Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)
1899-07-30 / 61. szám
egyóbb méltányolható ellenvetéseket hoztak fel ezen terv ellen, senki sem volt, aki állitani merte volna, hogy az felesleges és arra semmi szükség nincs. Alig múlt el még két éve annak, bog}" az eszme felszinre vetődött s ma már ott állunk, hogy nemcsak a tervek készültek el, hanem a munkálatoknak kiadása iránt is megtartatott a versenytárgyalás s a törvényhatósági szakbizottságok körültekintő alapossággal tárgyalták az építkezésnek minden részletét és legközelebb megtörténik a biz. közgyűlésben a döntés azon kérdés felett, hogy építsünk e hát Vigadót avagy nem s melyik a két álláspont közül a város érdekeinek megfelelőbb ? Aki ezen lapnak a Vigadó és szálló építés ügyében tett többszöri felszólamlásait s magatartását figyelemmel kisérte, nem hiszszük, hogy elfogultsággal vádolhatna bennünket.Tgye- keztiink a kérdés különböző állásaiban mindenkor híven ismertetni annak fejlődését, a tárgyalások menetét s ezt teszszük most is, amidőn közelebbi számunkban tett Ígéretünkhöz képest olvasó közönségünket tájékoztatjuk az építkezési ügy jelenlegi állásáról. Röviden jeleztük volt már az eléggé sikerültnek mondható versenytárgyalás eredményét és hogy a középitkezési szakbizottság a tervező műépítészek s a városi főmérnöknek az ajánlatok részletes utánszámitása és indokolt előterjesztései alapján, alapos megvitatás után a többi ajánlatok mellőzésével Grünwald testvérek és Schiffer budapesti építési vállalkozónak javasolja kiadatni. Lehetnek, sőt bizonyosan vannak is, akik ebben a helybeli vállalkozókra és iparosokra nézve sérelmet látnak, de mi részünkről úgy vagyunk meggjmződve, hogy ebben semmi só relem nincs, mert — a mint feltevésünket az uj vasúti felvételi épület létesítése is igazolja, — azon mesteremberek, akik szakmájukban kiválnak, bizonynyal kapni fognak munkát eleget és csak a kontárok szenvednek hátrányt, — de hát ezekre nincs is ott semmi szükség. — A szakértelem megbízhatósággal párosulva, sohasem félhet a mellőztetésről. Az építkezési bizottság a tárgyalásból Ítélve — az elbírálásnál szintén nagy súlyt fektetett ezekre; de nagyon természetes, hogy nem mellőzhette a mindkét félre kötelező formai és főleg a gazdasági szempontokat sem. Egyik helybeli ajánlattevő csoport ajánlata súlyos formai hiba folytán és mert közöttük egy szakértő sem volt, — másik három idegen ajánlat pedig magas összege miatt nem volt figyelembe vehető s a szükebb összehasonlítás csak a fent- maradó egy budapesti és két helybeli ajánlatra terjesztetett ki, mely utóbbiak közül egyik a szobrász munkára nem tett ajánlatot, a másik pedig tett ugj'an, de ezzel azt igazolta be, hogy arról f galma sincs, miért is ezen körülmény arra indította a bizottságot, hogy a szakértői véleményhez képest a szobrász munka levonásavai tegye meg javaslatát a munkálatok kiadására. És mit mutatnak a számitások ? Azt, hogy ily módon az árlejtésre kiirt munkacsoportokra gazdasági szempontból legelőnyösebb a Grün- wald testvérek és Schiffer czég ajánlata 185,738 írt 88 krral, s hogy ezen összegnél egyik helybeli ajánlattevő drágább 4329 írt 22 krral és a másik társas czég 8509 frt 54 krral; ezenkivül a legolcsóbb ajánlat mellett szólnak az általuk eddig végrehajtott kb. 13 millió forintra tehető nagy köz- és magán építkezések és a feltétlen megbizhatóság a tekintben, hogy az elvállalt feladatna,k képesek lesznek megfelelni. Hogy az építkezés teljes bekerülési költsége meg legyen állapítható, intézkedést tett a bizottság s javasolta a Tanácsnak, hogy ajánlatokat szerezzen be az árlejtésre ki nem irt vízvezeték, — csatornázás s closette, — továbbá a fűtés és szellőztetési berendezés biztosítására, valamint a régi épületek elbontására is, ellen ben nem javasolja vállalatra adni a villámhárító, villamos jelző és világítási munkákat, mert ezeknek házilag való végrehajtását feltétlenül előnyösebbnek tartja. A már biztosított munkák összege, illetve részletes költségelőirányzat szerint a teljes építkezési költség 224,000 frtra tehető, a melynek fedezete ügyében a polgármester, t. főügyész és főszámvevő részletes jelentést terjesztettek a gazd. szakbizottság elé, a melyet a következőkben ismertetünk. A városi biz. közgyűlés felsőbb jóváhagyással a régi törvényszéki épület helyére eg.y bérház felépítése és az uj törvényszéki építkezés költségeihez 200,000 írttal való hozzájárulás fedezetére egy 200,000 frtos és egy 180.000 frtös kölcsön felvételét határozta el, melyek közül az utóbbinak felvétele függőben hagyatott. A felvett 200,000 frtból az uj törvényszéki épület czóljaira vásárolt telkekre fordított összeg és az árfolyamból eredő veszteség leszámításé val ma csak 120,000 frt áll rendelkezésre, melyből a két év múlva visszafizetendő 40,000 frt a | már jövő évben befejezni tervezett vigadó és i szálló építéséhez nem vehető számításba,, csupán a pénztárban levő 40,000 frt és a kincstár által jövő évben visszatérítendő 40.000 frt; miért is a^ fedezet kérdése legegyszerűbben úgy lenne megoldható, ha az eredetileg tervezett bérház építésére előirányzott 180,000 frtos kölcsön rea- lizáltatnék akkép, hogy ez egészittetnék ki a törvényszéki palotára előlegezett összegből, annyira, a mennyire a vigadó és szálló építéséhez szükséges. A 180,000 frt kölcsön realizálásából 168,500 frt készpénz várható, s az uj vigadó és szállónak 224.000 frtra számított építéséhez pedig 232,910 frtra lenne szükség, vagyis 64,41C frt volna azon összeg, mely a törvényszéki építkezésre előlegezett és a kincstár által visszafizetett s fizetendő összegből lenne kiegészítésül adandó A szálló és vigadó bérlője által szerződésileg biztosított évi bér 13000 forint, a melyből a 180.000 frtos felveendő kölcsönnek 8910 frtra rugó annuitását levonva, 4090 frt marad és fen- marad még a törvényszéki palotára előlegezett összegbőh kiegészítésül ide csatolt 64,410 írton felül megmaradó 55,59 ) frt, melynek g3Tümöl- csöztetéséből 2501 frtnyi összeg várható, a mit a fenti 4090 frt bérmaradványhoz adva, 6591 frt lesz azon évi jövedelem, mely a törvény- széki palotához való hozzájárulási 200,000 frt kölcsöntőke 9900 frt annuitásának fedezetére fordítható s igy a törvényszéki építkezésre felvett kölcsöu annuitását a közpénztárból csak 3309 írttal kell pótolni, mig az esetben, ha pl. eladnánk a régi törvényszéki épület telkét 60,000 írtért s ezen összeget a 200,000 frtból meglevő 120,000 forinthoz hozzáadjuk, lenne 180,000írtunk, mely 4 és fél százalék gyümölcsözéssel 8100 fvtot jövedelmezne s igy a 200,000 frt kölcsönnek 9900 frt annuitását 1800 írttal kellene pótolnia közpénztárból, tehát csupán 1590 írttal lenne több terhűnk akkor, ha a régi törvényszéki telek megtartásával felépítjük a vigadót és szállodát. Ezen jelentéktelen különbözet azonban távolról sem áll arányban azon nagy erkölcsi ' át- rányokkal, melyek a város ezen igen előnyös fekvésű telkének eladás folytán örökre elvesztéséből s városunk forgalmára és társadalmi éledének fejlődésére oly nagy befogással bíró szálló I és vigadó nélkülözéséből a közönségére háro- molnának. A szálló és vigadó építési ügyének az uj törvényszéki épület czéljaira tett áldozatok terheinek ellensúlyozásával való összekötése által el lesz érve az, hogy a törvényszéki palota épi- , tése végeredményében a városnak csak 3309 frt | évi terhet okozna mint olyat, mely a közpónz- | tár által lesz fedezendő, mig a régi törvényszéki I épület telkén tervezett két emeletes bérház jövedelmének egybevetéséből 2010 frtot tett volna azon hiány, melyet e czimen kellene a közpónz- j tárnak évenként viselni, tehát az eltérés nem I nagy. A helyzet azonban a szálló és vigadó ! építés esetében jelentékenyen előnyösebb lenne azzal, hogy kétszer nagyobb értékkel biró és általános közszükséget p'ótló középület tulajdonosává lesz a város, s e mellett nem tévesztendő : szem elől azon fontos körülmény sem, hogy a vigadó és szálló évi bérlete 12 évre szerződési- | leg biztosítva van, mig a bórház jövedelme csak j feltevéseken alapszik, s ezek mellett figyelembe kell venni még, hogy már is sok bórház áll üresen, melyeknek pedig törlesztését fizetni ; kellene. Az elmondottakból látható, hogy az ügy j alapos előkészítéssel kerül a törvényhatósági bizottság elé s épen azért alighiszszük hogy so- j kan legyenek, a kik a bizottságok javaslataival j ellenkező álláspontra helyezkedjenek és hogy ez ! történjék s ekkép a hazában párját ritkító épit- ! kezés mielőbb megkezdessék, a legmelegebben i óhajtjuk. I Meg voltam elégedve magammal; jól teljesítem lovagi kötelességemet, kitűnő mulatságot szerez tem a két bájos angyalkának, osztoztam a M. barátom dicsőségéből reám besugárzó fényben, a M. örömében, boldogságában. — „Mindennek van vége, a minek kezdete volt!“ mondja egy ismeretlen kitűnőség, a mélyben búvárkodó német bölcsészek közül, kinek szavai ime itt is beteljesedéssel fenyegetőztek, mert több rendbeli figyelmeztetések ösztönöz- gettek arra, hogy mulatságunknak vessük végét és pedig azért, mert itt van már a.hajnal s pírja nemcsak a láthatár szóiét boritá el, de szürkés világával már az éj sötét homályát is eloszlatá; az indokolás igen meggyőző hatású volt, de a távozásra még sem nyújtott elég okot. Volt azonban még más nézpont is, melyből tekintve a dolgot meg kelle adnunk magunkat s ez a következő volt: rögtön megérkezik K. felöl a hajnali vonat, mely valószínűleg a jó, öreg Kreutz nénit is ideröpiti, menjünk fogadására s megnyugtatására! * * * Két kocsi hajtatott az indulóház felé; az egyikben Camphausennó, Ottilia, Emilia s én; a másikban Camphausen ur, leánya és M. De az indulóházhoz érve a vonatot már ott találtuk s a várt néni már bizonyára bement a városba, ha ugyan le nem késett. Gyorsan hotelünkbe hajtattunk. Itt furcsa jelenet várt reánk. Az előcsarnokba bemenve, nagy zajt hallottunk az első emeleten a főlépcsőnél. — „Még a délután elmentek tehát, mondják önök s kivel ?“ — „Két fiatal úrral, kikkel együtt jöttek a hotelbe“ — volt a válasz. — . S egész éjen át nem tértek vissza? De hiszen ez lehetetlen, lehetetlen! Az én húgaim“ —- „Néni, néni!“ kiáltá a lépcsőn gyorsan felszaladó Emilia, kit Ottilia nyomban követett. — Mi ez ? Honnan jösztök most ? Ti rósz leánj’ok ! ? — kérdé a néni haragos tekintettel, s egy kézmozdulattal tiltakozva az ölelésére siető leányok abbeli szándéka ellen. Ezek ijedten hátráltak a lépcső felé, melyen a Camphau- sen családdal csak most érkeztünk föl; mig a nénit hasztalanul igyekeztek csititani az öt körülfogó pinczérek s szobalányok, hogy zajával, lármájával ne verje fel a még alvó vendégeket. — Ej, mit nekem a ti vendégeitek; de hallott-e valaha ily szörnyűséget a világ; két fiatal leány idegen . . . — Asszonyom ! — szakitám félbe a gyorsan pergő szóözönt. — Mit akar ön! Önnel semmi közöm! S tudja meg akkor is, hogy ón leány vagyok! — Tehát kisasszony, engedje meg, hogy bemutathassam önnek a jelenlevőket, kik kellő felvilágosításokkal fognak szolgálni. íme professor Camphausen akadémiai igazgató ur, kedves neje s leányával, kik kegyed húgait gondjaik alá venni szíveskedtek; mig ez itt M. ur festő, én pedig egy ideszármazott magyar tanár vagyok, kik a most bemutatott gondnokok felügyelete alatt Ottilia s Emilia kisasszonyok kíséretét képezni bátorkodónk. Egy kétes mosoly játszódott a néni ajkai ! körül, melyet még kétesebbnek tüntetett föl a folyosó lámpájának a hajnal derűjével összefolyó bizonytalan világa. Akart is hinni, nemis ; bizonytalanságát eloszlatá Camphausennó asszony, ki őt — sajátjához hasonló — leirhatlan szózáporral árasztó el; magasztalva a kedves leányokat s előadva a történteket; ezen elbeszélés már a hölgyek által lakott szobában mondatott el. A néni mindent megértvén, hálás köszönettel fordult Camphausenék felé s kezemet szorongatva mondott nekem is köszönetét ama szi - vessógért, melyet húgaival szemben tanúsítottam ; felkért, hogy ezen megkezdett ismeretséget K.-ben se szakítsuk félbe. Minthogy azonban a hajnal mindinkább terjesztő már világát minthogy a társaság ösz- szes tagjai fáradtak voltak a mulatság-, vagy az utazástól: ideje volt, hogy eloszoljunk, s álomra hajtsuk fejeinket. Folyt. köv.
