Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)

1899-08-03 / 62. szám

XXXI. évfolyam

Szatmar, 1899. vasárnap, augusztus hó 3.

SZAMOS

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 4 fit. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr.

SZERKESZTŐSÉGI : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

M ndecnemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 50 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyílttér sora 10 kr.

Őszinteség a közélet irányítója.

Eötvös Károlynak Nagyváradon tett ßyM l/ozatát, hogy vidéki központokat kell '‘‘ftí^mteni, mi szatmáriak már régen beláttuk ; mert hazánkban íekvésénél lógva talán első helyen áll Szatmár, mint vidéki központ Magyarország északkeleti részén; ez a legnagyobb város, úgyszólván beékelve rut- héne c oláhok és svábok közé, — kulturális szempontból is hivatva lenne e részen vezér szerepet vinni Elég szomorú, hogy városunk eddig valóságos mostoha gyermeke volta magyar kormánynak bámulatos mégis, hogy saját erejéből annyira íejlődött, a mi minden esetre csakis a polgárok áldozatkészségének köszönhető, a melyért az utókor hálásan fog megemlékezni. - Szomorú, hogy városunkat fejlődési útjában egy nehány ember lel akarná tartóztatni takarékosság ürügye alatt, de mindenütt kilátszik valami titkos önzési czél, mert az illetők írnak mindenfélét, de egy sem Írja oda a nevét.

Itt van p. o. az építendő Vigadó a mire nemcsak égető szükség van; de építése folytán városunk anyagi helyzete is javulna.

Hiszen igaz, a városra minden esetre igen jó lenne, ha a város a Vigadóra szánt telket eladná; de akadna-e vevő, aki e teleknek teljes értékét megadná? A teleknek becsértéke 100 ezer írt, hát megengedhető, hogy ezt 50 ezer írtért elprédáljuk ? vagyis olyan hibába essünk, mint a régi múlt időben azon

vezető férfiak, kik már régen a föld alatt nyugosznak, de kiknek hibái nyitott könyvként áll előttünk azért, mert értékes telkeket, melyek ma ezereket érnének, potom áron eladtak és igy a pénz és telkek is elvesztek.

Hisz majdnem az egész Attila-utczai telkek a városé-i voltak, melyek kőzzül fölemlítem a többi között p. 0. a Papp János- íéle telket! - Szerezni lehet, de eladni telkeket egy városnak nem szabad. A Szatmár és Vidéke névtelen czikkirójától kérdem, menynyire becsülik a régi törvényszéki épü lelnek telkét és hiszi-e, hogy valaki annak a becsértékét megadná? Hiszen ép úgy lehetne kérdezni, mire való a Zöldfa vendéglő ? el kell adni! Ott van a haszontalan sétatér, tegyük pénzzé!

Azt is lehet kérdeni, mire való a nagy Deák-tér? Ezt is háztelkekre kellene felosztani és eladni A marhavásártért is értékesíteni lehetne. — Igaz. hogy ha ezeket a telkeket mind eladnánk, a jelenben élő polgárok kevesebb pótadót fizetnének, de unokáink bizonyára azt mondanák rólunk, a mit az elődeinkről mi mondunk.

Nemes dolog a közczélért küzdeni, de tegyük azt nyilt sisakkal és ne bujkáljunk a névtelenség mögé; hiúság és az emberi gyarlóság, magáné dekek az önzésnek e soha ki nem elégíthető részei, még indulataink és becsvágyunk fékezésével is tétessenek hát térbe a közügyek tárgyalásánál s ki ettől szabadulni nem tud, ne szegődjék a közügyek szolgálatába, — mert a névtelenség

okvetlenül azon gyanút ébreszti: hogy itt valami titkos czél rejlik.

Vanna olyan szegény lelkű emberek, a kik azt mondják: hja az is azért lelkesül a Hotel mellett, mert félti a bérházát!! A német azt mondja: „Wie der Schelm ist, so denkt er!“

Midőn a Deák-téri parkírozását indítványoztam, többen reám rontottak ezen szavakkal: az urnák a jövedelme 5—600 forinttal csökkeni fog Feleletem pedig ez volt: Nem bánom ha ezer forinttal is, de városunk legyen egészséges és szép.

Senkisem vádolhat engem önzéssel, mert egész életemen át küzdöttem hazámért, a jóért és szépért, saját érdekemet a közérdek előtt mindég félre dobva.

Városunk legyen az első vidéki központ, ezt szivemből kívánom és ezért egész erőmből küzdeni fogok, mert ezáltal polgártársaim jóléte is emelkedni íog és ha ma áldozatot is hozunk, gyermekeink majd annak idejében hálásan fognak reánk vissza emlékezni.

Jelszavam: „Mindig előre!“

Kovács Leó.

A bikszádi vasút.

Alig van egy egy vasút nemzetgazdasági és kulturális szempontból tekintve fontosabb jellegű, nemcsak megyei, de országos érdekű, mint épen a bikszádi vasút.

Megnyugvás.

Már megnyugodtam a változhatlanba,

A seb, mely úgy fájt, most már behegedt, Csak néha csillan fel a múlt előttem Mint egy rég olvasott tündérrege.

És álmaimban látogat meg olykor A mesebeli szép király leány . . . Felébredek ... és eltűnik az álom, Szertefoszlik az éji látomány.

Fásult vagyok. A bus közönynek árja Rideg ködös szárnyával betakart.

Száraz szemem, könyeimnek forrása A sok sirástól régen kiapadt.

A köny, mit hullaték alászivárgott S jéggé fagyott, körülvevén szivem ;

Ah ! úgy érzem szivem körül e pánczólt Nem olvasztja fel senki, semmi sem !

Csak egy, de ami ábránd lesz örökre S csodával sem történhet meg talán Ha egyszer hozzám, visszatérne újra Az aranyhaju szép király leány.

Ha újra nézhetnék a kék szemébe

És vállára lehajthatnám fejem:

Szivem körül felolvadna a kéreg És sirnék, — sírnék hosszan — csendesen.

Visky Sándor.

Az én ismeretségem kezdete M.-yal.

Elbeszélés a művészvilágból.

— Irta: Nagy E le k Folytatás.

Szívélyes búcsuvótel után eloszlottunk, s szép álmokat kívánva egymásnak, nyugalomra tértünk.

* *

*

Még egy, a hölgyek társaságában kelleme- tesen eltöltött nap s est várt reánk, mely utóbbit a ref. vallásu apáczák — diaconissák — kórháza javára rendezett tánczmulatságban töltöttük el. Jól mulattunk ; a tegnapi ismerősök ma újra eljöttek s azokhoz még újak is csatlakoztak, legnagyobb részt a művészvilágból, kikkel a nap folyamában a festészeti akadémia tárlatán tett látogatásunk alkalmával ismerkedtünk meg. Hiában D.-ban a társasólet legjelentékenyebb alakjai művészek s művésznőkből kerülnek ki.

A következő délutánon ismét egy nem dohányzó coupéban ültünk együtt a bájos Emilia s Ottiliával; csakhogy itt volt a néni is, kiről az ebédnél kellőleg gondoskodtunk, hogy étvá ■ gya ki legyen elégítve s újra vissza ne tartsa az utazástól. A társaságot még M. jelenléte egészítette ki, aki engem — illetve minket — elkísért K.-be.

Hogy utazásunk igen kellemesen telt el, arról szólanom is fölösleges, azt méltán elhine- tik Önök.

Este volt már, midőn K.-be órkezénk; a hölgyeket elkísértük lakásukra s meghívásuk folytán, megígértük, hogy legközelebb meg fogjuk látogatni őket.

M. vendégem volt; a hajnal arany fénye s a fölkelő nap sugarai által elözönlött tündéri ragyogásban tündöklő dóm faragványain a vasúti hid remek rácsozatán s II. Érigyes Vilmos szobrán elábrándozhatott amaz ablakból, mely a Rajna felé tekintett; elnézhette a központi indóházból negyedóránként kiözönlő utasok tömegét s a szomszédos árucsarnokba beözönlő vásárosok tarka-barka népét.

Egy tanulmány teljes kirándulás a múzeumba ; egy séta az állatkertben; egy csónakázás a Rajnán; ezek voltak azon szórakozások, melyek délelőttünket betölték ; mígnem délután látogatásra mentünk a Séta-téren lakó Kreutz tanácsosókhoz, hol a legszívesebben fogadtatván,