Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-08 / 46. szám

borának Gida bácsija, közszolgálatának 52. s tevékeny életének 75-ik évében, az örök béke honába költözött, hogy annak árnyas ligetében pihenje ki hosszú és munkás földi életének fáradalmait. — Halandó részeinek örök nyugvó helyét, sírj át, azóta kétszer nőtte be a fü, s a kegyeletes kezek ültette virágok, másodszor nyitják rajta kelyhüket; az elhunyta lö- lött érzett fájdalom azonban még mindig sajog s a keserv még mindég feljajdul visszaemlékezésekor.

Hogy ki volt s mi volt Kiss Gedeon ? azt tisztelői, barátainak széles köre jól tudja róla. Mint ifjú, karddal védte hazájának függetlenségét, mint férfiú összes tehetségével, páratlan tevékenységének egész odaadásával szolgálta a közügyet mint Szatmárvárinegyc törvényszékének bírája, a vármegyének főjegyzője, utóbb pedig s leghosszabb ideig mint Szat- már-Kóineti sz. kir. város főkapitánya a szigorú kötelesség érzetet szivének meleg sze- retetével, úgy tudta egybeolvasztani, hogy állandó haragosa aligha volt egy is. Hivatali elfoglaltsága mellett mindég volt ideje arra, hogy egyháza ügyeit támogassa, a társadalmi téren megindult mozgalmaknak pedig vagy kezdeményezője, vagy lelkes s mindég áldozatkész hive legyen.

Ezekkel s kedélyének örök derűjével szerezte meg azt, a mi előtte olyan becses volt, a közszeretet és becsülést s ez nyilvánult meg olyan impozáns módon akkor, mikor daliás alakja sírba dűlt, abban, hogy örök nyugvóhelyére, a résztvevők beláthatlan sereg kisérte ki a jó Gida bácsit, a társadalmi élet eme kimagasló alakját.

Szatmárnémeti szab. kir város törvény- hatósága a folyó évi ápril hó 13-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy elhunyt érdemes tisztviselője emlékezetének megörökítése végett, az általa megteremtett és folyton szerető gonddal ápolt Kossuth-kertnek egy e czélra kiválasztandó részén, társadalmi utón emlék müvet létesít s ennek költségeit azon társadalomtól kéri, a melyért a megboldogult olyan sokat áldozott.

A törvényhatóság megbízásából azon kérelemmel bocsátom ki ezen felhívást, hogy a kegyeletes emlékmű létesítésének költségeiben, a megboldogult emlékét kegyelettel őrző tisztelők és barátok, tehetségük és tetszésük

szerinti összeggel hozzájárulni e kegyeletes czélhoz szíveskedjenek.

Szatmárit, 1899. május hó 20.

Herman Mihály polgármester.

A fent nevezett czélra adományozók küldeményeit lapunkhoz is szívesen fogadjuk s köszönettel nyugtázandjuk.

Nász a Chorin családban.

Országgyűlési képviselőnket dr. Chprin I Ferenczet nagy öröm érte, — bájos ifjú leányát Margitot, akit egy év előtt nálunk is bemutatott egy tánczestély alkalmával, oltárhoz vezette S ö p k é z Sándor, az államvasutaknak ez a nagy J tehetségű fiatal főmérnöke, akinek neve már is jó hangzású a tudományos körökben és aki ez évben lett a műegyetem magántanára.

Az esküvőről Szatmár városa, mint Chorin j választó-kerülete is megemlékezett és városunkból H ér mán Mihály Papp Géza és Dr. Kelemen Samu urak utaztak fel és személyesen adtak át egy díszes üdvözlő feliratot, melyet mintegy százan Írtak alá és mely Szatmár várcs polgárainak jó kivánatait tolmácsolja az j uj pár iránt.

Az esküvői ünnepély kedden délben fél tizenkét órakor ment végbe az Egyetem-téri templomban, melyet szinültig megtöltött Budapest előkelő közönsége. A jelenvoltak közül kiemeljük Hegedűs Sáudornét, a kereskedelmi miniszter nejét, Máudy Lajos miniszteri oszt. tanácsos nejét.; ott voltak az előkelőségek közül, Rakovszky István számvevőszéki elnök, v. b. titkos tanácsos, gr. Gyürky Abraham, Berze- viczy Alkert a képviselő ház volt alelnöke, Lukács Béla volt keresk. ügyi miniszter nejé- j vei, Fáik Miksa, és általában a képviselőházi számos tagja, egyetemi tanárok a miniszteriu mok főbb tisztviselői közül igen sokan, kúriai,; táblai bírák, valóban a budapesti társadalom I eliteje. A menyasszony7 hosszú uszályos fehér ruhájában igen jól festett; Chorinné az öröm anya, nehéz galambszürke selyem ruhában volt, valódi csipkékkel, a nyoszólányok kivételnélkül rózsaszín selyemben. A násznép sorában foglalt helyet a szatmáriak küldöttsége is.

Az esküvő végeztével a násznép lakomára a „Nemzeti szállóba“ vonult. Itt mielőtt asztalhoz ültek volna adta át a küldöttség a szatmáriak ajándékát: az üdvözlő levelet.

A felirat fehér szattyán bőrbe van kötve, sarkán aranyozott ezüst emblemekkel és türkizekkel kirakva, közepén világos kék alapon, a város gyönyörű, kivitelű czimere. Belül a felirat boritéka halvány kék moiróe, szövege pedig,- dr. Kelemen Samu tollából, a következő: Nagyságos Chorin Margit kisasszonynak és Söpkéz Sándor urnák.

Minden nász oltáránál egy jóságos tündér áll őrt és láthatatlan fehér lapokra jegyzi föl mindazt a vágyat, mely a boldog szerelmesek leikéből elröppen.

Aztán elment a szőke kis leány az egyhangú unalmas faluból zajongó, vig városba, tanulni valamit, nem tudom mit, nem is jártam utánna, mert nem tartozik novellám keretébe, — és talán megtalálta, akit keresett, az arany- zsinóros, pengősarkantyus feszes uniformisba bujt huszártisztet mert midőn hazajött a fejét j feljebb tartotta egy kicsit és a közönségre csak j fejével biczczentett — nagyon kicsit.

A halvány arczu ábrándos poétát pedig annyira elfeledte, hogy meg sem ismerte, vagy talán nem akarta megismerni, még a köszönésére sem biczczentett a fejével, mintha soha nem látta volna, sőt még szigorúan ránézett, mintha teljesen idegen lett volna az árva s villámló szemei azt látszottak kérdeni: „miféle szemtelen ez ?“

Az ábrándos, halvány arczu poéta még halványabb lett ezután, csöndes magányba vonult s talán mindenki elfeledte volna az unalmas, egyhangú kis faluba, ha egyszer csak nem is olyan sokára, a napilapok tárcza rovatában tárczát nem Írtak volna róla s a szépirodalmi lapok arczképét nem hozták volna.

Azok a nagyon okos emberek ott fent az akadémián megint vidéken fedeztek fel egy fényes csillagot, melynek fényét nem vették észre falujában és sugara melegét nem érezte meg az a kókszemü. szőke kis leány sem, kiről annyit beszélnek a halvány poéta bus dalai.

És hogy rátették a babérkoszorút a halvány poéta homlokára, nem is sokáig maradt a kicsiny faluban, pedig most ablakok nyíltak a merre ment, még talán a kókszemü szőke kis leány is utánna tekintett, talán köszönését is elfogadta volna, ha köszönt volna, de hát nagyon érzékeny emberek a poéták!

Fölment a halvány, de már nem „kopott“ poéta az ország szivébe, hol érzik lelke sugará nak melegét, s hervadó babérait nagy eszű tu dósok ujjakkal váltják fel, s arcza verítékét szépséges hölgyek törlik le selyemkendővel, j ezek a hölgyek is hamisak, kaczérok, de nem tu datlanok.

És a halvány poétáról, az édes szavú csalogányról még sokszor Írnak novellát, még sokszor hozzák arczképét a szépirodalmi lapok, még sokszor fogják Thalia fényes templomában nevét kitörő lelkesedéssel említeni: a szép kókszemü szőke kis lányról pedig nem vesz tudomást a nagy világ, elveszi nőül egy becsületes módos patikus, pap vagy falusi fiskális, huszártiszt nemigen, mert a hozomány kevés a kauczióra, aztán élni fog nyugodtan, mint milliók holtig s vele együtt nevét, emlékét is feledik kicsiny körében is pedig hát ö is olyan volt, mint azok a hölgyek, kiknek neve fentmarad, hamis is kaczér is, de eg}7 kicsit tudatlan s nem tudta mi a virág, mit ér a dal, a csillag fénye a rózsa illata.

Égy ilyen fehér lapot- szeretnénk mi elfogni, hogy — földieknek érthetetlen égi Írását kibetüzve, jó kiváltságainkba foglalhassuk, ami. az Önök szíve vágyaként azon följegyezve van.

. . . Bennünket Szatmár város lakosait nemcsak hivatalos kötelékek fűznek országgyűlési képviselőnkhöz.

Amit nekünk és érettünk munkált, az mindnyájunk szivébe milyen ültette el a hála és szeretet fáját. E fának egy uj hajtása sarjadzott ma ki, mikor képviselőnknek apai szivét oly nagy öröm éri.

Ez az öröm a mi örömünk is, mert aki közel áll az ö szivéhez, közel áll a mi szerete- tünkhöz is.

Szeretetunknek ezt a friss hajtását nyújtjuk hát önöknek és kérjük a Mindenhatót, váltsa valóra mindazt a boldogságot, amit — önöknek a mai nap Ígér

Szatmár, 1899. junius.

Hermán polgármest r igen csinos meleghangú üdvözletét mondott, melyet az egybe- sereglett násznép félkörben állva hallgatott meg, majd közkívánatra dr. Kel. men fölolvasta a felirat szövegét. Úgy az uj pár, mint az örömszülők meghatva köszönték meg a szatmáriak gyöngéd figyelmét.

Fólkettő volt, mikor az ezüsttel s virágokkal gazdagon diszitett asztalokhoz ült a társaság, számra mintegy százharminczan, hogy egy valóban lucullusi lakoma mellett vigadjanak az uj pár boldogságán.

A köszöntők sorát C s e r h á t i, a Gauz- gyár igazgatója nyitotta meg, aki mint a vőlegény házassági tanúja éltette az uj párt. Utána N e m ó n y i Ambrus orsz. képviselő, mondott poetikus beszédet az örömszülökre. Nagyon kedves és elmés versben üdvözölte ifj. Chorin Ferencz a húgát és csipkedte meg az uj sógorát. Nem csoda, ha azután perczekig tartó tapssal fogadták Lukács Bála volt kereskedelmi mi niszter fölköszöntőjét, aki igen sympathikusan éltette ifj. Chorin Ferenczet. A szatmáriak jó kívánságait dr K elemen Samu tolmácsolta, úgy mutatván be a küldöttség tagjait, mint szatmári anzichts : kártyákat, melyeken az a felírás olvasható, hogy: „üdvözlet Szatmárról.“ Majd tréfa san annak a reményének adott kifejezést, hogy ma, mikor a hölgyek olyan szenvedéllyel gyűjtik a képes levelező lapokat, bizonnyal lesznek olyanok, akik lefoglalják a maguk számára ezeket az anzichts kártyákat is, — persze puszta gyűjtési buzgalomból. Igeu meleg hangon éltették aztán, úgy a szülőket, mint az uj párt, a csa- 1'dnak régi barátjai Busbach Péter, D ó- csey Mór kúriai biró, Lánczy Leó orsz, képviselő, ki a mennyasszonynak volt tanúja az esketósnél stb. stb. mindannyian tanúságot téve arról a közbecsülésről és szeretetről, melynek dr. Chorin Ferenoz és családja mindenfelé örvend. Br. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, a család régi barátja levélben mentette ki elmaradását, melyet az a körülmény idézett elő, hogy a miniszternek az osztrák események miatt Becsbe kellett utaznia.

A lakoma végeztével dr. Chorin Ferencz mondott mélyen megindulva köszönetét a megjelenteknek barátságuk és rokonszenvük számos jeléért és különösen kiemelte, hogy felejthetetlen előtte az a páratlan gyöngédség és figyelem, melyben öt szatmári választói ez alkalommal is részesítették ; kérte a megjelent küldöttséget, hogy adják át hálája és köszöneté kifejezését az összes szatmáriaknak.

A lakoma után a fiatalság Radics zenéje mellett tánczra perdült, mig a megjelentek las- sankint egy valóban szép nap emlékével oszlottak el.

A társaskör építkezése.

A társaskör választmánya junius 4-én ülést tartott, melyen jelenvoltak: Hermán Mihály elnök, Antal Dániel alelnök, Habrovszky József m. kir. honvéd ezredes, dandárparancsnok, dr. Farkas Antal, Dezső Kálmán, Nyárády László, Jákó Mihály, Teitelbaum Herman választmányi tagok, Hatvani Péter pónztárnok, Bartha Kálmán felügyelő és Ferency János jegyző.

Az építkezési bizottságnak előterjesztett jelentéséből a következőket emeljük ki : A bizottság az előirányzott építkezést eleintón hírlapi hirdetés utján kívánta biztosítani, de az egységes vállalatra pályázó nem akadt, a cso- portonkint hirdetett munkálatoknál pedig a legkedvezőbb ajánlatok alapul vétele után is as tűnt ki, hogy az igy alakult költség mintegy