Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)
1899-07-02 / 53. szám
mánya, hivatala, tolla után élő osztály egy része, szintén állásán alólinak, szégyenletes dolognak tartja minden erővel, észszel és kézzel, szóval és testtel közremunkálni az ipar, kereskedelem, gazdászat, művészet és irodalom terén. Azt hiszi, hogy meghalt kiváltságánál fogva, ő is meg van halva a társadalmi köz- miveltség, erkölcsi vallásos élet anyagi és szellemi haladás előmozdítására nézve. Pedig egy ember magában ha mindjárt Dárius kincsével, Góliát vagy Sámson erejével, bölcs Salamon eszével bir is, — csak egy ember, soha nem képez falut, várost, egyházat és országot, nem teremt társadalmat, világegyetemet; miként egy csepp magában nem állít elő folyó vizet vagy világtengert; egy csillag, csillagokból fénylő eget, akárminő fényes legyen is az. (Vége köv.) Titkári jelentés a nőegyesület működéséről. Szerkesztette: Dr. Fechtel János. A jótékony nőegyletek áldásos működését mindenki ismeri, méltatja s magasztalja a müveit társadalmak munkálkodásának mezején. Nincs a világon szebb feladat, nemesebb élethivatás, mint a felebaráti szeretet isteni parancsának szolgálata, az Udvözitö égi tanitá sainak a földön való meghallgatása, elsajátítása, szellemének a hétköznapi élet közönséges gondjaiban átérzése és odaadó szolgálata. Az általános felebaráti szeretet nagyszerű elvét, melyet csak Isten hirdethetett, követelhetett teremtményeitől, az emberek művelődésük különböző fokain, a legrégibb időktől máig a földön elérhető erkölcsi tökéletesség lehető legtisztább formájában az életbe átültetni mindig akarták, mintegy érezték, hogy ebben nyer élő kifejezést a halhatatlan, Isten képmására teremtett ember felsőbb rendeltetése, hivatása. A tudomány különböző nevek alatt fürkészte, j fejtegette, vizsgálta, terjesztette az erkölcsi: igazságokat s ezek között első sorban a feleba-! ráti szeretet, finomította az erre vonatkozó elágazó felfogásokat, hirdette a humanizmust. Csak egyet hagyott ki a számitásból, s ez az; hogy megkülönböztetésekkel, a gondolkodás és lélektan törvényeivel, a szivet az érzelmet nem lehet kormányozni, mert a szív a bölcs okoskodásra mitsem ad, egészen külön életet él, fen- sőbb, örök, titkos erőknek hódol s ezek uralma szerint dobog, érez, szeret. — A szivet a tudomány nem ismeri, mélységét meg nem mérheti, a szivet csak az ötók szeretet gyújtja lángra, táplálja, vezeti irányítja. Itt van szerepe a vallásnak az emberiség erkölcsi alapjainak lerakásánál, megerősítésénél, az emberi közboldogság megszilárdításánál. Igazi felebaráti szeretet csak Istenben s Isten által létezik, az irgalom tüze a maga eszményi emelkedettségében, tökéletességében az oltár közelében lobog s innen melegíti az egész világot. Az irgalom a felebaráti szeretet erénye, a a földi élet legboldogitóbb tartalma. Az a bűvös forrás, melyből jóleső vigasztalás, megenyhülés, megerősödés, remény, frissült erő fakad. — A bánat által földig sújtott, a nyomor, nélkülözés, szegénység által meggyötört ember, ha a részt vevő felebaráti szeretet letörli ömlő könyeit, már nem panaszkodik, nem sir, hanem, mint az isteni szenvedő újból fölveszi keresztjét s tovább siet végső czélja. felé. Az a pár csepp viz, az a darab kenyér, neki dobott ruhanemű, bátorító szó elfeledteti vele keserves állapotát, a kiállott nélkülözéseket, a Gondviselés ellen való lázadását, s újabb küzdelmekre képesiti. A felebaráti szeretet jótékony keze csodákat müvei, semmiből teremt, s teremtve semmisíti meg a végnélkülieknek gondolt gondokát, jótékony verőfény a letaroló pusztítás után, üdítő eső a perzselő, tikkasztó, elbágyasztó hőségben. A kinek szive parancsolni tud, a ki nyájasan hajlik le az elhagyott szegényhez s mint az irgalmas szamaritánus embertársaiért áldozatokra kész, aki fölöslegeséből szívesen juttat az éhezőnek, didergőnek, az az, igazi nemes jellem, az az Isten, lelkének méltó sátora, az az Isten kedvére való, dús örökségre számítható igazi ember. Mert minden fillért, a melyet a kérő szegénynek nyújtunk, a mennyei takarékpénztárban helyezünk el. A felebaráti szeretet erényének azonban elsőrangú gyakorlói a nők. Szivükben több az érzelem, nemes hajlandóság, a könyörüLet, áldozatkészség, a számítás nélküli bőkezűség, — odaadó önfeláldozás. A szeretet erkölcsi világuk napja, világossága, melegsége s szeretet a jellemző sajátságuk, törekvésük, cselekvésük czélja, jutalma. Annyira lényeges alkotó része egyéniségüknek, hogy a nélkül élni sem tudnak, érette mindenről lemondanak. Csoda-e, ha a nőkhöz esdekel kitárt karokkal a reszkető könnyektől, fuldokló nyomor, megtört beteg, nélkülöző szegény, ha a nők megértve szivük ösztönző szózatát leszabnak az osztályrészükül jutott kényelem puha vánkosáról a kunyhó éhező lakóihoz, a kórház lázas halállal — Jaj szegény édes anyám ! — Oh kedves anyósom! Hamar valakit érte, sóhajt Keek Gábor. — Megyek én — mondja Gizella, az ifjab- bik leány s csakhamar eltűnt. — Ne menj fel — ne menj fel . . . ne. légy életeddel . . . kiáltoz az apa. Már késő volt. Most már csak rohanni és ki a veszedelem fészkéből. A mint a rohanók lólekszakadva kijutottak a kapun egy sötét árny szökött át az utczán a túlsó oldalra. Öreg nőnek az alakja volt. Felismerték a nagymamát. Megmenekült. A mint hallotta a szomszéd szobában vejé- nek rémes kiáltását, nem habozott egy pillaua tig sem, felugrott a díványról és futott kifelé, a cselédséget is magával riasztva . . . Legelsőnek ért ki az utczára a szegény beteges nagymama. Csak Gizella nem jött. Irtóztató perczek. A család már kellő biztonságban s a szegény leány keresi a nagymamát. Szülei kóztördelve várják, lesik, remegnek a bekövetkező katasztrófától . . . Egyszer hatalmas dörgés rengeti meg a környéket. Mind félve néztek a szép egyemeletes házra, mely azonnal a porba fog omolni . . . * Ez alatt az öreg Kovács Gergety udvaros a pincze ajtóhoz ért. Megáll egy pillanatra, mintha meggondolná. Azután felnyitva a hatalmas csapóajtót, lemegy a lépcsőn. A pincze mélyéből gj'enge világosság szűrődik feléje. Eg a gyertya. — No talán még jókor jöttem — szól és fohászkodik egyet. A hordóban ott pislákol a mécs. Mintha i végsőt lobbanni készülne. Egy ugrással ott terem. Gyorsan ráfujt és eloltotta. A zsarátnokos kanóczot megnyálazott remegő ujjal keresi. Ráakad. Sötét lön egyszerre. | Abban a perczben iszonyú félelem vesz erőt az öregen. Rohan kifelé és esze vészé ttten becsapja az ajtót. A hatalmas kapu boltozat j sokszorosan viszhangoztatja a dörgést. Gergely valakibe beleütközik, mindketten elesnek. Eöleszmélva a másik sóhajt. „Gergely bácsi maga az“? — Én vagyok édes kisasszonyom. A pin- czéből jövök, ügy megijedtem. — Jaj meneküljünk, ha még lehet. — Már késő édes kisasszonyom ! — Késő? Ah, talán még nem. — De igen, mert már eloltottam. Ez volt az öregnek utolsó szava. Elájult. A kirohanó Gizella meglátva övéit a távolban, oda szökdel s azonnal a nagymama nya kába borul. De már uincs veszély. A Gergely eloltotta. Gergely aztán az ájulásból jobban lett és megkapta jutalmát. Tenyér Guszti ezután minden pénteken a szerencsétlenségre emlékeztető napon mákos tésztát eszik. Főnöke akarata ez, hog}^ megtanulja a külömbséget a mák és a puskapor között. Állítólag szépen halad . . . Reviczky László. vívódó betegeihez s mint Istennek angyalai vigaszt s euvhületet hintegetnek miuden helyen, — csoda-e, ha nyomukban elcsendesedik a fájó zokogás, szertefoszlik a bánkódás fekete felleg© s a megelégedés melege árad szerte-szét. A szatmári hölgyek, mint minden évben úgy a legutóbbi 2 és fél éven át is e jótékony nő egyesület munkakörében híven teljesítették emberbaráti feladataikat. Fáradhatatlan buzgó- sággal, ritka odaadással és nagy áldozatkészséggel művelték a helyi jótékonyság földjét s mondhatom nem kicsi sikerrel, mert szívük és kezeik munkájának gyümölcsei megnyugtatásul szolgálnak társadalmunknak az iránt, hogy a szegénységnek bennük erős támasza van s rogy a köznyomor a lehetőség szerint bizonyosan csökken. Isten fizesse meg a fáradozó jó' hölgyek nemes szándékú munkáját, — adományát — e földön már. Legyen osztályrészük az a megelégedés, — felhőtlen boldogság, a mely esak kevesek ritka kiváltsága. Ez a titkári jelentés bevezető része s az egyesület működésére vonatkozó részét rövid kivonatban következő alkalomra 1 fogjuk ismertetni. HÍRROVAT. * A félév lejártával felkérjük azon mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, akik hátralékban vannak, hogy azt kiadóhivatalunkba beküldeni, szíveskedjenek. * Személyi hir. Nemes Pokorny Herman cs. és kir. altábornagy, a kassai Vl-ik sz. hadtest parancsnoka a Szatmáron állomásozó gyalog zászlóalj felett tartandó szemle végett városunkba érkezett. * Kinevezés. A földmivelósügyi mi. kir. miniszter Veres József n.-somkuti lakost, a n.- somkuti járásra, a gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg. * Iskolák államosítása ügyében a hitfe- lekezetek részéről beadott észrevételeket, de fő- képen a rém. kath. iskola érdekében beadott püspöki kifogásokat letárgyalta már a jogügyi szakosztály is s abban a véleményben van, hogy az ügy érdeme ellen irányuló észrevétel illetve fellebbezés elutasítandó, már azért is, mert az 1721-ben kelt adomány levél akkor kelt, a mikor még a róm. kath. hitfelekezeti iskoláról szó sem volt s igy az adomány az iskolára egyáltalán nem vonatkozhatott. A fellebezés különben csak bizonyithatlan állítások csoportozata, melyeket megdönt az adomány levél azon világos rendelkezése, hogy az u. n. királyi kisebb haszonvételek a város a közönséges társaságnak illendő felsegithetésére adattak, s azok hová fordítása a hatóságra bízattak. Elutasítandó a fellebbezés még azért is, mert a város mint egy nemes testület patronátusi terhekkel soha megróva nem volt. de a vallásügyi kormány több izbeni kijelentése szerint a patrónusi jog az iskolákra nem vonatkozik. * A közcseml háborgásának megakadályozása iránt alkotandó szabályrendeletet tárgyalta szintén a jogügyi szakosztály s bár már van elég szabályrendeletünk, annyi hogy lépni se tudunk a nélkül, hogy szabályellenességét ne kövessünk el, mégis a bi ottság a szabályrendelet megalkotását javasolja: mely szerint, aki a varos területén az utakon, utczákon, köztereken és általában a szabadban akár éjjel, akár nappal szándékosan és ok nélkül a közönség nyugalmát háborító lármát idéz elő és azzal a közcsendet zavarja, vagy egyes személyeket botrányt okozólag megsért — a mennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, — aki durván káromkodik, a korcsmákban, ven- j déglőkben s egyáltalán bárminő nyilvános helyiségben viselkedésével közbotrányt okoz, hangversenyek, színházi, vagy egyéb nyilvános előadásokon megbotránkozást keltő viseletét tanúsít kihágást követ el s 100 koronáig terjedhető pónzbüetetéssel vagy megfelelő elzárással bün- tettetik. * A számvizsgáló állás Venke Emil elhalálozása óta nem töltetett be, a városok államosításának reményében és azért, mert a főszámvevő az adóhivatalt a községi számvevőségtől ketté akarta választani. Az első egyhamar nem fog bekövetkezni, utóbbi a szervezeti szabályzat módosításával lesz elérhető, ezen bizonj'talan messze időben bekövetkező alakul ásókra való tekintettel a jogügyi szakosztály abban a véleményben van, hogy a számvizsgálói állás töltessék be s hogy rendszer változás esetén az adóügy’ élére
