Szamos, 1899. október (31. évfolyam, 79-87. szám)
1899-10-01 / 79. szám
miként ezt Ausztriában, sőt nálunk is Liptó megyében sikeresen keresztül vitték. E helyett, mondom, városunk iparosai inkább földet vásároltak a mesterségen megtakarított pénzen, sok esetben pedig kamatos pénzen, háziuraknak csaptak lel — Az iparűzés pedig igy már mellékfoglalkozás lett, mely nem küzdhet meg az idegenből beáramló verseny ellen. Elmulasztották tehát iparosaink annak idején az egyesülésben és szervezkedésben rejlő előnyt felhasználni és lerakták küzdelem nélkül a fegyvert. Hogy félre ne értsenek, nyomban megmondom, hogy nem olyanféle szervezkedést és egyesülést értek ez alatt, mint a minőt a helybeli asztalosok létesítettek, a kik boltot nyitottak, hogy iparosok és kereskedők legyenek; a miért is egyik foglalkozásnak sem képesek kellően megfelelni, mert itt is igazolva van a régi igazság, hogy: „két urat szolgálni nem lehet.“ Van még a csizmadia, tímár és suszter iparágnak egy más káros hatása, a melyben a magyar szabók iparága is osztozkodik; értem a vidéki vásárok tömeges felkeresését. Százával gyűlnek össze iparosaink egy-egy mezővárosi vásárra és igy egymással versenyezve potom áron dobják el a lolyton be és kicsomagolás által rongált munkát. Ezt a mizériát aztán betetőzi a folytonos szekerezés fuvardija Ez és a gyakori áldomásozás költségei után nem marad se pénz se posztó. Mindezt én nem megrovásként kívántam elmondani, hanem inkább azért említem tel, hogy, most a midőn aktuális lett a kisipar felsegélyezésének a kérdése, hadd ismerjék meg az arra hivatott faktorok a baj egyes indító okait, hogy ezzel is könnyebben megtalálhassák a módját a hanyatló iparágak megvédelmezésének. Az iparágak jövőben való fejlesztésének kérdésére még visszatérek. Teitelbauni Herman. HÍRROVAT. * A negysdév közeledtével felkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, akik hátralékban vannak, hogy azt kiadóhivatalunkba beküldeni szíveskedjenek. pgr* A lóverseny, mely hetek óta lázas készülődésben tartja az érdekelt köröket, ma d. u. 2 órakor kezdődik a Iádon túli u. n. lókertben. — Bejárat a méntelepen túl levő szőlő-telep sarkán. Szünetek alatt a honvéd zenekar fog játszani. Helyárak: tribün jegy (emelkedő üléssel) 1 frt, ülőhely (földszintes 50 kr., állóhely 20 kr. — A pályára az igazgatóságon kívül idegen csak 1 frtos jelvénynyel léphet, mely a bej árainál kapható. A totalizateur tét legkevesebb 1 korona. — Hűsítőről czukrász gondoskodik. “iHääjg * Október (5. Egy nagy nemzeti s gyászos esemény megünneplése előtt állunk, készül ez egész ország, hogy az aradi vértanúhalált halt 13 hős magyar honvédtábornok és az első magyar felelős minisztérium elnöke gyászos kivégzésének 50-ik évfordulóját a kegyelet méltóképen való lerovásával megünnepelje. Egész zarándoklat lesz a magyar Golgotára, hogy onnan emelkedjék fel ezerek és ezerek imádsága azokért, kik hazájukért éltek haltak. Csak minket hagyott még a mozgalom érintetlenül, de hisz- szük hogy nemzeti nagyjaink iránt érzett tiszteletünk méltóan megünnepelt gyásznappá teszi e napot, s a Kölcsey kör érezni fogja hivatását e nemzeti gyász ünnep megtartásának a kezdeményezésére és rendezésére. * Mihály napja. Emlitettük múlt számunkban, hogy a dalegyesület elnökét névnapja alkalmából szerenáddal tisztelte meg, a mely tisztelgés most kivetkőzött az eddigi sablonszerü- ségéból. Este 7 órakor már nagy közöuség lepte el az Árpád-utczát, mintegy demonstrálni akarván, nem a dalegyleti elnök, de a polgármester mellett, ki az utóbbi idők méltatlan bántalmazásai között sem szűnik meg szolgálni a közügyeket, melyeknek nagyon hosszú idő óta már önzetlen s tevékeny szolgálatában áll. A dalegyesület jobban mint valaha tömörült szeretett elnöke körül s ragaszkodásuknak hévvel előadott dalban adott kifejezést, mig Jaskovics Ferencz egyesületi alelnök szép beszédben tolmácsolta a daltestvérek igaz érzelmeit. Nem hagyta érintetlenül a közügy önzetlen munkásának félreismerhetetlen érdemét, s az ezzel szemben tanúsított igaztalan s elfogult méltatlan bántalmakat. A közönség nagy tetszésével találkozó s lelkes éljenzéssel többször félbeszakított beszédet az alábbiakban közöljük : Csak annyi hir jutott a faluba, hogy félholtan, iszonyúan összeronditva vitték a kórházba. Mikor Kata meghallotta a hirt, abban a pillanatban történt elnémulása. Attól az időtől nem hallott nótát senki emberfia az ő ajkáról. Aztán megint jött a hir, hogy Bandi életben marad, de ember sohasem lesz belőle. A kegyetlen bosnyákok levágták a fülét, kiszúrták a szemét, koldussá tették . . . A falu népe sajnálta a derék szál legényt A fehérnépség meg elkezdette a szapulást! — No most látjuk meg, hogy.Nótás Katának milyen a hűsége ? — Te Juliska, hát te hozzá mennél a Bandihoz, mikor ilyen szerencsétlenné lett? Juliska hallgatott, de a habri Eszter csípőjére tette a kezét és azt mondotta : — Bizony lelkem már csak koldushoz még sem mehet az ember férjhez. így járt a beszéd hónapról-hónapra, mig egyszer csak villámgyorsan terjedt el a hir, hogy Forintos Bandi, már mint husvétra la haza érkezik a faluba. Akkorra pedig még jobban megeredt a nyelvek áradatja. Hogy hát Nótás Kata mitévő lesz most? Nótás Kata meg még most is hallgatott. Szivében pedig dúlt a vihar. Lelkét szántogatta a vágy, mert látni óhajtotta — Bandit. És Bandi csakugyan megérkezett. Vak volt szegény, a mint a hir mondotta. Sebei be- forradtak, de igy is mutatták, hogy milj7 kegyetlenséget kellett elszenvednie. A falu népe körülvette, csókolták ölelték, vigasztalták. Aztán mikor az édesanyjukkal is kisírták magukat, azt kérdezte Bandi : — Hát Nótás Kata ól még ? — Bizony él, de elnémult. Mikor hallotta édes fiam a te esetedet, elnémult és nem dalol azóta! Bandi összerezzent, mint a gyermek és csak hosszú idő múlva szólít emigyen az anyjukhoz. — Ugye nem szeret már engem Kata ? Aztán megragadta anyja kezét, mintha megijedt : volna kérdésétől. — Meg fogsz győződni, édes fiam, mondotta elfogódva az öreg asszony, hogy még most is szeret. — Szeret, kiáltott fel Bandi és ^keservesen zokogott. E pillanatban gyönyörűséges hang ütó meg a bentlevők fülét. Szép, magas, messze- hangzó dal, minő csak az égből hangozhatik. — Csakhogy itt vagy édesem. Egyetlen egy mindenem! Szólott a dal, de tovább nem hangzott. Kata és Bandi egymás keblére borulva zokognak, sírnak, aztán édesen enyelegnek. Nem akarom apróra szedni a továbbá történteket. Csak amondó vagyok, hogy Nótás Kata most is oly lángolóan szerette Bandit, mint annak előtte. Sót azt tartotta, hogy most annál inkább hozzá megy, mert Bandinak szüksége van ö reá. Meg is esküdtek. A király évi kegydijat rendelt hü katonájának. Nótás Kata meg háromszor többet dolgozott, most, hogy hiány ne legyen a háznál. És naponkint felhangzott a gyönyörű éneke ... a szerelemről, a hűségről . . . Hej, mert leányok nincs is szebb virága a szivnek, mint a hűség! Szeretve tisztelt Elnök cárunk! A ki a dalt szereti, annak jó embernek kell lenni, — e tudatban üdvözöllek a dalegyesület nevében téged, szeretett Elnökünk, nevednek ünnepén. Egy uj század küszöbén állunk, rohanva haladunk, vágyaink és törekvéseink magasan szárnyalnak, remónjmink határt nem ismernek, úgy hogy méltó aggodalommal kérdezgetjük, mit hoz a legközelebbi jövő? — Á világ forgatagában mindenki részt követel magának, minden egyes jogot formál ahhoz, hogy e közös munkában birálja a körüllötte lévő állapotokat, helyeselve, vagy ellenezve az intézményeket, — | de az érdekek emp harczában némelyek nem törődve a szívvel, az emberszeretet legszentebb érzésével, félreismerik a legjobb akaratot is, sőt gyanakvó szemmel kísérik azok munkáját, kik egy virágzó fejlődésben lévő város nagy társadalmában és közéletében önzés és érdek nélkül áldoznak a cultura és haladás magasztos eszméjének. Méltán kérdhetem : a századvég realizmusának hibája-e ez, vagy tán a magyar lovagiasság két ősi erénye : az őszinteség és a szeretet volna már kihalóban ? A szatmári dalegyesületet mindenkor s egye- ! dűl az őszinte ragaszkodás és a szeretet meleg érzése kötötte elnökeihez. Negyedszázados múltja alatt ez érzelem volt rugója fáradságos munkálkodásának. éltetője és vigasztalója a jó és balsorsban. A mull gazdag emlékein és az ideál szcretetón kívül az egymás iránti kölcsönös megbecsülés buzdította a munkában, lelkesítette a küzdelemben, s bátorította a kitartásban. Éreztük ezt mindannyian vig napjainkban s még akkor is, midőn úgy látszott, hogy a nem kellő- méltánylás lehangolta kedélyünket. S érezzük e szeretetet ma annál mélyebben, mert egyesületünk ólén olyan férfiú áll, kit a szeretet fűz hozzánk, ki szive egész teljével s lelke egész hevével él nekünk, e város társadalmának s boldogságot óhajtó jövőjének. Ez igazi szeretetet kérjük ma tőled, nagy- j rabecsült Elnökünk, áraszd el lelkesedéseddel i továbbra is körünket. Dalegyesületünk a legközelebbi jövőben 25 I éves múltjának ünnepét fogja ülni, a mikor a ■ történet múzsája meg fogja Írni azokat a ked- í vés és ragyogó napokat, melyeket e város falai | közt átéltünk, azokat a fényes győzelmeket, melyekkel lobogónkat az országban megkoszo- ! ruztuk, sőt azt az egy alkalmat is, a mikor mások hibája miatt busulásra volt okunk. E közelgő nagy napokon meg akarjuk mutatni szülővárosunknak, hogy nem voltunk érdemetlenek arra a nagy kitüntetésre és pártolásra, melyet a minden szépért és nemesért lelkesedni tudó közönségünk részéről tapasztaltunk, be akarjuk bizonyítani testvéregyleteink előtt, hogy e város társadalma intellectualis erejénél fogva min- | denkor kész örömmel hozott áldozatot a magasztos eszmék szent oltárán. És a gondviselés kegyes jóvoltából hirdetni akarjuk, hogy az ösz- j szetartás — a legdrágább kincs, melyet sem hatalom, sem a vész meg nem dönt, — engedte elérni 25 éves fennállásunkat, hogy az egyesület ] szeretett elnökében oly férfiút bir, ki kedves | nejével egyetemben nemes lelkének teljesen ki- í egészítő részével együtt páratlan lelkesedéssel, ügyeink iránti meleg érdeklődéssel fáradhatlan buzgósággal s jó szívvel és szeretetre méltósággal kisérte és kiséri a hazaszeretet ápolása ése város culturális haladása szolgálatában álló egyletünket. Elismerés és hála a múltért, áldás és boldogság a jövőben. Isten tartsa elnökünket! Az alelnök beszédére a meghatottság hangján válaszolt az elnök, megköszönve az egyesületnek az iránta tanúsított figyelmét. Szerenád után a dalegyesület fáklyák fenj7énéi a Kossuth- kertbe vonult, hol a felső helyiség körül volt terítve s 8 órakor már minden hely elfoglalva. Emlékezet óta a dalárda ily sikerült összejövetelt nem rendezett, körülbelől százan lehettek a résztvevők s mindvégig a legjobb kedélyhangulat uralkodott. Dr. Vajay Károly e. titkár kezdte meg a pohárköszöntők hosszú sorát s az elnököt éltette, dr. Fechtel János főgimn. tan. nagy világ történelmi ismereteivel igazolta a nópkegyónek hullámzását, a népszerűség gyakran változtatott ruházatot, mely ma fölemel, holnap a porba tipor — s a polgármesterért emelt poharat — kit a népkegjm magasra emelt s e magaslatban férfiasán állja meg mindenkor helyét. Tombory Virgil a kultúráért a haladásért lelkesedő polgármesterért, Pap Lajos és
