Szamos, 1899. május (31. évfolyam, 36-43. szám)
1899-05-28 / 43. szám
XXXI. évfolyam Szatmar. 1899. vasárnap, május hó 28. I C]r ) 43-ik szám. " SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. j£C Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK .tSZTŐSÉG : Rákéczy-nteza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-nteza 9. sz. M ndeonemü dijak Szatinaron, a lap kiadóhivatalában tizetendók. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetőt, mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Myiíttér sora 60 kr. A Yiláöbéke. Az oroszok hatalmas uralkodója, a szelíd lelkű higgadt gondolkodású II. Miklós czár nagyszabású akcziónak vetette meg az alapját. Az egész világ figyelmét magára vonta messzeható tervével. A leszerelés eszméje erősen foglalkoztatta annak idején az egész közvéleményt, a lapok hasábokat Írtak erről, dicshimnuszokat zengedezvén az Atyuskáról. A müveit világ tapsolt a mindenható czár szép tervének, csak szorosan vett környezete fogadta bizonyos idegenkedéssel ezt, hivei lévén az önkényes alkotmánynélküli uralomnak. A világraszóló manifesztum, a mely egy esztendő előtt hangzott el, visszhangra talált csaknem mindenütt. Lelkesedéssel karolták föl II. Miklós czár föltünést keltő eszméjét s elhatároztak kölcsönösen, hogy ez irányban megkezdi a tárgyalásokat. Hágát jelölték ki az első ilyen kongresszus megtartására. A múlt héten összeültek a kongresszis- ták az egyes államok képviseletében és a leg nagyobb buzgalommal folynak a tanácskozások, hogy mi uton-módon lehetne megvalósítani az orosz czár óriási tervét, az általános békét. Nem tudunk semmit a kongresszus mű ködéséről, mert zárt ajtók mellett folynak a tárgyalások. A legnagyobb titokban tartják a diplomaták a konferenczia menését, alig-alig szivárog ki valamicske a nyilvánosságra. Minden azonban arra mutat, hogy a lehető legkomolyabban veszik Miklós czár akcziójátaz általános béke érdekében. Annyi tény, hogy sokat nem várhatunk még most a leszerelési konferencziától, mert ehhez nem elég 1—2 esztendő, sem öt év, ezt jól tudja maga az oroszok emberszerető nagylelkű uralkodója is. Miklós czár főczélja jelenleg oda irányul, hogy az utat egyengesse a kellő irányban, ápolja az államfők kebelében az általános I béke iránti vonzalmat. Hogy mily lelkesedéssel csüng eszméjén, hogy mennyire áthatja az a mozgalom, ; melynek kezdeményezője ő volt, kitetszik nem egy cselekedetéből, s kivált azon páratlan nagy humanitásra valló rendeletéből, melynek értelmében a szibériai deportálás intézményét megszüntetni akarja, erős szándéka továbbá az altalános leszerelés érdekében tartott kongresszust állandósítani. Érdeklődéssel várjál a legszélesebb körökben, hogy mit végez az általános béke tárgyában tartott konferenczia Hágában. Talán olyan megállapodásra jutnak, mely nagy meglepetést log szülni. Most még nem tudunk bizonyosat. A kezdet nehézségein most már túlestünk. Ha csak elgondoljuk, hogy mily hatalmas tervről van szó : az általános világbékéről, a katonák leszereléséről, mily nagy- fontosságú tény lenne ez. Mennyi költséget, mily rengeteg kiadást emészt föl évről-évre a hadsereg. Mily hasznos és humánus czélokra lehetne e temérdek pénzt fordítani. A közművelődést előmozdítani, népiskolákat létesíteni a legkisebb községben is, a szegény nyomorgó tanitók helyzetén segíteni, a közegészség érdekében is lehetne egyet-mást tenni, a tüdővészes betegek részere szanatóriumokat fölállítani, mily üdvös dolog lenne ez. Sok mindenre lelnék abból a nagy summából, a mit a haderő elnyel. Azt nem állíthatjuk, hogy a világbéke eszméje utópia, hogy nem fog soha bekövetkezni, a fundamentum megvan. Igaz, hogy mi nem fogjuk élvezni a leszerelés gyönyörét, mert megvalósulását alighanem csak a későbbi nemzedékek fogjak látni. Avagy talán századokon át kongresszusokat tartanak a béke érdekében, tárgyalnak, konferálnak annélkül, hogy dűlőre jutnának, ez sincs kizárva. Olyan nehézségek merülhetnek fel, melyek inkább hátrább viszik az ügyet s a ,vége talán óriási \ilágháborura vezethet. És i csak ha nehány millió emberrel kevesebb j maradna a földön, lenne szent a béke. Tény, hogy alkalmasabb idő a mostaninál a leszerelésre tálán nem is található. A jelenle*i uralkodók legnagyobb része rajong a világbékéért, élükön szeretett királyunkkal. Nem olvashatunk a jövő könyvében, nem sejthetjük, hogy a sors változékonyságából kik kerülnek egy-egy ország elére s minő tervek eszmék foglalkoztatják őket. Hátha az orosz trónra megint oly uralkodó kerül, a ki ismét megkezdi a Romanovok kegyetlenkedéseit. Egy pár gyermeknek. ... Ti nektek irom. Beleöntöm a telkemet. Hogy érezzétek a szív melegét most is, mikor tél van; mert ugyan a szív egyformán dobog télben is, meg a kikeletkor, de csak a szerelem adja meg neki azt az éltető napsugarat, a mely egy pillanatra átváltoztatja a szürke életet olyan misztikus világgá, melyhez hasonló csak ott a tubafa árnyékában lehet. Ti nektek irom. Hogy tudjátok meg azt, a mi hamis, a mi csak áltatja a lelket és gyötrődést kelt ott a szivetek mélyén. Hogy ismerjétek meg a gyermekszerelem csábos életét, a mi elszáll, s a mi nem fog életre kelni többé soha . . . a * Hát már tudjátok mi az élet? Megismertétek a száz baját, millió szenvedésével. Terveket szőttök a jövőre; látjátok azt a csöndes kis zugot, a hol édes csókkal, forró öleléssel éltek át egy életet, lemondva a világ örömeiről. Csak azt tudjátok, hogy ti szeretitek-egymást, hogy egymásért akartok élni, vagy meghalni, a mi tinektek mindegy. Nem órzitek a ködöt, a mely ránehezedik a lélekre, nem a szenvedés ködét, a mel}7 olyan fojtó, gyötrő álmot hozott a lélek gyönyörben úszó világára. Szerettek ? Ti, a kik még gyermekek vagytok ? Te is szép leány, te is jó fiú!'Hát csak ölelkőzzetek össze, kétségbeesetten, igazán, mintha a lélek, a ti ideális, szerelmes lelketek forrt volna össze, egygyó, az én megvénhedt lelkem rekedt fájdalmával. * * * . . . Halljátok a mesét! Olyan kicsiny volt a fiú s olyan szőke a leány. Ott látták meg egymást a templomban a Szulamit képe előtt. S a mint a Szulamit mennyei mosolylyal tekintett le reájok, ők a végtelen boldogság között még arról is megfeledkeztek, hogy most ott, az örökké élő előtt mondják meg egymásnak titkon: „Szeretlek“. Miod a kettő gyermek volt. Szőke az egyik s barna a másik. Úgy rajongaui egymásért talán nem is tud soha két lélek, mint ők. Boldogok voltak és gyermekesen bo- hók. Mit törődtek ők a világgal, mit az élettel, mit azzal, hogy egyszer meg kell halni. Élni, örökké élni, ez az, a mi az erőt adta a léleknek a szeremlemhez. Élni?. . . Vájjon van élet szerelem nélkül ? Ah! nincs, mert nem lehet — Ugy-e ezt mondanátok ? Hiszen Szulamit is szeret ott az oltáron, ő a kinek a ruhája kék, a lelke fehér s kinek egy életen keresztül az ima adta meg azt. a mit másnak — az embernek a szerelem. És mégis lehet élni szerelem nélkül is. Ok is azt hitték, hogy csak az anyag választja el őket egymástól; nem, nem még az sem, ők örökre egyesültek abban a szerelemben, melyet az ifjúság ajándékozott nekik. És szerettek mohón. Siettek szeretni, mert olyan rövid az emberi élet . . . Egy szép napon aztán, mikor a napsugarak megaranyozták a lugast, mely oly sokszor boldogságuk tanyája volt, nevetve mondtak egymásnak búcsút. Még a szív most is azt hazudta, hogy szeretik egymást, még a lélek most is megremegett a kéjtől, mikor ajkuk egybe forrt, de aztán elmúlt minden, mint egy álom, mint az az északi-fény, bogy távol egymástól szeressenek ismét mást, talán az igazit . . Kevés idő múlva az a nap, a mely megaranyozta az életüket, már csak úgy szállt le, mint máskor s ők elfeledték egymást örökre . . . Gyermek vagy még kis leány. Olyan mint a parton a virág; játszik veled a szerelem, és az a játék olyan édes, talán azért, hogy annyi a keserűsége. Csak szeress! Elmúlik az a szerelem s neked tisztul a lelked ; a szived a szenvedés alatt átalakul az igaz szerelem édességét megérteni. Nevesd ki azt a furcsa világot, a mely a szemedbe meri mondani, hogy „Gyermek“. — Gondold, hogy te már nagy vagy és tudsz szeretni. Pedig ez nem is igaz, csak , . . csak játszik veled a szerelem, mint a parton nőtt piros virággal a hűvös hab. Érzed, milyen bűbájos az élet? Szivedben éled az önérzet büszkesége; azt gondolod, hogy tied a világ, neked dalol a madár, s a füledbe súgja az akácz : szeress, szeress ! Pedig álmodod
