Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)
1899-03-23 / 24. szám
XXXI. évfolyam Szatmar. 1889. csütörtök, márczius hó 23 24-ik számi. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap ás csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. l> Előfizetési ár: gész évre 4 frt. — félévre 2 frt. — Negyedévre I frt Egyes példány ára 10 kr. SZERK -hZTŐSÉG- : Rákficzy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-nteza 9. sz. | Ni iide-Jtieffiü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetőt. melleit a Iegjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegétetek fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Gazdasági felolvasások. A. Szatmármegyei Gazdasági Egyesület ál- al rendezendő téli felolvasások jövő vasárnapi irogrammja: Wagner János gazdatiszt Sárköz „A vörös őhere termeléséről különös tekintettel Sárköz- Jjlak talaj és időjárási viszonyaira“. Az élelmiszer törvényes revíziója. Végre rájöttek az illetékes körök, hogy 1 közegészségügyről szóló törvény nem íyujt már kellő védelmet a közélelmezés erén elharapódzott visszaélések ellen Rá- őttek, hogy a mostani törvény passzív vé ielme alatt a különböző nyavalyák csiráit könnyű ültetni, anélkül, hogy a bűnösöknek megtorlástól kellene tartaniok. Előbb csak statisztikát csináltak bámulatra méltó szorgalommal. Konstatálták, hogy Magyarország halálozási tekintetben sajnálatosan előkelő helyet foglal el, minek fő-oka 1 tüdövész elterjedésébenen keresendő. Pedig Magyarország klimatikus viszonyai nem olyanok, hogy öldöklő betegségek melegagyává kellene lennie. Maga a főváros természetadta szépségeivel és kedvező klimá- ával párját ritkítja az összes kontinensbeli fővárosok között. Csak most kerültem haza Dél-Tirolból és mondhatom, hogy Arco- Meranban sem volt olyan állandóan szép, enylie idő olyan tiszta friss légárammal, mint Bndapesten. És mégsem egészségesek a fővárosiak! Sem pedig a vidéki nagyobb városok lakói! Hogyan is lehetnének, mikor ételben és italban annyi méreganyagot vesznek magukba. A tejet vízzel hígítják, azutan kémé nyitővel sűrítik és e manipuláczió után csak a falusiak mernének abban tamáskodni, hogy ez nem igazi tejsürüség Boraink? — Uram bocsáss! — Már Engelék előtt tudta mindenki, hogy sehol a monarchiában nem kapható olyan irtózatos kotyvalék, mint a magyarországi vendéglőkben, még a hires tokaji borvidéket sem véve ki. A hegyalja egyik hires vasúti vendéglőjében olyan bort tettek elém, mely teljesen élvezhetlen volt. Hogy mennyire ártalmas az ilyen bor egészségünknek, arra kár szót vesztegetni. A mi végül az élelmezés illeti, ugyancsak rnegdöntheíetlenül áll, hogy nemcsak az alsó, de a közép osztály táplálkozása rosszabb, mint a nyugati nemzetek bármelyikénél. Áll ez különösen a nagyobb városokban, a hol a táplálkozás fogyatékossá- ! gát nem pó ólja a tápszerek hamisítatlan és erősítő volta, sem pedig olyan tiszta levegő, amely különböző kipárolgások által meg nem fertőztetek volna. Sietni kell tehát a közegészségügyi törvény revíziójával s a hatóságoknak szorgosan kell ügyelniük e törvény pontos végrehajtására, különösen pedig arra, hogy hangos reclam utján ne kerüljenek olyan tápszer szurrogátumok a forgalomba, amelyekről előzetesen vegyelemzés utján meg nem állapították, hogy ártalmatlanok es igazán megfelelnek annak a czélnak, amelyre készítője és áruba bocsájtója ajánlja. Scheffer Miksa. A sertésvész ellen való védekezés. Útmutatás községi elöljárók és sertéstartó gazdák részére. (Folytatás) Az étvágytalanságon és a hasmenésen kívül gyakran látjuk az állatot hányni. A hányás naponta többször is ismétlődhetik. A kihányt anyag nyulos, nyálkás és világos- vagy barnasárga színű. Ott, ahol a bőr vékonyabb: has alján, a czombok belső oldalán, a hónaljakban (a könyök felett és mögött) vörös foltok mutatkoznak, melyek k^ziil némelyek helyén hólyagok keletkeznek. A szorosabb értelemben u. n. sertósvész eseteiben az emésztési zavarok kevésbé feltűnők, hanem inkább a lólekzésnól vehetők észre eltérések annak jeléül, hogy a tüdők betegedtek meg. A beteg sertések köhögnek, majd Lopott arczképre. Legyen egy emlékem a múltból, Ha olykor viszagoudolok. Ha lelkem majd a szebb időkön Zokogva el-elandalog. Hadd lássam : voltam ifjú ón is, Ragyogott rám a nap, az ég is, Mosolygott minden, iü, fa ág, A szerelem, az ifjúság . . . — Emléket ebből legalább ! O hagyd, hagyd nálam ezt a képet! A szivem fölött hordozom! Nem látja senki, óva féltem, Még magamtól is titkolom. . . . Csak estenkint, ha hazatérek,-—- Köröttem nincs egy árva lélek, Négy fal csupán, kopár, rideg, — Előveszem majd, azt a képet, Hisz a te másod, a tied. Te vagy! te vagy! tehozzád szólok! És csókolgatom össze-vissza, S fájdalom, a baj, a gondok, Mely mind a lelkem vérit issza, Lassanként sorra, mind lehűl . . . És megpihenek ón is, én is . . . j-jS — nem vagyok oly egyedül. Biró Arthur. Égben köttetik-é a házasság? Vallom s hirdetni gyönyörűségem, hogy a házasság fent az égben köttetik, angyalok tanúbizonysága mellett; tegnaptól fogva azonban, : mintha kételkedni is jogom volna felőle. Olyan példát állított elém az élet, minőt nem álmodám j s gondolni is bűn vala előttem. S ma már szomorúsággal gondolok reá, hogy nincs a mai, ór- dekszálakat szövögető világban szentsége semminek : a szív érzelmeinek sem, — magának az Istenség oltárának sem. Amannak elvette sért- hetetlenségi jogát, emezt a tisztátalan szívnek, a hazug ajkaknak is hozzáférhetővé tette az anyagiasság. * * * Fiatal jegyeseket hívtak megesketni. Szívesen mentem, hiszen a mások boldogsághoz jutására kellett áldást esdenem. Le aggodalom mai is másfelől, mert úgy hallottam, hogj7 a menyasszony nem akar vőlegényéhez menni feleségül, mivel más legény járt hozzá. Mindig igyekeztem a jegyesek szemeinek tükrén át lelkűkbe pillantani; most megkettőzött éberséggel figyeltem a menyasszony ar- czán minden parányi mozdulást, változást, ami lelki állapotára jellemző lehetne. TJgy állott meg vőlegénye jobbján, mint valami paraszt királyleány, telve természetes bájakkal, miket mesterkéltség nem rontott erőszakos alakításával. Termete sugár, magasságban aligha nem több, mint vőlegényéé ; idomai mellett az ifjú vézna tagjai tagadhatlanul aránytalanok voltak. Testi erőben a nő legalább két annyit mutatott, s hiszem, ért is, mint a férfi. Úgy szemre, főre, tekintetre bizony átvillant agyamon a gondolat, hogy rózsabokorhoz, igazán selejtes egy karó telnék vőlegényébe! —■ vihar esetére. Őszintén szólva sajnáltam azt a nőt, hogy csak olyan férfit szánt neki az ég. Mindaddig, mig az eskü szavaihoz nem jutottam, semmi változást nem vettem észre ar- czán. Mondhatnám, hogy egykedvű volt. Vőlegénye esküvése alatt szokatlanul kipirult arcza. S mikor ő mondotta utánna az esküt, szemeiben bágyadt fény jelent meg. Merőn nézett reám. Le amint azt kellett utánam mondania: szeretem, szeretetből megyek hozzá feleségül, tekintetét földre szegezte, s többé fel sem nézett. Lelki nyugalma bizonyosan háborúra vált, mikor meg kellett esküdnie rá, hogy szereti azt, akihez szive nem vonja, de ime egy életre hozzá köti a törvényes esküje. Azután fol}rt a mulatság szülői házánál. Oda is elmentem, mivel vőfélye az a legény volt, aki szivét bírta volt — azt hitte —• hü szerelemre. Látni akartam mint búcsúztatja el az apai háztól régi szeretőjét, immár másnak a feleségét. Olyan furcsa kibucsuztatást soha sem hallottam. De hogy meg ne előzzem magamat, a hűség kedvéért megjegyzem, hogy a vőlegény még
