Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)
1899-09-03 / 71. szám
De mindenesetre fődolog a dalárda illetve a működő tagok igyekezete, buzgalma és az eszmének a társadalomban való népszerűsítése. S ha a dalárda vezetősége, mely a város társadalmában is vezérszerepet visz, a jubileum valósításához elég erélyesen hozzá iát: nem kételkedem, hogy városunk egy igen szép, nemes és kedélyes ünnepélynek lesz a jövő évben színhelye Egy régi dalárdista. A jövő háborúja. VI. Tehát ez inproductiv, sőt mondhatnék de- productiv költségek folytonos emelkedése foglalt helyet. E felszerelési láz magától értetődőleg a többi európai államokat is magával ragadta, még a legkissekbeket is és az el van ismerve, hogy a hadsereg hadügyköltségvetés kiadásaiért a kulturfeladatok követelményeit feltartóztatják. Milliard márkánál többe keríti évente egyedül a szárazföldi hadsereg Németországban és Fran- cziaországban! Jóllehet a parlamentben gyakrabban mondták, hogy azért a műveltségi feladatok nem szenvednek, mégis ez az állítás legkevésbé sem felel meg a valóságnak. Csak arra emlékeztetünk, hogy Németországban a bírók ■száma elégtelen marad, mert kénytelenek takarékoskodni ; hogy a néptanítók gyakran túl vannak terhelve, hogy a tanulók jövö állampolgárok — csak elégtelen oktatást nyerhetnek. Az egyetemek és a technikai felsőiskolák jogos követelményei csak részben töltethetnek be rendelkezésre álló eszközök hiányában. Tu- donányos kirándulásokra, az egészségügy emelésire czélzó berendezésekre, mint közfürdőkre és más ilyenekre nincs pénz . . . míg a fegyveres béke temérdek összeget nyel el, hogy azt meddő cselekményekre pazarolja. Nem kissebb ember, mint az öreg Feld- marschall M o 1 t k e, azon ember, ki minden szót, a mit mondott, jól megfontolt, a parla- i mentben a következő nyomatékos kijelentést tette: odáig kell jönni, mig Európa népei nem lesznek többé abban a helyzetben, hogy a fel- j szerelések terheit viseljék ... A háború magát j a háborút szünteti meg.“ Úgy látszik, hogy ez j időponthoz igen közel jutottunk, minthogy a „fegyveres béke“ nyilván a népek romlására vezet. Thunen a német nemzetgaszdász igy i nyilatkozott: „A nemzeti érdek és a társadalmi érdek ma ellenségesen lászauak egymással szem- beszállani, de a civilisatió magasabb fokán ki - I engesztelődnek és egybeesnek . Mióta e kiváló férfi ezt leirta, évtizedek múltak el és ideje volna intézményeket létesíteni azon magasabb civilisatió elérésére. Ha a fegyveres béke óriási költségeket nyel el, akkor a jövő európai háború egészen más igényeket támasztana a pénzáldozatokra, melyek végre többé nem volnának teljesíthetők ! Oly háború összköltségének kiszámítása természetesen rendkívül nehéz, de azért felállíthatunk megközelítő számokat. Ha egy katonára naponként 8 márkát számítunk, akkor 1896 ban a hadsereg napi kiadása háború esetén : Németországban naponta 20,400.000 márka Austr.-Magyarorsz. „ 10,432.000 „ Olaszországban „ 10,248.000 „ Hármas sző v, együtt „ 41,080.000 márka Oroszországban naponta 21.400.C00 „ Francziaországban „ 20,432.000 „ Kettősszöv. együt „ 48,832.ÜU0 márka. Tehát a háború e kettős és hármas szövetség között r naponta kerek 84 millió márkát nyelne el! És ez a becslés bizonynyal nics magasan számítva. E napi kiadásokhoz még mások is társulnának. Minthogy az újabb hadseregek nagyobb részben tartalékosokból állanak, ezek családja háború esetén fentartójától fosztatnék meg. (\égé köv.) Az iparos olvasókör közgyűlése. Az iparos olvasókör a közelebbi vasárnap d e. 11 órakor a városháza tanácstermében Kótai Lajos elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen az elnök megnyitó beszéde után bejelentette a gyűlésnek, hogy mivel a kör f. évi aug. 1. napján a szabó és szűcs ipartársulattól már évek óta bérelt heljúsóget kénytelen volt oda hagyni és bérlet utján más alkalmas helyiséget szerezni nem tudott: a választmány a kényte- lenségtől hajtatva özv. Kosztánczky Istvánnétól a Csokonai-utczai 4. sz. telket 4000 írtért megvette s azon az építkezést olyan szándékkal kezdette meg, hogy — ha az idő kedvező lesz, még ez év november végén bele is költözködne. Az építkezés mintegy 7000 forintba kerül s a kőmives, ács, asztalos, stb. munka részleteket más-más iparosnak adta versenyajánlat mellett! úgy, hogy az anyagok árát deczember első napján fogja kifizetni. Midőn az elnök ezeknek hely-: benhagyását kéri, mivel a kör az építkezésre aránylag csekély pénzerö felett rendelkezik, de még kölcsönvétel utján is olyan összegről kellene gondoskodni, melynek terhe a kör bevételeinek nagyrészét felemésztené s más folyó kiadásait fedezni nem bírván, a kör fennálhatását koczkáz- tatná: meleg szavakban kéri fel a kör tagjait, miszerint szíveskedjenek magok is meghozni áldozataikat, közreműködni abban, hogy a kör legalább 2600 forint ingyenes adományba juthasson, melynek birtokában aztán takarékos gazdálkodás mellett képes lesz a fenmaradó terhek viselésére. A gjmlés a telekvásárlást valamint az építkezést helyben hagyva, tudomásul vette s az említett segély összehozására vonatkozólag elfogadta és alkalmazza első sorban az önmegadóztatás elvét úgy, hogy a kört kiki tehetsége szerint fogja segélyezni és a megajánlott összeget három év alatt kisebb részletekben is befizetheti. Erre megkezdődött az ajánlati összegek aláírása és egy órakor a gyűlés véget ért. — Eddig aláírtak : Beregszászy Gyula, Lévay József, Lévay Józsefné Fülep Sárika és Kótay Lajos 50—50 forintot, Asztalos József 20 frtot; 10—10 forintot ajánlottak és Írtak alá : Agyó Géza, Benkő Zoltán, Bertalan József, Bartha György, Bodnár Károly, Czigus György, Dómján Lajos, Erdei Károly, Feisztuber János, ifj. Faragó István, Fehér Sándor, Görömbey János, Horváth István, Jeney Lajos, Jurácskó Gyula, Kaposi Ferencz, Kacsó József, Kató Antal, Kálik József, Ka- ! tona Imre, Kiss Sándor, Kiss Pál, Kis Bálint, Kiss Elek, ifj. Kiss András, Kiss János, K. Kiss András, Kiss József, Lukácsovits Gábor, Lengyel Zsigmond, Maász Henrik, Mónus Lajos, Miklósy Kornél, Makranczy Sándor, Némethv Gábor, Nagy Pál, Nagy Gábor, Patai György, Puskás Károly, Puskás József, Sapár József, Szentiványi Gáspár, Székely József, Szvibay József, Tankóczi Sándor, Tankóczy Károly, Tóth Elek, Tóth Sándor, Vad Ferencz, Váradi Ferencz. Ha az iparos osztály úgy fogja fel e társadalmi intézmény hivatását, mint azt kellene és erejéhez mérten segélyezni fogja : remélhető, hogy a választmány által kezdeménjmzett építkezés kedvező megoldást nyer és ez által az Iparos Olvasókör jövője biztosítva lesz. HÍRROVAT. * Meszlényi Gyula püspök az iparos ifjak otthonára 25 forintot, a mai kerékpáros ünnepélyekre 20 frtot ajándékozott, mely adományokért ezúton is kifejezi hálás köszönetét a két egyesület elnöksége * Gyászllir. Nagy Bánya város derék polgármestere, T hr; r man Olivér e hó 2-án elhunyt. Temetése ma délután megy végbe. * A helybeli ev. ref. felsőbb leányiskolában és a kapcsolatos elemi iskolában a beiratások 6-ig tartatnak; 7-én kezdődik a rendes tanítás. Az intézetben külön munkaosztály is van, hol a növendékek a fehérnemű szabás-varrásban, bármilyen díszmunkában és kívánatra a felsőruha varrásban is oktatást nyernek. Tandíj a munkaosztályban havonként 1 frt, beiratás 1 forint. * A mai kerékpár ünnepély. A kerékpár egyesületnek a Kossuth-kertben rendezendő mai versenye virágkorzója stb. alkalmával a árt nekem. Megszűntem élni . . . várj csak . . . épen deczember 19-én . . . este, mikor Gyula elutazott. Péter : Hallgass csak! Hallgass ! Esdve kérlek : hallgass ! Albertina: Hazatértem s veled meg a gyermekekkel asztalhoz ültem. Emlékszel még? Nem beszéltem semmit, nem ettem . . . Különös lehetett a nézésem, mert oly ijjedten néztetek rám. De nem bírtam a szememmel, nem akart engedelmeskedni. S mig a testem legszívesebben elterült volna a földön, nem, a földben, kénysze- ritettem lépéseket tenni, menni, jönni, látogatásokat fogadni. Ha fürösztöttem a testemet, ha illatszsrekkel meglocsoltam, titkon nevetnem kellett . . . Mily nevetséges, gondolám, hullát fü- röszteni és illatozni ! Ha ezt az emberek tudnák ! De senkise sejtett semmit. Még tették a szépet is nekem! „Még sohse volt ily igéző!“ Ah, ah, és barátnőim: „De jól áll arczodnak a szerencsétlenség, ha meglátna igy Gyula, mindjárt újból beléd szeretne!“ Képzeld csak ezt merészelték a szemembe mondani! Nemde Péter, ti fiér fiák nem szerettek újból olyan nőbe, akit elhagytatok már egyszer! De mi bajod? Sírsz? Péter: Nem. Albertina: .Miért is sírnál? Nem kell sírnod! Ez untatja az embereket. Eloszlatja a rósz vétet. Jól figyeltem meg. Látod, amikor még nem voltam halott, olyan sokat, olyan keservesen sírtam, látván, hogy Gyula, akit bálványoztam, elhagyott . . . oh, annyira fájt, hogy megutáltam öt . . . és mégis szerettem. Nincs megrenditőbb kínlódás. Nem képzelheted, Péter, milyen nagyon fáj ez. Péter : Nyújtsd a kezed, ezt az apró, puha kacsodat! Ne izgasd magad. Nézzél rám! így! így! (Simogatja a haját) Jó leszel édesem, engedelmeskedni fogsz Mihályi doktornak ? Uj módszert akar nálad alkalmazni. Albertina: Nem, nem, nem! Azt nemakarom! Péter: Pedig alig létezik e módszernél egyszerűbb és jobb. Ha alkalmazkodol hozzá, egy reggel arra fogsz ébredni, hogy egészséges és szerencsés vagy és — élsz; úgy mint akkor, tudod, mikor szülőházadnál megkértem a kezedet. Albertina: S meg fogja könyiteni a szivemet, mely oly nehéz, mintha márványszikla tapadna rajta ? Péter: Olyan könynyü lesz a szived, mint egy kis gyermeké. Albertina: De a Gyulára való visszaemlékezés ? Mit fog azzal csinálni az orvos! Ezt is újból föl fogja frissíteni? Péter - Nem, ezeket a komor órákat elfogod felejteni, mintha álmok lettek volna. Olyan leszel, mint voltál, mielőtt ezt a férfit ismerted. Albertina: De nem félsz, hogy elvesztem az eszemet, ha újból feltámadok ? Hallod, inkább halott akarok lenni, mint őrült. Most nem félek senkitől, mert tettetem magam, hogy élek. De ha őrült lennék ! Oh az rettenetes volna ! (Kite- ! kint az ablakon.) Hol vagyunk, Péter ? Péter: Nemsokára itt leszünk. Látod ott hátul azt a nagy rácsos kaput ? Albertina : Igen. Péter: Itt vagyunk. Albertina: Ily közel a fővároshoz ? S itt a folyó, a mező, az erdők és a síkság. Péter : igen, Mihályi régi kastélya, betegek felvételére berendezve. Albertina: Betegek felvételére ? Milyen betegek felvételére ? Péter: Fáradtakat értek, akiknek nyugalomra és csöndre van szükségük. (A kocsishoz.) Kocsis! Csengessen és hajtson be azután az udvarra! Kocsis: Segítsek egy kis lóditással, ha nem akar kijönni ? Péter : Köszönöm, nem. Albertina: Mit szólt hozzád most a kocsis ? Péter : Semmit. Albertina: Úgy ? Azt hittem, hogy mondott valamit. Bizonyára megint tévedtem. (Nem szól többet; gondolataiba mélyedve, mereven maga elé tekint. Néhány perczczel később, a kocsi behajt a rácsos kapun, mely azután tompa zörejjel bezáródik.;
