Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)

1899-07-27 / 60. szám

A programmal levett kiállítás.

A Gazdasági Egyesületek a dolog természete szerinti csendes munkálkodásuk mellett a gazda társadalom érintkezését elősegítendő, ezért is, de meg a közérdekében provokált tevékenység időnkénti felébresztése czéljából, kü Ionosén pedig, hogy mint testületek életjelt adjanak magukról, fontos hivatásuknak tekintik nagyobb szabású mozgalmakat inditani, melyeknél, hogy többszörös czólt szolgáljanak, lehetőleg egyik, vagy másik irányban gyakorlati eredményt is keresnek és kiváltnak felmutatni.

Ámbár be kell vallanunk, hogy a kisebb kaliberű mozgalmak talán éppen azért, mert kevesebb áldozattal s igy tökéletesebb méretekben vihetők keresztül, rendszerint alkalmasabbak arra hogy gyakorlati eredményt produkáljanak, mégis éppen a társadalmi tevékenység és a közfigyelem ébren tartásának érdeke elkerülhetetlenné teszik, hogy e mozgalmak között időnként egy-egy nagyobb arányú mozgalom, pl egy általánosabb kiállitás is tért ne nyerjen.

És ha a kiállítások legnagyobb jelentősége csakugyan a társadalmi érdekben összpontosul is, mégis ezektől sem szabad a gyakorlati jelentőséget elvitatni, sőt el kell ismernünk, hogy mentül általánosabb, mentül nagyobb érdeket keltőén sikerül azokat összehozni, abban az arányban van meg a gyakorlati haszna is egyrészt, mert ismertebbé téve terményeinket, azoknak tágabb piaczot teremtünk, másrészt, mert egymásét látva ösztönzőleg hat piaczké- pesebb termény produkálására, végre pedig alkalmat nyújt megismerni oly válfajokat vagy eszközöket, vagy eljárásokat, melyeknek felkarolása jövedelmezési szempontból nagyon is messze kiható lehet.

A vidéki Gazdasági Egyesületeknek egy központban történt szövetkezésének egyik nagy szabású eredménye az összes egyesületek által közös erővel évenként az ország más-más nagyobb városában rendezendő országos gazdasági kiállítások terve, melyek elsejét már ez óv szeptember elején Szegeden lesz alkalmunk a maga nagyszerűségében láthatni, egyúttal beis-. merni, hogy egy ily nagy keretben létrehozott kiállitás tökéletesebben eléri gyakorlati czólját.

A dolognak azonban másik oldala is van; az ilyen nagy arányú kiállításnál a kisebbek elvesztik jelentőségüket a rendezésben s igy természetes, az a czól, hogy a gazdaközönseg [ a közórdekbeni tevékenysége provokáltásséka gazda társadalomnak azoknál az alakjainál, kik egy' vidéki egyesületnél nagyon is számot tesz- j nek, sőt tevékenységük és érdeklődésüktől fii g annak a megyei egyesületnek a produktiv j ereje, egészen eltörpül, s részét legfeljebb any- í nyiban veszi ki, hogy maga is a kiállítók kő- i zött szerepel, s elmegy megnézni amit más j kiállított

Ez a kürülmény magában véve némileg ] bénitólag hat a vidéki egyletekre, még akkor; is, ha kilátásuk van, hogy idővel ők is fognak

j egy országos kiállitás rendezésében nagyobb | súlyt nyerni, t. i. ha vármegyéjük területe isi részesül a közös erővel összehozott kiállítás szerencséjében. Ez azonban az egyes egyesületekre j már magában véve oly szerencse lesz, hogy — nem is szólva a kevesebb jelentőségű, vagy kevesebb anyagi áldozatot megbiró székhelylyel rendelkező egyesületekről, melyek esetleg egyáltalán nem remélhetik, már igy is csak ritkán fogja áldásos eredményét éreztetni.

Ezeknek az egyesületeknek tehát nem marad más bátra, mint vagy lemondani arról, hogy erejüknek, tevékenységüknek olykor ők is jelét adják az eddig már jól ismert és a czélnak rendesen megfelelni szokott házi kiállításaikkal, vagy pedig a nagy áldozatot is, mit egy ilyen házi kiállitás is igényel, koczkáztatva kitegyék magukat egy a finaueziális bukásnál is veszedelmesebb hatású, a kedélyeket lehangoló fiaskónak.

Hogy e fenyegető körülmény elég komoly, Szatmármegyei Gazdasági Egyesületünk jelen J éve elég fenyegető példával igazolhatja, amikor ezt a kiállítást, mit egy kis lelkes csapat oly I nagy ügybuzgalommal, annyi áldozattól és annyi I fáradságtól vissza nem rettenve hónapok óta | elökészitget, azoknak a körülményeknek a hatása alatt, melyek között a szegedi országos ki- j állítás nagyon is jelentékeny tényezőnek bizo- j nyúlt, ez évi programinról végre is le kellett, hogy vegyék, mert nem volt szabad koczkáz- tatni egy anyagi és erkölcsi sikertelenséget.

Igaz, hogy a szegedi kiállitás mellett egy j olyan körülmény játszott még szerepet, melyek | egy házi kiállitás sikerét aránylag jobban befő lyásolja, mint egy nagyobb területre szólót. — 1 így a silány minőségű gabona termés; az alig számbavehető gyümölcstermés; a silány tervés, nehéz aratás következtébeni nyomott hangulata gazdáinknak ; a sertés vész folytonos graszszálása, mind olyan körülmény, mit előre látni nem le- hetett, a kiállításra pedig nagy mértékben zavarólag hatottak.

Voltak egyéb nehézségek is. Az eredetileg I tervezett helyiségek körül is a kiállítási bízott ság által el nem hárítható akadályok merültek j fel akkor, midőn az eredetileg, tervezett helyiségek részben el nem készültek a város által ki- I látásba helyezett időre, részben pedig lebontásuk a reméltnél korábbra lett határozva.

A fő körülmény azonban mégis a szegedi kiállitás volt. A gépcsoport, mely legnagyobb áldozatot igényelt volna, sikert egjmltalán nem ígért, mert a gyárosok, kiktől az országos kiállítás különben is oly tetemes áldozatot igényelt, egy sokkal kevesebb súlyú vidéki kiállítást érthető tartózkodással fogadtak.

Tovább megyünk: A mi vármegyénkből is azok, kik a szegedi kiállításon részt vesznek, mint kiállítók, már azzal annyira el lesznek foglalva, hogy a mi szerényebb igényű kiállításunkra esetleg kevesebb súlyt fektettek volna. A szegedi kiállítást megtekintők bizonyára kevesebb érdeket várva a mi házi kiállításunktól,

______________ í

Me

gnyílt a coupó ajtaja s belépett a ka-1 lauz, kérve a jegyeket. Mialatt átnyújtani a készen tartott jegyet, észrevettem, mily nagy za- | varba jött a két leányka, mily gyors pir futotta j el arczaikat. A kalauz kérdő tekintetet vetett reájuk s már-már kérdőre vonni készült a vona- kodókat, midőn hirtelen közbevágtam :

— E hölgyek menetjegyeit az utolsó vag- gonon ülő kalauz vette át, nála megtalálhatja s aztán, ha láttomozta, kérem kézbesítse ide !

A kalauz eltávozott s az ajtó becsapódá sakor már két oldalról volt alkalmam hálás pillantásokat elfogadni.

— Uram, honnan tudja Ön azt, mit a kalauznak mondott ? — kérdő a kis barna.

— Láttam ! — felelém ón.

— Ön oly szives volt, érdekünkben fellépni, midőn mi nem védelmezhettük volna magunkat, mert azon körülmény elkerülte figyelmünket. Most ez bátorít fel, hogy tanácsot kérjünk Öntől; Ön látta, hallotta, tudja, mi történt velünk ; mondja mitevők legyünk ? D.-ba szándékoztunk utazni a nénivel, hogy ott széjjel nézzünk s esetleg részt vegyünk holnap egy tánczmulatság ban. Leszálljunk, visszatérjünk, tovább utaz- zunk-e, mit tanácsol Ön ?

— Amennyiben ón is D.-ba utazom, hol számos ismerősöm van, arra kérem, fogadják el lovagi szolgálatomat s utazzanak velem D.-ba, hol gondoskodni fogok felőle miszerint alkalmas

női kíséret mellett kellemesen töltsék idejüket addig is, mig a néni megérkeznék.

— De ezalatt a néni ... — vágott szavamba a kis szőke.

— Aggódni fog miattuk. Nemde ezt akarja mondani? Ne féljen, őt is megnyugtatjuk a legközelebbi állomásról egy sürgönynyel, s tudatjuk majd vele, hogy melyik hotelben keresse Önöket, ha majd megérkezik D.-ba.

S miután a menetrend rósz beosztását, az első állomás unalmas városkáját, az ott időzés hátrányait s a D.-ba utazás előnyeit kellőleg is- I mertetem: indítványom közhelyeslóssel elfogadtatott.

Az első állomáson két sürgönyt adtam fel. Egyiket K.-be a néni számára, másikat D.-ba M. barátomhoz intézve ; melyben őt érkezésünkről értesitóm. Ezen előintézkedósek megtétele után beülve a coupóba, már gondtalan, jó hangulatban találtam a Kreutz kormánytanácsos ur két bájos leányát. Az aggódás és gond nyomai eltűntek arczaikról, helyet adva a vidor mosolynak és pajzán játszi kedvnek.

Fecske csicsergés és pacsirta dal közt repült az idő gyors szárnyakon s meglepetve vettem észre, hogy már D állomására érkeztünk, hol a perronon M. barátom várt reánk.

Folyt. köv.

igy annak meglátogatásától bizonyára sokat vissza tartott volna az országos kiállitás fénye.

Szóval meggyőződtünk róla, hogy Szegedtől félni alapos okaink voltak.

Hogy ily körülmények közt helyesebb volt a kiállítást ez évi programúiról levenni akkor, midőn még a visszavonulás súlyosabb következményekkel nem járt, mint kitenni az egyesüle- tet egyrészt egy tevékenységében évekre megbénító anyagi bukásnak, másrészt egy sikertelenség erkölcsi visszahatásának, a helyzet magaslatán álló tapintattal látta be a bizottság, amelyik már elejétől aggódva leste a helyzet, veszedelmes alakulásait.

Ez idő szerint azonban még csak ez évi programúiról vette le. — Jobb időket vár rá. — Ha kilátása lehetne, hogy a Szövetség támogatását egy Szatmáron rendezendő kiállításnak megnyerhetné, úgy az észszerüség azt követelné-,, hogy várják be azt az időt.

Az az 1000 firt, mit a vármegye ez idén kiállítási czólra adott, bizonyára igy volna legmegfelelőbben ózdijának felhasználható.

Ha azonban erre kilátása nem lehetne, jobb idők, jobb alkalmakkal meg fogja kísérelni saját erejéből még egyszer, minden esetre csak akkor, amidőn az országos szövetség távolabb — valahol ott túl a dunán — összpontosítja az erejét.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület addig majd alakítani fog szövetkezeteket, rendezni fog tenyész állat díjazást s évenként egy lóversenyt.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei.

Rovatvezető: Poszvék Nándor.

A gabonarozsda kérdését a földmivelés- ügyi m. kir. Miniszter kiváló érdeklődése tárgyává téve utasította a magyar óvári m kir. állami növényeiét- és kórtani állomást, hogy e kérdést behatóan tanulmányozza s annak a gazdaközönség és a tudomány érdekében megol- dássára törekedjék.

Az állomás már eddig is foglalkozott a gabonarozsda kérdésével, a földmivelésiigyi Miniszter jelzett utasítása pedig arra készteti, hogy terjedelmes alapon, minden mellékesnek látszó dolgot felölelöleg .indítsa meg megfigyeléseit, s ezek alapján tanulmányait. Tekintettel az előre látható rengeteg anyagra, az állomás egyelőre csakis a búza rozsdájának tanulmányozását vette föl programmjába, s már az idén megkezdi adatainak az ország minden részéből való beszerzését, mint alapot a további munkássághoz. E törekvésében bizalommal fordul a gazdaközönséghez, kérve támogatását a magyar tudomány elöbbrevitelére, s egyúttal a gazda közönség érdekének előmozdítására irányuló működéshez egyelőre azáltal, hogy egy „Kérdőívében foglalt kérdésekre, amennyiben módjában áll, legjobb tudomása szerint megfelelni szíveskedjék. Egyben tisztelettel kéri, hogy rozsdás búzájából, lehetőleg kalászostól, ha pedig ez lehetséges már nem volna, úgy a rozsdás búza szalmájából 1 kg-ot, a csépelt rozsdás búza magjából 1 kg ot, s ugyanennek rostaaljából 1 kg-ot az állomás költségére beküldeni kegyeskedjék.

A kezeink között levő kérdő iv mentül biztosabb kitölthetése végett az adatokat egyesületünk titkári hivatalához juttatni szíveskedjenek. A kérdések a következők:

1. Föllépett-e a búzában 1899. évben a rozsda ? 2. Mutatkozott e különbség a rozsda föllépésében aszerint, amint az egyes táblák talaja, fekvése és a vetésidő kölönböző volt ? 3. Ha több buzafólesóg (bajuszos búza, tarbuza, fehér- vagy vereskalászu búza stb.) termeltetett, a különböző buzaféleségek eltérő ellenálló-képességet tanusitottak-e a rozsdával szemben ? és miben nyilvánult e különbség ? 4. Körülbelül mekkora kárt tett a rozsda a búzában ? 5. Tiszta volt-e a búza földje, avagy gyomos ? 6. Mi volt a búza elővetemónye ? 7. Milyen munkát kapott a föld? 4. Milyen trágyát és mennyit kapott a föld és mikor? 9. Mely napokon vetette azt a búzát, amelyiken a rozsda föllépett? 10. Géppel vetette-e a búzát, vagy nem? 11. Mikor lépett föl a rozsda ? talán már 1898 őszén, avagy a tél folyamán, vagy csak tavaszszal, és mikor ? 12. Voltak-e ködök, avagy nagy harmat, vagy sok eső ? 13. A rozsda föllépése után volt-e erős eső, s ha igen volt-e ennek valami hatása a rozsdára ? 14. 1899 nyarán melyik napon vágták le a rozsdás búzát ? 15. Megdölt-e a rozsdás