Szamos, 1899. május (31. évfolyam, 36-43. szám)
1899-05-18 / 40. szám
XXXi, évfolyam Szatmar. 1899. csütörtök, május hó 18. 40-ik szám, Á SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap es csütörtökön A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. • tZ E 1 ö f i x e t é s i ár: SZERK -SZTŐSÉU : Rákóczy-utcza 9 sz. Kgész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre frt. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes példány ára 10 kr. M ndeanemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a le^jutányosabb árban közöltéinek .Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Találékonyság. Aki a magyar nemzeti jelleget tanulmányozza, bizonyára a legutolsó sorban leli meg a találékonyság és leleményesség tulajdonságait. Nyílt fellépés, gyakran a merészséghez közel álló bátorság, minden alattomosságtól ment barátság és vendégszeretet: ez az az egyenes kardvágás, melylyel a magyar az élet gordiusi csomóját ketté vágja. Erről tesz tanúságot a magyar történelem egészen a legújabb korig. Ki tud arról, hogy valamelyik magyar korszakot alkotó világraszóló dolgot talált föl? Van rá példa, hogy a magyar vitéz halálmegvetéssel áldozza föl magát hazájának, sőt még a nők is hősökké váltak, de a találékonyság nyomát hiába keressük a magyarok törteneteben. Ha csak találékonyságnak nem nevezzük annak az önmagát föláldozni kész bátor magyar vitéz tettét, aki fölveszi hadvezére ruháit, hogy helyette ö menjen a halálba. A szinről-szinre való mérkőzés, a ve- szélylyel való nyílt szembeszállás volt ősidőktől fogva a magyarok virtusa. Az anyaföld gondoskodott hü magyar fiairól. A szükség nem kényszeritette őket, hogy Európa Kánaánjában megélhetésről gondoskodjanak. Az ipar és kereskedelem nem fejlődött volt ki, mert az a rikultura bőségesen nyújtott módot az életre, mondhatjuk a pazar életre. A viszonyok sajnálatraméltó megváltozásáról nem egy szomorú dalt zengtek már Kisebb lett a magyar föld, vagy több a lakossága? A magyar föld megmaradt, a lakosság szaporodásáról csak panasz hallatszik. Tizennégy magyar vármegyében a születések száma nem éri el a halálozásokét. A hibát másutt kell keresni, de ez nem tartozik ide. Bizonyos csak annyi, hogy hazánk agrikultur jellegéből mindinkább kivetkőzik s az iparhoz és kereskedelemhez kénytelen folyamodni Már pedig nyilvánvaló, hogy ezek melegágyai a találmányoknak, mely utóbbiak tudvalevőleg a találékonyság leghívebb kifejezői. Mert az iparra és kereskedelemre való hajlam, a technika fejlesztésére való szándék nélkül gondolható-e hogy az angol föltalálta volna a gőz hatását, az olasz a villamosságot, a német a puskaport* és a spanyol indult volna-e uj világot felfedező útjára? Mondom, a magyar történelem a legújabb korig, a találékonyság semmi vonását se jegyzi föl. Nehány évtized óta azonban, a mióta az iparra és kereskedelemre kénytelenek vagyunk gondot lorditani. a találékonyság is kezdődik kiélesedni és ha az nem is éppen epokális találmányokban nyilvánul, mégis azt látjuk, hogy a magyarok működése a legtöbb esetben bizonyos átgondolt terv szerint folyik le, hogy -a társadalmi és poiitikai élet minden ágában nem csak épen a külföldit utánozzuk, de önálló, mondhatnám nemzeti jellegű gondolatok és tervek jutnak érvényre. Az impulzust erre tagadhatlanul a nagy Széchenyi adta, ki sok magyar nemzeti jellegű intézménynek vetette meg alapját. Tény, hogy a magyarok szellemi tehetségei nem állanak szomszédjaik észjárása mögött. Mi csak más irányban műveltük szellemi tehetségeinket, de semmi kétség, hogy most, midőn már a találékonyságra rá vagyunk utalva mi is, szükségszerűen találgatni, fürkészni fogunk, hogy szomszédjaink mögött ne maradjunk és hogy nemzetünk és egyedeinek fentartását és jóllétét biztosítsuk. Szövetkezetek köteléke. A Szatmárgyei Gazdasági Egyesület múlt igazgató választmányi ülése több vidék mintájára óhajtandónak tartván a működésben levő szomszéd szövetkezeteket külön kötelékben egyesíteni, elhatározta, hogy Szilágy, Szatmár, Ugo- csa és Máramaros vármegyék összes szövetkezetét egy Szatmár központtal alakítandó kötelékben való egyesülésre hivja fel. E végből küldetett e napokban szót az alábbi felhívás, melyre nézve még e helyütt megjegyezzük, hogy Egyesületünk intentiója az összes szövetkezeteket minél teljesebb számban egyesíteni ez érdekkö rben, s igy, ha a megjelölt területen működő szövetkeztek közül tévedésből egyesek e felhívást meg nem kapnák, szíveskedjenek e végből egy levelező lapon Egyletünk titkári hivatalához fordulni. T. Igazgatóság! A szövetkezés eszme fontosságát bizonynyal nem kell magyarázni azok előtt, a kik Én, meg' barátom a színész.*) Ifjak s bohók valánk mi ketten, Bohók s szerelmesek nagyon, Szerelmesek egy szőke lányba Egy emeleti ablakon. Gyakran sétálgattunk karöltve Vis-a-vis, várva, hogy kinéz Az ablakon egy szőke lányka: En, meg barátom a színész. így volt soká időkön átal S ha nap sütött, ha húllt a hó Azért csak ott volt ám az utczán A két ifjú, a két bohó. S a szőke lány, úgy megszokott már, Hogy bizonyára sírni kész Ha vis-a-vis meg nem jelentünk En, meg barátom a színész. És egyszerre is ismerők meg Egy pikniken találkozónk S a szőke lánynyal sok, nagyon sok Érzelmes valczert tánczolánk. S a tancz után mélázva láttuk Hogy néha vész a férfi ész S hogy őrülós ahogy imádunk Én meg barátom a színész. *) Itt mutatunk be L. Yiski Sándornak, városunk fiának, mint leguj ibb inunk társunknak költeményeiből nehá- ! nyat, melyeket a forma könyedsége és a tartalom jelentősége egyaránt dicsérettel emelnek ki. Szerk. A bál után momentán jöttek Visit, virág és nachtmuzik, És egy korszak, mikor az ifjú Legény élettől búcsúzik. Egyszerre kértük meg a lánykát Egy szép napon, és mily finess : Kosarat kaptunk mind a ketten Én, meg barátom a színész ! Régi dal. A mig szemed reám tekintett, Addig daloltam ón sokat. S a lágyan rezgő édes dalba Hevülni láttam arczodat. A régi dal bűvös danáját Engem ölelve hallgatód, Ah! rég volt, akkor amidőn még Ezer öröm mosolyga ránk. A dal elhangzott reges-régen S kinek egykor daloltam azt, Egy csendes árnyas kertbe nyugszik Virággal ékes hant alatt. S a zöld, virágos drága hantra Borulva százszor fogadom : Hogy soha többé nem dalollak Szivembe zárlak én dalom! Óh jöjj velem. Óh jöjj velÄn egy jobb, egy szebb vidékre Hol más az élet és több a virág. Virágos kert ölén áll egy kicsiny lak Egy boldogságot elrejtő világ. Aranynyal ott nem hinthetem be utad És köntösöd sem lesz bíbor selyem : Arany helyett virággal ékesitlek. Óh jöjj velem 1 Virágos kertben suttogó falombok Mesélnek nékünk tündér szép regét, S a fülmiiének halk danája rólunk Szerelmünkről dalolja énekét: Szerelemről ... a mi künn a világban Csak múló álom : titkos sejtelem Virágos kertben, majd igazzá válik, Óh jöjj velem! Minden örömöm minden bánátimban I Szünetlenül te reád gondolok > Öröm ha ez, te nélküled nem érzem, Hisz nélküled örülni nem tudok . És homlokom redői elsimulnak. Öledbe, hogyha nyugtatom fejem És ,messze-messze szállanak a gondok : Óh jöjj velem! Óh jöjj velem, elrejtve a világtól Nem tudjuk meg az idő, hogy repül.
