Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)

1899-03-02 / 18. szám

séggel, másrészt Beregszász utján az Észak­kelettel még szorosabban fűzi össze városun­kat, Ezt a czélt tűzte ki a fenti engedélyes társulat s ennek a czélnak előmozdítását kérte Szatmár várostól. Ezzel nemcsak városunk központisága nyerne terjedelemben, hanem megalapittatnék e vonal forgalmának élénk­sége, ami ismét nagy lendületet adna Szat­már kereskedelmének és iparának Hogy va­lamely viczinális vasút, ha nincs hálózati összeköttetésben a főbbvonalakkal, hosszú időn át is keveset lendít a forgalmon, arra eklatáns példa a Szatmár-Nagvbányai vonal. Másrészről, hogy egy viczinális vasúti vonalnak kibővítése, jobban szólva, hálózati összeköttetése, meglehetős financziális ered­ménnyel jár, azt fényesen igazolják azon városok, melyek vasúti középpontok. Különben ez a dolog természetében fekszik. Azok az ággályok, melyek a fehér- gyarmati vonalnak kibővítése folytán vá­rosunk emporiumát Beregszásztól, vagy pláne M -Szálkától féltik, oly szembeötlően indokolatlanok, sőt naivak, hogy azokra ref­lektálni teljesen fölösleges. A várható eredményekkel szemben a város részéről kért hozzájárulás nem nagy, Az engedélyezési költségekből csak mintegy 1500 írt jutott volna rá. Ezek kifejtése után senki sem vádolhat minket inreálitással akkor, midőn a Szat- már-fgyarmati vasút kibővítéséből városunkra háruló előnyök teljes szemmel tartásával, helytelenítjük a közgyűlésnek az engedélye­sekkel szemben tanúsított ridegségét, mely közgyűlés pedig a realitásnak nagyon gyönge szálaiba kapaszkodva hozzájárult már oly vállalatokhoz is, melyeknek hasznosítása elég prekárius természetű. Minden esetre örvendetes állapot, hogy a képviselő urak az óvatosságra és a taka­rékosságra kezdenek hajlani, minek remél­hetőleg kihatása lesz a jövőre is, útját áll- ván oly tendencziák érvényesülésének, me­lyek erőnkön túl terjedő anyagi áldozatra szorítottak már s nagyobb mérvű, b r bi­zonyos fokig helyes tulhajtásokat valósítottak meg a közel múltban Nem helyeselhető azonban a fokozott takarékosság elve oly kiadásoknál, melyek kulturális czéljuk mellett anyagi haszonnal is járnak, nem helyeselhető még akkor sem, ha — mint a jelen vasúti ügyben is — vi­szonylag ugyan kisebb jelentőségű, de ma­gában véve mégis fontos intézményről van szó. Cató. Mezőgazdasági munkabérek Szatmár vármegyében az 1897. évben. Mind jobban átlátja már bz egyszerűbb gazda osztály is, bogy az a gazdálkodási rend­szer, amit apáinktól láttunk s töltik eltanulva hozzánk rozsdásodott nem elégíti ki a mai igé­nyeket s az éber gazda folyton a változásokat kénytelen figyelni, melyek az ő gazdálkodására is befolyásolólag hatnak, bogy a gazda a kö­rülményekhez képest folyton módosítsa üzemét. Nagy befolyással vannak igy a gazdára a munkabér viszonyok, hisz ez szabja meg, hogy mit termeljünk, ez szabja meg a gépek alkal­mazásának szükségességét, ami ismét a barom marhatartás mértékére iránjmdó stb. A gazdasági üzem beosztásában ily fon­tos tényező lévén a munkabérek nagysága és helyi, valamint időnkénti ingadozása, szolgála­tot vélünk a gazdaközönsógnek teljesíteni, mi­dőn munkás béreink 97-ik évi hivatalos össze­állítását közzé tesszük,' ámbár jobban örülnénk, ha módunkban állna most a 98. évi legújabb adatokat rendelkezésre bocsájtani. Egy kótfogatu igásfogat egy napi keresete 2—3 forint között mozgott, nagyT atlagban pe dig 2 forint 30 kr volt; a csengeri járásban 2 forint; az erdődi járásban nyáron 2 frt 50 kr, 3 frt, 2—2 frt 50 kr, ősszel és télen 1 frt 50, 2 frt, négyesfogaté tavaszszal és ősszel 3, nyá­ron 4, télen 2 frt, a fehérgyarmati járásban kettösfogaté 2 frt 50—3 frt, a mátészalkai já­rásban 2 frt 50—3 frt, a nagybányai járásban ölfahordásban 2 frt 20—2 frt 40 kr, a szinér- váraljai járásban fuvarban 1 frt 10—1 frt 50 kr, télen alig 1 -fri, Szatmár Németi területén 2—3 frt. Szántásért 2 frt 50—4 frt volt a dij kát. holdankint, átlagban 3 frt 15 kr, de rend­szerint a boronálással együtt a szántás, vetés és boronálásé együtt átlagban 4 frt és 1 liter pálinka. — Árokásásért 3 láb széles és 2l/a —3 láb mély folyóöleért. nagy átlagban 6V2 kr fi­zettek s ezen felül több-kevesebb pálinkát,' ré­gibb árok kitisztításáért félannyit. A máté-szal- kai járásban árkolásórt homokon 4, kötött agya­gon 6 krt, ha pedig be is ültetették, 2 krral és kevés pálinkával többet, beleszámítva a fács- kák kiszedését is; földkihordásnál az egyik le­csapoló társulat 24—28 krt. fizetett m3 kint. Rigolozás dija homokon 21/2 —6 kr. többnyire 4x/2 — 5 kr volt. mintegy 60—70 cm. mélyre, kötött, nehezebb talajon 8—10 kr olykor 20 krig ölenként. A kapásféléket vagy napszámban vagy ré­szér! müveitek szakmánybán hold számra, kial­kudott pénzért nem dolgoztak. Részért leginkább tengerit termelnek és pedig felébe vagy harma­dába, inkább azonban harmadába; takarmány - répa és burgonya egyikből sem sok a harmados. A harmados művelésnél a munkaadót illette a szántás, ő adta a vetőmagot is s termését haza­szállította, néhol a vállalkozó részét is ö hordta be, a feles az igás munkát is végezte. A ten- gerikóró feles, ha pedig a vállalkozó részét is a munkaadó szállította haza, harmados volt. A tengeri közé ültetett mellóktermény melybe a magot rendszerint a vállalkozó adta — több nyire feles volt a harmados földek után is, itt- oít felébe vagy harmadába osztatott szót, a sze­rint, amint a föld harmados vagy feles volt; el­vetve egészen a vállalkozóé maradt, babból a részes sokhelyt megbatározott mennyiséget szol­gáltatott be munkaadójának: harmados tengeri­föld 1200 öles holdja után 5—6 litert, feles után kótannyit. A részes munkáján felül némi kőlön szolgálatot is teljesített a harmados — de nem általában, illetőleg inkább csak a jobb földek után holdankint 1, ritkábban 2, a feles — ez már mindenütt — 2—3 gyalog s esetleg 1 kaszásnapot a szinérváraljai járásban a feles — de csak a jobb földek után — ugyanakkora területről búzát aratott, a nagybányai járás egy részében pedig a föld milyensége szerint 3—4 frtot fizetett, de itt a mellék termény mind a felesé maradt s a kóró is őt illette ; egyes bérlőknél vagy uradalmakban a részes még ezeken felül kerülőbórt is fizet. Do­hány feles, nagyobb termelők úgynevezett „do- hányosok“-kal munkáltatják egyes bérlők az ál­talánosan szokásos engedélyezési, tűz , jégbizto- sitási és fuvardijakon felül beváltási költségek czimén q-ként 2 frtot, simitóház fűtése és vi­lágításáért bizonyos átalányösszegeket vonnak le. — Tengeri morzsolást kasban ütőfával (gar- mával) a fehérgyarmati járában kőblönkint 12 - 15 krért. végézték, a -szatmári járásban 9 —12 kr és 40 köbölre egy liter pálinkáért, néhol rósaért is morzsoltak tengerit, a mely esetben az 50-ik vékarószt kapták és minden 150 vékából még egyet, az ebédvókát élelmezés helyett (150-böl 4=2.67°/0). — Egy 1200 □-öles hold tengeri föld bekapálása 3—4 írtba került az erdődi já­rásban feltöltögetése 2 frt 50 - 3 forintba. Az aratási feltételek némileg megváltoz­tak; az aratórész átlagban egy hányaddal na­gyobbodott, sok gazdaságban azonban a régi megszokott részért arattak pénzért vagy nap­tőség — bennem a társadalmi újítót — nem fe- nyegetné. Ezért ilyen kivételes, mondhatnám kétségbeejtő az én helyzetem. — A mig boldo­gult elődöm — a matiné rendezés terén — cse- kólj'ségemre számított, tudtam alkalmat találni a kibúvóra,, de most hogyan játszam ki maga­mat? Pedig én a görög bölcs szerint — szerfö­lött okos ember kell, hogy legyek, mert dicse kedés nélkül móndhatom, hogy ismerem maga­mat. Nem vágyom én olyan nagy tisztségre, hogy társadalmi újítónak declaráljion a czivili- zált emberiség, — az ón szerény tehetségem nin­csen hozzá szokva ilyen képviselőházi fontos, — halaszthatlan tevékenységhez, szeret az obstru­álni, ex-lex állapotokban sútkörószui, névsze­rinti szavazásokkal az időt nyújtani, napirend, — az ón csekélységem szereplése ellen — ezúttal magam előtt, — óvást emelni, módosításokat benyújtani, ujonczjutalókomat, adómat megta­gadni, pourparlékba bocsátkozni a helyzet sza­nálása végett, a kiegyezést az önálló rendelke­zési jog alapján létesíteni, szóval én a technikai obstrukczió hive vagyok. S most már tessék a fentebbi alternatívák közül választva nyugodtnak lenni s ne esni kétségbe. Madách Tankródja ki azon töpreng, hogy ö, ki annyi sarczot vívott a pogánytól, nem bir betörni a kolostor falán, mely mögé eszménjr- kópe vonult, kénytelen beérni Luczifer gúnyos válaszával: „nem ám, mert védi a kor szelleme ; erősebb mint te 1“ Én a ki sohasem rettegtem a szerkesztői monopolizált kritikát, az önképző­körök bírálatát, a papírkosár rémeit; — most, midőn arról van szó, hogy — vagy kaviár legyek vagy társadalmi ujitó, egj'szerre megszállt a fé­lelem s egy tragikus helyzetébe képzelem ma­gamat, ki már az utolsó akkordokat pengeti. A tragikai hős, ha kaviár akar lenni, akkor min­denben alkalmazkodik Knieg illemtanához, mint Othelló, ki az utolsó perczben is gavallér, mert mielőtt megölné Desdemonát, a nő iránti elő- ■ zókenysógből, hogy ne menjen lelki vigasz nél­kül a másvilágra, megkérdi, hogy imádkozott-e ma ? — Ha pedig társadalmi ujitó, egy nagy eszmét képvisel: akkor a legnagyobb udvariat­lansággal kell, hogy durváskodjék a közönség Ízlésével és idealizmusával, mint Bánk bán, ki szemébe vágja egy nőnek, ki még hozzá királyné is, hogy : „Szörnyeteg! . . . sziszegj-sziszegj ki- gyó !u Nálam a tragikus hős utolsó akkordja még ; ezeknél is megrázóbb, mert én magamat, mint a társadalmi renaissanceot képviselő nagy esz­mét szánom a halálra és pedig a vizbefulásra, mert az a legkellemesebb; egy-két liter után el- j veszti az ember az eszméletét, száll-száll a kék végtelenségbe Neptun palotájának korall küszöbe elé, hol a vizi nymphák kara várja. Neptun . . . korai . . . nympha . . . igaz, ilyenek nincsenek a Szamosban csak a tengerben, — de lehetnének, mert a Szamos is a tengerbe jut végtére. Csak J az a baj, hogy mielőtt odaérnék, kifognak vala-1 hol ctt délen a szerb szomszédok, kik hivatásos mentők s igy nem érnék oda soha, sőt még az a baj is ér, hogy görög.keleti rítus szerint te­metnek el s igy három héttel később támadok fel, mint hitsorsosaim. De hátha útközben ha­marabb kifognak! Meg van már! . . . Kifognak Angyaloson. Minő angyali eszme! Heuréka; most j már félre a kétségbeejtő gondolatokkal, hiszen j I itt ismerőssel találkoztam Csebres Mihály nó-1 táriussal, ki az emberi természet különfélesegét a test sáranyagának alakithatóságábólfejté meg ; (. meg eszembe juttatja, jó öreg kollegáját, a pe leskei nótáriust, a mindnyájunk közös ismerősé! és barátját, erről meg eszembe jut a kedves öreg generális, Gvadányi, elgondolom az ö aranyos kedélyét, elképzelem dólczeg termetét, igazi ma­gyaros humorát, tiszta nemzeti érzését, fen költ lelkesedését s idézem magamban szavait: ,,Ezen három pontok az igaz Lravámsn, Kitől nem nyujtatik ezekben Lévámén. Verje meg ily magyart a mennyei Flamen, Szivemből kívánom. Mindörökké. Amen !* Itt állok tehát T. K. mrst már elszámolvs mindennel, mint társadalmi ujitó, nemes czéllal re veláltlelkesedéssel, melylyel vissza száll lelkem eg; századdal korábbi időkbe, hogy onnan hi mes virá gokról mézet gyújtson, de ha méreg is akad kö zóbe, ne móltóztassanak hibámul tudni be, hanec velem együtt aláirni azt az aranyigazságot. - legalább ebben az esetben az — hogy a cze szentesíti az eszközöket. Az én ozélom szent, társadalom megjavítása; — eszközöm is . . . nó, arra még ráérünk. Tehát; excelsior! * * ■» Adós maradtam előbbi idézetem magyará zatával. Három pontra hivatkoztam, mint iga „Gravamenre“ s nem minden czólzatosság nólkü Bizonyos patriotizmus is sarkalt, hogy felfris­sítsem ma, itt e helyen az emlékezetnek hal ványulni indult vonásait, hiszen nagy hálátlar ság lenne végkóp megfeledkeznünk arról a fél firól, ki egy századdal előbb e sorokat irta s k munkáiban Szatmárról is gyakran megemlékezett

Next

/
Thumbnails
Contents