Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)

1899-03-12 / 21. szám

nünk az a bizonyosság, hogy ez az ifjus íg — ne tagadjuk meg tőle az igazságot — mégis csak méltó utódja hős eleinknek.

És mert nem feledhetjük el, hogy az ifjúság nemzetünk jövője, nincs rá ok, hogy elcsüggedjünk.

És melyik magyar az, a kire az ifjúság lelkesedése ne hatna ? Aki visszahúzódnék, mikor a nemzet önszerzett jogain örülve ünnepel ?

Márczius idusa mindannyink ünnepe, mindannyink tiszta szívvel harsogjuk az ifjúsággal :

Éljen a hazaII Éljen a szabadság!!

Berenczei Kovách Eduárd emlékezete.

— Emlékbes'.éd, tartottv Sarmaságh Géza a Széchenyi Társu at 1899. iné ez. 1. közgyűlésén. —

(Folytatás)

Nem szólhatok a férfi szivének legédesebb érzelmeiről, családi és magán életéről. De minek is szóljak. Hiszen ez oly rövid volt. Szeretett egy nőt, Térey Máriát, Petőfy Júliájának kebelbarátnéját, szerette a férfi legrajongóbb szeretetével. Aztán !'ót évi boldogság után szi vének bálványa összetört s egy kietlen űrt hagyott maga után, melyet többé nem töltött be senki, egy vérző sebet, melyet azóta nem gyógyi tott meg semmi. Hanem azt a szeretetet, melyet nem áraszthatott többé az óhajtott tárgyra, átvitte a közügyre, és azokra,, a kiket az Istenen kívül nem karolt fel senki. Átvitte azon szegény gyermekekre, a kik az ő községében és megye- szerte gondozás nélkül állottak, átvitte azon szegény emberekre, akik éheztek és fáztak és hajlékot nem találtak és akik az ö irgalmas szivében mindent feltaláltak.

A megyei közélet terén kifejtett páratlan tevékenységéről sem szólhatok részletesen, pe-j dig méltó volna rá, mert hiszen tettrevágyó férfi- j és öregkorának java részét, 50 évet e küzdelmes és a legjobb szándék mellett is nem egyszer tövises pályának szentelő. Jellemzéséül e téren elég mégis megemlítenem, hogy a közig, bizottságnak, a megyei élet eme lüktető szivének, 20 éven át volt nemcsak névleges, de tevékeny, vezérlő tagja, a ki e fontos testület üléseiről e 10 éven át csak egyszer hiányzott s akkor is csak azért, mert, mint a vegyes sorozób;zottság elnökét kötelessége másfelé szólitá. És nem volt a megyében fontos kérdés, melyben irányadó szavát ne hallatta volna, nem volt közügy, a mely iránt ne érdeklődött volna, alig volt bizottság, amelyben őt részint elnökül, részint tagul a közbizalom be ne választotta volna. És ha meggondoljuk, hogy a közügyek intézésében mily gyakran játszanak bele sokszor döntőleg a magán, családi, politikai érdekek vagy a közjó rovására illetéktelen befolyások, az ő egyenes

alkuvást nem ismer 1 tiszta jelleme, az ő bátor, őszinte, nyílt szava, a melyet mindég a közérdekért és a nép javáért emelt föl, mig egvrósz röl mindenütt éreztető üd vös hatását, másrészt fő forrása vala azon tiszteletnek és bizalomnak, mely őt minden oldalról környező.

Mint politikus is szivének egé-'z lelkese- d lsével csüggött a hazának javán s buzgón működött annak előmozdításán. Már természeti hajlam,'ínál fogva is a conservativ iránynak volt barátja teljes életében s mint előbb Deák F. józan és becsületes politikájának, mijd a nem zeti pártnak utolsó pillanatig hive s aleluöke e vidéken mint egy ízben Ar.-Megyesen képviselő jelöltje, ki szép erkölcsi diadallal került ki a küzdelemből, e párt győzelméért buzgólkodott. Se jó, se balsors nem tudta őt ettől eltántorítani s bár sok viszontagságon ment keresztül életében, bár a helyre ill itott alkotm ínyosság korában kormányok, pártok s iránvok váltották föl egymást az uralmon, ő megmaradt az a mi volt semper idem; az el vliüség ri tka példánya. Nem ingatta meg öt soha, mint annyi mást, a kitüntetés kápráztató fénye, nem a szélesebb körű érvényesülés reménye, pedig csak kezét kedett volna kinyujtnia s tehetsége, jelleme s tekintélyénél fogva önkényt hullott volna ölébe minden előny, a mit csak a hatalom pártfogása nyújthat. És semmi sem bizonyítja jobbau jellemének tiszteletreméltó voltát, semmi sem iga zolá inkább érdemeinek kiválóságát, minthogy ellenzéki volta daczára a király őt királyi taná- i csosi czimmel tüntette ki és a vaskorona rend lovagjává avatta.

És társadalmi szerepléséről és érieméiről mit szóljak? Szóljanak helyettem azon számos egyesületek, melyeknek részint tevékeny tagja, részint fentartó oszlopa vala. Szóljanak az orsz. magy. gazd. egyesület, a történelmi sz. István társulat, a szatm. em. irodalmi kör, melyeknek épületéhez, mint alapitó, itt is ott is letet,t egy egy szegletkövet! Szóljon az orsz. földhitelintézet, a melynek e vidéken bizottsági elnöke volt, szól- jou a szatmármegyei gazd. e. a melyet ö 1833-ban mint az alakuló gyűlés összehívója és vezető elnöke hosszas szendergésébül ő keltett ismét uj és virágzó életre.

Társadalmi működésének koronája, az ő nemes ambitiójának legbecsesebb tárgya azon nagyérdemű tevékenység vala, melyet ő a Sz. T.czóljaórdekében ennek megalakulásától kezdve élte utolsó perezéig kifejtett. Amennyire a kimért idő és a m. t. k. nagybecsű figyelme engedi, ezt a jövőre kiható munkásságát kell nekem lehető hűséggel kidomborítanom annál is inkább, mivel azon nagy működési körnél fogva, mely a társulat igazgatójára van ruhízva, az ö tevékenységében a társulat egy korszakának képe tükröződik vissza s különösen Kovách E. életének utolsó szakasza annyira össze van forrva a társulatnak életével, hogy ha XIV. Lajos méltán mondhatta magáról: „Az államén vagyok!“ K. E.-ról, mint igazgatóról bátran állíthatjuk: 0 maga volt a Széchenyi Társulat.

Staatsvisitek alkalmával kamgart Kaiserrock, két soros mellény, világos nyakkendő en plastron, vagy hosszában kötve. Ugyanilyen az ebédek alkalmával felveendő ruha, azzal a különbséggel, hogy akkor az écharpa nyakkendő a módi. Színházban smokinggal kell megjelenni, sima mellű fehér vászon inggel, melyen két kis gyöngy gombnak kell lenni, fekete atlasz csokor (feltét lenül sajátkezüleg felkötve) galambszin kesztyű fekete tamburálással; Semmi virág asmokingra.

Bál, soirée a fekete frakkot, fehér piquet, vagy fekete ottomán selyem mellényt, kivágott — széles szalagu csokros lakkezipőt, lánczos man- setta gombokat és a fehér baciszt nyakkendőt involválja.

Külön ruha kell a polgári, külön az egyházi esküvőnél, küldöttségnél, sportnál, vasúton, vagy hajón való utazásnál, — de ezek ismertetését hagyjuk ezúttal a szabászati közlönyre, — most csak konstatáljuk, hogy a teremtés urai és koronái is nézhetnek ebbe a kicsiny tükörbe s bizony alig. ha szebbet fognak látni, mint az emberiség gyöngébb része, pedig ugyancsak hangoztatják s szerte hirdetik, hogy : éu semmit sem adok a divatra, — a hiúság nem tulajdonságom.

íme T. K. meglehetős felületesen felmutatva a Gvadányi tükre, melyet nemzete elé állított, , hogy abba tekintve okuljon jövőjére nézve. Valljuk be, hogy okult, — legalább mi úgy gondoljuk. — De akkor, — ha ez áll, mi

lesz az ón szerepemmel, a társadalmi újítással, hiszen felolvasásomnak ez volt egyetlen czélja? — Majd megmutatja az idő, de annyit előre is köszönök a „Szamosának a humanismus és nemzetiség nevében, hogy engem egy ilyen s fényes missióval bízott meg, melynek sikere csak dicső, fenséges és magasztos lehet.

T. K. Góbi stylisztikájáuak hangsúlyozott követelménye, hogy minden irásmüfaj szerkesztésénél a hatás szempontjából különösen a végre kell ügyelni. — Én is elérkeztem ide most már előlegezhetem is magamnak, hogy :

„Elértem, amit ember érhet el,

Dicsőséggel csordultig e kebel“

S hogy a vég teljesen sikerült és hatásos legyen, ismételten a római tragikus hős szavait: „Jól iátszám szerepemet tapsoljatok !a s tragikus voltom tudatában hallani vélem spontán lelkesedés vérgazdag megnyilatkozásának fen költ szavait: (ad nótám: A Jászai azt izente) „Éljen a legjobb tragikus!“ — De roppant dicsőségem mellett egy szerény kéréssel fordulok a T. K.- hez : hazamenetelem alkalmából ne méltóztas- sanak fogatomból a lovakat kifogni.

(Végi.)

Hogy azonban kellő igazsággal mérlegel jük a tényeket és e korszak képét sem hízelegve ne fessük, mire K. E. egyáltalán nem szorult, se talán a szigorú kritika által a méltányosság határait ne lépjük át, egy kis visszapillantást kell tennünk a társulat múltjára s azon helyzetére, a melyben ő annak igazgatását átvette.

M. t. k.! Nehéz idők, nagy veszélyek móhe szülte ezt a társulatot. Miután ez a sok vészt s vihart kiállott nemzet hősileg átküzdte a szabadság harczát, a mely véres romokkal boritá e honnak mezőit, miután e véres romokból és a reá következő elnyomatás rabbilincseibol uj életre kelt s a 67-ki kiegyezés alapján minden téren izmosodni és egy szebb jövőt alakítani indult: egyszerre csak az 1880-i népszámlálás adataiból kitörve egy vészkiáltás rázta föl az országot :

! Ezt a hazát, melyet őseink óltökkel szereztek s tartottak fenn egy ezredéven át, 13 és V2 mil- ! lió közül csak 6 és ‘/a millió tiszta magyar lakja I Az egész Maros völgye, a melyben egykor csak magyar szó hangzott, magyar szív dobogott, részint eloláhosodott, részint elszászosodott s Erdély Moldva és a székely főid sebes léptekben siet e sors felé.

(Folyt .tás kivetkezik.)

Színészet

Jászai Mari, mint Széchy Mária.

A lefolyt héten újra alkalmunk akadt Jászai Mari, a nagy tragikus művésznő játékában gyönyörködhetni. Színigazgatónknak ugyanis sikerült őt még két vendégjátékra megnyerni. — 10 ón Dóczy Lajos „Szóchy Mária“ ez. színmüvében lépett föl s a czimszerepet alakította. — Eredeti magyar darabban, melynek főalakját Budapesten a nemzeti színházban annak idején épen ö kreálta, láthatni őt, kétszeres gyönyörűségünkre szolgált. Ragyogó tehetsége, moly minden jelenetében nyilvánult, feledtette velünk a da- rab gyengéit s a poétikus szépségektől duzzadó dráma, melyben cselekvés vajmi kevés van, az ő uralkodó befolyása alatt a színi hatás követelményeinek is megfelelt.

Alig van bajosabb feladat, m nt tisztán olvasásra tervezett színmüvet a deklamáczió közvetlensége által s igaz átórzésóvel az alakítandó egész jellemének a közönség előtt színpadon is érdekessé tenni. Jászai Mari fényesen oldotta meg e nehéz feladatot. Lelket öntött a deklá- maló Szóchy Máriába, mely elragadja a nézőt s régi idők, daliás korszakok romantikáját újra felvarázsolja képzelete előtt. Fokonként fejlődik előttünk a férfias szívvel, aczélozott lélekkel fel- ruházott amazon s lerázva magáról lassanként a kelletlenül hordott bilincseket, végül a maga tiszta nőiességében áll előttünk megdönthetien bizonyitókakópen az örök igazságnak, hogy a a nő szeretetne van teremtve. Legeklatánsabban nyilatkozott drámai ereje a harmadik felvonás azon jelenetében, a midőn Wesselényivel szemben a saját mentségére sivár, örömtelen múltját — beszóli el s amidőn valóságos elementáris erővel tör ki belőle a szeretni és szerettetni vágyás mindaddig fájdalmasan nélkülözött heves érzelme. A közönség úgy felvonások végén, mint markánsabb jeleneteiben ismételten adott kifejezést elragadtatásának A darab többi szereplői buzgalommal igyek >ztek az ensemble jó hatását elősegíteni, ami pár kivétellel sikerült G. Fölösleges megemlítenünk, hogy a művésznő játóKában zsúfolásig telt ház gyönyörködött.

*

A színház két szenzácziója még Herczeg Fe- rencz életképe a „Gyurkovics leányok“ volt, mely f. hó 4-én és 5 ón került előadásra. — A darab főbb motívumai a hasonló czimü regényből vannak merítve, de sok uj és mulattató fordulattal tarkázva, főhibája az, hogy nincs benne egység. A négy felvonás mindegyike egy-egy leány férj- hezmenetelével végződik, igy látjuk sorban Katinka (Kende P.,) Klári (Áczól Sz.,) Ella (Zoltán I.) és Miczi (Kunhegyiné) főkötö alá jutását. A házasságszerző intrikus szerepet Harkai Feri (Rajz) játszotta, ki végül maga is, kénytelen-kelletlen beadja a derekát és Miczikét el- jegyzi. Igen jó alakja a darabnak Radványi ezredes (Krémer) és annak gyámfia Gid (Heltai), kik a nézőt folytonos derültségben tartják. A mamának (Szelónyi) kevés szerep jut ugyan, de jó izü mondásai eléggé kaczagtatók. Á szereplők mindegyike kitett magáért. A leányok mind sikkesek és kedvesek voltak, kivált Kunhegyiné, ki elragadó kedvességével általános tetszésben részesült. A férfiak közül Krémer, Heltai és Rajz