Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-31 / 70. szám
nemcsak a tudományos pályán haladók leié fonódik, részese annak a haza bármely foglalkozást űző polgára, ha tisztességgel tölti be a kört, melyet a végzet számára kijelöl, vagy mint a költő mondja: „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül lény.“ Ä jövő háborúja. VI. De háború esetén nemcsak gabonahiány és annak drágulása következnék be ; más élei- miszerák és használati tárgyak, melyeket külföldről hoznak, hasonló sorsban részesülnének. Néhány- adat ezt is megvilágítja. Németországban 1897-ben a husbevitel 41 millió kilogrammal haladta meg a húskivitelt, ami mellett az igen jelentékeny marhabevitel nem jött számi tásba; petróleumból 8946 millió kilogramm, he- ringből 1179416 hordó, kávéból 135 millió kilogramm, zsirból 117 millió kilogramm vitetett be; az utóbb emlitett számokkal vagy épen semmi, vagy igen jelentéktelen kivitel áll szem ben. A népesség fogyasztja és használja e termékeket, mindennapi életére szükséges és háború esetén vagy hiányozni fog, vagy legalább rendkívüli áron vásárolható. Minden kétségen felül áll igy, hogy az európai államok háborúja kétségtelenül élelmi szerhiányt szül, vagy legalább szörnyű drágaságot, mig másrészről a munkakinálat csökken és az egyesek mindenkori készlete hamar elfogy. Aháboru követkéz m é nye tehát éhinség. Az éhség pedig fáj, és kétségbe ejt. Megéltük, hogy Italiában minő szörnyű követ kezménymket okozott az éhinség, hol a múlt években lázadásra és vérontásra vezetett. Hihető-e tehát, hogy a feszült osztályellentéteket és a folyton növekvő társadalmi elógületlensé- get tekintve az európai müveit államokban a nép a háború minden nyomorát és Ínségét nyugodtan tűrné ? Ez alig hihető. De mily borzasztó szerencsétlenségre vezetne a kétségbeesés olyan kitörése, azt nem szükséges kiszíneznünk Vessük fél végül a kérdést, mibe kerülne a háború Európában ? Az utolsó félszázadban megközelítőleg a következő számokra jutunk : a krimi háború (1853—56) 8-500 millió frankba, az 1859-iki olasz háború 1255 millióba, a porosz - osztrák háború (1866) 1650 millióba, a német- franczia háború (1870—71) 13-667 millióba és a török-orosz háború (1877—78) 6452 mill, frankba került. Tehát rövid 25 év alatt (1853-tól 78-ig) az európai háborúk a nemzeteket 30 milliárd és 534 millió frankkal terhelték meg. Ez összeg csak az egyenes államikiadásokat tartalmazza ; ha még hozzászámítanánk a veszteségeket, amiket a mezőgazdaság, a kereskedelem, a forgalom fennakadása, a csökkent termelés, az elmaradt munkabér, s végül a magánvagyon pusztítása következtében szenvedett, akkor annak a számnak talán a kétszeresre, vagy üáromszo- rosra kellene hágnia. Minő kulturmunkát lehetett volna ezen eszközzel teljesíteni! De kérdezzük most: Mibe kerül a jövő háborúja, 7nibe kerülnek, a felszerelések ilv háborúhoz r A pénzügyi terhek, melyeket a fegyveres béke az államokra ró, nem számíthatók pontosan ki, mert itt nemcsak azon összegek jönnek tekintetbe, melyek a költségvetésben a hadügyi és tengerészeti minisztériumok kiadásaiba felvétetnek, hanem még sok más kiadások, mint a minők a hadsereg mozgósítására a kamatok fedezésére szóló kiadások, melyekkel az állam- adóság kamatai fedeztetnek. Csak a hadsereg és tengerészet egyenes kiadásaira szorítkozva, Németországban, Austria- Magyarországban, Francziaországban, Oroszországban és Nagy-Brittanniában hozzávetőleg a következő számokra akadunk : Év Hadsereg és tengerészet fllátási költsége 1000 lakosra esik 1874. 24964 millió márka 7280.4 márka 1884. 2938,7 „ 9884.6 1891. 3778,6 „ „ 11459.8 „ 1896. 3866,2 . 12661.9 „ E számok megtanítanak, hogy a hadsereg és a haditengerészet költségei dósben vannak. állandó emelke dók a múzeumnak ajándékba, vagy más feltété lek mellett átengedni. Helyreigazítás. A szegedi kirándulás kapcsán hivatalos lapunk múlt számának hivatalos rovatában kitett közleményünkben a Mezőhegyes és szegedi kombinált ut II. oszt. költségei sajtó hibából 12 frt 50 krra van jelezve 15 frt 50 kr. helyett. líj tagokul jelentkeztek : Zeller István gazdálkodó N.-Peleske évdijas tag. Tagdíj nyugtázás. Előbbi 898 '■99 Osszévre. alapító E16re forint Múlt szám összege 288 6 129 172 585 1180 ! 344 Szilágyi D. K.-Darócz 3 3 S 345 Zellér I. N.-Peleske 1 1 Összesen 288 6 129 172 589 1184 Kozma Zsigmond e. pénztárnok. Szatmármegyei Gazdák fogyasztási és értékesítési szövetkezetének üzletrészvényei- í kői jegyeztek : Folyt. köv. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor. Magyar szabadalmu eketalyiga. A Sza- bolcsmegyei Gazdasági Egyesület melegen ajánlja a Mandel Eduard és Társai szabadalmát képező „Boni“ eketalyigát, mely szerencsés szerkezeténél fogva és azáltal, hogy kezelése az alkamazott szab. Stauffer-féle henöszelenczékkel folytonos és takarékos, a használatban levő vastengelyü talyigának azt a nagy hátrányát, hogy a huzamosabb használát után a tengelyek el-, a kerékagyak pedig kikopnak, minek következtében a taiyiga járása bizonytalan lesz. elkerülhetővé teszi. — Megrendeléseket elfogadnak a feltalálók Nyirbártorban, Bacher Rudolf cs. és kir. szab. kizárólagos ekegyárának képviselője Budapesten (Nagymezó-utcza 68.) Kann és Heller czég Budapesten és Tóth Gyula Debreczeuben. A m. kir. mezőgazdasági muzeum kiegészítése érdekében az 0. M. G. E. felhívást intézet az ország gazdaközönséghez, hogy birtokukban levő bármiféle mezőgazdasági irodalmi terméket, legyen bárminő nyelven, igy könyveket, füzeteket, újságokat, folyóiratokat s egyéb nyomtatványokat, továbbá mezőgazdasági érdekű kéziratokat, okleveleket, régi számadásokat, térképeket, tervrajzokat, fényképeket, régi pecsétnyomókat és pecséteket, érmeket és egyéb em- | léktárgyakat stb. a muzeum igazgatóságának ! tudomására juttatni szíveskednének, egyúttal jelezve, hogy ezekből melyeket volnának hajlanFolyó szánt % Ér ték forint Előbbi nyugtázás összege 255 | 1275 27 Zeller István N.-Peleske 2 10 Összesen 257 1285 HIRROVAT. * Személyi llir. Galba Lajos törvényszéki I elnök, ki szabadságidejét családjával együtt Komárom, Szombathely és Felső-Eőrben töltötte, kitűnő egészséggel hazaérkezett, s az elnöksége alatt álló nagy kiterjedésű törvényszék vezetését f. hó 27-én átvette. * A besorozott ifjúság szeptember 24-én a Vigadóban bucsubált rendez. A búcsú bál fényesnek nagyszabásúnak Ígérkezik, melyre a meghívók rövid idő alatt szétküldetnek. * A Vigadó építése tárgyában hozott határozat ellen felebbezés adatott be, melyet 28 biz. tag irt alá. * Élj egyzés. Gold Emil, a szatmár-erdődi h. é. vasút vállalat hivatalnoka jegyet váltott Kálmán Lenke kisasszonynyal, Kálmán Samu özvegyének bájos leányával. * A vasárnapi sportünnep. A kerékpáregyesület vasárnapi ünnepélyére nagyban folynak az előkészületek. A rendezőség gondja minden irányban kiterjed és ha az idő kedvezni fog, azt hisszük, hogy a mulatság páratlan sii kerü lesz. A Deák-téren egy pár üzletkirakatban szépen díszített bicziklik vannak kitéve, — ezekről ítélve valóban impozáns látvány lehet, ha 30—40 ilyen fölvirágzott kerékpár vonul el egymásután előttünk. A rendezőség szives fölmért elhatározta, hogy a papucsot visszahelyezi a viz partjára. — Aki elveszítő gondolta, bizonyára keresni fogja s tán leszek olyan szerencsés . . . Könnyen odatalált s épen a patakhoz akart lépni, mikor önkéntelenül vissza kellett húzódnia : csekély távolból énekhang ütötte meg füleit. A hang tiszta vala, a dal ártatlan. A magas fenyők alatt a fölkelő nap fényében s a patak csobogása hözepette igen kedves, sőt mondhatni, poótikus benyomás volt ez . . . Egon óvatosan hatolt előre s a lombokon át egy ifjú lánykát vett észre, aki könnyű ruhácskába öltözve, mezitelen lábait fürösztötte a vízben. Czipők és harisnyák a harmatos fűben feküdtek. Kék karton ruhát viselt és belemo- solygott a viz tükrébe. Úgy tetszett, mintha a habok megszöktetni iparkodtak volna lábait, melj'ek hófehérek voltak, mint ama virágok az egykori Helikon nimfaforrásai körül. Szőke haja szabadon ömlött vállaira, két oldalt jázminokkal teletüzve. Barna szemeit hosz- szu szempillák övezték, homloka körül arany- szóké huuczutkák játszadoztak. Elmélázva hallgatta a fákon ides-tova ugráló madarak csicsergését és midőn mosolyogva fakadt, piros ajkai közül gyöngyházként csillogtak fehér fogai. Hirtelen megrezzent a közeli bokor lombja. Meglepetve fordult hátra s ekkor észrevette Egont,'ki idáig visszafojtott lélekzettel bámulta öt. Haragos sikolylyal fölugorva, végigszaladt a füvön és villámgyorsan húzta fel czipőit. Két orczáját bíboros pir égette. Egon udvariasan, levett kalappal lépett elébe. — Szép kisasszony — szólt mélyen meghajolva, — bocsássa meg nekem, hogy oly szerencsétlen voltam önt megzavarni. Nevem Egon gróf a kastély vendégeinek egyike és eljöttem, hogy czipellőjót visszaadjam. — Ah, valóban? — válaszolt a leány zavartan . . . hálával tartozom önnek, uram ! — De hogyan lehetett az, kisasszony — folytatta Egon, — hogy czipő nélkül tért visz- sza a kastélyba? A hosszú utón odáig bizonyosan megsebezhette lábait. — Nem a kastélyban lakom, uram, hanem abban a pavillonban, melyet innen az ágakon keresztül kivehet. Egy szalmafödeles házra mutatott, melyet Egon csak most vett észre. — Szüleinél lakik, kisasszony ? — Nem, — felelt zavartan, — a dajkámnál. — Szabad nevét tudnom ? — Mária. — Édes anyja bizony szomorkodhatik, bogy oly messze van lányától Mária kisasszony ! — Oh, mama nincs messze ; ott lakik a kastélyban, Valentin nővéremmel. A fiatal ember magába fojtotta a meglepetés kitörését. — Uram ! — beszélt összekulcsolt kezekkel, miközben vastag könnycseppek gördültek ki szeméből, — ön a kastélyból jön ? Beszéljen valamit a mamáról! Kérje meg mamát, hogy jöjjön ismét a dadához, mint azelőtt. Semmi, igazán semmi roszat nem tettem, — higyje el. Semmi okot nem adtam a haragra. Oh, mint szeretném megölelni, megcsókolni mamát! — Kedves kisasszony, — szólt Egon meg- illetődve, — szívesen megteszen, a mit kíván. De nem fél-e, hogy a mama megtalál haragudni, bogy egy idegen a család ügyeibe beleavatkozik ? — Igaza van, — felelt Mária szárnyasze- getten. — Ne szóljon mamának, mert haragudni fog reám. — Testvérével azonban beszélhetek, ugy-e? Valentin nagyon boldog, számos udvarlója van. — Oh, Valentin meg is érdemli szerencséjét, — kiáltott föl Mária önzetlenül. Nővérem szép, igen szép. Igaz-e, hogy nemsokára férjhez megy ? A környéken úgy beszélik — Lehet, — szólt Egon gondtalanul. — Hát ön, — folytatta tréfásan, mikor gondol ön is erre ? r
