Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)

1899-03-09 / 20. szám

gédsége. a nyomor iránt fakadó igaz részvétük, a kisdedek nevelésében megnyilatkozó sokoldalú körültekintésük bizonyára szívok egész melegével fogja felkarolni az eszközöket, melyek a fenti czélok megvalósítására vezérelnek.

Az eszmény kultuszát ehő sorban a nők vannak hivatva ápolni, s lehet-e magyar nőre nézve magasztosabb eszmény, mint az egyes családokból szövődő nagy nemzeti család szervezésének, építésének kulturális czélja ?!

Nagy hatalom rejlik az erők egyesülésében. Egyesüljön tehát minden erőnk a legnagyobb hatalom : a nemzeti eszme támogatására !

Ennek égisze alatt munkálva töltjük be nemcsak a jelen hivatását, Iranern ezzel biztosítjuk a jövőt unokáink számára is.

Üdvözöljük az eszmét, mely nemcsak névben, de elvében is a Széchenyi nagy nevéhez fűződő Társulat kebelébe igyekszik megnyerni lelkes honleányainkat is!

Találjon a Társulat részükről olyan fogadtatásra, mint a mily lelkesülő reménynyel fordul ez íeléjök!

Berenczei Kovách Eduard emlékezete.

— EmlékbesTéd, tartotta Sarmaságh Géza a SzéchenyiTársu’at 1899. rná ez. 1. közgyűlésén. —

M. T. K! Körülbelől egy évvel ez előtt, a Sz. T. rendes közgyűlésén egy daliás termetű, de a régi erőnek csak romjaiban levő tisztes ősz emelkedett föl e diszes teremben s miután gyönge hangon serényen bár, de a jól teljesített munka nemes öntudatával elmondá, mit művelt a közért, reszkető kézzel tette le a gyűlés asztalára végleszámolasát.

E férfiú, m. t. k., ma nincs többé közöt tünk. Elnémult az ajk, a mely oly sokszor emelte föl szavát az igazságért és közműveltség fontos érdekéért . . . Megszűnt dobogni a sziv, a mely egy félszázadon át oly nemesen lángolt a haza, a megye, a köznép javáért . . . Kovách Eduárd társulatunk nagyérdemű igazgatója ott, a homoki sírbolt csendes falai közt aluszsza örök álmát ^fáradalmai után.

Am m. t. k. a ki úgy élt mint ő, a ki annyit tett s fáradott a közért, mint ő, a ki éle • tének, úgyszólván minden pillanatát, szivének

mutat: divatképeket. Nézzünk csak még egynéhányat közelebbről is.

Az asszonyi rend a Gvadányi idejében a mint a nótárius uram is mögtapasztalta testtoldó abroncs, buffán, filagoriás főkötő, pókháló rece- fice s ezer módis csúfos majmos holmiból álló öltözetet viselt; a magyar leány csipkekötőben korzikán kalapban, párisi czipőben pipeskedett nagy későn kél fel a pehelyböl, s elkezdi kendőzni magát: délig a tükör előtt szemlélgeti, csinosítja magát, előtte a sok bóbita, gyöngy, pántlika, csipke kenet, — majd megjelennek udvarlói s vezetik, mintegy bénát; különben jó tánezos, bőven költő, jó franczia, még jobb német, — sütni, főzni, varrni, vagy talán magyarul beszélni: nó, ahoz nem ért. Már pedig nincs párja a magyar ruhának, mert abban a magyar nőt még az isten is jobban szereti. Miből is ál lőtt az ebben az időben? A fejre a konty fölé fökötő borult, melynek kerületére arany lánczot gyöngyöt és gyómántos reszketőt tűzdeltek a mennyi csak rátért, néha fátyollal kötötték be a fejét, melynek csipkés vége lefutott s összeomlott a szoknya reczójével. A uyakát keleti gyöngy, kláris, aranyláncz és zománezos ékszer fedte ; a kart ezüst, vagy aranyfonalu bíbor borította ránezokba szedve bodrosan fsdrosan és pántlikával átkötve modosan ; az ujjon arany gyűrű, a fülben aranyfügö gyémánt rózsával. A felső testet feszes derék szorította össze, mindenféle színű pántlikával fűzve két sor gyöngygyei s balra olasz bokrétával diszitve, — ehez simult a ruha kamukából, bársonyból, ezüstös vagy aranyos brokátból, elől és hátul félig prémezve ; gyöngyös vagy gyám into s öv és csizma, vagy saru tette teljessé az öltözetet.

(Vége köv.)

minden dobbanását, elméjének minden tehetségét a közjó oltárára hozá áldozatul, az a férfiú a kinek nemes alakja a tettekben nyilatkozó igaz hazafiság mintaképéül ragyog előttünk, a kinek tiszta jelleme a küzdelmek hevében, az ideálokat veszni engedő kor ezer kísértései között is mindig fenkölt, mindig ugyanaz maradt az a férfiú, a ki a kötelességhez hű volt a halálig s még késő agg korában is reszkető kézzel szoritá szivéhez a zászlót, melyre ifjúkori eszményeit irta és a kinek még a kórágyon, utolsó perczeiben is csak eg3r panaszszó hangzott el ajkain: miért nem munkálkodhatik többé a közjóért; az a férfiú, aki társulatunk munkamezejéről is úgy távozott el, mint ama hős franczia ezredes, a ki halálos sebbel keblében végerőlködéssel ;s lován maradt s csak, mikor a győzelem ki volt viva, kérte földre rogyva tábornokát: „Most már engedje meg, hadd vonuljak vissza, mivel halni megyek,“ ily férfiú, m. t. k., nem halhat meg, nem engedhetjük meghalni; és a midőn a fakadó tavasz a természet szemfedője alatt első virágait hozza, leszállunk mi is az ő néma sirjába. felköltjük őt s kényszerítjük, hogy tovább éljen közöttünk az emlékezet által.

Ez a kötelesség lebegett, m. t. k. a társulat igazgató tanácsa eiőtt, a midőn elhunyt igazgatójának érdemeit méltányló emlékbeszéd tartását elhatározó és e feladatotjcsekélységemre ruházá.

Ám, érzem, m. t. k., hogy a mily megtisztelő feladat, ép oly nehéz gyenge vállaimra s aggódás fog el, vájjon képes leszek e annak akkép megfelelni, a mint méltó e nagyérdemű férfiú emlékéhez, méltó e magas intelligentiával biró testület tekintélyéhez. I)e bítorit mégis a tudat, hogy tulajdonképen nem nekem kell szólnom, hanem csak a tényeket megszólaltatnom és e tények magukban véve is elég ékesszólók arra, hogy a m. t. k. nagybecsű figyelmével megajándékozzon.

I.

J. Berenczei Kovách Eduárd 1823-ban máj 18-án, Homokon született magas műveltségű, nemes családból; atyja Kovách Sándor Szatm ír- megye főjegyzője s országgyűlési követe, Szat- már díszpolgára ; anyja a gyöngédlelkü, müveit Keresztury Josefin volt. Iskoláit N.-Károlyban és Szatmárou végzi, hol a nagy Biró püspök legkedvesebb tanítványa vala! A jogtudományt Kassán s Budapesten tanulja, Szabolcsban Zoltán János főispán mellett joggyakornok, aztán a bécsi udvari kanczelláriának a hires Plathy referendarius mellett fogalmazó, majd Szatmár- megyében szolgabiró. A szabadságharezban Katona Miklós nemzetőr zászlója alatt látjuk őt, miut szárnysegédet, majd később mint honvé det, az elnyomatás végső éveiben rövid ideig törvényszéki bíróként működik, aztán függetlenségre törekvő hajlamát követve minden hivatalos állásnak búcsút mond s a gazdálkodásnak és a megyének ól élete végéig, melyet 1898. márcz. 29-én oltott ki a halál.

Íme m. t. k. ez rövid kerete az ő életének. De mily gazdag tartalommal tölté be ő ez első tekintetre szerény kis keretet! Mennyire érdemes volna e tettekben oly gazdag élet minden egyes szakát bőven kifejtenem. Nekem azonban nem lehet ez mostan feladatom, korlátoz az idő a mely kimérve van, korlátoz a czól, a melyet szem előtt kell tartanom.

Nem szólhatok tehát ifjúkorának törekvéseiről, a melyek pedig oly tanuságosak volnának, hiszen ő annak a hazafi s családnak nemes hagyományain és ölében nőtt nagygyá, a mely oly sok kitűnő férfiút nevelt a hazának ; s ifjúsága azon szép korra esik, a haladás, szabadság, a nemzeti renaissance ama fényes korszakára, a mely a nagy férfiakat nem egyenkint terrné, hanem egész tömegébe vétó a nemzeti történet küzdő szinterére, — és habár K. E.-ot csendes lelkülete a forrongó idők korszakot alkotó eseményei közt nem is képesítek, mint nagynevű testvérét, zajosabb és nagyobb tettekre, — de nagy hazafias ifjú lelke átórezte e kor minden nagy eszméjét és a nemzet jövőjét átalakító hatalmas munkában ö is kivette a maga nemes részét, arról tanúskodik egész élete, életének minden törekvése.

(Folyt*tás következik.)

Szatmármegyei Gazd. Egyesület Y. ig, választmány ülése márczius 1-én.

Jelen voltak: Bíró Vécsey József elnök, Domahidy Sándor alelnök, Isaák Dezső, Jékey Zsigmond, dr. Keresztszeghy Lajos, Kölcsey Antal, b. Kováts Jenő. dr. Kürthy Dezső, Peth> György, Sváitzer Gábor, Szilágyi Tróger Albert, Szeőke Barna és Szeöke Ödön ig. választmányi tagok és Poszvók Nándor titkár.

Az Elnök üdvözli a szép számban jelenlevő tagokat és megnyitja az ülést.

32. A múlt ig. választmányi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik.

33 Olvastatott a nagymélt. földm. ügyi m. k. minister ur 122/99. sz. a. érkezett leirata, melyben a téli népies gazdasági előadások költségeinek fedezésére kilátásba helyezett 700 forintot utalványozza.

A segély köszönettel vétetik tudomásul, s annak idején az elszámolás felküldését az ülés elrendeli.

34. A földm. ügyi minisztérium általavór- tetü ismertetése és irtása tárgyában megküldött körözvény, miután a hivatalos közlönyben egész terjedelmében már közzé tétetett, az ülés tudomásul veszi.

35. Olvastatott a földm. ügyi minisztérium 176/99. sz. a. érkezett leirata, melyben bizalmasan felhívja az Egyesületet, hogy a 40 évet kiszolgált érdemes cselédeknek a jubileumi érem- mali kitüntetés megszerezhetéséhezjáruljon hozzá.

Az ülés a bizalmas leiratot, miután annak nyilvánosságra hozását károsnak nem tartja, s tekintve, hogy azt különben is már több vármegyei Gazdasági Egylet közölte lapjában, az egylet hivatalos közlönyében közzététetni határozza.

36. Olvastatott a földm ügyi minisztérium 230/99. sz. a. érkezett leirata, melyben a csoportban utazó kedvezményes munkás jegyek kiadását a külföldről beszállítandó munkásokra megszorítja ismertetve esetrói-esetre beadandó kérvény utján engedélyezi.

Ülés a leiratot tudomásul veszi s a hivatalos közlönyben közzététetni határozza.

37. Olvastatott a Gazdasági Egyesületek országos szövets igének a szegedi országo kiállítás érdekében irt átirata, mely a hív. közlönyben már közölve lévén, az ülés tudomásul veszi.

38. Titkár jelenti, hogy a téli gazdasági előadások kapcsán egy Szatmáron központi jelleggel felállítandó tejszövetkezet iránt az érdeklődés aunyira élénk, annyira előhaladott stádiumban van, hogy a szövetkezet msgalakitható.

A választmány a jelentést örvendetes tudomásul veszi, a szövetkezet alakítását az Egye sülét magáévá teszi s a további szükséges lépések megtételével az egylet titkárát megbízza.

39. Á Szatmáron alakítandó központi fogyasztási és értékesítési szövetkezet ügyében kiküldött bizottság jelenti, hogy Szeöke Ödön ig. vál. tag és a titkárból álló bizottságot kiküldötték az eperjesi és a mándoki szövetkezetek tanulmányozására. A beérkezett jelentés hü képet nyújt e szövetkezetek működéséről de, a kiküldöttek egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy a mi viszonyaink ezektől eltérő szervezetet igényelnek.

Az előmunkálatok folynak s miután az alapszabályok is készen vannak, a választmány ha tározatát kérik, hogy a szövetkezet tervezeteit a tavaszi közgyűlés elé már oly formában terjeszthessék, hogy ez alapon az üzlet részvények jegyzése is megindítható legyen.

Az ülés tudomásul véve a jelentést, utasítja a bizottságot, hogy az alapszabály tervezetet az Egyesület hivatalos közlönye utján mentül szélesebb körben hozzá fórhetővé tegye, hogy ezt a választmány tagjaijelőre áttanulmányozva, a közgyűlés előtt már megtehesse esetleges változta tásait. Egyúttal az eddigi bizottságot kiterjeszti és a bizottság tagjaivá Ifj. Böszörményi Sándor, dr. Keresztszeg'y Lajos, b. Kováts Béla, b. Kováts Jenő, Kölcsey Antal, Pethö György, Szeőke Barna ig. választmányi és Poszvék Nándor titkár jelöli ki.

40. A lóverseny bizottság ülését a tagok rószvétlensége folytán meg nem tarthatván, jelentésük elnapolását kérik.

Az ülés a jelentést a napirendről azzal az utasítással veszi le, hogy az elöhaladt időnél fogva a bizottság jelentését a jövő ig. választmányi ülés elé minden esetre beterjessze.

41. Titkár jelenti, hogy az ombodi csikó- legelőre a bejelentések megindultak, kéri a választmányt, hogy a f. évi legelöbórt 1 csikó után 12, tagoknak kedvezmónynyel 10, 1 db. 1 évet betöltött szarvarsmarha után 10., tagoknak kedvezménynyel 8., l éven aluli borjuk után 6, tagoknak kedvezménnyel 5 írtban állapítaná meg.

Az ülés az előterjesztett legelő béreket helyben hagyja.