Szamos, 1899. április (31. évfolyam, 27-35. szám)
1899-04-16 / 31. szám
tudja a módját és ha véletlenül tudná is, nem foghat a költségeket igénylő pörbe Hiszen csak a beadványokra mennyi bélyeg kell, egészen eltekintve az ügyvédi költségektől. A szegény ember bizony kénytelen eltűrni az igazságtalanságot, mert a törvények által részére biztosított jogoknak érvényt szerezni nem tud és sokan tudva ezt, nem átalkodnak vele igazságtalanul bánni. Azok közzé tartozik tehát a jogvédelmétől ugyan meg nem fosztott, de jogát keresni nem tudó szegénysorsu, akik rá vannak utalva embertársaik gyámolitására. Mert itt a szükség által felébresztett találékonyság csak roszra vezethet, hiszen a szegény ember törvényes utón az előadott okoknál fogva nem szerezhet igazának érvényt, miáltal gyakran előadja magát az az eset, hogy a jogát keresni nem képes szegény ember önbíráskodáshoz folyamodik, amiért azután keményen meg kell lakolnia — csak azért, mert eredetileg ő rajta követték el az igazságtalanságot. Örömmel kell tehát fogadni a modern jótékonyságnak amaz, a társadalom köréből kiindult újítását, hogy a szegény emberek jogvédelmére egyesületeket alakítanak és kívánatos, hogy ilyen valóban humánus egyesület országszerte minél több lépjen életbe és minél előbb kezdjék meg áldásos működésűket. Verus urnák. Rövid leszek. A közélet küzdelmeiben ön- hite szerint máris kipróbált tollával és sok naiv- sággal írott czikkére nem sok mondani valóm lehet, de csak jó indulatot tanúsítok Verus ur iránt, ki a midőn a más gyarlóságait figyelemmel kiséri, a saját hibáira figyelmeztetem. Alii tása nemcsak naiv, hanem abszurdum is, mert ha állítását számokkal fejezte volna ki, azt kellett volna mondania, hogy 15 sokkal több mint 79. Megmondom, hogy miért. Ha jól tudom a képviselő testület 91 tagot számlál, a tanács 6 — 7 tagból, a szavazattal biró tisztviselők ősz-1 szes száma 14—15. Abszurdum tehát azt mon dani, hogy a többség nem tudja mindenkor érvényesíteni akaratát, vagy a tanács hatalmaskodásával szemben megtörik a képviselők érdeklődése s elernyedés kap lábra. A tanácsnak, de minden embernek megvan az agyarlósága, hogy a maga meggyőződésének igyekszik érvényt szerezni, ez a gyarlóság azonban némely embereknél nagy mértékben ki van fejlődve, a kik ha a saját felfogásukat érvényesíteni nem tudják minden egyes alkalommal, akkor rossz színben látják a közdolgokat. A köztünk fenntforgó helyzetet illus- trálom egy kicsit, hogy Verus urnák belső be tegsógéböl elromlott szemét megszabadítsam a hályogtól. Ön Verus ur kijelenti, hogy nekem nincs igazságom, tehát már hatalmaskodik ön is, mert csak saját állítását tartja igaznak s azt rá akarja erőszakolni másokra. Én ezt nem teszem, csak azt mondom, még pedig csalhatatlan számokkal, hogy az ón véleményem szerint 15 a 79 nól jóval kissebb, ha tehát ez a nagy többség más véleményben volt, mint a Verus ur által gondolt 15 kerekű gépezet, bi zony a többség akarata mindig érvényre jutott; s nem csudálkoztam soha- azon, ha akár a tanács, melynek hitem szerint független gondol- kozásu s a közjóra törekvő tagjai vannak, akár Verus ur egyes elfogult álláspontjához görcsösen ragaszkodott; ez az emberi hiúságból eredő gyarlóságban rejlik, s ezen a gyarlóságon csak úgy lehet segíteni, ha a józan mérsékelt többség, akár egy, akár más oldalról jövő hatalmaskodással szemben, alapos ismeret és higgadt gondolkodás után minden egyes esetben megszabja a közügyek irányát. Hogy azonban ez megtörténhessék, minden bizottsági tagnak ismerni kell kötelességét, az előkészítő s az ügy teljes ismeretét feltáró bizottsági tárgyalásokon, úgy mint a közgyűléseken részt kell venni s a kaláber partinál ha többre becsüljük a közügyeket, ha alkalmat keresünk az ügyek alapos ismeretére, ha önálló független gondolkozásunkat érvényesítjük, s ha nem más módon, de szavazatunkkal azt kifejezésre juttatni törekszünk, akkor az a Verus ur által látott rémkép — a hatalmaskodás megtörik. Csak igy számíthatunk egészségesebb állapotokra, nem pedig akkor, ha saját nézeteink érvényre nem jut- tathatása miatt e 1 e r n y e d ü n k, és hozzá még a közönynek más okait keressük, mint azok a valóságban vannak. Ezt szívleljék meg Verus ur Ó3 bizottsági tagtársaim! Egy városatya. HÍRROVAT. * A negyedév közeledtével felkérjük azon mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, akik hátralékban vannak, hogy azt kiadóhivatalunkba beküldeni szíveskedjenek. * Április 11. A kir. kath. főgymnázium az április 11-iki hivatalos ünnepet ez évben is fényesen ülte meg. D. e. 9 órakor az ifjúság a tanárok vezetése alatt részt vett a hálaadó isteni tiszteleten a székes egyházban. Innen vissza térve a csinosan díszített tágas torna-csarnokban az intézeti énekkar a Hymnuszt zengte a programm első pontjául. Az ének utándr. Fech- tel János tanár mondott a nap jelentőségét magyarázó és méltató ünnepi beszédet, majd a szózatot énekelték a jelenvoltak. — Délutáni £ órakor a kereskedelmi iskola növendékei is ünnepeltek. — Ezen ünnepélyen ugyancsak dr Fechtel János tanár intézett az ifjakhoz értelmi fokukhoz mórt fejtegető beszédet. A növendékek közül 3 szavalt s első és utolsó számul mindnyájat. a hymnuszt, illetve a szózatot énekelték. * Nyilvános köszönet. Jótékonyságáról mindnyájunk előnyösen ismert Klein Vilmos ur a közkorház kertjét a szenvedő betegek kedves üdülő helyét „mükertószetéből* való számos és értékes disznövénynyel és virág maggal volt szives megajándékozni. A nemes lelkű adakozónak ezen az utón is hálás köszönetét mond az igazgatóság. * Óvoda megnyitás. A szatmárnémeti állami kisdedóvó intézet 1899. április 30-án d. e. 11 órakor az intézet helyiségében (Honvéd u. 7.) tartandó ünnepélyes megnyitás után át fog adatni rendeltetésének. Ezen megnyitási ünnepélyre a felügyelő-bizottság tisztelettel meghívja az érdeklődő szüléket és tanügybarátokat. A beiratások (havi 10 kr. dij lefizetése mellett) folyó hó 24-én kezdődnek, az intézeti helyiségben eszközöltetnek, naponta 8—12-ig terjedő hivatalos időben. * Névváltoztatás. Kiskorú Lövenberg Ármin vezetéknevének „LengyeF-re, Friedman Sándor vezetéknevének „Füredi“ re való változtatását a belügyminiszter megengedte. * A szatmár-ugocsamegyei r. k. néptanító-egyesület folyó hó 12-én nagy választmányi gyűlést tartott. É gyűlés, mely az évenkint megtartatni szokott rendes közgyűlésnek előkészítője — megállapította a május hó 25-én tartandó közgyűlés tárgysorozatát. E tárgysorozat pontjai közül különösen kiemelendő az a rész, melyben az orsz. kath. tanítók százas bizottsága által kitűzött tételek vitatnak meg: a) „A tanítóképző intézetek tanterve.“ Előadja: Bodnár Gáspár kép. tanár, b) „A polgári iskolák reformja.“ Előadó: Bagoss}7 Bertalan kép. tanár, c) „A kath. tanítók és kántortanitók nyugdíj- sérelmei.“ Előadó: Plank Károly, csomaközi tanító. d) „Az állami tanképesitéssel szemben a kath. álláspont kifejtése.“ Előadó : Lengyel József kép. tanár e) „A népiskolai záró vizsgálatok mai rendszerének reformálása időszerü-e? S ha igen, mily alapelvek szerint volnának reformálandóke vizsgálatok.“ Előadó: Mondik Endre. Tudomásul vette e gyűlés a bíráló bizottság jelentését, a beérkezett pályamunkákról. E tételre: „Milyen eljárást fog tanúsítani a tanító, ha észreveszi, hogy növendékei közt vannak, akik néma bűnben szenvednek“ beérkezett két munka, melyek közül az „Isten nevében kezdem el“ jeligéjű munka 50 korona díjban részesül. 40 korona a Steinberger-féle fölajánlott dij megpótolva az egyesület pénztárából 10 koronával, A másik tételre; „Mily módon fogja a tanító növendékeiben fejleszteni a kötelesség érzetet“ beérkezett 1 pályamunka következő jeligével: „Első a kötelesség.“ Egyhangúlag dicsérettel jutalmaztatott. A közggyülés részletes tárgysorozatát lapunk későbbi számában hozzuk. * Az iparos ifjúsági kör közelebb tartott választmányi ülésében Tabajdi Lajos I-ső alapitó tagjának elhunyta feletti mól}' részvétét és az elhunyt hervadhat lan érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, s a gyászoló családhoz részvét iratot intézett s elhatározta, hogy az egyesület jótevőjének arczképét a kör számára megszerzi. * A szatmárnémeti I. temetkezési társulat f. hó 9-ón tartotta évi rendes közgyűlését, melyen a pénztári számadások megvizsgálása és a pénztárnoknak adott fölmentvény után a megüresedett társulati jegyzői állás töltetett be. Közgyűlés ez állásra Márton László aspiránssal szemben egyhangúlag Hajdú Károlyt választotta meg. * Mentőegyesület. A közegészségügyről szóló törvén}7 kötelességévé teszi a városoknak, hogy a balesetek alkalmával szükséges segélynyújtás iránt a népesebb városokban mentő intézeteket állíttassanak fel. Ez iránt kapott felhívást városunk is s nagyjából a költségek következőleg állíthatók össze a budapesti mentőegyesület értesítése nyomán. 1., egv vagy két orvos, kik a felügyeletet gyakorolják, a szolgálatot vezetik, egy esetleg két jól beoktatott szolga, nappali és éjjeli szolgálatra, (20—25 beoktatott egyén). 2., egy kocsi mintegy 5 —600 frt értékben, 6—8 hordágy ä 7 — 8 frt., 3 — 4 mentötaska á 25 frt. 3., a mentéssel foglalkozók számára egy helyiség 2 szobával, azonkívül raktár, kocsiszín és istálló. 4., egy pár ló. A mentéssel a tűzoltók és a rendőrség is megbízhatók, mely ennek a szellemtelenségnek a fedezése. Es igy elérkeztünk a felületességhez, ehhez a csalfa és csalóka lepelhez, a mely a mi korunknak karak- teritisztikus jellemvonása. Ne tessék félreérteni. Meg van most is, az a nagy tudós világ. Nem ezekről szólok, hanem a tömegről. Társalognak valakivel? Előfordul a diskurzusban Carlyle, Yeismann, Newtan, Galilei. És mit tudnak róla. Azt sem, hogy milyen állatnak a nevei. És ez a nevetséges tudomány most nagyon dívik. A múltkor, midőn Jászai nálunk volt, elmentem a szinházba és élveztem az ő mélységes mély művészetét. Valami termetes asszonyság ült előttem és közönyösen mondotta : „Nem is játszik olyan jól“ „Kit ismer nagysád, aki jobban játszaná el?“ kérdtem ón. „Pathi Adelinát“ volt a válasz és a mellette ülő emberek arczára felleg alakjában ereszkedett le a nagy tudomány miatti bámulat. Van nekünk egy hibánk, a melyen sok a nevetni való is. És ez a nagyzás. Kezdjük utálni a mi egyszerű de tisztességes körünket és szerepelni akarunk. Hát bizony „higyjók el“ nevetséges ambiczió ez. Milyen furcsa látvány, hogy mikép adja az ágens az urat, hogy szíjjá azokat a finom szivarokat és a mellé, hogy . . . koplal. Hazudnak, utánoznak nagyzásból. Mintha az lenne a jelszó: stakard el az igazi arezod és mutasd a hamist. Mintha az egész élet egy színjáték lenne, megrázó tragikumot, kaczagtató bolondsággal hozva együvé. Pedig az élet olyan nehéz, olyan bajos és mégm csak átjátszuk. — Megszokva göröngyeit, zavaros összetorlódó bajait, kitör belőlünk valami egészséges kaczagás, a humor kaczaja és nevetünk, a hol sírni kellene. így fejlődik ki a humor a nehéz időben elsírunk, könnyezve elnevetünk és napfényesen elmosolygunk a világ bajai felett, akárcsak a jó, öreg Dickens Károly. Mindenesetre ezen nagyzásban megvan a humornak egy bizonyos neme. Vagyis, hogy úgy mondjuk, sok benne a nevetséges a bolondozás. Beleuntunk már abba a siró örömbe. És csak bolondozunk. Ilyen a mai humor. Ilyen Mark Twain humora is. És ebből a nagyzásból, kifejlődik a képmutatás. Nem furcsa-e? Megkérdjük attól a leánytól hány éves ? 16-nak mondja magát, ha még van foga és ennyi marad, mig férj ez nem megy. Pedig az idő sebes haladással rohan és csak ő felette állna-e még ? Meg csak azt megértem, mikor a kis leány adja az anya vagy az agg szűz szerepét, de mikor az anya vagy a vén leán}7 bakfis helyett kreál, ez már furcsa . . . bizony Isten furcsa. Körülbelül azt fogják mondani, hogy nekem a legnagyobb hibám az, hogy ezt a tár- czát írtam ... na de mar megírtam. F. J.
