Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)
1899-06-18 / 49. szám
ha mindig szerepel ? A tudományok minden terén az utóbbi évtizedek óriási fejlődést mutatnak ; egy hivatásos lelkészuek e fejlődést figyelemmel kisérni, s a keresztyénsóg fényénél bemutatni 'legszebb, legboldogitóbb erkölcsi feladata, bármit beszéljenek a hivatás nélkül szerte járkáló, világi szereplésekben gyönyörködő, ebben magoknak tetszelgő modern apostolok : én hiszem, hogy igen jól érzik ők magok is világi szereplősöknek sikertelenségét, s önön szivüknek és lelköknek sivárságát, elége detleuségét! A mi a lelkész anyagi téren való szereplését illeti, vigyáznia kell mindenek felett, hogy szűkmarkúnak, fösvénynek ne láttassák. A társadalmi körében nemes czélt szolgáló társulatoknak legyen rendes, vagy pártoló, vagy alapitó tagja, mint tőle jövedelméből kitelik. Ha valamely egyesület elnökének, tisztviselőjének megválasztotta, ne láttassák a tíszteletdij után so- várgónak, mert ekkor többet vesztett, mint a mennyit nyert. Az a lelkész, aki ezeket szem előtt tartja, lehet szálka némely nagy igényű, magokat tisztelteim, dicsőittetni vágyó emberek szemében, de bírni fogja ezek ellenében a többség bizalmát, szeretetót, birni fogja mindennél legdrágább kincsét: szivének s lelkének nyugalmát. S ha nem adják is meg neki némelyek a titokzatos társadalmi lelkész cznnet, megadják, mert meg kell aduiok azt a czimet, a melyet egy hivatásos ember minden más czimnél feljebb becsül, a tiszteletes czimet. S maga a társadalom is egyedül igy ismerheti öt el oly tagjának, aki nem a többi tagok lába alatt, s munkakörében, hanem a maga helyén szolgálja a közjóiét előmozdítását. Pótor Elemér. A szatraár-németi ev. ref. főgimn. jövője. Föltétlenül szükséges tényezők szerencsés összetalálkozása hazánk egyik legrégibb iskoláját, a mi ev. ref. főgimnáziumunkat fölemelte arra a színvonalra, melyen ma áll. A mit csak egy nemes ügy iránti lelkesedés, ügyszeretet, szorgalom, önzetlenség, hazafiasság, protestáns buzgóság és áldozatkészség képes előállítani, a mi iskolánknál, mint a múltban, úgy a lefolyt másfél évtizedben is, kétségkívül mind meg volt. Onnan van az, hogy a válság szélére került intézet fölény ezőjének, tanárkarának kötelesség tudása, az igazgatótanács elnökének bölcs s körültekintő vezetése s a nagy közönség állandó és élénk érdeklődése és segítsége mellett megállja azt a helyet, melyet neki az isteni Gond viselés kirendelt. A jelen s a jövő meggondoltságától, minden jogosula'dan törekvés mellőzésétől, s mindenek előtt a református iskola iránti szeretettől s a hozzá való ragaszkodástól, meg a pénzügyi helyzet rendezettségétől függ a szatmárnémeti ev ref. főgimnázium jövője. Mellőzendőnek tartom a magam részéről mind azon esetleg egyik vagy másik irányban mellékes érdekeket szolgáló törekvéseket, melyek a fiatal intézet létalapját, rendezett anyagi viszonyait megzavarhatnák azért, mert tudni való, hogy az állammal kötött szerződés értelmében az intézet tovább fejlesztése a fentartótestületnek kötelessége, annak képezi gondját, s épen azért ama testületnek minél nagyobb alapon való fejlesztését, egyes buzgó tanügybarátok, testületek, egyhá zak és hatóságoknak a fentartótestület körébe való bevonását, megnyerését, szóval az eddig fenállott s bevált rendszert tartom egyedüli biztos anyagi alapnak, melyen a mi református gimnáziumunk nyugodtan várhatja a titkos jövőt Mihelyt az állami hozzájárulás az intézel részéről kimutatott évi biztos jövedelmet és hozzájárulást felülmúlja, az állam részére billen a mérleg, s ha csak valami váratlan szerencse nem jő segítségére, lesz a református gimnáziumból állami gimnázium. Minden tiszteletem mellett, melylyel az állami intézetek iránt viseltetem, mégis jóleső ragaszkodással vonzódom ahhoz a magyar re for mátus intézethez, mely édes mindnyájunké mely a múltban oly sokat szenvedett s mely újra tető alá kerülvén, élni akar, hogy protestáns szellemben hirdesse a jövőben is mint í múltban a hamisitatlan tudományokat az Istei félelmet, a hazához való ragaszkodást s a ko ronás király iránti hűséget. S hogy élni és virágozni fog, azt documen- tálta nevezett gimnázium fentartótestülete f. he 14 ón tartott ülésében. Ritkán láttuk a pártfogók oly szép számát egybeseregleni, mint épen a jelzett napon, a melyen, mint társadalmi életünk egyik kitűnő tagja kifejezte magát, „az intézet sorsa megpecsételtetek.“ Igen, tettel igyekezzünk a mi féltett kincsünknek megtartását biztosítani s az által ami református egyházunknak létalapját megerősíteni. Senki sem veheti tőlünk rósz néven, ha azon vagyumk, hogy református iskolánk református jellegét a jövőben is megtartsa. Ebből a szempontból tekintvén a dolgot, jól eső örömmel szemléltem a jelzett gyű lésen a bár különböző alapból kiinduló felbuzdulást az intézet érdekében. A hol oly számosán, oly' nemes hévvel védik őseinknek reánk maradt örökségét, ott nem lehet szó az áldozatkészség megszűntéről, az intézet ügyei iránti érdeklődés hiányról, ott megmozdul a magyar vér, mely tettre kész, mely tenni hatni, alkotni j kíván. Alkotni egy' uj rendtartás értelmében, mely a hamisitatlan történelmi múltat, a jogot érintetlenül hagyja, mely az eddig is hűségesen kitartottakat, a segítségül jöttékét, a kisebb, vagy nagyobb alapítványt tetteket meghagyja jogaikban, mely nem partialis érdekeket tart; szem előtt, mely nem kiváltságos testületre kívánja a jog s a teher viselést hárítani, hanem a bevált rendszert, a statusquo-t lehetőleg fenn akarja tartani. S ez igy van helyesen és igazságosan ! Ok nélkül ne bontsuk a régi határt s főleg óvakodjunk minden szükségtelen és veszélyes kísérlettől, melyek beláthatatlan zavarnak, | s a mitől Isten ments, a dissolueziónak válhatnának okozóivá. Adja Isten, hogy a gimnáziumi uj rend ! tartás értelmében megalkotandó s az intézet anyagi és szellemi ügyeit közvetlenül vezető ig. tanács a jövőben is azzal a körültekintő, azzal a munkás, azzal az önzetlen vezetővel dicseked- hessék, mint a jelenben, — adja Isten, hogy az igazgatótanács tagjai a jövőben is eltekintve minden más érdektől a református gimnázium ügyeit komolyan és szeretettel ápolják, segítsék és szolgálják. Adja Isten, hogy az intézet barátainak, támogatóinak, pártfogóinak száma évröl-évre gyarapodjék, akkor állani fog a mi Sionunk. Becsületes munka, kitartás s főleg ön-, zetlen akarat és jóindulat megfogják teremteni a jövőben is a kívánt gyümölcsöket. Uj munka vár mindnyájunkra, az Isten megsegít; nyúlt sisakkal, fölemelt fővel, bátor szívvel. De mindenek előtt protestáns öntudattal, egyetértéssel s egymásiránti tisztelettel és szeretettel — előre ! Regéczi Sándor. nálati jog örök időkre az Egylet tulajdonai maradnak s a város Ígéretet tett, hogy a lövészegyletet mindig segíteni fogja. a Egyúetre később suly'os csapást mért egy mostoha tél és tavasz. A talajvíz és hóié a lövőkertben levő épületeket egy méternél magasabban elöntötte s oly nagyon megrongálta, hogy a csekély anyagi erővel rendelkező Egylet a kárt nem bírta el. Ekkor a város beválthatta volna szavát, ha — a mint Ígérte — segítségére jön a szorongatott Egyletnek. De mit tett? Úgy járt el, mint a földre éhes rósz gyám, ki alig várja, hogy7 gyámoltját valami csapás érje, mert akkor örökségét jó olcsón megszerezheti.(!) A lövészegylet tulajdonát képező épületeket a város szerződésileg átvette félárban, s igy' az Egyletnek a lövőkertből csakis kizárólag a lövötér használati joga maradott meg, mely jogot aztán magára táblázhatta. Elkövetkezett az idő, hogy- a jó gy'ám e jogot is elakarja venni jól gyámoltjától. Nagyszerű sétakertre van szüksége a városnak. E czélra rendelkezésére áll egy hatalmas terület; de ez nem elég, egy' holdnyi még kellene hozzá. „Hiszen ez is meg van, itt a lövöterület!, A lövészegyesületet dobjuk ki az utczára! És igy történik! Az egyesülettel szóba sem áll a város a lövőteret, melynek berendezése sok pénzébe került az egyletnek, szétbontatja és — ez a figyelemre méltó — csak ezután küldi ki közegeit, hogy fellépésének törvényes színezetet adjon. Nos tisztelt czikk iró Ur és igen tisztelt közönség? Tessék Ítélni! Neme a farkas és a bárány meséje ez ? A felsorolt ténj'ek megismerése után, miként lehet a lövószegyesületet szükkeblüséggel és mesterséges reakezió szitásának gyanújával illetni ? Az én csekély Ítéletem szerint egy kis jóakarattal és egyetértéssel ez odiozus dolgot könnyen ellehetett volna intézni. Példakép idézhetem Debreczen város eljárását. A város itt is bővíteni akarta séta kertjét, de ezt csak a lövészegyesület területének bevonásával tehette. Mit csinált a város ? világért se erőszakoskodott ; berendezett egy más lövő helyiséget az I egyletnek és ... . szent volt a béke. Nálunk a város egyenesen belekény'szeri- tette a perbe az egyesületet. Hiszen nem elégedett meg a bőrével, húsával, most még a csontjait is szétszedi! A legkissebb állat is igyekszik magát védeni támadója ellen.. A lövészegylet jogainak védelme előidézte- ; tett a tanácsúak szokatlan eljárása által. A lövószegylet szolgalmi joga telekkönyvi - leg bekebelezve lévén, a lövészegy'esületet | onnan kizárni jogosult nem volt. Ezt tudva a tanács a rendőrséget kereste I meg — magy'arán mondva —- rá parancsolt a Főkapitányra,!!) hogy a lövészkertből az egyesületet tiltsa ki. Miért történt ez ? Erre egy'szerü la feleletünk: mert ingyen akarta hozzájuttatni a várost a mi szolgalmi jogunkkal terhelt lő vészkerthez A főkapitány bár a személy biztonság elleni okok fenn nem állottak, de mert a város i már önkényesen elfoglalta kertnek a lőhelyisé- get, fellebvalójának engedett. Ily eljárás után nem volt-e kötelessége az | egyesületnek jogai vódelmezésóre síkra szállani s nem teljesité az egyesület hazafias kötelességét, hogy ma, midőn az általános hadkötelezettség korszakát éljük, a véderő fejlesztését a lövészetbeni gyakorolhatás által elősegité ? Helyesen cselekszik-e a város, midőn ezt ! megbénítani akarja és lehetetlenné teszi, hogy a, polgárok és a katonaság tisztikara a lövészeti i gyakorlatokat együttt végezhessék? Czikk iró ur egy pohárba gúnyt is vegyit a lövészegylet italába, midőn azt mondja, hogy ha nem volna a Kossuth kertben, akkor létesíteni kellene egy lövőhelyiséget. Bizony, bizony'! Ebben igaza van, létesíteni kellene egyet. Tessék a debreczeni, nagyváradi, aradi, ungvári és nagybányai lövőhelyiségeket megnézni, mindenütt kiegészítő részei a sétakerteknek és sehol a közönség nem zúgolódik miattok, sőt még a j gyenge idegzetű nők is gyakorolják a lövést, j edzik idegeiket. Czikk iró Ur nem lehetett gyakori látoga- | tója a Lövész-Egyesület lőgyakorlatainak, mert j különben meggyőződést szerezhetet volna magá- ! nak arról, hogy minden vasár- és ünnepnap 1 délutánjain legkevesebb 5—10 tag gyakorolta J magát a lövészetben. Az erős galvanizálás pe- 1 dip teljesen érthetetlen kifejezés előttem, mert Néhány őszinte szó*) A „Szamos“ 45-ik számának élén „Szűkkeblű sóg és mesterséges reakezió“ czimmel egy' közlemény jelent meg, melynek tartalma után eszembe jut a „farkas és báránynak“ meséje. Czikk írójának igazat adok azon mondásában, hogy: egyetértésnél a kicsiny dolgok is megnövekednek, széthúzással a nagyok is szétomlanak. Ez teljesen igaz! Csakhogy' a jelen esetben az egyetértést: ki zavarta meg ? a széthúzást ki idézte elő ? a szükkeblüség vádja kit illet? A város kebelében a lövészegylet ötven és nehány éven keresztül zavartalanul, jó egyetér tésben végezte működését és feladatának, czél- jának mindig megfelelt. Ez állításomnak legszebb bizonyútóka azon körülmény', hogy a czél- lövészetet kedvelő fiatalságból oly kitűnő lövő- j két nevelt, kik hazánk elsőrendű ezéllövő versenyeiről nagyon sokszor a legszebb dijakkal kitüntetve tértek haza. Az egyúet évkönyvei, egy esetet bár nem említenek, melyben a lövészegylet a tagokkal, vagy várossal szemben szűkkeblűén járt volna el. Vizsgáljuk tehát, hogy a „Szükkeblüség és mesterséges reakezió“ czikk Írója, miért vádolja e két szép czimmel a helybeli polgár Lövész- Egyesületet ? Hogy a nagyközönség helyesen Ítélhessen, röviden vázolom a tény'állást. Az 1852-ik évben a mostani lövőkért egész terjedelmében az Egye- J sülét tulajdona volt, későbbi években a város j megtámadta az Egyesületet tulajdonjogában. A peres ügy békés utón egyenlítetek ki oly alak j ban, hogy' az Egylet átadja a vári snak e telek tulajdonjogát, de a rajta levő épületek s hasz*) Álláspontunkat e kérdésben mártftbbsífir is kifejtettük. I Azt hisszük, elfogulatlanságunkról teszünk bizonyságot, midőn ellenkező véleménynek is helyet adunk. Szerk.
