Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)
1899-03-26 / 25. szám
kel,. ma gyapjút árul, holnap szoczialisla elveket ; ma a munkásnak vonia le a bérét, holnap a munkaadó ellen lázit; fódolog, hogy vagyonra tegyen szert; a lázitás veszélyeivel az elámított nép sorsával nem törődik; ha pedig ő a munkaadó, nem tekint a munkásnak sem személyes, sem családi erkölcsi érdekeire; az emberi munkát csupán anyagi érdekeinek szempontjából fogja fel; munkásaira annyi gondot fordít, amennyit gépjeire és ha a munkaidő és megerőltetés lul- ságai folytán a munkások ereje kifogy is, az őt nem aggasztja, hiszen növekednek az uj erők. íme a társadalmi kérdés jogosultsága. Milliók sóhajtásai oda mennek ki, hogy sorsukon javítva legyen, hogy az igavonó barom soraiból kiemeltessenek s a társadalomban illőbb állapotba helyeztessenek. Ezen kell fáradniok, ezért kell küzde- niök a szegény elnyomott s egyben félre vezetett magyar munkás osziály érdekében mindazoknak, kiknek hivatása a nép veze rése: a lelkészeknek, körjegyzőknek és az egyes, leteknek. A nép ellenségeit le kell álczázni s Így hitelüket megrontani, figyelmeztetni kell a vezetőket korunk rákfenéjére, s rámutatni a gyógyszerre, melylyel a mindinkább elharapózó baj orvosolható. Ezt czélozza lapunk is, valahányszor a szoczializmus kérdéshez a fölmerülő esetné nyék hatása alatt hozzászól a magyar munkás osztály iránti szeretetétől vezéreltetve. Cató. jubilált Erckman-Chatriáu „Két Rantzau“ czimü drámájában kétsógbeejtöen üres ház előtt. 30 éves színészi pálya megünneplése bizonj” több érdeklődést érdemelt volna meg. A jubiláns Rautzau Jeau szerepében lépett föl s kifogástalan alakítást nyújtott. Mellette Krémer (Rantzau Jaqes), Somiár (Flórencz), Rajz (Georges) és Szász Anna (Luise) működtek közre dicséretes buzgalommal. 21-én az „Ezres“ perselye javára Jókai gyenge drámája „A fekete vér“ került szilire a közönség nagy részvét.lensége mellett. Az előadás különbeu & jobbak közé tartozott. 29 ón az „Aranylakodalom“ ismételtetett zónában sok kihagyással elég szép hözönsóg előtt. 23-án a karszemélyzet vette jutalomjátókát Verő György „Virágcsata“ czimü operettejében zónaelöadásban, 24-ón újólag zónában „A kis alamuszi“ került színre. Az egész hót elóadá sain általában igen kis számú néző-közönség volt jelen, ami elég világosan bizonyítja, hogy 6 hónapi színi saison sok e szatmári lakosságnak. Színészet Márcz. 18 án Sz Nagy Imre jutalomjátékának kellett volna megtartatnia a „Czigány- báró“ czimü operettében, de a darab közbejött akadályok miatt lemaradt és helyette a Háromláb kapitány bohózat adatott zónában kevés közönség előtt. 19-én vasárnap két előadás volt. Délután Follinus „Náqi“-ja került színre gyermekelőadásul rengeteg kihagyásokkal, kevés néző jelenlétében, este pedig az „Aranyiakodalom“ másodszor tele ház előtt. 20 án veterán színészünk, Leövey József HÍRROVAT. * A negyedév közeledtével felkérjük azon mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, akik hátralékban vannak, hogy azt kiadóhivatalunkba beküldeni szí veskedjenek. * Személyi llirek: Ludvig Gvula m kir. államvasuti igazgató elnök e hó 24-én a helybeli vasúti állomáson vizitet tartott Gr >f Hu- gonnai Béla főispán pénteken városunkon keresztül Nagy-Károlyba utazott. * Eljegyzés. Berki Sándor ecsedi (Tolna m.) s. lelkész közelebb váltott jegyet Tolnay Fe- rencz földbirtokos kedves és szép leányával Lídiával. + Tanári vizsga. Bagossy Bertalan a tanító képző intézet tanárkarának egyik jeles tagja a középiskolai tanári alapvizsgát a budapesti egyetemen kitűnő sikerrel letette. Gratulálunk ! * Jótékonyság. Hámon József kanonok és Frankó János kereskedő az iparos ifiak OtthoI nának költségeire kibocsátott részvényekből 10 —10 drbot jegyeztek. * A Széchen^i-Társulat, mely oly nemes kulturmissiót telje.,, vár egyénkben, tevékenységének szélesbitése czéljából, az államtól segélyt akar kieszközölni, Ez ügyben Br. Vécsey József egyesületi elnök vezetése alatt egy számos tagból álló küldöttség fog április hó 6-áu a vallás és p. ü. miniszter uraknál tisztelegni. * A helybeli izraelita statusquo ante felekezet a kor követelményeinek megfelelő templomot óhajt építeni városunkban. E czólból aláírási ivet bocsátott ki az egyház tagjai közt. A tervbe vett építendő templomi ülőhelyekre 100,' 200., 300. és 400 frtos esetleg nagyobb összegű előjegyzések is tehetők, az ölőjegyzők pedig a nevezett helyek vásárlásánál 10°/o kedvezményben fognak részesülni. E felekezetinek, m'lyélet- kóppességónek s buzgalmának már is annyi jelét adta, úgy látszik sikerülni is fog a tervbe vett templomot fölépítenie. Brandt Győző honvéd százados Szabadkáról városunkba lett áthelyezve, hová a napokban meg is érkezett. Erezze jól magát körünkben 1 ö A lövészegyesület és a város között fennálló visszonyról, már több Ízben megemlékeztünk s említettük, hogy a jogügyi szakosztály javasolta, miszerint a szerződés értelmében a Lövöldének a Kossuth kertből való kihelyezése iránt indittatuék meg a hatósági eljárás. Az eljárást a kapitányi hivatal meg is indította s a helyszíni tárgyalás után határozatilag kimondotta, hogy a Lövelde jelenlegi helyén fent nem állhat s április 15 ig eltávolitandó. Nincs azonban kifogása a rendőri hi vatalnak az ellen, hogy a Lövelde a közbiztonsági követelmónyeknek megfelelő óvintézkedések megtétele mellett áttótessék azon legszélső pontjaira a most már egybe foglalt Kossuth kertnek, mely a mostani Lóvéidétól nyngotra fekszik. * Az országos nemzeti szövetség, mely városunkban már számos tagot is gyűjtött május ó 7-én tartja városunkban alakuló közgyűlését melyre a központi, országos nemzeti szövetség nek elnöksége városunkban fog értekezni. Bauer Lajos m. kir. honvéd őrnagya n.- károli houvédzászlóalj parancsa) ;i, ki csak a közel múltban lett innen áthelyezve, .tegnap tar ; tóttá 25 éves katonai szolgálatának jubileumát. Ez ünnepélyre a helybeli honvéd tisztikarból | is egy ne hányán átmentek Károly ba gratulál an- dók a derék őrnagynak, ki 25 évi szolgálata alatt úgy bajtársai mint a polgári körök szerete- tét és becsülósét kivívta magának. Gratulálunk! ‘ A hegyi vasút a holnapi nappal azon ponthoz ér, hogy rajta a forgalom megiuditta- j tik. A kereskedelemügyi miniszter ugyanis meg- | engedte, hogy a hegyi vasút már készen lévő része a teherszállítás, fafuvarozás czéljából a vasút építési vállalkozó terhére és felelősségére a forgalomnak átadassák. A Neuschlosz ezég a 1 fa vasúti fuvarozását holnap meg is kezdi any- 1 nyival is inkább, mert nevezett ezégnek a hegyi közút tengelyen szállításra való további használata meg nem engedtetik. * A köszvéuyes éscsuzos betegek figyel- I inét ne kerülje el azon páratlan hatású csuz és köszvóny elleni kenőcs, mely Zoltán Béla udvari szállító gyógyszertárában Budapesten kapható üvegenkint 1 írtért. Az elismerő levelek ezrei bizonyítják, hogy e kitűnő kenőcs 15—20 pulzus, mely kizárólag csakis az ón személyemre szorítkozna, nállam teljesen ki van zárva. Lehetséges azonban az is, hogy sok doogra csak azért gondolok, mert előzőleg önkéntelenül és tudtomon kivül másoknak erre impulzust adtam. Az ily eseteket évek óta állandóan megfigyelem és komolyan mondva, hasznom is van a dologból. Szivarjaimat legalább is 1200 angol mért- földnyi távolságról hozatom. Nehány nappal ezelőtt (szeptember 30-án) egyszerre csak eszembe jut, hogy : nini, már vagy három hete, hogy megrendeltem a szivarokat és még mindig se hírük, se hamvuk. Megfoghatatlan, hol késnek ily sokáig ? Rögtön leültem és sürgönyöz- tem, hogy mi lesz már a megrendelt szivarokkal ? Azaz jobban mondva, csak megszövegeztem a sürgönyt, mert éppen a mikor el akartam küldeni, hirtelen a következő gondolat villant át agyamon: Eh liadd csak ! Szivarszállitód amúgy is éppen most foglalkozik azok elküldésével! — Nem sürgönyöztem. A mint az alábbi okból ki fog tűnni, ez esetben a gondolat egy fél másod perez alatt 1200 angol mértföldnyi utat tett meg. Ma, mikor ezt a levelemet irom, október 4-ike van. Éppen most jelenti az inasom, hogy a szivarok megérkeztek. Kér hogy adjak neki pénzt, hogy kifizethesse a magas szállítási dijat meg a vámot. Lássák uraim, mily helyesen cselekedtem, hogy akkor nem sürgönyöztem. A szivarrendelményemro vonatkozó számla, a melyet október 2-án vettem kézhez, csakugyan szeptember 30-áról volt keltezve Határozottan tudtam, hogy akkor (szeptember 30-án) abban az üzletben az én szivarjaimmal foglalkoztak, mert különben nem éreztem volna magamban azt az erős ösztönt, hogy sürgessem meg az expedicziót. Az által pedig, hogy a villanyos távirda mellőzésével rábíztam magam a „szellemi távirdá“-ra legalább is 50 centet tehettem félre a szegéinek részire. Természetes dolog, hogy e szegények közé első sorban is ón magam tartozom. A legutóbbi kilencz év alatt rendkívül sok ehhez hasonló dolog történt velem. Mondhatnám számtalan levél vált fölöslegessé az által, hogy nem engedelmeskedtem a belső sugalatomnak, mely a levélírásra késztetett. Mindig tudtam, hogy a kinek Írni akarok, éppen most ir nekem, még pedi ugyancsak arról a tárgyról, melyre vonatkozólag vele érintkezni kívántam. Minek írnánk ketten egy és ugyanarról a tárgyról ? Akárhányszor csodálkozunk azon, ha leveleink keresztezik egymást. Ha csak egyikünk nyomná el a kapott impulzust, okvetlen elmaradna a keresztezés. Önnökkel szemben, igen tisztelt uraim, természetesen kivételt teszek. Felteszem, hogy önök szellemi utón sürgönyöztek nekem, sietek tehát kívánságuknak rögtön eleget tenni és haladéktalanul közlöm önökkel nézeteimet. Már 1878-ban, májusban „szellemi távirda“ czim alatt ki akartam adni egy kis füzetkét, a melynek tartalmát a rákövetkező 2—3 év alatt egy újabb esettel ki is bővítettem. Mindez ideig azonban nem hoztam e munkát nyilvánosságra, mert attól tartok, hogy az emberek majd nevetnek rajta, s itt is a homoristát látják bennem és azt hiszik, hogy gúnyt űzök a dologból. Ezért, hogy esetleg akaratom ellenére is ne ártsak az ügynek, elállottam a közzétételtől. A régi hóziratot azonban megőriztem. Ma is megvan még s e helyütt még csak a következő, az emliettem füzetkót átható gondolatról akarok megemlékezni: Megfigyeléseim révén gyakran arra a tapasztalatra jutottam, hogy az emberek még az egymástól legtávolabbra eső helyen is szellemi összeköttetésben állhatnak egymással. Ehhez azt hiszem, feltétlenül csak annyi szükséges, hogy egy és ugyanazon időben mindketten különösen kedvező kedélyállapotban legyenek. Na most, vájjon nem lehetséges-e, hogy egy szép napon csak előáll valami tudós azzal, hogy talált utat és módot arra, hogy az ilyen szellemi érintkezéshez megkívánt kedélyállapotot előidézhesse? Nem volna-e sokkal kellemesebb, ha nem volnánk ráutalva a lassú és sok bajjal járó távbeszélőre és egyszerűen az mondhatnék : „Közvetlen összeköttetést kívánok, (például) a pekingi rendőrfőparancsnok agyával!“ Még csak egymás nyelvét sem kellene értenünk. Egyszerűen gondolataink utján közlekednénk és nehány rövid perez alatt annyit beszélhetnénk, a meny-
