Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)

1899-07-13 / 56. szám

XXXI. évfolyam

Szatmar. 1899. csütörtök julius hó 13.

56-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön

A SZATMARMEGYBI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 4 frt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre i frt. Egyes példány ara 10 kr.

SZERK-ísZTŐSÉU : Rák 'zy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. M:ndeonemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő.

Nyilttér sora 10 kr.

Meghívó.

A Szabmármegyei Gazdasági Egyesület ■összes tagjait meghívom Szatmáron a városháza tanácstermében julius lió 19-én cL e. 11 órakor tartandó

rendkívüli közgyűlésre.

Tárgyak:

A kiállítási bizottság azon prepozitiója fölötti határozat, melylyel a f. évre tervbe vett általános mezőgazdasági kiállitásnak más évre való elhalasztását javasolja.

Sárköz, 1899. jul. 5.

Br. Vécsey József

elnök.

Vizsgák után.

Immár néptelenek a tantermek. A zsibongó zaj, a vizsgák előtti elevenség s némely busongó s komor arczok eltűntek az iskolák környékéről. Legfeljebb még egy tanár vagy tanító lelejtett még el valamit asztala fiókjában s azután két hónapig békesség és; nyugalom váltja lel az örökös küzdelmek s remény tanyáit. De nemcsak az iskolák környéke, hanem a városok, sőt még a falvak utczáinak képe is megváltozik vizsgák után. A városi diákhad elözöníi a falvakat, mig a íalu reményei s tintafogyasztói a mezőn komoly munkával s liba őrzéssel töltik el a nagy szünidő hamar múló napjait.

A szülők alig élvezhetik a vakáczió örömeit. Féltett kincseik, jövőbeli reményeik, ámbár védő szárnyaik alatt vannak, nyug-:

hatatlanok talán még inkább, mint a szorgalom időben. Azon szerencséseket, kik elérték, hogy gyermekeik számára pályát választhatnak, az ebbeli gond, mig másokat a jövő s annak kiszámithatlan eséh ei nyugtalanítják. És mit szóljak még azokról, — pedig én istenem de sokan vanna i — kik e gondok mellett még gyermekeik fentartási és táplálati gondjai is gyötrik. Pedig minden szülőnek legyen az a legutolsó is, forró óhajtása, a legtermészetesebb emberi joga, hogy gyermekéből váljék valami; ha nem több, legalább az, ami ő.

A paraszt ember, aki munkásságával nemcsak megtartotta, hanem valamelyest meg is szaporította az apjától örökölt kis i just, ha biztosan tudná, hogy erényeit gyermekei örökölni fogják, mennyivel örömestebb s nagyobb megnyugvással hordozhatná az élet igáját. A lelki megnyugvás, hogy az életben nem hiába fárad, hogy e munkásság! utódaiban folytatást nyerend, mennyivel

■erősebbé s kitartóbbá tenné az embert.

I j

A szellemi térén foglalkozók, hamár

anyagi erejök sem engedi tovább, legalább1 oda törekednek, hogy gyermekeiknek hasonló sorsot biztosítsanak. A legtöbb papnak, tani-1 tónak, jegyzőnek stb. pap, tanító, jegyző lesz a fia. Ilyenkor vizsgák után, midőn a gyermekek a család körében vannak, állapítják meg a szülők a neveltetés további irányát s választanak számukra életpályát. En most férfi koromban édesden emlékszem viszsza, hogy megboldogult jó apám igy a

vakácziókban mennyi érdeklődéssel kisérte minden játékomat, minden mozdulatomat. Érdeklődését csak akkor vettem észre, midőn valamely játékom vagy cselekedetem nem volt kedvére való. Ha sokat játszottam lovaséit, baj volt, de ha sokat firkálgattam vagy mint tanító nyaggattam kisebb testvéreimet az már játé volt. Sokára tudtam csak meg, hogy jó szülém akkor igyekezett kifürkészni hajlandóságomat egyik vagy másik életfoglalkozás miatt - s ez magyarázta meg haragját, ha a játékok megválasztásában nem kedvére cselekedtem.

Valamely életfoglalkozásra a veleszületett hajlandóság s ahhoz való vonzalom, nagy horderejű körülmény az életpályák megválasztásánál. De ezen körülmény megnyilatkozása a zsenge gyermek korban alig történik meg Sőt későbben, midőn az ifjúban egyik vagy másik irányban határozot- j tab hajlam mutatkozik, a szülőnek nagy lelki erővel kell bírnia, hogy kisértő elfogult- ; ságát legyőzhesse s a való igazságnak helyet adjon. S épen ezen emberi gyöngeség, szülői elíogultság oka annak, hogy sok iíju pályát téveszt Oly pályára lép, mely látszólag dekoráltabb, de melyen csak kínlódás az osztályrésze, mert nincs hozzá sem vonzalma, sem tehetsége. Mig más, természetének megfelelő téren derekasan megállaná helyét.

Itt volna már az ideje, hogy példát vegyünk az angoloktól és amerikaiaktól, hogy minden életpálya úri és hasznos pálya, hol

Az én ismeretségein kezdete M.-val.*)

Elbeszélés a művészvilágból.

— Irta: Nagy Elek —

Az ón kedves M. barátom festő volt. Egy sstmónyót láttam az x-i tárlaton s elfogott a lazafiui lelkesedés; tollat ragadtatott velem s »gyík legolvasottabb lapban az én „Külföldi ,árczá“-im legközelebbike az ő magasztalását lengte. És méltán, mert, hogy akkoriban fejlődő nűórzékem helyesen bírált, azt bizonyítja a következmény, mert az én M. barátom müvósze- óvel oly nevet vívott ki magának, melyre nem- sak ő lehet büszke, de azon nemzet is, mely iái közé szerencsés sorozhatni őt.

No de akkor még — midőn az általam lbeszélendők történtek — ő sem állott a mű- észet zenithjén, neve sem volt még oly jó angzásu, sem annyira ismerős, mint ma s én sm voltam vele ismerős, tehát ő sem volt még az én kedves M. barátom„ ; csak azután lépünk baráti viszonyba. Az említett tárczaczikk ezóbe kerülvén, megtudta belőle, hogy én is ülföldön és pedig a közelében bolyongó hazafi agyok.

Levelezésbe léptünk s meghívása folytán

*) Néhai Nag-y Elek ügyed hátrahagyott irataiból izöljük a most megkezdett elbeszélést, mely előreláthatólag lapszámra fog terjedui.

Szerk

1 .

ígéretet tevék meglátogatni őt D.-ban ama Raj- namenti kis Atheneben, hol a képzőművészek a világ minden sarkából találkát szoktak adni egymásnak azért, hogy a kitűnő művészeti akadémián tanítsanak vagy tanuljanak avagy épen tanulva tanítsanak.

Nos tehát itt volt akkor M. is, ón pedig a közeli K. ben; a meghívást örömmel fogadva még azon a napon, melyen M. meghívását vettem, rögtön vasútra ültem s alig nehány óra alatt megórkezám az előttem akkor még ismeretlen D.-ba.

Déli 12 óra volt, midőn én a „Hotel Hohenstein“- ba elhelyezkedve toilettet csináltam s M. ur lakását megtudni a rendőrségre siettem. Itt czólt érve, elmentem M. lakására, de mint mondák M. ur már elhagyta lakását. — A műterem szentélyébe sem hatolhattam egészen be, mert az előszobában utamat álló szolga kijelenté, miszerint M. ur már eltávozott.

Már-már kótségeskedni kezdtem a fölött, ha sikerülend-e még ma megismerkednem tehetséges hazámfiával, avagy kénytelen leszek egyelőre nálkülözni az ismeretséget, s hogy az időt ne vesztegessem, rögtön hozzáfogni komoly tanulmányaimhoz s egy pár tanintézet látogatásához. A vén cerberus azonban felvilágosított, hogy találkozhatom M. úrral a „Braunschweiger Hof“-ban, hol ő ebédelni szokott.

Rögtön odasiettem hát s a pinezórnek meghagytam, hogy egy terítéket közvetlenül M. ur szomszédságában tartson főn számomra ; mig a table d’hote kezdetét vette volna, addig is az olvasóterembe tértem.

„Tálalva van!“ kezdődik az ebéd. Gyüle kezik a közönség! Nehány borotvált angol ur, egy pár lapos mellű, vörös arczu, nagy lábú, szemérmes, szőke miss-szel; aztán jönnek pensio- natus katonák, feszes inggallérral, kifogástalan öltözetben, merev magatartással; majd egy átutazó kereskedő családja organasipokkónt emelkedő hölgyecskékből alakítva ; 5 — 6 aktiv szolgálatban levő katonatiszt, kik sarkant.yupengés és kardesörgetós közben a „Junkerthum“ tagadhatatlan képviselőiként csörtetnek a terembe; végre nehány sápadt, szemüveges, hosszuhaju s phantastikus öltözékével rögtön a művészetre utaló ifjoncz egószitó ki a társaságot, melynek egyes tagjait figyelmesen vizsgálgatván, kinézéséről akarva ráismerni M.-ra; azonban szemem hasztalan keresett 1

E társaságban nem akadt arcz, melyről föltehettem volna, hogy ama eredeti, elvitázhat- lanul hü magyar typusok megteremtőjéé lehetne.

Letelepedtünk a leves mellé. Jobbomon üresen maradt egy hely; ez volt az M. ur helye. Már elfogyasztottuk a levest s azt kelle hinnem, hogy e hely végig betöltetlenül marad, midőn megnyílik az ajtó s abban egy gyönyörű sugár termetű, hajlékony ifjú alakja jelenik