Szamos, 1899. május (31. évfolyam, 36-43. szám)
1899-05-14 / 39. szám
■ nak sem panaszra, mert állami iskoláinkból, nemcsak a hazájáért igazán érző jó hazafiak, de egyben minden áldozatra kész buzgó egyházi tagok is fognak kikerülni. Azért értsük meg jól egymást s ne keressük mindig a rosszat, a hol az nincs is; hanem vegyük a kultusz miniszter urnák s a városi hatóságnak eme bölcs intézkedését készséggel s megnyugvással. Hazafias odaadással törekedjünk emez eszmét a legjobban nemzeti nevelésügyünk előmozdítására s városunk anyagi ügyének könnyeb- bitésére, és mi fő, a vallás-erkölcsi nevelés és oktatás felvirágoztatására fordítani. Bár sikerült volna eme szerény soraimmal megnyugvásra bírnom állami iskoláink' elleneit, s egyúttal jóakaratu meggyőződésre bírni a város nagy közönségét igazaimról, j Ez volna őszinte óhajom. Pax vobiscum! Amicus. Tűrhetetlen állapotok. Egy pár hóval ezelőtt kapcsolatosan a Do- j mahidy-féle tűzzel, mely alkalommal a munka- j ját önfeláldozással teljesítő tűzoltóság megkapta | a maga jutalmát ebben az elismerő buzdításban „üssétek agyon a khotyákat!“ — mondom — akkor tüzetesen felsoroltam mind azon 1 hiányokat és akadályozó körülményeket, melyek városunk tűzoltóságát nagyobb veszedelem idején gátolják a gyors megjelenésben és sikeres működésben. Már a czimmel is felhívtam arra a figyelmet, hogy miként nyilvánul rendesen a publikum segedelme; de szándékosan elhallgattam egyet, a mit e czikk keretében elmondani fogok. Először is utalok arra, hogy Schönfeld & Cie. még mindig nem részesült a kir. ügyészség méltó vendégszeretetében ! Másodszor utalok arra, a mit akkor elmondtam, abban a reményben, hogy miként Augusztus császár idejében ama bizonyos vargának a hollóját is megvették, mely csak eny- nyit tudott mondani „Oleum et operám perdidi!“ talán azok, a miket elmondtam nem fognak süket fülekre találni. Csalódtam ! A. homályos körvonalaiból apránként kibontakozó népkert s a ráépítendő remek kioszk már annyira öröm mámorba ringat itt mindenkit, hogyr az olcsó pótadóval dolgozó katonabanda csindarattája mellett még kedvünk sincs olyan bagatell dolgokkal is törődni, mint pl. a város tűzbiztonsága! De hát ki is törődne effélével, ha nem a tözoltóság maga ? Hát miért tartja azt az 5 tűzoltót és felügyelőt, no meg a főparancsnokot a nemes város, ha azért nem, hogy 22 ezer ember vagyonának tüzbiztonsá-| gára felügyeljeh? Ott lustálkodik valamennyi a kényelemmel berendezett őrtanyán s csak akkor tudjuk, hogy a világon vannak ezek a „város zsírján h i z ó d ó i n g y e n é 1 ő ku Ha nagy ritkán tűz van, vagy valami parádé ! Azt ajánlom, tessék elcsapni ezeket is, s azt a pompás helyet összecsatolva a régi törvényszéki palotával, hamarosan építsük meg a vigadót, mert ennek a polgárságnak szive szakad meg azért, hogy nincs hol vigadjon ! A megmaradó telekrészen építsünk bérházat, mely ha kiadható nem volna, pompásan el lehetne raktározni benne azokat az ügyeket, a mik itt-ott elintézetlenül hevernek, mint pl. a városi ovoda ügye két év óta ! Ha pedig tűz üt ki, dijakat kell kitűzni azok részére, a kik leggyorsabban érkeznek a tűzhöz, leghamarabb másznak — esetleg létra nélkül is, nem az ugorkafára, — hanem a fehér ház deák-téri tetejére, s azoknak, kik egy kis tüdőgyakorlattal leghamarabb elfojtják a tüzet. Micsoda pompás állapotok lesznek ezek ! ü_z érdemek elnyerik jutalmukat! S az a rengeteg költség (ca. 4000 frt), a mit eddig ezen haszontalan intézményre fordított a város — megmarad s mindjárt lehet vele kezdeni valamit: pl. a Deák-tér parkozását kapcsolatosan a vízvezeték és csatornázással ! Hát még a nemes verseny ezen alkalmi tűzoltók gyorsaságában, munkájában stb ? Az olympusi játékok nemes korát hozzák emlékembe! Ah mily idők! Azonban a mig ezek a boldog idők elérkeznének s a mig törvény és szabályrendelet védi a tűzoltókat hivatásuk teljesítésében, arra vagyok bátor kérni tüzekben gyönvórködni szerető, de az oltási műveletekhez nem értő és abban résztvenni nem akaró közönséget, hogy tartsa távol magát a tűz közvetlen színhelyétől, mert ott csak útban van és akadályul szolgál azoknak, kik hivatásukat teljesitik ; továbbá igyekezzék mérsékelni eddig szunynyadt tűzoltói tudó mányát és oktalan meg jogtalan utasitgatásai- val, tanácsaival és közbeszólásaival ne igyekezzék zavart és ez által nagyobb bajt okozni ! Kritikáját mindig és mindenkor megteheti bárki is, de nem olyan módon, hogy a fegyelmet rontsa s nem azért, hogy inzultáljon! Kérem, megtörtént ezúttal, hogy a 20—25 tűzoltónak 100 ember rendelkezett. Megtörtént, hogy kiragadták a tűzoltó kezéből az eszközt! No ezt kellene megpróbálni Budapesten vagy Kolozsvárt ! Tény az, hogy a kevés számú tűzoltóság rá van utalva a kívülről jövő segítségre a tömlővezetésnél, fecskendő működésnél stb. De erre készséggel megkapjuk a kivonuló helyőrségi „készenlétiét annak a fejében, hogy évenkét díjtalanul kiképezzük a katona tűzoltókat. Tehát nem szükséges a 100 parancsnokló uron kívül még másik 100—200 embernek a segítség ürügye alatt betolakodni az égő házak udvarára! Á roszul öltözött embereket még csak feltartóz tatja a rendőrség és katonaság, de már az uriasabban öltözöttekről felteszi, he gy ha nem volna ott dolga, nem menne oda! Ezt hallgattam el a múltkor. Most pedig addig is, mig parancsnoksági ülésünk hivatalos formában előadná a sürgősen pótlandó hiányokat, röviden ismétlem a már múlt alkalommal elmondottakat. 1. A meglevő 5 fizetett tűzoltó nem elég ; a legkisebb létszám — nem az a mit a miniszteri rendelet megkövetel — városunkban 10. 2. A 2 pár ló — melyből 1 pár rendesen nincsen ott, nem elég ; legalább 3 pár kell, melyből, 2-nek feltétlenül ott kell lenni! A fehérházi tűzhöz ki kellett volna hozni a létrákat egyidejűleg a fecskendővel — de nem volt ló ! 3. Miután a mostani létszámnak nem elég az az odú, melynél minden valamire való kocsislakás különb : feltétlenül nagyobb egészségesebb s a czélnak megfelelőbb őrtanya kell! Ezek a legminimálisabb — nem óhajtások, de követelmények. Egész természetesnek tartom azt, hogy ha a tűzoltóktól követeli a város kötelességük teljesítését a tűzoltóság követeli a maga munkaképességét! A mig pedig oly szépen haladó empori- umunk egy a czélnak megfelelő őrtoronyról gondoskodik, addig a mostani telephon állomások száma legalább 6-tal szaporítandó. Kilenczedik éve szolgáltam a város tűzvédelmi érdekeit nem sok tudással, de elég ügyszeretettel és kitartással; soha sem vártam és minél j ritkábban kaptam elismerést, hacsak nem olyan . Schönfeld-félét. Nem is a magam nevében be- ; szélek, de azoknak az önk. tűzoltóknak nevében, | kiket nagyrészben Tankóczi segedelmével egyen- 1 kint, csaknem fülön fogva vezettem a tűz- | oltóságba. Ezek a fiuk több mint félév óta szeretettel, buzgósággal, lelkesedéssel állják meg a helyeiket ingyen. Van olyan is, ki hetenkint mint iparos munkás 3—4 frtot keres s egy ilyen tűz alkalmával 8—10 frt ára kárt szenved a ruhájában. Még egy sem panaszkodott túlságosan e miatt, még egy sem kapott kártérítést, s ezen apró károk, melyek a szegény embernek elég nagyok, még egyetlen emberünket sem vitte el közülünk. De ha a város t. közgyűlése a beadandó memorandunkat elvetné, bátorkodom figyelmébe ajánlani, hogy én és tiszttársaim azonnal megválunk az önk. tüzoltóegylettől. Még arra is felhívom a város nemes atyáinak figyelmét, hogy abban az esetben, ha az önkéntes tűzoltóság feloszlik, a város kötelezve lesz fizetett tűzoltóságot tartani. Az általam felsorolt hiányok pótlása 2—3000 frt lenne a mig a kötelezett tűzoltóság legkevesebb 6—8000 frt terhet Jelent a városnak. Én nekem mindegy! Szörnyen és vógkép meguntam már ingyen érdeklődni azért, a miért az arra hivatottak pénzért sem ügyelnek. Azonban az igen t. közgyűlésnek ajánlom Catoval: „Videant consules . . . Tliurner Albert. kitiltatnék, akkor az egyesület köteles onnan minden igény nélkül elvonulni. A kényszerhelyzet súlya alatt a lövők a városnak kegyelemre megadták magukat. Keresgetve közgyűlési emlékeimnek szürke lapjai között, visszaötlik az eszembe, hogy a lövő egyesület épületeinek jelzett átvételi idejében feküdt a közgyűlés asztalán először az a hatalmas terv, mely a régi népkertet, a P a p János- féle telket és a lóvéidét egybehasitani javasolta s amely immár, hála az uj idők változott lehé- nek, testbe öltözőben van. Akkor szeszélyesen megdöczczent a szavazás, mert a szükzsebü városatyák szineváltozott hangulatba kerültek. Ezen közgyűlésről emlékezet okáért mankón jaró Múzsám segedelmével föl is Írtam választóim számára a következő versecskét: Jámbor, ha hoz utad egykor Sebajdára, Részvéttel gondolj a lövészek árkára, Mert ebből lehet csak azt kimagyarázni, Hogy kell a logikát szépen hasra vágni! _ Visszatérve a dolgok rendjére, legutóbb az történt, hogy a rendőri hatóság az egy tagba szakadt hármas telekből kiépítés alatt álló Kossuth-kert területerői a lövészetet egyszerűen kitiltotta. Az egyesület bírói és közigazgatási utón keresi vélt igazait, de egyúttal méltányossági szempontokból azon kéréssel fordult a közgyűléshez, hogy a kert rendezése miatt szétrombolt védőmüveit a város a régi állapotba állítsa vissza; az eddigi helyiséget továbra nézve is tartsa fenn, esetleg uj berendezéssel más alkalmas helyet adjon, megjegyezvén, hogy a kérelem nem teljesítése esetén a beadvány az egyesület ellen semmi jogi bizonyító erővel nem bir. Az ügyet az előadott váz szerint Pap Géza főjegyző ur ismertette, majd Tankóczi Gyula tanácsjegyzö ur olvasta fel abban első határozati javaslatát, amely úgy hangzott, hogy a város bizottság utján méltányossági okokból, azonban minden kötelezettség nélkül álljon szóba a lövök bizottságával s hallgassa meg kívánalmaikat. A kérelem megadása mellett első sorban U r a y Géza bizottsági tag ur szólalt fel, akit ez a szerep annyivalisinkább megilletett, mert tudvalevőleg ő az egyesület főlövészmestere. Élénk színeket festett a lövők múltjából, akik az egyesület sikereivel hosszú időn keresztül vezetői voltak társadalmunknak. Nem tudja megérteni, hogy ez a város, amely jótékonyságával és áldozatkészségével minden testületet támogatni szokott, hogyan tör most ezen egyesület sorsa ellen, amikor vógzósileg meghagyta a kapitányi hivatalnak, hogy azt ötvenhárom éves dicső múltja után egyszerűen kitelepítse és ez által életét megsemmisítse. Felpanaszolja, hogy velük a Tanács szóba sem állott s a védőmüvek lerombolását minden elöleges értesítés nélkül máris önhatalmúlag végrehajtotta. Végül : hangsúlyozza, hogy az uj gyógyító tudomány I elvei szerint a puskaszó az idegesség ellen a I 1 legjobb szer s már ezért is érdemes azt a régi helyiséget fönntartani. A visszhangot erre a beszédre Kovács Leó méltóságos ur adta meg, aki kereken kijelentette, hogy neki olyan egyesület, amely fegyverein stehert, kukkert, fechert, snellert és verklit használ, nem l<ell, mert az általános katonai kötelezettség korában ma már legalább is a Mannlicher fegyver begyakorlásához kell folyamodni. Tudomása szerint a honvédség szívesen átengedi az egyesületnek lövő terét a mostani tér helyett; fogadják el azt. Nem hiszi, hogy a sok piff, paff, puff az idegességet gyógyítaná s hivatkozik ennek bizonyítása czéljá- bál egy helybeli magasállásu urra, akinek nem akarja megmondani, hogy az idegesség ellen mentői többször járjon a jelzett helyre. Dr. Kérész tszeghy Lajos ur szerint a lövészet ma már puszta testedző sporttá szállt alá s mint ilyen, különösebb figyelmet nem érdemel. Dr. Fejes István szerkesztő ur abban a hitben él, hogy nem volt volna szabad az egye- ' sülét, dolgait jogerős határozatig megbolygatni, de ez a körülmény bekövetkezése azonban korántsem ad okot a kötelező kárpótlásra. Záróbeszéd alakjában Pap Géza főjegyző ur azt hangsúlyozta, hogy a kitelepítés kérdésében a Tanács a kapitányi hivatalnak általá-
