a középiskolák megnyitásakor, nemkülönben a népiskolákhoz tartozó polgári iskoláknál is. Minden gyermek tudományos akar lenni, mikor elérte azt a kort és jogot,

! hogy közép vagy polgári iskolai tanuló lehet, j De nem igy van nálunk a népiskolánál, különösen faluhelyen. Mi szeptember hó elsején szin- j tón megkezdjük a beiratásts mig másutt ez tart I három napig, nálunk elhúzódik három hónapig, j Ezen idő alatt folyton Írunk be jelentkező gyer- I meket s valahányszor uj gyermek jelentkezik — különösen az első osztályban — tessék tanitó ur újból kezdem a mit eddig tanítottál és ez igy megy nap-nap után három négy hónapon keresztül. Nagyon természetes, hogy ily körülmények között végez a tanitó felesleges munkát eleget, mert ha megkezdette a tanítást rendesen 17—20 gyermekkel szeptember 15 —20-án s ha pár nap múlva jelentkezik 1—5 uj tanuló, újból kell kezdenie elölről s azokkal kikkel haladt, folyton ismóteltetui, vagy helyt állani. És ; ez — sajnos — ismétlődik többször is. Világos ítehát, hogy ma még az elemi népiskolában faluhelyen rendszeres oktatásunk november végé- i vei deczember elején veszi kezdetét. Hogy mily ! hátrányára van ez az iskolának, de különösen I a tanítóra nézve, ahhoz külön magyarázat nem kell. A tanitó nem végezheti el munkáját oly rendszeresen, mint azt tőle megkívánja a felsőbb ! hatóság, meg úgy, mint azt ő maga is óhajtaná, j Ez az állapot tehát az iskola egyik nagy betegsége, e betegség csirája pedig a szülőkben van. A köznép még ma sem tudja az iskola va- ; lódi értékét megbecsülni, nyűgnek, adónak teA megtért fiú.

Erényi Ferencz, az öreg lakatosmester, kit az egész vármegyében mindenki ösmert, minthogy egy emberöltőnél tovább egyazon házban űzte mesterségét, semmi kedvet nem érzett már, hogy régi hajlékában megmaradjon. Egykor jövedelmező üzlete mindinkább hanyatlásnak indult s bár éjjel nappal az ülő és a tűzhely körül serénykedett, nem menekülhetett az anyagi sülyedéstől. Nem tudta elszivlelni, hogy azok, akik őt évek hosszú során át jómódúnak ösmer- ték, most félvállról szánalmas pillantással tekintenek rá és ezért inkább oly helyre akart költözni, ahol előbb nem ismerték s nem tudták, hogy elszegénjmdet és a mint látszott, folyton tovább szegényedő iparos.

Elhurczolkodott tehát oda, ahol előbb ha tára volt a fővárosnak s ahol most pompás utczasorok csatlakoznak a régi városhoz. Kicsi, roskatag házba, mely szerény anyagi viszonyainak és ipara követelményeinek éppen megfelelt. Itt családjával a lehetőséghez képest szegényen tengődött.

Szakadatlanul kellett dolgoznia, bárha előbb izmos karjai mind előbb és gyorsabban ellankadtak és ha nincs a házban derék lánya, Mariska, aki már szép pénzt keresett s azt hetenként az utolsó krajczárig átadta szüleinek, bizony ki tudja, meg lehetett volna-e akadályozni az üzlet teljes tönkrejutását.

Ha a két öreg titokban nézte a szőke, halvány gyermeket finom arczával, melyre csak nagy ritkán lopódzott röpke mosoly fárasztó munkája közben, — könyek tódultak szemeikbe. De minden figyelmeztetés, hogy Mariska hébe- hóba, legalább vasárnaponként pihenjen, kárba veszett, mert Mariska nagyou jól tudta, hogy a kis gazdaság az ő segítsége nélkül tönkremenne.

S azért ült a tizennyolcz éves lányka szünetlenül varrógépe előtt, noha nemes vonásu arczának kerekdedsóge mind élesebbé, karcsú termete mind lebegékenyebbé ■'.’ált.

— Ha csak meg nem betegszik szegény gyermekünk. — suttogá az öreg mester gyakran a feleségének, aki aztán rendesen keresztet vetett, mintha ilyen komor gondolatokat távol akarna tartani és odaszólt az urának, hogy ilyesmit ne is emlegessen.

— Nem elég szomorú, hogy sorsunkat meg nem változtathatjuk, minek fessük még az ördögöt a falra ? Bizony-bizony még agyon dolgozza magát; de hiszen nem használ semmit, bármit is mondjon neki az ember. Erőltetett mosolylyal még azt válaszolja : „Anyácskám, hiszen a munka egyedüli kedvtelésem! Mit is csinálnék egyebet ? Hadd az örömömet, kérlek szépen!“ Emellett napról napra fogy.

Az asszony szemeit törölte és nagyot sóhajtott.

— Ah. nemcsak a munka — vétó közbe a

mester, önkénytelenül ökölbe szorítva kezét — rágódik szivében, hanem az, aki annyira szeren- [ esetlenné tett minket és akinek nevét említeni | se akarom, még mindig megmaradt emlékében és szivében s meglásd ebbe még belehal szegény gyermekünk! Ez az ember egész élete során nem tehet annyi jót, hogy azzal az ellenünk vetettet pótolja s ha van az égben igazság, úgy élete és halála rettenetes lesz.

— Ne beszéljünk róla öreg, válaszolt az asszony, gyengéden megsimogotva ura redős arczát, annak már bizonyára kijárt megérdemelt jutalma s bizonyára nem ól már!

Az az esemény, melynek megbeszélésétől a két jámbor öreg annyira irtózott, mintegy három óv előtt ment végbe, nagy csapást mért rájuk, mert enélkül most is még szerény, de kellemes viszonyok közt élhetnének.

Ferencz mester segédet fogadott, aki szorgalmával és rendkívüli ügyességével, mely különösen kissebbszerü találmányokban nyilvánult, csakhamar megnyerte gazdája és annak családjának teljes bizalmát. Kántor Tivadarral, aki árva fiú volt, nem is bántak, mint alkalmazott vagy mint idegennel, hanem mint minden tekintetben egyenrangú családtaggal és mivel a gyönyörűen fejlődő Mariska tekintete épp oly gyakran csüngött a csinos fiun, mint ez szerelmesen ! pislantott a fakadó leánybimbóra, az öreg mester azt a biztos reményt táplálta, hogy Tiva-