Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)
1899-09-28 / 78. szám
XXXi, évfolyam Szatmár, 1899. csütörtök, szeptember hó 28. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. Egyes példány ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG : Ráköczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: RAkéczy-utcza 9. sz. fii tideanemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatálában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyiittér sora lű kr. Meghívó A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület gyü- mölosészeti szakosztálya Szatmáron október hó 4=én d. e. 10 órakor gyűlést tart, melyre úgy a szakosztály tagjai, mint az összes gyümölcstermelésünk iránt érdeklődők ez utón meghivatnak Tárgyak: 1. A szakosztály végleges megalakulása. 2. Miniszteri rendelet a gyümölcstermelés helyesebb irányba terelése tárgyában. Bevezeti: Jablonszky György borászati felügyelő. Szatmár, 1899. szept. 27. Igazgatóság. rj iwaKttüi v «».< t. «te» Petőfi ünnep. Lapunk ma egyheti számában rámutat- j tunk amaz eszme nagy jelentőségére, melyet j a Petőfi-társaság vetett lel, hogy Petőfinek, íokép mint a szerelem dalnokának 50 éves emlékére N. Károlyban és Erdődön ünnep rendeztessék. Az eszme megvalósult. A Petői! név, a Petőfl-lélek magában toglalta az ünnep sikerét. Nem is lehetet elgondolni sem, hogy az ünnepély erkölcsileg ne úgy sikerüljön, mint a hogy tervezve volt. S hogy az ünnepély alakilag is megfelelt az összevágó rendezés tervezetének, abban a siker főérdeme a Petőfi-Társaságé, a Nagykárolyi- Kölcsey-Egyesületé és Szatmár vármegye hazafias közönségéé volt. Az ünnep a következő főbb mozzanatok közt folyt le: Az ünnepély központja a díszközgyűlés 1 volt, mely a u.-károlyi városház dísztermében folyt. Ebben a teremben mutatták be egykor Petőfit Szendrey Júliának. A mint a küldöttségek elfoglalták helyüket, Nagy László alispán költői lendületű beszéddel nyitotta meg az ülést. Beszédében nagy jelentőségű volt különösen a következő rósz: „A megemlékezés mai ünnepén ne a köte- lességteljesitésónek tudata legyen úrrá keblünkben. A megemlékezés ünnepélyének végeztével nem szabad sem az Írónak sem a közönségnek egy elvégzett kötelesség lerovásának tudatával nyugalomra térni, mert ez ép ellentétben áll Petőfi szellemével. Mindkettőnek érezni kell, hogy a megemlékezés csak az időközönként való leszámolás percze az iró és a közönség közt azon pillanatra sem szűnhető nagy és nehéz munkában, mely által a nemzeti művelődés terén előre haladva, a nemzeti erő összetartását, a nemzeti szellem erősödését munkáljuk. A Petőfi munkáját félbe hagyni nem szabad, az ő életének kimagasló pontja nem az, hogy a hazáért megtudott halni, hiszen vele annyian voltak képesek erre s neveiket az utókor nem tudja, de mielőtt meghalt volna, tudott a hazáért aggódni, tudott a hazáért munkálkodni és e munka tette azt, hogy keressük hamvadó porát, hogy ott emlékezetének arany betűit véssük be. Halálában lélekemelő az, hogy a nemzetért tett munkálkodásából nem érzett jogot meríthetni, kerülni a hazáért a halált, ő munkáját és életét áldozatul hozta a nemzetért!“ Ezután gróf Hugonnai Béla főispán üdvözölte a diszgyiilést dr. Wlassits miniszter nevében. Bartók Lajos, a Petőfi társaság alel- nöke a Nagy László beszédére válaszolván szépen fejti ki, hogy a jelen ünnepély a segesvári után a másik Petőfi Apotheozisa. Mert két Petőfi volt: Az egyiknek jelszava : Szabadság ! a másiké szerelem ! S ők ketten e közös jelszóval küzdöttek és győztek a hallhatatlanságért: „Szabadság, szerelem, — e kettő kell nekem!“ S egy Petőfi is, ha a másikról soha nem tudott volna is, külön elég nagy, hogy a legnagyobb költő legyen; fél Petőfi is egész volt. Es az egyik, az első Petőfi, az egész országé volt, sőt az egész világé; de a másik Petőfihez ti formáltok előjogot, Szatmár fiai és leányai, minthogy szivét, szerelmét tőletek kapta. Halált a szabadságért, boldogságot a szerelemért.“ Beszéde további fonalán rámutatt megyénk történelmi nagy jelentőségére. Gyönyörű beszédét igy végezte be : „Legyetek üdvözölve ti, Szatmár megye fiai, kik az irodalmat, szabadságunk legerősebb gárdáját ünnepelitek, legelső hösünk- í ben Petőfiben. De legyenek üdvözölve Szatmár megye leányai, kik koszorúba fonódva jöttek j ünnepelni Petőfit. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, mi nekik nyújtunk mindent, ! mint Petőfi szive nyújtana.“ A Bartók gyönyörű beszéde után Ábrányi Emil olvasta Lel „Hang a Petőfi sírjából“ ez. remek költeményét, melynek hatásos végsorai a következők : „Ha nem lesz többé birkanyáj a nép, A ki parancsra vágóhídra lép, Ha megbukik furfang alávalóság, És nem lesz más hatalmas csak a jóság, Harczban nem omlik ezrek drága vére 8 csak tulajdon szerető szivére Hallgat az ember, soha semmi másra — Majd én is vágyom a feltámadásra !“ Ezután Eáko si Viktor, a Petőfi-Társaság r. tagja „Kiáltás az éjszakában“ ez. felolvasását tartotta mély figyelem és általános meghatottság között. Ragyogó phantasiával emlékezik vissza s visszaemlékezésében a Petőfi szelleme megelevenülve jelenik. Pósa Lajos lépett aztán az emelvényre, s Petőfi szerelmei. Felolvasás, tartotta Deák Kálmán, a nagy károlyi Kölcsey- Egyesület Petöfi-ünnepén. „Szabadság szerelem, E kettő kell nekem : Szerelmemért feláldozom Az életet. Szabadságért feláldozom Szerelmemet.“ Nem hiába irta Petőfi költeményei elé e jeligét, de ahoz egész életén át hü is maradt. A szabadság és szerelem lánglelkü dalnoka volt ö, míg „keblén a szerelem virág bokrétája“ virult; „fején a honszeretet töviskoroná“-ját hordozá. S hogy mint hazafias költő, vagy mint a szerelmi dalok költője volte nagyobb? ezt csak vitatni lehet, de eldönteni nem. Nagy volt ő mindenképpen. Világirodalmi jelentőségre egy nemzet poétája sem emelkedett még oly hirtelen, mint ő, a pár évvel előbb még kopott, lenézett, nyomorgó gyerek, ki — mint Jókai monda a Petőfi-szobor leleplezésekor — már akkor tudta, hogy az ő szivében egy csillag lakik, mely felfogja öt vinni oly magasba, amennyire egy nemzet firmamentuma terjed s mikor már minden porrá válik rajta, akkor fog ez a csillag legfényesebben ragyogni. S ha néhány hét előtt a szabadság bajno kának, a hazaszeretet költőjének, a csatamezők pacsirtájának emlékére tartott a nemzet világra szóló ünnepet: ma a szerelem édesszavu dalosát ünnepeljük e vármegyében, amely felé, „mint a felhők, titkos sejtelemből vándorolt ő is ;“ s a melynek földjén őszinte vendégszeretet s igaz barátság meleg érzése fogadta, a mennek szép hölgyei közt találtaiéi szive választottját, „szeme lelke fényét“, s a mely megyének egyes helyén N.- Károlyban, a hol „az akáczfák alatt először látta őt“, Szatmáron, hol a „kék Szamosban tölti a holdvilág az éjszakát,“ Erdődön, hol az „Elpusztuló vár áll a kert felett“ s Nagybányán és Költőn „azokon a kékbegyeken túl“ küzdelmes életének legboldogabb szakát élte át s a mely helyekre annyi sugár hullott az ő halhatatlan dicsőségének fényözönóből. A szerelem dalnokának ünnepén alkalomszerűnek találom Petőfi szerelmeiről megemlékezni. Azt mondják, a költő szive lobbanékonyabb mint más közönséges halandóé; s mert a dalok forrása csak szerelmes szívből fakadhat, kell hogy a szerelemnek ne csak vágya de tárgya is legyen. Petőfi lobbanékony szivét nem egy-kót leányszem gyújtotta lángra. Mint az aszódi algimnázium IV. osztály tanulója volt először szerelmes. Természetesen az csak afféle diákszerelem volt. Ideáljához — Emíliához — titokban verseket irt, de vele soha nem beszélt. Ugyanott egy Borosa nevű leányba is szerelmes volt, s e miatt már akkor szinészszé akart lenni, de az apa értesülvén fia szándékáról, hirtelen ott termett s egy időre kiverte fiából e szerelemmel együtt a színészet iránti hajlamokat is. Ostfa-Asszouyfán egy Róza nevű csinos leányért bevült; Pápán pedig az ottani színtársulat primadonnája iránt érdeklődött. De mikor „szive királynőjét* a vendéglő folyosóján egy darab vajas kenyérért látta czivakodni, illúziója szertefoszlott. Debreczenben, mint színész egyilk pályatársnője Komlósy Ida nyerte meg szivét; de a társulat csakhamar feloszlott s utjok kétfelé vált. Losonczon rövid ott tartózkodása alatt egy erényességéről hires szép varróleányt szeretett meg, de érzelme viszonzásra nem talált. Hogy Pesten Kappei Emilia kezét az első látás után megkérte apjától, a gazdag bankártól és hogy Prielle Cornéliával Debreczenben, mint akart hirtelen megesküdni, mikor pedig már Julia képe élt szivében, ez már nem a szerelem müve, hanem szivének szertelen kitörése volt. ■ Ezeken kívül még nehány csinos arcz, köztük egy lengyel tánezosnöé s a költői szép czi- gányleányé keltett benne szerelmi fellobbanást, anélkül, hogy életében vagy költészetében bármelyik is nyomokat hagyott volna. Mélyebben fakadt érzelmek kötötték Petőfit Nagy Zsuzsikához, Csapó Etelkához és Mednyánszky Bestáboz. 1844-ben Duna-Vecsón lakó szüleit látogatta meg Petőfi s minthogy akkor már szegény sorsban élő szüleinek csak egyetlen szobából álló lakásuk volt, a költőnek Nagy Pál birtokos
